Kanada nemzeti légitársasága From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Air Canada (IATA-kódja: AC, ICAO-kódja: ACA, hívójele: Air Canada) Kanada nemzeti légitársasága, amely egyben a legnagyobb az országban a flottájának mérete és a menetrendszerűen szállított utasainak száma alapján. Az 1937-ben alapított légitársaság 47 ország 222 célállomására indít menetrend szerinti utas- és teherszállító járatot. Az Air Canada székhelye a Québec tartományban lévő Montréalban található. A Star Alliance alapító tagja.[3] Az Air Canada bázisrepülőterei a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtér, a Toronto Pearson nemzetközi repülőtér, a Calgary nemzetközi repülőtér és a Vancouver nemzetközi repülőtér.[4] A légitársaság regionális járatai az Air Canada Express neve alatt üzemelnek.
| Air Canada | |
 | |
 | |
| Ország | Kanada |
| Jogi forma | Société par actions par Loi sur les sociétés par actions |
| IATA: AC ICAO: ACA Hívójel: Air Canada | |
| Adatok | |
| Alapítás | 1937. április 10. |
| Leányvállalatok | Air Canada Cargo Air Canada Express Air Canada Foundation Air Canada Jetz Air Canada Rouge Air Canada Vacations Aeroplan |
| Tőzsde | Toronto Stock Exchange |
| Szövetség | Star Alliance |
| Bázisrepülőtér | Calgary Montréal–Trudeau Toronto Pearson Vancouver |
| Központok | Halifax Ottawa |
| Flotta mérete | 160 |
| Flotta repülőgép típusa |
|
| Úti célok | 222[1] |
| Törzsutas klub | Aeroplan |
| Székhely | Montréal, Québec, Kanada |
| Vezető | Michael Rousseau[2] |
| Légiszövetség | Star Alliance |
| Az Air Canada weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Air Canada témájú médiaállományokat. | |
Kanada nemzeti légitársaságát a Trans-Canada Air Lines-t (TCA) a kanadai kormány hozta létre, és amely 1938-ban kezdte meg első transzkontinentális járatainak üzemeltetését. 1965-ben a kormány jóváhagyását követően a TCA-t átnevezték Air Canadára. A kanadai légiközlekedési piac 1980-as évekbeli liberalizációját követően a légitársaságot 1988-ban privatizálták. 2000. január 4-én az Air Canada felvásárolta legnagyobb riválisát, a Canadian Airlines-t. 2003-ban a légitársaság csődvédelmet kérvényezett, majd a következő évben az ACE Aviation Holdings Inc. konszern keretében újraszerveződött. 2017-ben az Air Canada 80. évfordulójának évében, a légitársaság 48 millió utast szállított.[5]
Az Air Canada a hosszú távú útvonalakon Airbus A330-as, Boeing 777-es és Boeing 787 Dreamliner típusú széles törzsű repülőgépekkel repül, a rövid távú útvonalakon pedig az Airbus A320-as családba tartozó repülőgépeket (beleértve az A319-es, az A320-as és az A321-es változatokat), Boeing 737 MAX 8-as és Airbus A220-300-as repülőgépeket használ. A légitársaság leányvállalatai közé tartozik az Air Canada Cargo, az Air Canada Express, az Air Canada Jetz (magánrepülőgépes charter légitársaság) és az Air Canada Rouge (charter légitársaság). Az Air Canada Vacations több mint 90 célállomásra kínál üdülési csomagokat. A légitársaság a regionális partnereivel együtt átlagosan naponta több mint 1613 menetrend szerinti járatot üzemeltetnek.[6]
.jpg)
Az Air Canada elődjét, a Trans-Canada Air Lines-t (TCA) 1937. április 11-én egy szövetségi jogszabály értelmében hozták létre a Canadian National Railway (CNR) leányvállalataként.[7][8] C. D. Howe közlekedésügyi miniszter vezetésével újonnan létrehozott Közlekedési Minisztérium egy kormányzati irányítás alatt álló légitársaságot kívánt létrehozni, amely összekötné az Atlanti-óceán partján fekvő városokat a Csendes-óceán partján található városokkal. 5 millió dollárból két Lockheed Model 10 Electrát és egy Boeing Stearman kétfedelű repülőgépet vásároltak a Canadian Airways-től,[9] és tapasztalt légitársasági vezetőket hoztak a United Airlines-tól és az American Airlines-tól.
Az első utasszállító járatok 1937. szeptember 1-jén indultak, Vancouverből Seattle-be, oda vissza 14,20 dollárért. 1938. július 1-jén a TCA felvette az első légiutaskísérőiket.[10] Montréal és Vancouver között 1939. április 1-jén indultak el a transzkontinentális járatok 12 Lockheed Model 14 Super Electrával és hat Lockheed Model 18 Lodestarral. 1940 januárjára a légitársaságnak 579 munkavállalója volt.
A Canadian Pacific Airlines (CP Air) 1942-ben azt javasolta hogy egyesüljenek a TCA-val. Miniszterelnök William Lyon Mckanzie King elutasította a javaslatot, és törvényt hozott, amely a TCA-t határozta meg az egyetlen olyan légitársaságnak Kanadában, amely transzkontinentális járatokat üzemeltethet. A második világháború után a légi közlekedés növekedésével a CP Air egy transzkontinentális és néhány nemzetközi útvonalat kapott.
Eredetileg a légitársaságnak Winnipegben volt a székhelye, ahol a nemzeti repülőgépkarbantartó bázis is működött, de 1949-ben a kormány a TCA központját Montréalba helyezte át; később a repülőgépkarbantartó bázis is keletebbre költözött. A ReserVec 1953-as kifejlesztésével a TCA lett az első a világon, amely távoli terminálokkal ellátott számítógépes foglalási rendszert használt.[11][12]
1964-re a TCA Kanad nemzeti légitársaságává nőtte ki magát, és 1964-ben Jean Chrétien egy magánjellegű törvényjavaslatot nyújtott be, ami azt javasolta, hogy a légitársaság nevét Trans-Canada Air Lines-ról Air Canadára változtassák, amelyet a TCA sokáig a francia nyelvű elnevezéseként használt. Ez a törvényjavaslat elbukott, de később újra benyújtották és el is fogadták, ezzel a névváltoztatás 1965. január 1-jén lépett hatályba. II. Erzsébet brit királynő, Kanada uralkodó királynője az első olyan repülőgépen utazott, amely az Air Canada nevét és festését viselte, amikor 1964-es kanadai körútja végén az Egyesült Királyságba indult.[13]
Az 1970-es években a kormányzati szabályozások biztosították az Air Canada előnyét a belföldi légitársaságokkal és a rivális CP Airrel szemben.[14] A rövidtávú légitársaságokat az öt régió egyikére korlátozták, és nem versenyezhettek közvetlenül az Air Canadával és a CP Airrel. A CP Air az interkontinentális járatokon elérte a kapacitáskorlátját, a belföldi járatokon pedig korlátozva volt. Az Air Canada viteldíjait is a kormány szabályozta.
