From Wikipedia, the free encyclopedia
Az 1896-os millenniumi ünnepségek Magyarország fennállásának ezredik (millenniumi) évfordulója alkalmából tartott ünnepségsorozat volt országszerte 1896. május 2. és október 31. között.
A képviselőház 1896. április 21-én ünnepélyes ülésen tárgyalta és fogadta el azt a törvénycikket, amely az ezredéves ünnepet törvénybe iktatta. (1896. évi VIII. törvénycikk A honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről). Még a törvény megalkotása előtt döntöttek arról, hogy ünnepségeket rendeznek a jubileum alkalmából, de döntés született 400 új népiskola létrehozásáról is. A politikai pártok a millenniumi ünnepségek idejére szüneteltették a politikai vitákat (treuga dei). A kiállítási épületek összköltsége meghaladta a 4,5 millió forintot, az emlékhelyek megépítésére pedig 5,1 milliót szántak.
Megnyitó
A május 2-án tartott megnyitón a királyi család is nagy létszámban megjelent. Jelen volt:
Az Iparcsarnok előtt felállított ünnepi sátorban először Dániel Ernő, kereskedelmi miniszter, majd a király mondott beszédet. Egy félreértés következtében a zenekar valamint a harangok és a ágyúk korábban szólaltak meg, nem a király beszédének végén, hanem még a miniszter szónoklata alatt. Ugyanis a zenekar a hatalmas éljenzés miatt azt hitte vége van a beszédeknek és rázendített a Himnuszra, ami jel volt az ágyúk és harangok számára.[1]
A beszéd után a király kétórás körútra indult, mely a nagy iparcsarnokban kezdődött, utána a történelmi csoportba, majd József főherceg pavilonjába vezetett. Innen a horvát csarnokba mentek, ahol a bán és Josipovics horvát miniszter üdvözölte a királyt. Ezután következett a kiállítás faluja, majd a főváros pavilonja, ahol a négy polgármester várta. A szemlét a hadügyi csoport megtekintésével folytatta; a honvédség pavilonjában József főherceg és báró Fejérváry Géza
miniszter üdvözölték a királyt. Itt ért véget a szemle. A megnyitás után szállt fel a millenniumi léghajó (katonai),[2] amely szintén kiállítási tárgy volt, Dvorzsák főhadnagy és Koczecznik hadnaggyal a fedélzetén.[3] Este az operában Erkel Ferenc István király című operáját mutatták be a meghívott királyi és főúri méltóságoknak. A Nemzeti Színházban Jókai: Szigetvári vértanú című drámáját tűzték műsorra. Este a Gellért-hegyről tűzijátékot rendeztek, amely majdnem egy órás volt.
(Portréik láthatóak a Vasárnapi Ujságban (1896, 281-283. o.)
A nagyszabású Ezredéves Országos Kiállítást 520 000 négyzetméteren rendezték meg a Városligetben, melyet Ferenc József nyitott meg 1896. május 2-án. A 240 pavilonban kizárólag magyar eredetű tárgyakat, alkotásokat, gyártmányokat és termékeket mutattak be. A Révai Lexikon statisztikája szerint az állandó és időszaki kiállítók száma együttvéve 21310 volt. A kiállítás nemcsak a Városligetre korlátozódott, a városligeti területen kívül volt az állatkiállítások területe.
A kiállítást 5 főkapun keresztül közelíthette meg a közönség. Ezek a következők voltak: I. számú főkapu (az Andrássy út felőli), II. számú (Király utca felől) kapu, a III. számú kapu (az István út mellett), amit kialakítása miatt székely kapunak is neveztek, A IV. számú (Erzsébet út felől) és az V. kapu (Ősbudavárnál).
Az I. számú főkaput Frommer Lajos budapesti építész tervei alapján a Neuschloss Ödön és Marcell budapesti vállalkozók tulajdonában lévő cég vitelezte ki. A kapuzat 60 méter hosszú és míg a középső pilonok 18 és 5 méter, addig a sarok pilonok 10 és 5 méter magasak voltak.
