Ős-Budavára
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Ős-Budavára, olykor Ősbudavár formában is, egy budapesti szórakoztatókomplexum volt a Városligetben, mely a milleniumi ünnepségsorozat részeként 1896. május 2-án nyitotta meg kapuit, a korábbi világkiállítások mintájára (Alt-Wien, Vieux-Paris). (Érdekességként megemlítendő, hogy a város budai oldalán néhány nappal az Ős-Budavár megnyitását követően, 1896. május 23-án Konstantinápoly Budapesten néven nyílt vigalmi negyed, mely hasonló koncepciók alapján épült meg.)
| Ős-Budavára | |
 | |
| A mulatókomplexum bejárata 1896-ban | |
| Település | Budapest |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1896 |
| Bezárás | 1910 |
| Lebontás éve | 1910 |
| Lebontás oka | tűzveszélyesnek ítélték |
| Építési stílus | eklektikus építészet |
| Tervező | Vidor Emil és Vogl Lajos |
| Kivitelező | Mamorek Oszkár |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | turistalátványosság |
| Elhelyezkedése | |
 Ős-Budavára
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 31′ 12″, k. h. 19° 05′ 00″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ős-Budavára témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Ős-Budavár megvalósításának ötletgazdája egy budapesti ügyvéd, Dr. Bossányi Iván volt, aki tőkéstársakat bevonva alapította meg az Ős-Budavár Részvénytársaságot 1895. október 17-én. Nem titkoltan, a millenniumi kiállításra érkező tömegekre alapozták az üzletpolitikájukat. Az önmagát előkelő mulatóhelyként reklámozó szórakoztató komplexum, az 1872-ben megnyilt Fővárosi Állat- és Növénykert közvetlen szomszédságába, annak kihasított területére épült. Tulajdonképpen egy mű-városrész volt, amely a középkori–kora újkori Budai vár hangulatát igyekezett megteremteni a látogató közönség számára. Felépítését Oskar Marmorek műépítész vezetésével egy részvénytársaság végezte, az üzletvezető pedig Friedman Adolf volt.[1] Az épületeket Vidor Emil és Vogl Lajos tervezte.[2] A gigantikus létesítményt végül 70 000 m²-en 2 millió koronát meghaladó költséggel építették fel.
A látszat ellenére kő helyett csak fából és gipszből épült. A korabeli népnyelv „Pappundeklipolisznak” nevezte gyenge alapanyaga miatt. Az elgondolás szerint Budavára török kori arculatát építették fel. A terv egy korabeli olasz műszaki tiszt feljegyzésein és vázlatain alapult, melyet közvetlenül a török elleni harcok után a várban készített. A vázlatot a bécsi irattárban találták, ezek szerint a komplexum egy része hűen őrizte a budai vár középkori megjelenését.
A több hektáros terület a török időket megidézni próbáló hatalmas szórakoztatóközpont volt középkori utcákkal, terekkel, régi házakkal, tornyokkal. A kor hangulatát középkori öltözékű táncosok, kobzosok, csepűrágók, mutatványosok nyújtották, de török bazár, minaret, óránként éneklő valódi török müezzin, valamint a török pasa háreme is látható volt.
A terület legnagyobb részén vendéglők, sörözők, kocsmák, lacikonyhák, kávéházak működtek, de ledér és rossz erkölcsű szórakozóhelyek is voltak, mint a Párizsi Kávéház. Reggeltől hajnalig tartott nyitva, éjjel izzólámpák ezrei világították ki, még a fákat is lámpafüzérekkel díszítették. Az Ezredéves Kiállítás ideje alatt rendkívül népszerű volt, naponta átlagosan húszezer ember látogatott ki a területére.[3]
A sokféle látványosság ellenére a vállalkozás már az első évet veszteséggel zárta. De az Állatkertnek szüksége volt a bérleti díjra és a park léte az ekkoriban kialakuló idegenforgalomra is jótékony hatással volt, ezért a Székesfővárosi Tanács még pár évig meghosszabbította működését. Azonban a Részvénytársaság vezetői nem bizonyultak sikeres üzletembereknek, a külföldi fellépők gázsija talán túl sokba került, és még az időjárás sem kedvezett nekik. Mindez oda vezetett, hogy a hiányt nem sikerült nyereséggé fordítani, és a mulató csődbe ment. Az új igazgató, Friedmann Adolf, ezzel szemben kitűnő vállalkozóként sikeresen működtette a parkot. Átépítette, kevesebb épületet, teret alakított ki, olcsóbb belépődíjat kért, vagyis a sok kicsi sokra megy elve alapján működött. Ahogy korábban is, minden évben sok újdonság várta a közönséget, és a történelmi eseményeket idéző felvonulások valódi parádéknak bizonyultak. A lakosság újra megszerette és használta is a városligeti mulatónegyedet. Nem látogatta viszont az Állatkertet, amely időközben teljesen tönkre ment. Az Állatkert északi részén, annak bérleteként működő Ős-Budavára virágzott, ugyanott, attól délre a régi Állatkert elpusztult. A csőd pedig magával rántotta a mulatót is, mivel az új Fővárosi Állatkert építkezései már nem adtak helyet Friedmann Adolf vállalkozásának.[4]
Mivel az építményt eleve ideiglenesnek szánták, gyenge minőségű anyagokból épült, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tűzveszélyre hivatkozva 1910-ben lebontásra ítélte. Ezt követően a terület nagyobb részét visszakapta ugyan az Állatkert, egy másik részét azonban a Széchenyi fürdő építése miatt a régi helyükről kiszoruló mutatványosok kapták, ez lett az új (külső) mutatványostelep, az akkor a vasútig tartó Hermina úttól az Állatkertig terjedő keskeny sáv.[5]
A terület későbbi történetéről:
Kapuépület 
Torony 
Nagy Kávéház 
Zenepavilon 
Bazársor 
Királyi csarnok 
Mecset 
Borozó
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
