Sinkovits Imre

(1928–2001) magyar színész From Wikipedia, the free encyclopedia

Sinkovits Imre
Remove ads

Sinkovits Imre (Budapest, 1928. szeptember 21. – Budapest, 2001. január 18.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Öccse, Sinkó László Kossuth-díjas színművész, felesége, Gombos Katalin szintén színművész volt. Gyermekeik Sinkovits-Vitay András (1952) és Sinkovits Mariann (1954) színművészek.

Gyors adatok
Remove ads
Remove ads

Életútja

Gyermekkora

Vas vármegyei, horvát származású.[5] Budapesten született Sinkovits Jenő vendéglős és Göndöcs Terézia elsőszülött fiúgyermekeként. Kispesten nevelkedett, ahol nagyapja, Sinkovits Vince meséi mellett nőtt fel, aki sokat mesélt Attiláról, Csaba királyfiról, a hadak útjáról, 1848-ról és az első világháborúról. A gazdasági válság csődbe juttatta a család kisvendéglőjét. Ebből a gyermek Sinkovits csak annyit fogott fel, hogy kisebb lakásba kellett költözniük, ahol később öccse is megszületett. Édesanyja varrással próbálta kiegészíteni a család jövedelmét és közben németül tanította fiát. Ennek a második világháború alatt nagy hasznát vette.

Lassan stabilizálódott a család helyzete, édesapja főpincéri állást szerzett a híres Ilkovics étteremben, ő pedig az Árpád Gimnázium diákja lett. Az iskolában egész életére szóló élményekben volt része. Itt lett cserkész, ami kitöltötte ifjúsága minden percét. Állítása szerint életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hitre, hűségre, önállóságra, és önfegyelemre, kézügyességre és talpraesettségre, szorgalomra és leleményre nevelte, magyar népdal- és népmesekincshez, természetismerethez és -szeretethez, madárvédelemhez és természetjáró kultúrához szoktatta. Katolikus hittanára, dr. Könözsy Lajos hatására még a papi pályára is gondolt. Az első bécsi döntés után Ipolyság mellett cserkésztáborozott. A háború alatt kelletlenül, de a Leventemozgalomban is részt vett. Nem szerette, mivel cserkésznek vallotta magát, és szerinte a két mozgalom olyan volt akár a tűz és a víz. Egy leventegyakorlat után, amikor diáktársai előtt egy oktató a neve miatt megalázta, édesapja felvetette, hogy meg kellene változtatniuk a családnevüket. Sinkovits azonban így reagált: „Nem, Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!”

A második világháború alatt – mint cserkész – kármegfigyelő szolgálatot teljesített a Margit-szigeti víztoronyban és a Szemlő-hegyi víztározónál. Később édesanyjával és két testvérével Somogy vármegyébe költöztek nagybátyjához, ahol mint leventekorút befogták kötelező hadi munkára. Galambok határában ásott tankcsapdát, lövészárkot, géppuskafészket, olykor napi tíz kilométert gyalogolva sárban, fagyban. De edzettsége és istenadta humora ezen is átsegítette, még társaiban is ő tartotta a lelket. A háború vége felé egyre több visszavonuló német katonával találkozott (itt vette hasznát édesanyja németnyelv-tanításának), sőt egyszer még egy Németország felé tartó vonatra is felrakták, azonban Szentgotthárdnál „véletlenül” lemaradt a szerelvényről.

Amikor a németek kivonultak, a néhány napos békét kihasználva „ástak". De már nem lövészárkot, hanem családi ezüstöt, lesütött húsokat, bödön zsírt, mézet, hordónyi pálinkát és bort. Több családtagját elvitték az „oroszok”, sőt magának Sinkovitsnak is háromszor kellett megszöknie tőlük, mivel málenkij robotra akarták fogni. 1945 őszén újraindult a tanév az Árpád Gimnáziumban. 1947-ben érettségizett, majd felvették a Színiakadémiára. Egykori gimnáziumában 1999 óta évente megrendezésre kerül a Sinkovits Imre vers- és prózamondó verseny.[6]

Színészi pályája

1948-tól a Belvárosi Színházban, 1949-től az Ifjúsági Színházban játszott, ösztöndíjasként az Apák ifjúsága című darabban láthatta a közönség. Kolléganője Gombos Katalin színésznő volt, aki éppen ekkor szerződött vidékről Budapestre, a darabban ő alakította Dását. Hamarosan szerelem szövődött köztük, és 1951-ben össze is házasodtak. Ugyanebben az évben szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint ugyanekkor a Nemzeti Színházhoz ment át, ahol 1956-ig játszott.