A díszes főkapu a mai millenniumi emlékmű helyén állt, ahonnan egy diadalívszerű építmény alatt, egy hídon áthaladva lehetett a kiállítás területére jutni.
A II. számú főkaput Kolbenheyer Viktor budapesti építész tervezte és a Gregersen és fiai cég építette fel. A kapu 25 méter hosszú és 5 méter széles alapon épült föl és 28 méter magas volt.
A látogatók részére térképet nyomtattak, hogy segítség eligazodásukat a hatalmas területen. Emellett minden csarnokot, épületet megszámoztak és a térképen is ezekkel a számokkal látták el. A Gizella út mentén barakkokat – olcsó egyszerű házakat állítottak fel a vidékről érkezők elszállásolására. 5 ilyen épületet létesítettek, amelyben egyszerre 1000 embernek tudtak szállást biztosítani. Működött népkonyha is, ahol szintén tevékenykedtek a főúri hölgyek, köztük Dániel Ernőné is.
A kiállítást területét két főcsoportba osztották. Az első számú főcsoportot a Széchenyi-szigeten elterülő Történelmi kiállítás alkotta. Ebben a főcsoportban építették fel a Vajdahunyad vára –először csak fából, a többihez hasonlóan – valamint különböző művészettörténeti korok stílusát bemutató épületeket. Az épületek román, gótikus és reneszánsz eredetijük után készültek. Külön pavilont kapott a népélet, a mezőgazdaság, a vadászat, halászat, köztük Bosznia-Hercegovina kiállításával.
A második főcsoport a Jelenkori kiállítás volt, melyben 19 csoportot alakítottak ki:
A Műcsarnokban mutatták be a képzőművészeti alkotásokat. A termekben a legkiválóbb magyar művészek darabjait voltak megtekinthetőek. A kiállítók között voltak
|
|
Az oktatásügyi csarnok a tanügy terén az utolsó negyedszázadban elért előrehaladást mutatta, ide tartozott még a közelben levő tornacsarnok. A bécsújhelyi torna- és vívótanító tanfolyam kiállítása egy külön csarnokot foglalt el, melyben az e szakba vágó fegyverek, öltözékek és minták voltak láthatóak. Az oktatásügyi csarnok mellé került az igazságügy minisztérium pavilonja, amely a fegyházakat és a börtönrendszereket mutatta be.
Ezen kívül a mentők, a gyógyfürdők és a gyermeknevelés-ügy az egészségügyi csoport körében került bemutatásra. A külön-külön pavilonban helyet kapó kiállítások táblázatokon és eszközökön keresztül (pl.: teljesen felszerelt mentőállomás) ismertette meg a közönséggel saját területét. Orvosok tartottak közérthető előadásokat, például a gyermekekről. De a gyermekpavilonban kerültek kiállításra a főhercegek gyermekkori ruhái, fegyverei, köztük II. József puskája, József nádor keresztelő medencéje, egy főúri gyűjtemény 120 éves játék babája. Emellett berendezésre került egy békési és kalotaszegi szoba.
A Nádor-szigeten 3 nagyobb kiállítás volt megtekinthető. Az első Budapest székesfőváros pavilonja volt, amelyben a város eredményeit, növekedését és jövőjét bemutató kiállítás volt látható. Hogyan nőtt Budapest, a népesség, honnan költöztek leginkább, legkevésbé a fővárosba, mennyi adót fizettek a főváros lakói- mindezt térképek, modellek, makettek segítségével tárták a kíváncsiskodók elé, csakúgy, mint a főváros szennyvízcsatorna rendszerét. Ebben a pavilonban helyezték el Benczúr Gyula hatalmas festményét, a Budavár visszafoglalását is, egy különálló teremben. A főváros pavilonját virágágyakkal vették körül.
