(1849–1927) magyar politikus, országgyűlési képviselő, miniszter From Wikipedia, the free encyclopedia
Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác (Pest, 1849. január 15. – Budapest, Terézváros, 1927. április 27.)[1] magyar jogász, agrárpolitikus, nagybirtokos, miniszter, ifj. Andrássy Gyula elkötelezett híve. 1909-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A 19–20. század fordulójának kivételes tehetséggel megáldott agrárpolitikusa, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot.
._Fortepan_11893.jpg)
| Darányi Ignác | |
 | |
| Magyarország földművelésügyi miniszter | |
| Hivatali idő 1895. november 2. – 1903. november 3. | |
| Előd | Festetics Andor |
| Utód | Tallián Béla |
| Magyarország földművelésügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1906. április 8. – 1910. január 17. | |
| Előd | Feilitzsch Artúr |
| Utód | Serényi Béla |
| Született | 1849. január 15. Pest |
| Elhunyt | 1927. április 27. (78 évesen) Budapest |
| Párt | |
| Szülei | Darányi Ignác |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái |
|
| Díjak | Munkács díszpolgára (1897) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Darányi Ignác témájú médiaállományokat. | |
Kecskemétről elszármazott, református vallású középnemesi családba született, Darányi Ignác (1811–1877) ügyvéd és földvári és bernátfalvi Földváry Borbála (1820–1888) első gyermekeként. Az apai nagyszülei Darányi György (1777-1830), földbirtokos és balásfalvi Kiss Erzsébet voltak. Az anyai nagyszülei földvári és bernátfalvi Földváry Pál (1790–1849),[2] Pest megyei földbirtokos és bernátfalvi Bernáth Terézia (1796–1836) voltak.[3] Az anyai nagyapai dédszülei földvári és bernátfalvi Földváry Mihály (1760–1825), táblabíró, földbirtokos[4] és szemerei Szemere Erzsébet voltak. Az anyai nagyanyai dédszülei bernátfalvi Bernáth György (1763–1839), földbirtokos,[5] valamint nagycsepcsényi és muthnai Vladár Terézia (1770–1848) voltak.[6][7][8]
A budai Királyi Egyetemi Főgimnáziumban 1867. július 31-én érettségizett. Ősztől a Pesti Egyetem orvosi, 1868-tól a jog- és államtudományi karát látogatta, ahol 1871-ben végzett. A végbizonyítvány megszerzése után megkezdte kétéves joggyakornokoskodását Lövény György ügyvédi irodájában. 1872-ben jogtudori, 1873-ban ügyvédi vizsgát tett, majd 1874-ben köz- és váltóügyvéd lett. Ezután nem sokkal apjával közösen ügyvédi irodát nyitott a Belvárosban, amelyet apja 1877-ben bekövetkezett halála után, 1892-ig egyedül vezetett. 1874 nyarán közép-európai körutazásra indult Bécs–München–Zürich–Bern–Bécs útvonalon.
1875-ben az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár titkárává, 1876-ban Budapest székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának tagjává választották. 1877. június 3-án a Darányi család nemesi címet kapott. Édesapja halála után az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányi tagja, 1878-ban a Tiszavölgyi Ármentesítő Társulat ügyész-titkára lett.
1882-től az Országgyűlés Közlekedés és Pénzügyi Bizottságának előadójaként is működött. 1887-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt. 1892-ben felhagyott az ügyvédi praxissal és örökölt, vagy vásárolt dunaörsi, töki (anyácsapusztai) és tassi birtokain gazdálkodott. Számtalan magyar város, község díszpolgárává megválasztották,[9] így 1897. november 3-án Munkács városa is.[10]
1881 és 1905 között Budapest II. kerülete országgyűlési képviselőjévé választotta, a Szabadelvű Párt programjával. 1893-tól 1905-ig a Szabadelvű Párt alelnöke, 1895-ben a képviselőház alelnöke volt. 1905-ben többekkel együtt kilépett a pártból, és a belőlük szerveződött „disszidensek” csoportja, majd az abból alakult Országos Alkotmánypárt elnöke lett. 1905 és 1910 között a tapolcai kerület ellenzéki, 1910–1927 között ugyanazon kerületben a független, pártonkívüli 67-es programmal került be az Országgyűlésbe.
1895. november 2-ától 1903. november 3-áig és 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig a földművelésügyi miniszteri posztot töltötte be Bánffy Dezső, Széll Kálmán és Khuen-Héderváry Károly kormányában, a következő ciklusban pedig Wekerle Sándor kabinetjében. Miniszterségéhez kapcsolódóan nevéhez kötik az 1897-es földmunkás sztrájkmozgalom letörését, az 1898. és az 1907. évi úgynevezett cselédtörvények (közkeletű nevükön „rabszolgatörvény”, illetve „derestörvény”)[11] bevezetését. Támogatta a Mezőgazdasági Múzeum, az Ampelológiai Intézet (ma Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet) létrejöttét és a Földtani Intézet új, Stefánia úti palotájának építését. 1918-ban a politikától visszavonult, és nem vállalt további felelős beosztást.
Darányi Ignác soha sem nősült meg,[12] de testvéreinek házasságát segítette, és jó kapcsolatot ápolt a rokonaival.[13]
Budapest VI. kerületében (Terézváros) hunyt el Andrássy út 52. szám alatti lakásában érelmeszesedésben hajnali 5 órakor.[1]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