A Nemzetiben Háy Gyula: Az élet hídja című drámájában kapta első szerepét, a darab szerinti édesapját Bihari József alakította, akivel baráti viszonyba került.

Az áttörést Madách Imre Mózes című darabjának címszerepe jelentette számára. Mózest olyan drámai erővel játszotta el, hogy a bemutatótól számítva 22 éven keresztül, 700-nál is több alkalommal lépett fel ebben a szerepben.

Az 1956-os forradalom alatt

1956. október 23-án Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál, az esemény az 1956-os megmozdulás jelképe lett. Este, a Parlament előtti tömegtüntetésen az épületben Nagy Imrére váró írók és politikusok közé keveredve élte át Nagy Imre megérkezését és beszédét.[7]

1956. október 30-án délelőtt 11 órakor került sor Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságának tagválasztására a Nemzeti Színházban. Az eseményen jelen volt a Madách Színház, az Operaház, a Néphadsereg Színháza, valamint a Nemzeti Színház tagsága. A jelenlévők Bessenyei Ferencet és Hindi Sándort követően harmadikként Sinkovits Imrét választották be, majd utána Raksányi Gellért, Szörényi Éva, Juhász József, Marosi Károly, Somogyvári Pál, Temesi János, Homm Pál, Bán József, György József, és Hegyi György következtek. Az ülésen határozat született arról, hogy a színészek és a művészek tiltakozás gyanánt mindaddig szüneteltetik munkásságukat, amíg Magyarországon szovjet csapatok tartózkodnak, az ÁVH-t fel nem oszlatják és a bűnösöket felelősségre nem vonják, valamint, amíg létre nem jön a Szovjetunióval való teljes egyenlőségen alapuló független viszony. Bárminemű restaurációval szemben is fellépnek, és még a Magyar Rádióban sem hajlandóak szerepelni.

Ugyanezen a délutánon Színművészeti Szövetségben a budapesti színházak küldöttei életre hívták a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságát. A tagok közé itt is beválasztották Sinkovits Imrét, Darvas Ivánnal, Pécsi Sándorral, Szakáts Miklóssal, Molnár Tiborral, Lukács Miklóssal, Palló Imrével, és Bessenyei Ferenccel együtt. Itt, mintegy megerősítésképpen, a színházak bezárása mellett döntöttek a szovjet csapatok kivonulásáig. Egyúttal az ország valamennyi színházának a művészeit felszólították, hogy színházak forradalmi bizottságát alakítsák meg mindenhol, egyúttal szervezetek azonnali hatállyal lépjenek kapcsolatba a Színművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságával.

A forradalom leverése után

1956. november 4-i szovjet invázió és a forradalom leverése után az új, kádári hatalom a bizottság működését felfüggesztette, majd rövidesen feloszlatta, tagjai ellen pedig az államhatalom megdöntésére való felbujtás vádjával indított eljárást. Sinkovitsot népszerűsége miatt nem merték börtönbüntetéssel sújtani.[8] Helyette politikai nyomásra előbb a Nemzeti Színház vezetősége rendszerellenes magatartás miatt fél évre eltiltotta a színpadtól, majd elbocsátották. „Ők tőlem nyilvános önkritikát kívántak, és én ezt nem voltam hajlandó megtenni. [...] Még élő vezető politikusunk próbált azzal hatni rám: Sinkovits elvtárs, maga kövezte ki az utat a Petőfi-szobortól a Köztársaság térig. Én ezt ott, akkor, rögtön visszautasítottam. Ezt követte volna a mentőakció: hogy hangosan nyilatkozzak. Azt mondtam: nem, nincs mit visszavonnom.” – emlékezett a művész 1988-ban.