Nem messze innen volt megtekinthető a kereskedelem-, pénz- és hitelügy pavilonja, melyben a vásárok történetét, a szállításügy fejlődését mutatták be képekben, valamint itt voltak a kereskedelmi testületek és kamarák kiállításai is. Viaszbábukon szemléltették a pénzváltók tevékenységét, más viaszalakokkal egyetemben. Megtekinthetőek voltak az akkori magyarországi áruházak kicsinyített másai. A Hazai Első Takarékpénztár első 1840-ből származó berendezése is megtekinthető volt, többek között egy eredeti pénztárkönyv. Emögött állt József főherceg pavilonja, mely uradalmát és annak fejlődését mutatta be, és látható volt a főherceg egy 40 éves pálmája.
Az őstermelés befogadására szolgáltak a következő főbb épületek: a mezőgazdasági csarnok, a selyemtenyésztés, a vízépítészet, az erdészet, dohányjövedék, a tejgazdaság, a kertészet, a szőlészet, borászat, a ménesbirtokok pavilonja és az időleges kiállítások csarnoka. A szőlészeti pavilonban a szőlők betegségei ellen folytatott harcot, a különböző szőlőfajtákat. A mezőgazdasági csarnokban egy fehér emelvény formájú állvány volt; négy szegletén négy mintázott szoborral, melyek a mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet és az állattenyésztést jelképezik; az állvány tetején pedig egy működő miniatűr szélmalom helyezkedett el. Ezen üvegedényekben terményeket helyeztek el, melyek a Zala és Veszprém vármegyében fekvő hegymagasi, szigligeti, tótvázsonyi és csopaki (kövesgyűri Freystädtler Jenő lovag) uradalmakból származtak. Az időleges kiállításon kapott helyet a Párizsban élő Balog Gyula műlakatossegéd Árpád vezért ábrázoló szobra.
Az erdészeti kiállításon a fanevelés és feldolgozás állomási, valamint hatalmas, 130 centiméter átmérőjű tölgyek és fenyők voltak láthatók. A halászati pavilonban Karácsony Jenő haltenyésztő uradalma volt megismerhető (kis medencékben), a mód, ahogy a halakat gondozzák, nevelik.
Az erdészeti csoport végén két hatalmas pavilonban foglalt helyet a cukor-és a malomipart bemutató kiállítás. A malomipari kiállításon a liszt történetét vették sorra egészen az őskortól, de táblázatok, térképek segítségével bemutatták a hazai búzatermesztést-fogyasztást, az egyes búzafajok fehérje-, zsír-, keményítő-, hamutartalmát, Magyarország népeinek búzafogyasztását (különböző méretű kenyerekkel), búzaexportot, -importot stb. A cukoripari kiállításon, a cukorrépa termesztése, feldolgozása és répafajták voltak láthatók többek között.
Itt kapott helyet a halászati pavilon, Koburg herceg, Frigyes főherceg, gr. Batthyány, Földváry gazdasági pavilonja, Mauthner Ödön kertészeti pavilonja,[15] tejárusító- és fapavilonok. Ezekben az adott területeken elért legnagyobb és legújabb vívmányokat tették közszemlére.
Az ipart bemutató részek középpontjában az Iparcsarnok állt, mellette a gépipart és a közlekedést bemutató csarnokokkal. Pavilonnal rendelkezett ezen a területen a Ganz gyár valamint a Bihar-szilágyi petróleumipar, a budapesti ásványolajipar és a magyar Petróleumipar Társulat kisebb pavilonja.
Ezenkívül az ipari kiállító részen belül az élelmiszeriparral, az agyag- és üvegiparral, a bőr-, ruházatiparral, arany-ezüstművességgel és a bútoriparral is megismerkedhettek az érdeklődők. Itt volt látható működés közben egy szövőgép. Az ipari részlegen kapott helyet a légszeszgyár pavilonja, ahol a gázzal működtetett gépek voltak kiállítva (világítás, gázmotorok, -kályhák,-főzőhelyek), kialakításra került egy konyha is ahol az ételeket gázzal fűtött tűzhelyeken készítették.