1976-ban, a CNR átszervezésével az Air Canada is egy független állami vállalat lett. Az 1978-as Air Canada Act biztosította, hogy az Air Canada egyenlőbb feltételek mellett versenyezzen a regionális légitársaságokkal és a CP Airrel, illetve a megszüntette a kormány közvetlen ellenőrzését az Air Canada útvonalai, viteldíjai és szolgáltatásai felett. A törvény a Canadian National Railway tulajdonjogát is átruházta a kormány egyik leányvállalatára. A kanadai légiközlekedési piac liberalizációja az 1987-es National Transport Act értelmében hivatalosan megnyitotta a kanadai légiközlekedési piacot az egyenlő verseny előtt.[15] A légitársaság a flottájának bővítése során Boeing 727-es, Boeing 747-es és Lockheed Tristar típusú repülőgépeket vásárolt. 1978-ban az Air Canada felvette Judy Cameron-t, így ő lett az első női pilóta akit felvettek egy nagyobb kanadai légitársasághoz.
Mivel az új flottára fordított kiadások meghaladták a bevételeket, az Air Canada vezetői jelezték, hogy a légitársaságnak további tőkére lesz szüksége a flotta modernizációjának finanszírozásához. 1985-re a kanadai kormány hajlandóságot mutatott a Canadian National Railway és az Air Canada privatizálására. 1988-ban az Air Canadát privatizálták, és a légitársaság részvényeinek 43%-át a nyilvános piacon értékesítették, a részvények első nyilvános kibocsátása még annak az évnek az októberében befejeződött. Ekkorra a rivális CP Airből Canadian Airlines International lett, miután a Pacific Western Airlines felvásárolta. 1987. december 7-én az Air Canada lett az első légitársaság a világon, amely az egész flottájára kiterjedő nemdohányzó szabályt vezetett be.[16] 1989-ben a légitársaságot teljes egészében privatizálták. A sikeres privatizációt Pierre J. Janniot vezérigazgató vezette. Az ehhez kapcsolódó kiterjedt kommunikációs tevékenységet Claude I. Taylor nem ügyvezető igazgató segítette.
_Airbus_A340-313_C-FYLD_(23761975652).jpg)
Az 1990-es évek elején az Air Canada pénzügyi nehézségekkel szembesült, amikor az Öbölháborút követően a légiközlekedési ágazat visszaesett. Válaszul a légitársaság átszervezte a vezetőségét, és a Delta Air Lines korábbi vezetőjét, Hollis L. Harrist vette fel a vezérigazgatójának. Harris átszervezte a légitársaság működését, csökkentette a vezetői pozíciók számát, a légitársaság székhelyét a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtérre költöztette, és 1992-ben eladta a légitársaság enRoute nevű kártyaüzletét a Diners Clubnak.[17] 1994-re az Air Canada újra nyereséges lett. Ugyanebben az évben a légitársaság elnyerte a lehetőséget hogy járatokat indíthasson Kanadából a japán Oszakában található új Kanszai nemzetközi repülőtérre.
1995-ben az Air Canada, kihasználva az új nyílt égbolt egyezményt az USA és Kanada között, a légitársaság 30 új, határokon átnyúló útvonallal bővítette kínálatát. 1997 májusában az Air Canada a Star Alliance alapító tagja lett, és a légitársaság a szövetség többi tagjával is közös üzemeltetésű járatokat indított. Az 1990-es évek második felében a légitársaság folyamatosan nyereséges volt, az 1997 és 1999 közötti időszakban összesen 1 milliárd dollárt termelt.
1998. szeptember 2-án az Air Canada pilótái elkezdték a vállalat első sztrájkját, magasabb béreket követelve. 1999 végén a kanadai kormány enyhített néhány légiközlekedési szabályozáson, amelynek a célja a kanadai légiközlekedési ágazat megerősítése volt. Abban az évben az American Airlines a kanadai Onex Corp. pénzügyi vállalattal közösen egy felvásárlási ajánlatot tett a gyengélkedő riválisára, a Canadian Airlines-ra és az Air Canadára, ami arra ösztönözte az Air Canadát, hogy egy konkurens ajánlatot tegyen a legnagyobb riválisára.
.jpg)
2001 januárjában az Air Canada felvásárolta Kanada második legnagyobb légitársaságát, a Canadian Airlines-t, egyesítve a két légitársaság tevékenységét a 21. század első évtizedében. A létrejött légitársaság a világ tizenkettedik legnagyobb légitársaságává vált. Amikor az Air Canada hozzáférést szerzett korábbi riválisának pénzügyi adataihoz, az Air Canada vezetői rájöttek, hogy a Canadian Airlines rosszabb pénzügyi helyzetben van, mint azt korábban gondolták. Egy gyorsított egyesítési stratégiát követtek, de 2000 nyarán az egyesítési erőfeszítések járatkésésekhez, poggyászproblémákhoz és egyéb gondokhoz vezettek. A szolgáltatásaik azonban javultak, miután az Air Canada vezetői megígérték, hogy 2001 januárjára jobb lesz a helyzet. A légitársaságnak szembe kellett néznie a globális légiközlekedési piac visszaesésével és a megnövekedett piaci versennyel, így 2001-ben és 2002-ben is veszteségeket könyvelt el a légitársaság.
.jpg)
Mivel az Air Canada minden pénzét elhasználta arra, hogy megakadályozza a Canadian Airlines felvásárlását, szinte az összes beszállítójával kötött visszterhes szerződésekkel terhelte meg magát. Ennek eredményeképpen 2003. április 1-jén az Air Canada a Companies' Creditor Arrangement Act alapján védelmet kért, amelyből 18 hónappal később, 2004. szeptember 30-án került ki. A csődvédelem ideje alatt a vállalatra két ajánlat is érkezett, az egyik a Cerberus Capital Managementtől a másik Victor Li részéről. A Cerberus ajánlatában Brian Mulroney volt kanadai miniszterelnök lett volna a vezérigazgató, akit a Cerberus nemzetközi tanácsató testületének elnöke, Dan Quayle, az Egyesült Államok volt alelnöke toborzott volna. A Cerberus ajánlatát azért utasították el, mert a cég hírhedt volt arról, hogy megváltoztatja a meglévő munkavállalói nyugdíjmegállapodásokat, amit a CAW határozottan ellenzett. Az Air Canada először Victor Li Trinity Time Investments vállalatát választotta, amely eredetileg vétójogot és a vezérigazgatói pozíciót kérte cserébe azért, hogy 650 millió dollárt fektessen bele a légitársaságba. Li, aki kanadai-hongkongi kettős állampolgársággal rendelkezik, később változtatásokat követelt a nyugdíjtervben (ami nem szerepelt az eredeti felvásárlási ajánlatában), de mivel a szakszervezetek nem voltak hajlandóak engedni ebből, ezért az ajánlatot visszavonták.[18]
Végül a Deutsche Bank egy 850 millió dolláros finanszírozási csomagot mutatott be az Air Canada számára, azzal a kitétellel hogy a szakszervezetek által 2003-ban elfogadott 1,1 milliár dolláron felül 200 millió dollárral csökkentik az éves költségeiket. Az ajánlatot azután fogadták el, hogy Robert Milton vezérigazgató és Buzz Hargrove, a CAW elnöke az utolsó pillanatban folytatott tárgyalásokon megszerezte a szakszervezeteknek szükséges engedményeket az ajánlat elfogadásához.[19]
Az ACE Aviation Holdings lett a légitársaság új anyavállalata, amely alá az átszervezett Air Canada tartozott.[20] Az ACE azonban 2012 novemberében eladta az Air Canada összes részvényét.