Ebben az időszakban folyamatosan nyomozók zaklatták, megfigyelték, kihallgatásokra vitték. A családja megélhetése végett más munkát vállalt, játékfröccsöntőként dolgozott.[8] Csak 1958-tól engedték meg neki, hogy a külvárosi, „proli” színháznak számító József Attila Színházban újra színészként játsszon. Kiemelkedő tehetsége itt is kifejezésre jutott, sorra vitte sikerre szerepeit. 1963-ban engedték vissza a Nemzeti Színház társulatába, amelynek évtizedeken át meghatározó tagjaként működött. Egyik legismertebb filmszerepe A tizedes meg a többiek felejthetetlen alakítása. Munkahelyét, a Nemzeti Színházat 2000-től kormányzati döntéssel Pesti Magyar Színházra nevezték át. Itt játszott haláláig. 72 évesen halt meg, tüdőrákban.

Halála előtt alig fél nappal a Magyar Színházban lépett fel; Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című darabjában játszotta a Tudós szerepét. Azon az estén légszomjjal küszködött, szemmel láthatóan nem volt jól, alig tudott színpadra lépni, Kozák András vezette kézen fogva a színpadig, de minden erejét megfeszítve tette a dolgát. Az előadás után a színpadról lejövet az öltözőig is alig tudott elmenni, ereje elhagyta. Néhány óra múlva otthonában érte a halál. A jó barát, Agárdy Gábor mondta: „…harminchét éven át öltöztünk egy öltözőben. A testvéremet veszítettem el, a barátomat. Nem tudom felfogni. Ez döbbenet. Ez nem igaz. Most ment volna a Balkáni gerle, amiben együtt játszunk. S ilyen hirtelen… Délelőtt telefonáltak a színházból, hogy nem érzi jól magát, s lemondta még a hétvégi Ármány és szerelem előadását is. De mindent titkolt, még azt is, hogy ki az orvosa… Az is fájt neki, hogy a Nemzeti Színháztól elvették a nevét. Nem mutatta, nem beszélt róla, mert azt mondta, nem érdemes. Nem tudom elképzelni, mi lesz, ha bemegyek az öltözőbe, s ott látom majd az elárvult helyét.”

Temetése

2001. február 2-i temetése valódi nemzeti esemény volt. A közszolgálati televízió a tervezett hatvanhárom perc helyett kilencvenkilenc perc időtartamban, és élő adásban sugározta búcsúztatását az Óbudai temetőből, ahol hozzá méltó, egyszerű, csendes szertartás zajlott. A képernyőn pusztán a képeket lehetett látni, senki nem közvetített vagy kommentálta az eseményeket. Színésztársát búcsúztatta Kállai Ferenc. Sinkovits csodálatos verstolmácsolásaival kísért bejátszásokon az ő 1956-os bátorságát és színészi maradandóságát, emberi egyszeriségét dokumentálták.

Remove ads

Ars poeticája

„... az én életem a színház. S a hitvallásom; hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben. Én az érzelmekre ható színházat vélem igazán modernnek. Csakhogy, minden dolgok dialektikája, hogy az érzelem felkeltésének az útjai értelmi cselekvések kockáival kövezettek. Én magam is először néző, vagyis olvasó módjára fürdöm meg a szerepeimben. Hagyom magamra hatni az író gondolatait. Azt akarom megtudni, hogy szeretem, vagy gyűlölöm az író által megálmodottat. Félreértés ne essék, nem a szerepemet, hanem az alakot, amelyet az író írt. Majd ezt az első benyomásomat akarom felidézni a nézőben. Így építem, építgetem a figurát apró kövekből nagy alapokra, majd később egyre kisebb kockákkal. Faragom és csiszolgatom, amíg össze nem áll egyetlen alakká. Amikor így tudatosan felépítem, akkor lepergetem az egészet magam előtt, úgy mintha én lennék a néző. Átélem a szinte lehetetlent, a magam látását. Ehhez egyetlen eszköz, hogy ismerni kell a nyersanyagot, amellyel dolgozom. A nyersanyag pedig én vagyok. A testem, és legbelül, amelyet szellemnek neveznek. Ismerni kell az erényeket, de még fontosabb a fogyatékosságokról tudni. Legszigorúbb kritikusom én vagyok, hiszen én tudom igazán, hogy mennyit nem tudok. ... Abban hiszek, hogy a színház segít az embereknek jobbá, szebbé tenni az életüket. Én azért lettem színész, mert úgy éreztem, a hogyanról van mondanivalóm." (Film Színház Muzsika – 1961. 25. szám)

Remove ads

Emlékezete

Thumb
Emléktáblája a Corvin közben
Thumb
A nemzet színészeit megörökítő falfestményen, a Rákóczi híd pesti hídfőjének lábazatán, a Nemzeti Színház mellett