Az Iparcsarnok előtt volt a kiállítás főtere és korzója zenepavilonokkal, díszkertekkel, szökőkúttal, kávéházakkal, ahol délután 4-től este 10-ig egy 43 tagú katonazenekar játszott, délután 5-től este 11-ig pedig egy 32 tagú zenekar a történelmi épületcsoport udvarán muzsikált. A korzó végénél, a II. számú kapun keresztül is a kiállítás területére lehetett jutni.
A ezredéves kiállításra épült meg a MÁV kiállítási csarnoka (a mai Közlekedési Múzeum), ahol a MÁV gépeit kerültek kiállításra, melyet Pfaff Ferenc tervezett. A közlekedési csarnok mellett állt a papíripari és a sokszorosítói iparágak (könyv- és kőnyomdászat, fényképészet) csarnoka, ahol szintén az iparágban használatos gépeket mutatták be, melyek szintén láthatóak voltak működés közben. A csarnokot Baumhorn Lipót tervezte.
Az ipari csoport végén kapott helyet építőipar csarnoka, amely építőipar és vas- és fémipar befogadását látta el. E csarnok körül sorakoztak a járművek csarnokai, a posta-, távírda- és telefon-pavilon, valamint a bányászati és kohászati csarnokok, melyekben mindben a legfrissebb vívmányokkal szembesülhettek az odalátogatók. A telefonhírmondó pavilon belső falán fülhallgatók voltak elhelyezve, melyekből folyamosan hallhatóak voltak a legfrissebb politikai, színházi hírek, de hallható volt Jókai hangja is, amint a Szegény gazdagokból idéz, Szilágyiné Bárdossy Ilona operaénekesnő és más színészek, énekesek hangja is. A pavilon rendezője Szvetics Emil, a Telefon-Hirmondó technikai igazgatója, a telefonográf feltalálója tökéletesítője volt.
A bányászati és kohászati csarnok eredményeinek kiegészítéséül szolgálnak a kisebb pavilonok, úgymint a rimamurányi, salgótarjáni vasművek, az osztrák magyar állam vasúttársaság kiállításai, az urikány-zsilvölgyi kőszénbánya, Unió vasmű, magyar általános kőszénbánya, a Nobel dinamitgyárának pavilonjai, a Buchwald Sándor vasbútor gyárának és a Thonet testvérek bútorral foglalkozó pavilonja, valamint a cement pavilon.
A Dinamit Nobel-részvénytársaság görög stílusban épült pavilonjának bejáratát négy oszlop tartotta, homlokzatán festménnyel. Belül a pozsonyi gyárat látta meg először a belépő, a kiállítási teremben az alapanyagok másai, a gépek, a zsinegek és hasonló a dinamitgyártáshoz szükséges eszközöket állítottak ki. A teremben Nobel arcképét is elhelyezték. A pavilon másik szobáját fogadóteremmé alakították, ahol a társaság tagjai megpihenhettek, az érdeklődők pedig felvilágosítást kaphattak.
Az Alpár Ignác által tervezett cement pavilonban lehetett megtekinteni Walla József mozaik- és cementgyárának termékeit,[16] úgymint cement- és márvány mozaikból készült kagylók, oszlopok, lépcsők, faltáblák, kútmedencék, és a pavilon közepén felállított szökőkutat.
A fa- és nádszék-ipar csarnokában mutatkozott be a barsmegyei nagyugróci hajlított faszékgyár, a Thonet testvérek cége.