2004 októberében Céline Dion kanadai énekesnő lett az Air Canada új reklámarca, remélve, hogy 18 hónapnyi csődvédelem után újraindítja a légitársaságot és elkezdi vonzani a nemzetközi piacot.[22] Felvette a You and I című kislemezét, amely később több Air Canada reklámban is szerepelt.[23]
.jpg)
2004. október 31-én landolt Torontóban az Air Canada AC873-as járata Frankfurtból, a légitársaság utolsó járata a Boeing 747-es típussal. Ezzel véget ért a Boeing 747-esek 33 évig tartó szolgálata a légitársaságnál. A Boeing 747-es repülőgépeket Airbus A340-es repülőgépekre cserélték. 2004. október 19-én az Air Canada bemutatta a repülőgépeik új festését és a repülőgépek személyzetének új egyenruháját. Egy Boeing 767-300ER-t ezüst-kék színűre festettek, és a sötétzöld/majdnem fekete farokrészt a juharfalevél új változatára, a "Frosted Leaf"-re cserélték.
2005. november 9-én az Air Canada megállapodott, hogy 16 Boeing 777-es (10 db -300ER és 6 db -200LR) és 14 Boeing 787-8-as beszerzésével lecseréli a széles törzsű repülőgépeit. A légitársaság szerződést kötött további 18 Boeing 777-es és 46 Boeing 787-8-as és -9-es megvásárlására. A 777-esek kiszállítása 2007 márciusában, míg a 787-eseké 2014 májusában kezdődött.[24]
2007. április 24-én az Air Canada lehívta a Boeing 787 Dreamliner típusú repülőgépekre vonatkozó szerződés felét. A Dreamlinerekre leadott megrendelés akkor 37 darab repülőgépről szólt, és most további 23 darab repülőgépet rendeltek, ami így összesen 60 darab repülőgépet jelent. A légitársaság két Boeing 777F-re szóló megrendelését is visszamondta. 2007 novemberében az Air Canada további egy Boeing 777-300ER-t bérelt.[25][26]
A 2006 júliusában indult és azóta befejezett Projekt XM: Extreme Makeover, egy 300 millió dolláros projekt volt, ami a repülőgépek belsejének renoválására irányult, és amelynek keretében az összes repülőgép utasterét kicserélték. Az új repülőgépeket, mint például a Boeing 777-eseket gyárilag felszerelt új utasterekkel szállították le.
Az utastér újdonságai:[27][28][29][30]
A magas üzemanyagárak és a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság jelentős pénzügyi nehézségeket okozott az Air Canada számára a 2000-es évek végén. Ezért 2008 júniusában a légitársaság bejelentette, hogy 2009 első negyedévére több mint 2000 alkalmazottat fog elbocsátani, és 7 százalékkal fogja csökkenti kapacitását.[31] Montie Brewer vezérigazgató bízott abban, hogy a légitársaság átvészeli a gazdasági visszaesést.[32]
Brewer 2009. március 30-án lemondott, és helyére április 1-jén Calin Rovinescu lépett.[33] Rovinescu lett a légitársaság első kanadai vezérigazgatója Claude Taylor 1992-es elnöksége óta. Rovinescu, akinek a média a "végrehajtó" becenevet adta, az Air Canada 2003-as csődje idején az Air Canada átszervezési vezetője volt; de még abban az évben lemondott, miután a szakszervezetek elutasították követeléseit.[34]
Jim Flaherty pénzügyminiszter James Farley (az Air Canada 2003-as csődeljárásának elnöke volt) nyugalmazott bírót nevezte ki arra, hogy közvetítsen a vállalat, és az alkalmazottakat, illetve a nyugdíjba vonult alkalmazottakat képviselő szakszervezetek közötti nyugdíjkérdésekben. A négy szakszervezettel kötött megállapodások szintén ez idő tájt jártak le. A légitársaság az első negyedéves jelentésében azt közölte, hogy a 2,85 milliárd dolláros nyugdíjhiány (amely a 2007-es 1,2 milliárd dollárról nőtt meg) "likviditási kockázatot" jelent, és új finanszírozókra és nyugdíjkedvezményre van szüksége ahhoz, hogy meglegyen a működéshez szükséges pénz 2010-ben. A vállalat 650 millió dollárt volt köteles befizetni a nyugdíjalapba, de 2009 első negyedévében 400 millió dolláros veszteséget könyvelt el, ezért 2009-ben moratóriumot kért a nyugdíjak kifizetésére. A szakszervezetek pénzügyi garanciát követeltek a megállapodás megkötése előtt.[35]
2009 júliusában az Air Canada 1 milliárd dollárnyi pénzügyi támogatást kért és kapott egy konzorciumtól, amiben többek között a kanadai kormány, az ACE és a légitársaság társvállalata az Aeroplan is megtalálható volt. A Centre for Aviation jelentése szerint valójában csak 600 millió dollárnyit adtak kölcsön az Air Canadának; a pénz maradéka az eladások és a visszlízingek elszámolásából, illetve további megtakarításokból voltak.[36]
2010 decemberében az ACE 44 millió Air Canada részvényt adott el, majd 2012 novemberében a maradék 31 millió részvényt is eladta a Cormark Securities Inc. részére.[37]
2014 novemberében az Air Canada pilótái 84%-os többséggel megszavazták azt a 10 évre szóló szerződést, amely lehetővé teszi számukra, hogy az ország legnagyobb légitársasága választottbírósági vagy közvetítői eljárást alkalmazzon a vitáik rendezésére.[38] Egy évvel később Michel Cournoyer, a CUPE Air Canada részlegének vezetője szerint a légiutaskísérők is jóváhagytak egy 10 évre szóló megállapodást, elméletileg kis (nem közölt) többséggel, amely béremelést, nagyobb munkahelyi biztonságot és a munkakörülmények javítását tartalmazta.[39]
2017. február 9-én az Air Canada 80. évfordulója és Kanada létrejöttének 150. évfordulója alkalmából egy új, retró piros-fekete színű festést vezettek be. Az új festés tartalmazza az 1964 és 1992 között használt festés dizájnelemeit, az általános fehér színösszeállítással, fekete aljjal, vörös juharleveles rondellával ellátott farokkal, fekete "Air Canada" felirattal, alatta vörös juharleveles rondellával, valamint a pilótafülke ablakait körülvevő fekete "maszkkal".[40] 2013 decemberében az Air Canada 61 Boeing 737 MAX egyfolyosós, keskeny törzsű repülőgépet rendelt a meglévő Airbus A320-as típusú repülőgépekből álló flotta leváltására. Az első Boeing 737 MAX 8-as repülőgépet 2017. november 2-án szállították le.[41][42] Néhány Airbus A319-es repülőgépet átadtak az Air Canada Rouge leányvállalatnak, a fennmaradó repülőgépeket pedig kivonták a forgalomból. Az megállapodás részeként a Boeing 25 Embraer E190-es repülőgépet vásárolt az Air Canadától, amelyeket 2016-ban nyugdíjaztak. Ugyanebben az évben az Air Canada szerződést írt alá a Bombardier Aerospace-szel arról, hogy az E190-eseket 2019-től Airbus A220-as repülőgépekkel váltják le.[43]
2017 júliusában az Air Canada újra bevezette a prémium turistaosztályt az észak-amerikai széles törzsű járatain.[44]
2018 áprilisában az Air Canada átnevezte a nemzetközi business osztályát Air Canada Signature osztályra.[45] Az utasok egy továbbfejlesztett étlapra számíthatnak, beleértve az új Air Canada Signature koktélt, továbbá új ajándékcsomagokra, sofőrszolgálatra (BMW autókkal) a csomópontokon a belföldi és nemzetközi csatlakozások során, valamint az Air Canada Signature Suite-hoz való hozzáférésre a Toronto Pearson nemzetközi repülőtéren. Egyes észak-amerikai útvonalakon az Air Canada Signature szolgáltatás széles törzsű repülőgépeken is elérhető.