Végső üzenete

Elhangzott az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban:

„Egy hetven esztendős vén diák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány mondat erejéig. Legelébb is, sohasem felejtsétek el iskolátok névadójának, Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No nem kell ezért világutazókká válnotok, hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég ha Csoma Sándor szülőfalujára, a háromszéki Kőrösre gondolunk.) Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen „...egy szegény, árva magyar pénz és taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt – de halhatatlanságát is!", miként sírfeliratán olvasható. Élete példáját kutassátok s kövessétek! Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és Emberiség szolgálatába állítva! Ez a mai harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen „fogyasztói társadalom", diszkóival, hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a tartalmatlan, csenevész élet mocsarába! Az így elsatnyult testben, milyen lélek lakozhat? Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben! De feladat vár Rátok a nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán Édesanyátok nyelvének tisztán tartása, megőrzése, hogy szeplőtlen gazdagságában adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat! Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok, nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.) Ezt a mostani, megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk, becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek! Tamási Áronnal szólva: „Mi végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne!" Ez a „valahol", itt van a talpunk alatt! Magyarország! Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok lesztek! Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek Benneteket!" – Sinkovits Imre.

Remove ads

Színházi szerepei

Remove ads

Filmszerepei

Játékfilmek

  • Beszterce ostroma (1948) – Narrátor (hang)
  • Úttörők (1949) – nem mutatták be
  • Becsület és dicsőség (1951)
  • Teljes gőzzel (1951) – Szabó Sándor
  • Vihar (1951) – Szűcs Elek
  • Erkel (1952)
  • Föltámadott a tenger 1-2. (1952) – Madarász
  • A Harag napja (1953) – Vörös sorozótiszt
  • A város alatt (1953) – Dobsa
  • Életjel (1954) – Borsa
  • Gyöngyvirágtól lombhullásig (1953) – Narrátor (hang)
  • Ifjú szívvel (1953) – Pataki
  • Rákóczi hadnagya (1953) – Francia követ
  • Hintónjáró szerelem (1954) – Kara Jenőke
  • Kék vércsék erdejében (1954) – Narrátor (hang)
  • Magyar táncképek (1954, rövid játékfilm) – Narrátor (hang)
  • A tenyészsertések kiválasztása (1955) – Narrátor (hang)
  • Gábor diák (1955) – Süki Balázs
  • Különös ismertetőjel (1955) – Kóti
  • Szakadék (1955) – Nagy István, tanító
  • A csodacsatár (1956) – Rádióriporter
  • Keserű igazság (1956)[9] – Bűvész
  • Melyiket a kilenc közül? (1956)
  • A nagyrozsdási eset (1957)[10] – Gábriel Mihály ”Miska”, masszőr
  • Az igazi égszínkék (1957, rövid játékfilm)
  • Külvárosi legenda (1957) – Benkő
  • A sötétség határán (1959, rövid játékfilm)
  • Cimborák – Hegyen-völgyön (1959) – Narrátor (hang)
  • Sorompó (1959, rövid játékfilm) – Narrátor (hang)
  • Az arcnélküli város (1960) – Ruzics Rudi
  • Fűre lépni szabad (1960) – Tirpák Géza, Kéri sofőrje
  • Próbaút (1960) – Vetró János
  • Alba Regia (1961) – Gestapo-tiszt
  • Amíg holnap lesz (1961) – Zágon Mihály
  • Jó utat, autóbusz! (1961) – Bemondó
  • Megöltek egy leányt (1961)
  • Négyen az árban (1961) – Pilóta
  • Születésnapi ajándék (1961, rövid játékfilm)
  • Az utolsó vacsora (1962) – Nyomozó
  • Isten őszi csillaga (1962) – Pattonai
  • Két félidő a pokolban (1962) – Ónodi
  • Legenda a vonaton (1962) – Karló
  • Fotó Háber (1963) – Járókelő
  • Meztelen diplomata (1963) – Narrátor (hang)
  • Mindennap élünk (1963) – Cirok Feri
  • Párbeszéd 1-2. (1963) – Horváth László „Laci” (vágott változat 1964)
  • Tücsök (1963) – Karvaly Pista
  • Új Gilgames (1963) – Főmérnök
  • A kőszívű ember fiai 1-2. (1964) – Narrátor (hang)
  • A pénzcsináló (1964) – Narrátor (hang)
  • Álmodozások kora (1964) – Harrer
  • Ha egyszer húsz év múlva (1964) – Juhász
  • Kár a benzinért (1964) – Gál
  • Másfél millió (1964) – Hertelendi
  • Már nem olyan időket élünk (1964) – Bálint
  • Miért rosszak a magyar filmek? (1964) – Iskolatárs (Sinkovics Imre nevén)
  • A tizedes meg a többiek (1965) – Molnár Ferenc, a tizedes
  • Az orvos halála (1965) – Taxisofőr
  • A férfi egészen más (1966) – Nyeste
  • Aranysárkány (1966) – Bahó Attila
  • És akkor a pasas… (1966) – A rendező
  • Az özvegy és a százados (1967) – Százados
  • Egy szerelem három éjszakája (1967) – Gáspár
  • Teenager party (1967; dokumentumfilm)
  • Változó felhőzet (1967) – Modok Bálint
  • Egri csillagok 1-2. (1968) – Dobó István
  • Hazai pálya (1968) – Narrátor (hang)
  • Az alvilág professzora (1969) – Zelk
  • Az örökös (1969) – Drapp Tamás, metróvezető
  • Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tóth Lajos, tűzoltóparancsnok
  • Történelmi magánügyek (1969)
  • N.N., a halál angyala (1970) – Horváth László alezredes
  • Szemtől szembe (1970) – Bodaki Ferenc
  • Szerelmi álmok – Liszt (1970; szovjet-magyar film) – Liszt Ferenc
  • Utazás a koponyám körül (1970) – Cirkuszigazgató
  • Hahó, Öcsi! (1971) – Kukás I.
  • Lányarcok tükörben (1972) – Horány Béla
  • Volt egyszer egy család (1972) – Gendarme
  • Illatos út a semmibe (1973) – Csekő Guszti
  • Ki van a tojásban? (1973) – Öreg Zeke
  • A kard (1976) – A Nemzeti Múzeum igazgatója
  • Tótágas (1976) – Mesélő (hang)
  • A néma dosszié (1977) – Georg Johansson
  • Ékezet (1977) – Igazgató
  • Csillag a máglyán (1978) – Genfi polgár
  • Kinek a törvénye? (1978) – Máté, Tsz-elnök
  • Naplemente délben (1980) – Vámos professzor
  • Akli Miklós (1986) – Narrátor (hang)
  • Az új földesúr (1988) – Ankerschmidt lovag
  • Pierre qui brûle (1991)
  • Honfoglalás (1996) – Álmos vezér
  • Retúr (1996) – Balogh tanár úr
  • A szalmabábuk lázadása (2001) – Narrátor (hang)