Az igazgatósági épület mellett terült el a rendőrkapitányság épülete, egy dunai halászcsárda, az akvárium, a kereskedelmi tengerészet és a folyamhajózás helyiségei, mely számára a korcsolyacsarnok alakították át. Az akvárium bejáratát hatalmas cethal figura mutatta. A bejárat után egy barlangszerű üregbe juthattunk, mely a tengerfenék élővilágát hivatott bemutatni. A talajt kagylókkal, csigákkal, korallokkal borították, egy elsüllyed hajó roncsait is bemutatták. A terem falában elhelyezett vízzel töltött tartályokban tengeri állatok úszkáltak (halak, remeterákok, tengeri rózsák, tengeri uborkák, tengeri csillagok, teknősök, tengeri pókok). A vizet az Adriai-tengerből, az állatokat pedig Nápoly környékéről szállították, bizonyos időközönként (Minden hónap 1-jén és 16-án).[17] Az állatok tartásához megkívánt hőmérséklet elérésére érdekében jéggel hűtötték a medencéket.
A közművelődés- és sajtópavilonban kaptak helyet dr. Madarász Gyula állatpreparátumai (túzok, fecske, nádi veréb, vadkacsa, stb.)
Külön kiállító hellyel rendelkeztek az ügyvédek, az igazságügyi pavilonon belül. Többek között kiállításra került Werbőczy Hármaskönyve, egy 1246-ból és 1280-ból való ítéletlevél, bigámia- és boszorkányperek peranyagai. A történelmi csoporton belül kapott helyet a krasznahorkai várból származó Andrássy kincsek.
A főbejárattól balra a hadügyi kiállítás volt látható (magyar királyi honvédség, hadseregszállítók, haditengerészet és az Osztrák-Magyar közös hadsereg), szintén itt állítottak ki egy sárga hadi léghajót, amelyben a magasba repítette az érdeklődőket egy rövid időre. Két várágyú is volt kiállítva, egy hajópáncéllal egyetemben, amin a golyó ütötte sérülést is megszemlélhették a kíváncsiskodók. De megismerhető volt a hadsereg három nemének (tüzérség, gyalogság, lovasság) felszerelése (puskák, járművek katonai kerékpárok is, ágyúk), öltözete, statisztikai adatai. A katonai állatgyógyászatot is bemutatták.
Nem messze innen egy hadihajó középső része volt felállítva, a Császári és Királyi Haditengerészetet bemutatandó a legjelesebb tengeri csaták, hajók és kapitányok (köztük Tegethoff kapitány a lissai csata győztese, Weyprecht, a Ferenc József-föld felfedezője) adatai képei voltak láthatóak. A sor Frigyes főherceg, Tegethoff, Miksa császár haditengerészeti ereklyéivel, az északi sarki expedíció hajómakettjeivel, szánjaival, csónakjaival, korcsolyákkal folytatódott. A haditengerészeti kiállítás része volt a Dunán horgonyzó Szamos is melyre szintén felmehettek az érdeklődők.
A kiállítási falunak nevezett részen különböző vidékek és nemzetiségek lakóházait és gazdasági épületeit állították ki, emellett csárdát, templomot, községházát, iskolát, kórházat és tűzoltótelepet mutattak be. A templom körül vásárbódék helyezkedtek el. A kiállítási falu területén különböző falvak küldöttségei népszokás- és néptáncbemutatókat tartottak.
Bosnyák ház (tervezte Blazsek Ferenc) – egy jobb módú bosnyák ember házát mintázta, benne egy földesúri és paraszti szoba berendezésével, illetve egy szövöde, ahol szövőlányok mutatták be a szőnyegszövés tudományát. Itt is találhatók viaszbábuk, amivel a mindennapi életet, esküvőt mutatnak be.
Az állatkertben 50 krajcár fejében 250, Afrikából (Akkra, Ghána) érkezett négert tekinthetett meg az érdeklődő közönség. Az eredeti életkörülményeiket utánzó kunyhókban töltötték napjaikat, és mesterségeiket mutatták be.
Molnár Árpád és Trill Géza színházi festők Dante eposza, a Pokol több részletét ábrázoló körképének külön csarnokot építettek.