2018 májusában az Air Canada Tajvant Kína részeként tüntette fel, hogy megfeleljen a kínai polgári légiközlekedési hatóság követelményének.[46] 2018. június 6-án az Air Canada és az Air China egy közös vállalatot létrehozásáról írt alá, amely az első közös vállalat egy észak-amerikai és egy kínai légitársaság között.[47]
2019. május 16-án az Air Canada bejelentette, hogy szűkkörű tárgyalásokat folytat az Air Transatot tulajdonló Transat A.T. megvásárlásáról 520 millió dollárért. 2019. június 27-én a Transat A.T. megállapodott abban, hogy az Air Canada részvényenként 13 dollárért megvásárolja a céget. Az ügylet még a részvényesek és a szabályozó hatóságok jóváhagyásától függött. 2019. augusztus 11-én az Air Canada részvényenként 18 dollárra emelte a Transat A.T. vételárát. Az vásárlás teljes értéke így 720 millió dollár volt. 2019. augusztus 23-án a Transat A.T. részvényeseinek 95%-a jóváhagyta az Air Canada általi felvásárlást. A CBC News szerint a terv "várhatóan a versenyhivatal és más szabályozó hatóságok intenzív vizsgálatával fog szembenézni, többek között Európában is".[48] A megállapodást 2020 októberében lefelé, részvényenként 5 dollárra módosították, tükrözve a Covid-19 pandémia által a légiközlekedési ágazat elé állított kihívásokat. Az üzletet 2021 áprilisában ejtették, miután nem sikerült megszerezni az Európai Bizottság jóváhagyását.[49]
A Covid-19 pandémia okozta utazási korlátozások miatt az Air Canada kénytelen volt jelentősen korlátozni a járatait. A légitársaság 2020. március 18-án bejelentette, hogy március 31-ig felfüggeszti a járatainak többségét.[50] A járatok május 22-én kezdtek visszatérni a rendes menetrendbe, és a nyár folyamán már újabb városokba indítottak járatokat.[51] Az Air Canada első negyedéves pénzügyi jelentésében bejelentette, hogy 1,05 milliárd dollárnyi veszteséget könyvelt el, és csak 345 millió dollárnyi nyereséget ért el. A légitársaság hasonló eredményt ért el a harmadik negyedévben, 685 millió kanadai dollárnyi veszteséget jelentett. Közölte, hogy a 2020-as pénzügyi év negyedik negyedévében a légitársaság kapacitása 75 százalékkal alacsonyabb lesz az előző évinél.[52]
2021 áprilisában bejelentették, hogy a kanadai kormány 5,9 milliárd dolláros hitelcsomagot nyújt a légitársaságnak.[53]
Az Air Canada 1989-ben privatizálódott teljesen,[54] és különböző szavazati jogú részvényeivel a torontói értéktőzsdén, valamint 2016. július 29. óta az amerikai OTCQX International Premier tőzsdén "ACDVF" jelölés alatt van bejegyezve.
Jelenleg az Air Canada Public Participation Act (ACPPA) a nem kanadai állampolgárságú személyek szavazati részesedését maximum 25%-ra korlátozza a vállalatban. A Canada Transportation Act (CTA) ráadásul azt írja elő, hogy minden kanadai légitársaságban a szavazati jogok 75%-át kanadai állampolgárságú személyeknek kell ellenőrizniük és birtokolniuk. Ennek megfelelően az Air Canada alapszabálya korlátozásokat tartalmaz annak biztosítására, hogy a CTA meghatározása szerint a vállalat "kanadai" maradjon.
1976 előtt az Air Canada a Canadian National Railway (CNR) egyik leányvállalata volt, így akkor a légitársaság vezérigazgatója közvetlenül a CNR elnökének jelentett. 1976 óta a következő személyek töltötték be a vezérigazgatói pozíciót:
|
|
Az Air Canada több éven át veszteséges volt, de 2012 óta már profitot termel.[55] Az Air Canada csoport éves gazdasági trendjeit a cégcsoport pénzügyi jelentései alapján a következő táblázat foglalja össze:
| 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Pénzforgalom (millió dollárban) | 11 082 | 9739 | 10 786 | 11 612 | 12 114 | 12 382 | 13 272 | 13 868 | 14 467 | 16 252 | 18 065 | 19 131 | 5833 |
| Nettó nyereség (millió dollárban) | -1025 | -24 | -24 | -249 | 131 | 10 | 105 | 308 | 876 | 2038 | 167 | 1476 | -4647 |
| Munkavállalók száma (fő) | 24 200 | 22 900 | 23 200 | 23 700 | 24 000 | 24 500 | 24 400 | 24 900 | 26 100 | 27 800 | 29 900 | 32 900 | 21 100 |
| Utasok száma (millió fő) | 33+ | 30+ | 32+ | 33,9 | 34,9 | 35,8 | 38,5 | 41,1 | 44,8 | 48,1 | 50,9 | 51,5 | 13,8 |
| Járatok kihasználtsága (%) | 81,4 | 80,7 | 81,7 | 81,6 | 82,7 | 82,8 | 83,4 | 83,5 | 82,5 | 82,3 | 83,3 | 83,4 | 61,6 |
| Repülőgépek száma (db) | 333 | 332 | 328 | 331 | 351 | 352 | 364 | 370 | 381 | 395 | 400 | 403 | 344 |
| Források | [56] | [57] | [57][58] | [58] | [59] | [60] | [61] | [62] | [63] | [64] | [65] | [66] | [67] |
.jpg)
A törvény (Air Canada Public Participation Act) értelmében az Air Canada köteles Montréalban tartani a központját.[68][69] A légitársaság központja az Air Canada Centre[70] (franciául: Centre Air Canada[70]), más néven La Rondelle egy hét emeletes épület, amely a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtéren található.
1975-ben az Air Canada székhelye a montreáli Place Ville Marie 1. szám alatt volt. 1990-ben a légitársaság a költségeik csökkentésének érdekében a repülőtérre költöztette a központját.
Az Air Canada Cargo a légitársaság Torontóban található teherszállító leányvállalata, amely több mint 150 célállomást szolgál ki, az Air Canada hálózatán, logisztikáján és partnerein keresztül.[71] Útvonalhálózata kelet-kanadai repülőtereken keresztül európai célállomásokra összpontosít., valamint Vancouverből és Calgaryből közvetlen járatokat indít Frankfurtba, Londonba, Párizsba és Zürichbe.