Tévéfilmek

  • Vitézek és hősök (1959) – Eszterág Pál
  • Nő a barakkban (1961) – Charles
  • A pékinas lámpása (1961) – Hadnagy
  • Állandó lakhelye nincs (1962) – Szaki
  • Két üres pohár (1962) – Géza
  • Ők tudják, mi a szerelem (1963) – Hector Berlioz
  • Halló, ki az? (1964)
  • Szeptember (1964) – Bátori, Tsz-elnök
  • A vörös vendégfogadó (1965) – Frederic Taillefer
  • Kristóf, a magánzó (1965) – Hegemón úr, a komornyik
  • Tóbiás és a többiek (1965) – Tóbiás
  • Benda színész és a többiek (1966)
  • Titkok éjszakája (1966) – Dévényi
  • Szomorú Szerelmesek Szanatóriuma (1968)
  • Tévedni Isteni dolog (1970) – Cupido
  • Budai Nagy Antal (1971)
  • Rézpillangó (1971) – Fanoklesz
  • Váratlan találkozások (1971) – Férj
  • A Lámpás (1972) – Szöllősi Benedek
  • A tűz balladája (1972) – Pék-bíró
  • Férfiak mesélik (1972)
  • Kísérleti dramaturgia (1972)
  • A farkasok (1973) – Quesnel
  • A láp (1973)
  • Dorottya (1973) – Csokonai Vitéz Mihály
  • Lyuk az életrajzon (1973) – Szabó
  • A Pheidiász-per (1975) – Periklész
  • A délibábok hőse (1976) – Rétfalvy
  • Lincoln Ábrahám álmai (1976)
  • A képmutatás szépségei (1977)
  • Az Isten is János (1977)
  • Témák (1977)
  • Földünk és vidéke (1978) – Karinthy Ferenc
  • Kiálts, város! (1978)
  • Mementó – Nürnberg 1946 (1978) – Keitel
  • A Sipsirica 1-2. (1979) – Manusek
  • Gyerekjáték (1979) – Frici bácsi
  • Hongkongi paróka (1979) – Sas Béni
  • Utolsó üzenet (1979)
  • A különc (1980) – Teleki László
  • A waterlooi csata (1981) – Boleszláv
  • Az a szép, fényes nap (1981) – Gyula
  • Bolondnagysága (1981) – Őrnagy úr
  • Nagyvizit (1981)[11] – Főorvos
  • P. Howard. Írta: Rejtő Jenő (1981) – Parkins
  • Róza néni elintézi (1981) – Aladár apja
  • Torta az égen (1981)[12] – Tábornok
  • Angyal szállt le Babilonba (1982) – Akki
  • Brigitta (1982, magyar–NSZK–osztrák–francia tévéfilm)
  • Hetedik év (1982) – Baróti
  • Humorista a mennyországban (1982)
  • Kényszerzubbony (1982)
  • Varázstoll (1982)
  • A tönk meg a széle (1983) – Poór / Tibor
  • Békestratégia (1983)
  • Kegyenc (1983)
  • Holt lelkek (1983) – Herceg
  • Ők tudják, mi a szerelem (1983) – Hector Berlioz
  • Szerelmes sznobok (1983) – Ancsal Dávid
  • Kaviár és lencse (1984) – Leonida
  • Az eltüsszentett birodalom (1985) – Király
  • Zsákutca (1985) – Főorvos
  • Charley nénje (1986) – Sir Francis
  • Czillei és a Hunyadiak (1986)[13] – Czillei
  • Földi kacaj (1986) – Garry Essendine
  • Itt élned halnod kell (1986)
  • Máz (1986) – Mazányi, elvtárs fentről
  • Vigyázat, mélyföld! (1986)
  • A fészek melege (1987) – Kovács Imre, Tibor apja
  • Apaszív (1987)
  • Charlie nénje (1987)
  • Peer Gynt 1-2. (1988) – Gomböntő
  • Tűréshatár (1989)
  • Kronosz bukása (1990)

Tévésorozatok

Animációs filmek

Remove ads

Szinkronszerepei

John Wayne

Hangja a magyar nézők számára összefonódott John Wayne-nel, akit 1966-tól 1975-ig mintegy 10 filmben szinkronizált.

További információk Év, Cím ...

Filmek

További információk Év, Cím ...

Sorozatok

További információk Év, Cím ...

Hupikék törpikék

További információk Év, Cím ...

Rajzfilmek

További információk Év, Cím ...
Remove ads

Emlékezetes versmondása

1999. február 14-én a budai Gellért szállóban ő szavalta az akkor Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett Nagy Gáspár versét és Balassi Bálint költeményét.

Kabaréjelenetek

Magyar Rádió

  • Kemény Egon–Ignácz Rózsa–Soós László–Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Szereplők: Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, női főszerepben: Petress Zsuzsa, további szereplők: Mezey Mária, Tompa Sándor, Pálóczi Horváth Ádám: Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, Bende Zsolt, Horváth Tivadar, Kovács Károly, Hadics László, Gózon Gyula, Csákányi László, Dénes György és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc. A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus 40 tagú férfikara. 2019 – Kemény Egon kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző halálának 50. évfordulója esztendejében CD-újdonságként jelentek meg a Hatvani diákjai és a Komáromi farsang című daljátékai eredeti rádió-hangfelvételeinek (1955, 1957) digitalizált (2019) duplaalbumai. kemenyegon.hu
Remove ads