A Plasticon című kiállítás a műcsarnokban kapott helyet olyan látványosságokkal, mint viaszszobrok, amik hírességeket (Liszt, Wagner, Wekerle, Vilmos császár), vagy festményeket jelenítettek meg (Zichy: Erzsébet királyné Deák ravatalánál, Murillo: Madonna). Ezek mellett voltak tükörszobák és torzító tükrök.
Kiállították két honfoglalás kori magyar vitéz csontvázát, az egyiket – melyet Törtelnél találtak – áldozati lovával együtt. A másik Kecskeméten került elő – Kada Elek ásatása során – gyűrűvel az ujján, áldozati lóval és útravalóul mellé adott disznó csontjaival.
Egy helyen géppel készítették a látogatók számára a jeget, máshol 1 millió krajcár volt egy halomban, megint máshol török sátor volt látható. A kiállításon értékes hímzéseket is bemutattak, köztük Gyarmathy Zsigáné gyűjteményéből való darabok. Herman Ottó is rendelkezett egy pavilonnal (Ősfoglalkozás), melyben néprajzi tárgyak voltak összegyűjtve. A zene történetének bemutatására is külön helyiség volt hivatott.
Kiállították Szent István palástját, az Aranybullát, a Halotti beszéd és könyörgést, egy rekonstruált káptalani irodát (hiteleshely). Kiállítottak egy 25 öl (több mint 36 méter) hosszú két láb széles kihallgatási papírt, 1555-ből, valamint Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf kivégeztetési perének iratait. Bemutatták Mátyás király ruháit, fegyvereit, kálváriáját, könyvtárának egyes darabjait, Nagy Lajos misekönyvét, Miskolczy László-féle imakönyvét, Kisfaludy Himfy szerelmének kéziratát, II. Rákóczi Ferenc hadi törvényeit, kiáltványait, leveleit, Lorántffy Zsuzsanna levelét menyéhez, Báthory Zsófiához.
A látvány mellett szórakozásra is volt lehetőség. Vidéki sörgyárak is tartottak kóstolót, lehetett léghajózni (2 hajón is, a másik a hadügyi kiállításnál volt) – ez nagy szenzációnak számított. 500 méterre szálltak fel, reggeltől estig, a kiállítás főbejáratával szemben, 1 koronáért. Godard kapitány léghajójának, a Ballon Captifnak[18] kipróbálására egyszerre 12-14 embernek volt lehetősége, a felszállás előtt egy emlékkönyvbe lehetett bejegyezni a felszállók nevét, illetve minden csoportot lefényképeztek. Az erős augusztusi szelek Godard kapitány léghajóját azonban szétszaggatták, a darabjait eladták.[19] Emellett pezsgős pavilonok (Littke Pezsgőgyár), egy kávéház; zenepavilon, színes fényeket szóró szökőkút szórakoztatta az embereket. A mesterséges szakadékos sziklahegycsúcs, melyeken hableányok pihentek, akik a csúcson álló Sió tündérét ünnepelik, a víz esténként 8-10 méter magasra is felcsaptak.
A kiállítás tárgyát képezte egy elektromos kisvasút, melyet ki lehetett próbálni. A mozdonyt a Ganz gyár, a kocsikat és a többi felszerelést pedig a Roesseman és Kühnemann-féle gépgyár adta, aminek pavilonja egy vasúti megállót mintázott.
Az Ős-Budavára egy fából és gipszből épített mulatókomplexum volt az Állatkert által bérbe adott 70 000 négyzetméter területen. Török időket imitáló épületek, ódon városrészletek, kastélyok váltogatták egymást.
Az Ős-Budavára elnevezés arra utal, hogy ez a kiállítórész a Budai vár török időkben tapasztalható állapotát kívánta visszaadni. Felépítettek itt egy mecsetet is mely nemcsak díszlet volt, ugyanis a kiállítás területére több törököt szerződtettek és óránként felhangzott a müezzin éneke. A müezzin július 28-án halt meg, mert a reumájára felírt, külsőleg használandó gyógyszer nem használt, ezért az egész üveggel megitta. A halottat (Csusztalics Resid) a katonai temetőben helyezték örök nyugalomra.