Torontóban 2002 elején elkészült egy új teherforgalmi terminál, amely korszerűsített raktár- és szállítórendszerekkel rendelkezik.[72] További teherforgalmi terminálok találhatóak Vancouverben és Montréalban is.
Az Air Canada Express az Air Canada regionális légitársaságának a neve, amelyet több független légitársaság, köztük a Jazz Aviation és az Exploits Valley Air Services (EVAS) üzemeltet.[73][74]
A 2002-ben indult Air Canada Jetz egy charterszolgáltató, amely sportcsapatokat, profi előadóművészeket és vállalatokat céloz meg. Az Air Canada Jetz három Airbus A319-es repülőgépből áll, amelyek mindegyikén csak business osztályú ülések találhatóak.[75] 2014 februárjában az Air Canada úgy döntött, hogy kiszáll a sport charter üzletágból.[76] 2015. március 17-én azonban az Air canada bejelentette, hogy a 2015-2016-os NHL-szezontól kezdve hat éven át az Air Canada Jetz charterjáratokat biztosít több NHL csapatnak.[77]
A 2012 decemberében indított Air Canada Rouge az Air Canada fapados leányvállalata. Az Air Canada Rouge elsősorban európai, karibi, dél- és közép-amerikai, mexikói és egyesült államokbeli[78] szabadidős célállomásokat szolgál ki Airbus A319-es, Airbus A320-as, Airbus A321-es és korábban Boeing 767-300ER típusú repülőgépekkel.[79]
Az Air Canada Vacations az Air Canada utazásszervezője. Minden csomag tartalmazza a szállást, az ajándék Aeroplan Mérföldeket és az oda-vissza repülőjegyet az Air Canada és/vagy a Star Alliance partnerei járatán.
Az Air Canada Vacations Executive osztályú szolgáltatást kínál bizonyos járatokon, nonstop járatokat a főbb kanadai városokból és napi járatokat számos célállomásra.[80][81]
Az Aeroplan az Air Canada hűségprogramja, amelyet az Air Canadából 2005-ben kivált Groupe Aeroplan Inc. működtetett.[82] Az Air Canada azonban 2018. november 26-án egy végleges megállapodást írt alá az Aeroplan visszavásárlásáról az Aimia Inc-szel.[83] Az Air Canada 2019 januárjában fejezte be a vállalat átvételét.[84]
2001-ben az Air Canada a szászszázalékos tulajdonában lévő légitársaságokat, az Air BC-t, az Air Novát, az Air Ontariót és a Canadian Regional Airlines-t egyesítette az Air Canada Regional Inc. név alatt. E légi fuvarozók közül több korábban az Air Canada járatait kötötte össze kisebb településekkel. 2002-ben a légitársaságok egyesítése az Air Canada Jazz létrehozásával befejeződött. Az Air Canada Jazz 2006 novemberében kivált a légitársaságból. Az ACE Aviation Holdings már nem részvényese a Jazz Aviation LP-nek, így a légitársaság egy független vállalat. Az Air Canada Jazz volt az Air Canada fő regionális légitársaságának neve 2002 és 2011 között. 2011 júniusától az Air Canada Jazz márkanevet már nem használták, mivel az összes légitársaság amit egyesítettek az Air Canada Express nevet vette át. A Jazz Aviation volt a legnagyobb leányvállalata a légitársaságnak, amely közel 125 repülőgépet üzemeltetett az Air Canada nevében.[85]
2001. november 1-jén az Air Canada elindította az Air Canada Tango légitársaságot, amelynek a célja az volt, hogy 13 darab külön erre a célra kialakított 159 ülőhelyes Airbus A320-asokkal olcsóbb szolgáltatást és alacsonyabb viteldíjakat kínáljon. Kanadában Torontóból indított járatokat Vancouverbe, Calgarybe, Edmontonba, Winnipegbe, Reginába, Saskatoonba, Thunder Bayba, Ottawába, Montréalba, Halifaxba, Ganderbe és St. John's-ba. Emellett non-stop járatokat üzemeltetett Torontóból Fort Lauderdale-be, Orlandóba és Tampába, valamint non-stop járatokat üzemeltetett Montréal és Fort Lauderdale, illetve Orlando között.[86] A légitársaságot a Canada 3000 konkurenciájának szánták. Az Air Canada Tangót 2004-ben megszüntették. Az Air Canada azóta "Tangónak" nevezi a legolcsóbb osztályát.[87] Azonban 2018-tól az Air Canada átnevezte a Tango osztályát Standard osztállyá.[88]
2002-ben az Air Canada egy fapados légitársaságot indított, hogy közvetlenül a WestJettel versenyezzen a nyugat-kanadai útvonalakon. A Zip egy külön légitársaságként üzemelt, saját személyzettel és élénk festésű volt Canadian Airlines International Boeing 737-200-asokat üzemeltetett. A légitársaságot 2004-ben megszüntették.
Az Air Canada 64 belföldi és 158 nemzetközi célállomást szolgál ki Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, Európában és Óceániában. Regionális partnereivel együtt a légitársaság több mint 222 célállomást szolgál ki 47 országban, a világ hat kontinensén.
Az Air Canada számos járatot üzemeltet az ötödik szabadságjog alapján (két nem kanadai célállomás közötti utas- és teherszállítási jogok). A korábbi ötödik szabadságjog alapján üzemeltetett járatok közé tartoztak a következők: Párizs-Genf, Párizs-München, Párizs-Berlin, Frankfurt-Zürich, Zürich-Zágráb, Zürich-Bécs, Zürich-Delhi, Manchester-Brüsszel, Lisszabon-Madrid, Brüsszel-Prága, London-Heathrow-Delhi, London-Heathrow-Nizza, London-Heathrow-Mumbai-Szingapúr, Montego Bay-Kingston és Santiago-Buenos Aires. Ezeket azonban nonstop útvonalakkal helyettesítették: Vancouver-Sydney, Toronto-München, Toronto-Brüsszel, Toronto-Zürich, Vancouver-Zürich, Toronto-Bécs, Toronto-Delhi, Vancouver-Delhi, Toronto-Madrid és Toronto-Mumbai.[89]
Az Air Canada a következő légitársaságokkal kötött helymegosztási megállapodást:[90]
|
|
|
Az Air Canada a következő légitársaságokkal kötött vonalközi megállapodást:[93]
2021 augusztusában az Air Canada a következő repülőgépeket üzemelteti, amelyek mindegyike Airbus vagy Boeing típusú:[94][95]
| Típus | Összes[96] | Rendelés | Férőhely[97] | Megjegyzés | |||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Business | Prémium turista | Turista | Összes | ||||
| Airbus A220-300 | 24 | 11 | 12 | — | 125 | 137 | Eredetileg 45 darabos rendelés még további harmincra opcióval.
2020-ban 12 repülőgép megrendelését törölték.[98] |
| Airbus A320-200 | 18 | — | 14 | — | 132 | 146 | Boeing 737 MAX 8-ra cserélik őket |
| Airbus A321-200 | 15 | — | 16 | — | 174 | 190 | |
| Airbus A330-300 | 16 | — | 32 | 24 | 241 | 297 | Mindegyik repülőgép utasterét felújítják az új Boeing 787-esek utastere alapján.