Hangjátékok

  • Román György: Mint a tenger árja (1949)
  • Szimonov, Konsztantin: Orosz kérdés (1949)
  • Baróti Géza: A diadalmas név (1951)
  • László Miklós: Öt ajándék (1951)
  • Halász Péter: 800 csille szén (1952)
  • Barabás Tibor: Kibontott zászlók (1953)
  • Harald Hauser: A weddingi per (1953)
  • Alena Bernasková: Seherezádé részvénytársaság (1954)
  • Fodor József: A végső szín (1955)
  • Karinthy Ferenc: Ezer év (1956)
  • Kovács János: Heine - emlékezés a költőre (1956)
  • Hemingway, Ernest: Akiért a harang szól (1957)
  • Cao Jü: Zivatar (1959)
  • André Stil: Két kő között (1961)
  • Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről (1961)
  • Móricz: A boldog ember (1961)
  • Az ünnep harmadnapján (1961)
  • Kozsevnyikov, Vagyim: Ismerjék meg Balujevet! (1961)
  • Maeterlinck, Maurice: A kék madár (1961)
  • Rejtő Jenő: Szép kis üzlet (1961)
  • Flesarowa-Muskat, Stanislawa: Menekülés (1962)
  • Jót nevettünk (1962)
  • József Attila napjai (1962)
  • Molnár Ferenc: Liliom (1962)
  • Moravecz Imre: Egy trabant legendája (1962)
  • "Szeretlek, kedvesem..." (1962)
  • Hegedűs Gyula: Thézeusz és Ariadné (1963)
  • Shakespeare: Macbeth (1963)
  • Vörösmarty Mihály: A bujdosók (1963)
  • Fáklyavivők - dalok, hősök, emlékek (1964)
  • A folyón át a fák közé (1964)
  • Maugham, Sommerset: Az ördög sarkantyúja (1964)
  • Róna Tibor: Húsz éven felülieknek (1964)
  • Dürrenmatt, Friedrich: Straniczky és a nemzeti hős (1965)
  • Lunacsarszkij: Cromwell (1965)
  • Németh László: Eklézsia-megkövetés (1965)
  • Morthon Thompson: Az élet ára (1965)
  • Shakespeare, William: Szentivánéji álom (1965)
  • Sipos Tamás: A döntő gól (1965)
  • Őszi vásár - vendég: Fekete István (1965)
  • Gyerekekről, felnőtteknek (1966)
  • Radványi Dezső: Szürkebarát (1966)
  • Dürrenmatt, Friedrich: A szamár árnyéka (1967)
  • A boldogság építésze (1967)
  • A gépírók (1967)
  • Böll, Heinrich: Erkölcsös történetek (1967)
  • Shulz, Karel: A kőbe zárt fájdalom (1967)
  • Solohov, Mihail: Csendes Don (1967)
  • Plautus: A hetvenkedő katona (1967)
  • Hegedűs Géza: Szerelem és diplomácia (1969)
  • Hegedűs Géza: Az özvegy és a katona (1969)
  • Arany János: Jóka ördöge (1970)
  • Szabó József: Fohász a Kongó folyóhoz (1970)
  • Gosztonyi János: A meghajszolt szelíd (1970)
  • Hámori Ottó: Faust, hat dioptriával (1970)
  • Katona József: Bánk bán (1970)
  • Schiller: Tell Vilmos (1970)
  • Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája (1971)
  • Ivan Bukovčan: Kedvezően elintézett kérelem (1971)
  • Theodor Weissenborn: Hősi példa (1971)
  • Világszínház - Gorkíj drámái (1971)