Ős-Budavára adott otthont az élőképek csarnokának, ahol a (híres Kiliani-féle) képeket úgy mutattak be, hogy az egyes alakok mind élő személyek voltak. Itt is működött zenekar, méghozzá Serly Lajosé. Az itt előadott amerikai produkciók kísérőzenéjéből ismerhette meg a hazai közönség és az itthoni zenészek is a jazz előzményének számító ragtime-ot.[20]
Sok vendéglátóhelyet fogott össze, pl. Parisienne Mulató, Berger Étterem. 1900 nyarán elárverezték, majd átalakították, és egymást váltották a tulajdonosok. Jelentősége és látogatottsága folyamatosan csökkent. 1907-ben végleg bezárt, 1910-ben tűzveszélyre hivatkozva lebontották. Helyét részben az Állatkert kapta vissza. Másik részén, az akkor a vasútig tartó Hermina úttól balra lévő sávból alakították ki a külső mutatványostelepet, a Vurstli újabb részét, mely 1950-től a Budapesti Vidám Parkhoz lett csatolva.
Május 10-én volt az első nagyobb látogatottságú nap, előtte a szeles hideg idő tartotta vissza a nagyobb tömegeket a kiállítástól. A látogatottságra vonatkozó adatok erre a napra: Andrássy úti főkapu, 21.104 fő a II. (király-utca) főkapun 14.267 fő, a III. kapun (az István út mellett) 2.093 fő, az V. kapun (Ősbudavár) 2.772 fő. A IV. (Erzsébet út) kapunál körülbelül 1000 fő. Ezek a számok a napijeggyel rendelkező látogatókat mutatja, emellett még számolni kell a bérlettel rendelkezőkkel és a szabadjegyesekkel, hogy a tényleges látogató számra következtetni lehessen. Ezek alapján 50-60 ezren lehettek kinn május 10-én.[21]
Június 24-én érkezett meg a kiállítás milliomodik látogatója, egy Nyárádszeredáról való székely asszony, Ács Ferencné (szül. Gáspár Róza) asztalosné, aki egy csoport tagjaként tekintette meg a rendezvényt. A jegyirodától egy női aranyórát kapott emlékül. Júniusban 665.248 napijegyes látogatója volt a kiállításnak, összességében az első két hónap napjegyes látogatóinak száma 1.110.511 fő volt. Július első heteiben érkezett meg az Ősbudavár 500 000. látogatója, akit szintén aranyórával ajándékoztak meg. Július 8-án a Godard-féle léghajó már a 638. felszállásnál tartott.[22] A kiállítást, a napijegyeket számláló gépek tanúsága szerint május 2-tól augusztus 31-ig 1.993.015 fő tekintette meg. Május 2-tól október első napjáig a kiállításnak 2.490.990 napijegyes látogatója volt. A Révai Lexikon a teljes látogatói létszámot 5.800.000-re teszi, a teljes bevételeket 5.286.000, a kiadásokat 5.238.000 koronában állapítja meg.
A kiállítok értékelésére háromféle érmet tervezett Beck Ö. Fülöp[24] a Párizsban 1895-ben végzett művész.
Az ezredéves ünnepségek keretében a honfoglalás és államalapítás szempontjából fontos hét helyen emlékművet emeltek, utalva a hét honfoglaló vezérre. Az emlékművek ötlete Thaly Kálmán történetírótól származik, amelyek helyszínéről egy külön bizottság döntött: Ópusztaszer, Munkács, Pannonhalma, Zobor-hegy (Nyitra mellett), Dévény, Brassó és Zimony. Ezek felavatására az ünnepségek ideje alatt került sor, de a hét kiemelt emlékművön kívül az ország más pontjain is emeltek jelentősebb emlékműveket és tartottak megemlékezéseket.
Jelentősebb megemlékezések:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