Néhány repülőgépet korábban a Singapore Airlines üzemeltetett.[99][100] |
| 27 | 21 | 244 | 292 | ||||
| Boeing 737 MAX 8 | 24 | 9[101] | 16 | — | 153 | 169 | Az eredeti rendelés tartalma: 33 MAX 8-as és 28 MAX 9-es további 18-ra opcióval és 30-ra vételi joggal.[102]
2017-ben 50 MAX 8-ra and 11 MAX 9-re változtatták.[103][104] 2020 első negyedévében törölték az összes megrendelést a MAX-9-esre.[105] További 10 MAX 8-asokra szóló rendelést töröltek 2020 novemberében.[98] 2022 második félévéig szállítják ki a repülőgépeket.[106] Az Airbus A320-as családot cseréli le.[107] |
| Boeing 777-200LR | 6 | — | 40 | 24 | 236 | 300 | |
| Boeing 777-300ER | 19 | — | 40 | 24 | 336 | 400 | |
| 28 | 398 | 450 | |||||
| Boeing 787-8 | 8 | — | 20 | 21 | 214 | 255 | |
| Boeing 787-9 | 29 | 3 | 30 | 21 | 247 | 298 | Egy repülőgépet 2022-ben, míg további két repülőgépet 2023-ban szállítanak ki.[106] |
| Összesen | 159 | 23 | |||||
Az Air Canada három osztállyal rendelkezik: a business/Signature osztállyal, a prémium turistaosztállyal és a sima turistaosztállyal. A legtöbb szélestörzsű repülőgéppel üzemeltetett rövid távú útvonalakon és a nemzetközi hosszú távú útvonalakon a Signature osztály, a prémium turistaosztály és a turistaosztály érhető el, a maradék rövid távú útvonalakon és a belföldi útvonalakon a business osztály és a turistaosztály érhető el csak. Az Air Canada összes ülése fedélzeti szórakoztató rendszerrel és hangulatvilágítással rendelkezik. Az Air Canada Express Bombardier CRJ900-as és Embraer E175-ös repülőgépein a business osztály és a turistaosztály érhető el, míg a többi Air Canada Express járaton csak a turistaosztály érhető el. Az összes keskenytörzsű Air Canada repülőgépen, valamint az Air Canada Express Bombardier CRJ900-as és Embraer E175-ös típusú repülőgépein van fedélzeti Wi-Fi, amely szintúgy megtalálható az összes széles törzsű repülőgépen.
1987 tavaszán az Air Canada teszt jelleggel dohányzásmentes járatokat indított Kanada és New York között. Miután a felmérés szerint az utasok 96%-a támogatta a dohányzási tilalmat, az Air Canada kiterjesztette a korlátozást más járataira is.
Az Aeroplan az Air Canada törzsutas-programja, amely lehetővé teszi a pontgyűjtést és a pontköltést, valamint az Air Canada ügyfélként való státuszt és jutalmakat. Miután az Air Canada és az Aeroplan megváltoztatta a pontgyűjtés és a pontok beváltásának felosztását, az Air Canada bevezetett egy új törzsutas-programot, az Altitude-ot. A két program együtt működik.
2017. május 11-én az Air Canada bejelentette, hogy 2020-ban új törzsutas-programot tervez indítani hogy lecserélje az Aeroplan-t és az Altitude-ot.[108] 2019. január 10-én az Air Canada visszavásárolta az Aeroplan-t az Aiama-tól.[109][110] 2020-ban az Altitude és az Aeroplan programok egyesültek az Aeroplan neve alatt.[111]
2012. szeptember 20-án az Air Canada bemutatta új, "Air Canada Altitude" nevezetű törzsutas-programját, amely kiegészíti az Aeroplan-t. Az Aeroplan továbbra is a törzsutasok pontgyűjtő programja marad, míg a státuszszintet az Altitude határozza meg.
Az Air Canada Altitude programjában öt tagsági szint létezik:
Az utóbbi három tagsági szint olyan utazási előnyökkel jár, mint például a lounge-be való belépés, az elsőbbségi szolgáltatások (pl: check-in, poggyászkezelés), valamint további bónuszok az utazások során gyűjtött mérföldekért. Ahhoz, hogy a tagok jogosultak legyenek ezekre a szintekre, bizonyos számú mérföldet vagy bizonyos számú szegmenst kell gyűjteniük repülési tevékenységükkel, és bizonyos összegű pénzt kell elkölteniük. Az Altitude ezeket Altitude Minősítő Mérföldeknek (AQM), Szegmenseknek (AQS) és Dollároknak (AQD) nevezi.
A Prestige és az Altitude Elite 35K tagok Star Alliance Silver státuszt, míg az Elite 50K, Elite 75K és Super Elite 100K tagok Star Alliance Gold státuszt kapnak.
Az Air Canada Státuszmérföldeket évente számítják ki a következő üzleti évre (március 1. és február 28. között) vonatkozó Altitude tagsági státusz meghatározásához. Az Elite 35K és a magasabb szinteken az adott státuszszint elérése esetén az azokkal járó előnyöket az adott év hátralévő részére, valamint a következő évre is megadják.
Az Air Canada Altitude programmal be lehet menni bármilyen Star Alliance Lounge-ba (csak Star Alliance Gold státusznak megfelelő státusszal) és kedvezményeket lehet kapni más Star Alliance tag járataira.
2020. november 8-án az Air Canada átnevezte az Altitude-ot Aeroplan Elite Status-ra. Az Altitude Minősítő Mérföldek (AQM), Szegmensek (AQS) és Dollárok (AQD) helyébe a Státuszra Jogosító Mérföldek (SQM), Szegmensek (SQS) és Dollárok (SQD) léptek.[112]
2016. január 1-jétől a 2017-es státuszévre az Air Canada minden egyes szinthez egy bizonyos minimális költési szintet, Altitude Qualifying Dollars-t követel meg. Az Altitude programot 2021-ben felváltotta az Aeroplan program. A 2021-re vonatkozó követelmények jelenleg a következők:
|
|
2019 februárjában a TechCrunch arról számolt be, hogy az Air Canada mobilalkalmazása az App Store-ban tartalmazza a Glassbox izraeli cég munkamenet-visszajátszó szoftverét. Ez a szoftver a felhasználók beleegyezése nélkül rögzítette a felhasználók tevékenységeit, és az adataikat, beleértve hitelkártyadatokat és útlevélszámokat, amiket továbbított távoli szerverekre. Ez veszélyeztette a felhasználók adatvédelmét és sértette az App Store szabályait.[113][114]
| Időpont | Járatszám | Információ |
|---|---|---|
| 1938. november 18. | AC1 | Egy Lockheed 14H-2-es Winnipegből tartott Vancouverbe postai küldeményekkel. A Reginában történt megálló után a repülőgép a felszállás után lezuhant és mindkét pilóta az életét vesztette. |
| 1941. február 6. | — | Egy Lockheed 14H-2-es az éjszaka folyamán leszállás közben lezuhant egy mérfölddel a repülőtér előtt, Armstrongban. Összesen kilenc utas és három személyzeti tag vesztette életét. |
| 1943. november 4. | — | Egy Lockheed 18 Lodestar mindkét hajtóművéből elment a teljesítmény felszállás közben a Toronto-Malton repülőtérről, és egy mezőn landolt. Sérülés nem történt, de a repülőgépet leselejtezték. |
| 1944. december 28/29. | — | Egy Avro Lancastrian az Azori-szigeteknél éjszaka lezuhant. Nem voltak túlélők. |
| 1945. február 27. | — | Egy Lockheed 14H-2-est leselejteztek Monctonban. |
| 1945. július 1. | — | Egy Avro Lancaster lezuhant és elégett a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtéren egy kiképzési repülés után. |
| 1946. szeptember 2. | — | Egy Lockheed 14H-2-es lezuhant Monctonban, kiképzés közben, két pilóta halálát okozva. |
| 1947. január 23. | — | Egy Lockheed 14H-2-es lezuhant Winnipeg közelében, két pilóta halálát okozva. |
| 1947. április 28. | 3 | Egy Lockheed 18 Lodestar eltűnt Brit Columbia délnyugati részén 15 emberrel a fedélzetén. A fedélzeten lévők közül senki se élte túl. A repülőgép roncsait 47 évvel később, 1994 szeptemberében fedezték fel a Mount Elsay oldalában.[115] |
| 1948. augusztus 12. | — | Egy Canadair DC-4m-1 North Star típusú repülőgép lángok közepette zuhant le Sydney repülőterének kifutópályájának közelében. Mind a 11 utas és a személyzet megmenekült. |
| 1954. április 8. | 9 | Egy Harvard Mark II. típusú gyakorló harci repülőgép összeütközött egy Canadair C-4 North Star típusú repülőgéppel Moose Jaw felett. 36 ember a levegőben, egy ember pedig a földön vesztette életét. |
| 1954. december 17. | — | Egy Lockheed 1049E Super Constellation a Bramptonból való felszállás után lezuhant, de mint a 16 utas és a hétfős személyzet életben maradt. A járat kapitánya később, egy másik balesetben halt meg 1957-ben. |
| 1956. július 9. | 304 | Egy Vickers Viscount légcsavarja levált a repülőgép egyik turbólégcsavaros hajtóművéből és kettévágta az utastér falát, megölve egy utast Flat Rock felett. |
| 1956. december 9. | 810 | Egy Canadair DC-4M-2-es lezuhant Chilliwack közelében, miután súlyos jegesedést és turbulenciát észleltek. A fedélzeten tartózkodó 62 ember közül senki sem élte túl. |
| 1958. november 10. | — | Egy John F. Kennedy nemzetközi repülőtéren parkoló Vickers Viscount, várakozás közben elégett, miután a Seaboard & Western Airlines Lockheed 1049D Super Constellation típusú repülőgépe felszállás közben lezuhant a repülőgépre. A Lockheed Constellation fedélzetén tartózkodó két személyzeti tag túlélte a balesetet.[116] |
| 1959. november 3. | — | Egy Vickers Viscount a Toronto-Malton repülőtér kifutópályájának aszfaltja előtt ért földet, ezért később leselejtezték a repülőgépet. A fedélzeten tartózkodó mind a 40 fő túlélte.[117] |
| 1962. október 10. | 455 | Egy Vickers Viscount ütközött a Kanadai Királyi Légierő CF-101 Voodoo típusú vadászgépével, a légierő Bagotville-i bázisán. A vadászgép még azelőtt kapott felszállási engedélyt, mint hogy a Viscount elhagyta volna a kifutópályát. A vadászrepülőgép összeütközött a Vickers Viscount farával, megölve egy légiutaskísérőt és egy utast. A CF-101 Voodoo személyzete katapultált, mivel a repülőgép az ütközés következtében kigyulladt. A Viscount jelentősen megrongálódott, de megjavították és újra szolgálatba állították.[118] |
| 1963. november 6. | 861 | Egy Douglas DC-8-as a London-Heathrow-i repülőtér 28L kifutópályájáról szállt fel Montréalba tartó útjának elején, hét főnyi fedélzettel és 90 utassal a fedélzetén. Amikor a repülőgép elérte a 132 csomós felszállási sebességet, a kapitány maga felé húzta a vezérlőoszlopot. Tévesen azt hitte, hogy a magassági kormány nem reagál, ezért megszakította a felszállást. Ennek következtében a repülőgép túlfutott a kifutópálya végénél és 800 méterrel a kifutópálya vége után, egy káposztamezőn állt meg. A fedélzeten tartózkodó összes utas és személyzet túlélte a balesetet, a repülőgépet pedig megjavították és újra szolgálatba állították.[119] |
| 1963. november 29. | 831 | Egy Douglas DC-8-54F röviddel a Montréal-Dorval nemzetközi repülőtérről való felszállás után lezuhant és a fedélzeten tartózkodó 118 ember közül senki sem élte túl. |
| 1964. június 13. | 3277 | A CF-THT lajstromjelű Vickers Viscount túl nagy mértékben rongálódott meg, miután a Toronto-Pearson nemzetközi repülőtéren kényszerleszállást hajtott végre, mivel két hajtóműve meghibásodott a repülőtér megközelítése közben.[120] |
| 1967. május 19. | — | A CF-TJM lajstromjelű McDonnell Douglas DC-8-54F egy három hajtóműves leszállás közben lezuhant és elégett Ottawában. A személyzet mind a három tagja életét vesztette. A járaton nem voltak utasok.[121] |
| 1968. szeptember 11. | — | Egy Vickers Viscount típusú repülőgépet eltérített egy kubai utas.[122] |
| 1969. április 7. | — | A CF-THK lajstromjelű Vickers Viscount a Sept-Îles repülőtérről történő felszállás közben kigyulladt és helyreállíthatatlanul megrongálódott. A repülőgép sikeresen visszatért a repülőtérre, de a tűzben egy utas az életét vesztette.[123] |
| 1970. március 1. | 106 | A CF-THY lajstromjelű Vickers Viscount a levegőben összeütközött a CF-SHN lajstromjelű Ercoupe 415 típusú repülőgéppel a Vancouver nemzetközi repülőtér megközelítése közben. Az Ercoupe pilótája az életét vesztette.[124] |
| 1970. július 5. | 621 | A CF-TIW lajstromjelű McDonnell Douglas DC-8-63-as repülőgép a második leszállási probálkozása közben felrobbant, miután a repülőgép első leszállása közben a 4-es hajtómű a kifutópályának csapódott Torontóban és megrepedt az üzemanyagvezeték. A fedélzeten tartózkodó 109 személy közül mindenki életét vesztette.[125] |
| 1971. december 26. | 932 | Egy McDonnell Douglas DC-9-32-es elindult az Ontario állambeli Thunder Bayből Torontóba. 20 perccel a leszállás előtt a gépeltérítő Patric Dolan Critton egy üzenetet adott át a pilótáknak, amelyen ez állt: "Gondolkodjon. Vannak repeszgránátjaink és egy 38-as kaliberű revolverünk. Vigyen a kapitányhoz. Havannába megyünk. Ez nem vicc." A gépeltérítő megengedte a fedélzeten lévő 82 utasnak, hogy elhagyja a gépet, miután a repülőgép folytatta volna útját Kubába. Miután a gépeltérítő eljutott Havannába, az Air Canada repülőgépe biztonságban visszakerült a légitársasághoz. A gépeltérítőt 2001-ben más vádakkal letartóztatták New Yorkban, és miután ott letöltötte a büntetését, kiadták Kanadának, ahol emberrablással vádolták. 1971-ben a kanadai büntető törvénykönyvben még nem szerepelt az eltérítés bűncselekménye. Végül öt év börtönbüntetésre ítélték, de két év letöltése után feltételesen szabadlábra helyezték.[126][127] |
| 1973. június 21. | 890 | A CF-TIJ lajstromjelű McDonnell Douglas DC-8-53-as repülőgép üzemanyag-utántöltés közben kigyulladt és kiégett a Toronto-Pearson nemzetközi repülőtér 2-es termináljának a közelében; halálos áldozatok nem voltak.[128] |
| 1978. június 26. | 189 | A CF-TLV lajstromjelű McDonnell Douglas DC-9-32-es túlfutott a kifutópályán Torontóban, miután a repülőgép egyik kereke kidurrant és a felszállást megszakították. A fedélzeten tartózkodó 107 ember közül ketten meghaltak.[129] |
| 1979. szeptember 17. | 680 | A C-FTLU lajstromjelű McDonnell Douglas DC-9-32-es a bostoni Logan nemzetközi repülőtérről a kanadai Yarmouthba tartott. Körülbelül 14 perccel a felszállás után a repülőgépe teljes hátsórésze leszakadt 7600 méteres magasságban, ami egy gyors dekompresszióhoz vezetett és egy nagy lyukat hagyott a repülőgép törzsének hátsó részén. Az Atlanti-óceán felett a repülőgépből kirepült egy italkocsi és más, a kabinban lévő tárgyak, de halálos áldozatok vagy súlyosan sérültek nem voltak. A repülőgép végül biztonságosan visszatért Bostonba. Megállapították, hogy fáradási repedések voltak a baleset okai. Ugyanez a repülőgép majdnem négy évvel később, 1983. június 2-án az Air Canada 797-es járataként tűzvészben megsemmisült.[130] |
| 1982. június 2. | — | A C-FTLY lajstromjelű McDonnell Douglas DC-9-32-es repülőgép karbantartás közben felrobbant Montréalban; halálos áldozatok nem voltak.[131] |
| 1983. június 2. | 797 | A C-FTLU lajstromjelű McDonnell Douglas DC-9-32-es hátsó mosdójában repülős közben egy elektromos tűz keletkezett, ami miatt kényszerleszállást hajtottak végre a Cincinnati Northern Kentucy nemzetközi repülőtéren. A vészkiürítés során a hirtelen beáramló oxigén egy flashover-t hozott létre, ami miatt a 41 utasból 23 elhunyt, köztük Stan Rogers kanadai népdalénekes. A személyzet mind az öt tagja életben maradt. A kapitány volt az utolsó személy, aki elhagyta a repülőgépet.[132] Ez a szerencsétlenség a Légikatasztrófák című kanadai televíziós sorozat 4. évadának 3. epizódjában a "Fiery Landing" című epizódjaként is szerepelt. Ez az Air Canada legutóbbi halálos balesete. |
| 1983. július 23. | 143 | A C-GUAN lajstromjelű Boeing 767-200-as kényszerleszállást hajtott végre Gimli repülőterén, miután 12 300 méteres magasságban kifogyott a repülőgépből az üzemanyag Red Lake felett. Néhányan kisebb sérüléseket szenvedtek a kimenekítés során a repülőgép hátsó részén lévő menekülőcsúszdák meredek szöge miatt, amelyet az orrfutómű összeomlása okozott. Erről az esetről készült a Falling from the Sky: Flight 174 című tévéfilm és William Hoffer Freefall című könyve.[133] Ez a szerencsétlenség a National Geographic Channel és a Discovery Channel Légikatasztrófák című sorozatának 5. évadának 6. epizódjában a "Gimli Glider" című epizódjaként is szerepelt. |
| 1997. december 16. | 646 | Az Air Canada 646-os járata amerikai keleti parti idő szerint 21:24-kor indult az Ontario tartománybeli Toronto-Pearson nemzetközi repülőtérről a Új-Brunswick tartománybeli Frederictonba. Leszálláskor a Bombardier CRJ100-as típusú repülőgép rossz látási viszonyok között stabilizálatlanul közeledett a kifutópálya felé, és egy késői átstartolási kísérlet közben átesett a repülőgép. A repülőgép a földet érési ponttól 640 méteren keresztül csúszott és végül egy fának ütközött. Egy evakuálást hajtottak végre, azonban 42 fedélzeten tartózkodók közül kilencen súlyosan megsérültek, a többiek pedig könnyebb sérüléseket szereztek vagy nem sérültek meg. A baleset atlanti idő szerint 23:48-kor történt.[134] Az Air Canadát heves bírálatok érték a médiában amiatt, hogy alkalmazottai állítólag a hatóságok engedélye nélkül bementek a baleset helyszínére, és eltávolították a repülőgép üzemeltetőjét azonosító matricákat. |
| 2015. március 29. | 624 | A C-FTJP lajstromú Airbus A320-as, a Toronto-Pearson nemzetközi repülőtér és a halifaxi Stanfield nemzetközi repülőtér között közlekedett. Miután a repülőgép 15 percig körözött a levegőben egy súlyos téli vihar és a rossz látási viszonyok miatt, a repülőgép a kifutópálya megközelítése közben villanyvezetékeknek és a kifutópálya megközelítési fényeinek ütközött, ami miatt a repülőtéren megszűnt az áramellátás és a kommunikáció. Ezután a futópálya előtt 335 méterrel a földnek csapódott, majd továbbhaladva a helymeghatározó antennarendszerbe csapódott és leszakadt a futóműve. A repülőgép ezután másodszor is a földnek ütközött, majd a kifutópályán végigcsúszott és elvesztette az egyik hajtóművét. Mind a 133 utas és az ötfős személyzet túlélte a balesetet. 23 embert nem életveszélyes sérülésekkel a kórházba szállítottak.[135][136][137] A repülőgépet leselejtezték. |
| 2017. július 7. | 759 | Az Air Canada 759-es járata a Torontóból San Fransiscóba tartó útjának végén majdnem egy olyan gurulóútra szállt le, amelyen már négy teljesen megrakott és üzemanyaggal feltöltött repülőgép várakozott a felszállásra. Egy nyugdíjas pilóta szerint a majdnem bekövetkezett baleset "valószínűleg közel állt a történelem legnagyobb légi katasztrófájához", mivel öt repülőgép és több mint 1000 utas volt közvetlen veszélyben.[138][139] |
| 2020. február 3. | 837 | A Toronto és Adolfo Suárez Madrid-Barajas repülőtér közlekedő Air Canada 873-as járatának a hátsó kereke, a madridi repülőtéren felszállás közben defektet kapott, aminek következtében a Boeing 767-300-as baloldali hajtóműve kigyulladt. A pilótáknak sikerült eloltaniuk a tüzet a hajtómű leállításával, de mivel a 767-300-asokat nem tervezték arra hogy kiürítsék az üzemanyag tárolójukat, ezért több mint 4 órán át egy egyhajtóműves várakozási pályán kellett köröznie, hogy elégesse az üzemanyagot és elérje a maximális leszállósúlyt, miközben egy SAF vadászrepülőgép minimális sérülést jelentett a futóművön. A repülőgép biztonságosan leszállt, és senki sem sérült meg.[140] |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