  • Könyvet mindenki kezébe! (1972)
  • Sós György: Hétfői humanizmus (1972)
  • Illyés Gyula: Fáklyaláng (1972)
  • Csurka István: Élményközvetítés (1973)
  • Alfred Döblin: Berlin-Alexanderplatz (1973)
  • Ha teve, legyen kétpúpú (1974)
  • Balzac: Éva lánya (1975)
  • Hegedűs géza: Istennők szerelme, avagy a kivétel is törvény (1975)
  • Török Tamás: Futballfantázia (1975)
  • Az ember hivattatása - misztérium (1976)
  • Megérzés (1976)
  • Győrffy István: Vasháló (1977)
  • Lázár Ervin: Utazás a vörös lovon (1977)
  • Papp Éva: Távoli északon (1977)
  • Illyés Gyula: Beatrice apródjai (1978)
  • Moldova György: Mese az írógépről és a hegedűről (1979)
  • Móra Ferenc: Aranykoporsó (1979)
  • Strauss: Egy éj Velencében (1979)
  • Kopányi György: A veronai vén (1980)
  • Moldova György: Lopni tudni kell (1980)
  • Vries, Theun de: Spinoza (1980)
  • A csizmás kandúr (1981)
  • Magyar anekdotakincs (1982)
  • Az olvasás gyönyörűsége - Fodor József (1982)
  • Pállya István: Ravaszy és Szerencsés (1982)
  • Tél, tavasz, nyár, ősz - Kompozíció Fekete István írásaiból (1982)
  • "...Csak a békét szeretem..." (1983)
  • Kopányi György: Hazalátogató (1983)
  • Kós Károly: Varjú nemzetség (1983)
  • Muszty Bea-Dobay András: A kék csodatorta (1983)
  • Anderson, Edith: Martin Luther King élete és halála (1984)
  • Békés Pál: Körborz (1985)
  • Gyárfás Miklós: Becsületének oka ismeretlen (1985)
  • Pilátus (1985)
  • Shaw, G. B.: Az orvos dilemmája (1985)
  • Jesih, Milan: Koloratúra (1986)
  • Kopányi György: Karácsonyi komédia (1986)
  • Moldova György: Vigyázat, harapok! (1986)
  • Saint-Exupèry, Antoine de: A kis herceg (1986)
  • Szabó István: Régi vasárnap (1986)
  • Vészi Endre: A leselkedő (1986)
  • Móricz Zsigmond: Aranyos öregek (1987)
  • Obrenovic, Aleksandar: A konjunktúra mámorító illata (1987)
  • Sütő András: Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása (1987)
  • Szakonyi Károly: Homloklövés (1987)
  • Gárdonyi Géza: Zivatar pékéknél (1989)
  • Prokofjeva, Szofja: A varázsló tanítványa (1989)
  • A láda titka, avagy a soknevű ószeres esete (1990)
  • Szepes Mária: Lázadó szerepek (1990)
  • William Shakespeare: A vihar (1991)
  • Szakonyi Károly: Vacsora kettesben (1992)
  • John Ford: Kár, hogy kurva (1998)
  • Kosztolányi Dezső: Lucifer a katedrán (1998)
  • Az Önök tudósítója: Ernest Hemingway (1999)
  • Szakonyi Károly: Turini nyár (1999)
  • Jókai Mór: A tengerszemű hölgy (2000)
  • A szelistyei asszonyok (2000)[27]
  • Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése (2000)
  • Vörösmarty Mihály: Ypsilon háború (2000)
Remove ads

Kötete

  • "Vigasz-lámpácskák". Válogatott írások, 1981-2000; összeáll., szerk. Balatoni Monika; Kairosz, Szentendre, 2001 (Magyar Thália). A kötetet 2021-ben kiadta a POKET Zsebkönyvek Keleti Éva és Gáti György fényképeivel kiegészítve.

Díjai, elismerései

Származása

Thumb
Sinkovits Imre emléktáblája egykori lakhelyén (V. ker., Petőfi tér 3–5.)
Thumb
Sírja az Óbudai temetőben
Sinkovits Imre családfája
Sinkovits Imre
(Budapest, 1928. szept. 21.–
Budapest, 2001. jan. 18.)
színész		 Apja:
Sinkovits Jenő
(Budapest, 1901. jún. 9.–
Budapest, 1977. márc. 19.)
vendéglős		 Apai nagyapja:
Sinkovits Vince
(Németszentgrót, 1861. márc. 30.–
Kispest, 1932. okt. 2.)
magánzó		 Apai nagyapai dédapja:
Sinkovics József
Apai nagyapai dédanyja:
Frisch Mária
Apai nagyanyja:
Vojnovits Teréz
(Körmend, 1867. feb. 21.[28] –
 ?)		 Apai nagyanyai dédapja:
Vojnovits István
[29]
Apai nagyanyai dédanyja:
Németh Dorottya
[29]
Anyja:
Göndöcs Terézia
(Strém, 1905. máj. 22.[30] –
Budapest, 1991. nov. 20.)		 Anyai nagyapja:
Göndöcs Lajos
(Zalaszentiván, 1872. jan. 21.[31] –
 ?)		 Anyai nagyapai dédapja:
Göndöcs Vendel[32]
Anyai nagyapai dédanyja:
Goldfinger Borbála[32]
Anyai nagyanyja:
Posch Teréz
(Ókörtvélyes, 1879. dec. 31.[33] –
 ?)		 Anyai nagyanyai dédapja:
Posch Ferenc[34]
Anyai nagyanyai dédanyja:
Neubauer Julianna[34]

Jegyzetek

Források

További információk

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads