From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Airbus A320 két hajtóműves, egyfolyosós, keskeny törzsű, közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép, amelyet az Airbus az 1980-as évek végére fejlesztett ki, konkurenciát állítva elsősorban a Boeing 737-nek és a McDonnell Douglas DC–9 különböző utódtípusainak. Az első utasszállító repülőgép, ahol digitális elektronikus kormányrendszert alkalmaztak. Napjainkig több mint 4400 darabot állítottak forgalomba, ezzel a második legnagyobb darabszámban épített utasszállító repülőgép lett. Továbbfejlesztése során típuscsaládot hoztak létre, a rövidebb törzsű, kisebb kapacitású Airbus A319-et és a hosszabb Airbus A321-et, valamint később, alaposabb áttervezés után a jelenleg gyártott legkisebb Airbus repülőgépet, a 108 üléses Airbus A318-at.
| Airbus A320 | |
.JPG) | |
| Lufthansa Airbus A319, A320, A321 a Müncheni repülőtéren | |
| Funkció | utasszállító repülőgép |
| Gyártó | Airbus |
| Gyártási darabszám | 9886 db (2021. feb. 01-i adat)[1] |
| Ár | A318: 71,9M USD (2014)[2] A319: 85,8M USD (2014)[2] A320: 93,9M USD (2014)[2] A321: 110,1M USD (2014)[2] |
| Fő üzemeltetők |  US Airways United Airlines EasyJet China Southern Airlines  Lufthansa |
| Első felszállás | 1987. február 22. |
| Szolgálatba állítás | 1988. március 28., Air France |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Airbus A320 témájú médiaállományokat. | |
Az Airbus gyár alapításától kezdve azt a célt tűzte ki maga elé, hogy konkurenciát állítson az akkori vezető nyugati gyártók, a Boeing, illetve a Douglas termékeinek. Így a késői 60-as, korai 70-es években az A300 tervezésénél is ezeket a már ismert piaci követelményeket tartották szem előtt. Az A300-as típusból így az évek alatt számos variáció készült, érdekesség az A320-as szempontjából az A300B10 jelű típusvariáns volt, amely kisebb volt az alapmodellnél, ebből a variánsból végül kifejlesztették az A310-es nagy hatótávolságú típust. Ezután fordult a gyár a Boeing 737 és a McDonnell Douglas DC–9 által reprezentált kategóriához, a kisebb kapacitású, gazdaságos, közepes hatótávolságú gépekhez.
Az új program végül 1977 júniusában indult útjára, a British Aerospace telephelyén, az Airbus gyárcsalád tagjainak segítségével, de magától az Airbustól elválasztva. A társulás neve Joint European Transport (JET) volt, amely Egyesült Európai Szállítmányozásként fordítható, de egyben egy szójáték is, hisz a JET mozaikszó a sugárhajtómű megnevezése is. A cél, egy 130-188 férőhelyes, két CFM56s sugárhajtóművel szerelt típus létrehozása volt, amelynek utazósebessége meghaladja a Boeing 737-es típusáét, és képes akár a hangsebesség 0.84 szorosára is utazási sebességként. A programot később az Airbus zászlaja alá helyezték át az 1980-as években, a fejlesztés vezetését is ide helyezték át, de az eddigi vezető fejlesztőt megtartva.
Az alapmodell, amelynek fejlesztési neve Single-Aisle (SA), itt már három variánssá vált szét, amelyek lényegi különbsége a törzshossz, és így az ülésszám volt, ez 125 és 180 között változott, fejlesztési neveik rendre SA1, SA2 és SA3 lett. A későbbi A319, A320 és A321-es típusvariánsok elődjei voltak ezek.
1981 februárjában az SA2-es modellt átkeresztelték A320-ra, ezzel ez lett a típuscsalád alapvariánsa és egyben névadója. 150 fő befogadására tervezték, és 3440 km hatótávolsággal rendelkezett, a szárnyakba szerelt üzemanyag tartályok segítségével. Hosszabb hatótávra a középső, szárnyak között, a törzs alatt elhelyezett tartállyal kibővítve már 5280 km-es távolságokra is használhatóvá vált.
A gyártás megkezdése számos oknál fogva később indult. A brit, francia és nyugatnémet gyárak versenyeztek a kiosztandó feladatokért, ezzel pedig a jövendő profitért és munkahelyekért. A német gyárak minimum a teljes gyártás 40%-át követelték, mialatt a britek is maguknak követelték a vezető gyárak jogát, hivatkozva a kutatás alatt játszott szerepükre és tapasztalatukra. Másik problémát jelentett a gyártás beindításánál a hiányzó tőke, amelyet a részt vevő országok repülőgépipara az anyaországtól várt tőkeinjekció formájában.
Első megrendelője az Air France volt 1981-ben, és a gépek üzembe állítását 1986-tól tervezték. A rövid és közepes hatótávolságú A320-as gyártása 1984-ben kezdődött meg. A gyártás indításakor 5 megrendelő várt összesen 96 darabra.
Prototípusa 1987. február 14-én gördült ki a gyárból, hatalmas ünnepségek közepette, lézershow-val és szárazjéggel felvezetett, látványos bemutató keretében. A gazdasági és politikai elit is képviseltette magát az eseményen, például Wales hercege és hercegnője. Február 22-én repült először, összesen 3 óra 23 percet. Ez volt a berepülő program kezdete, amely végül 1200 repülési órát és 530 fel- illetve leszállást igényelt.
Az Európai hatóságoktól 1988. február 26-án kapta meg a szükséges engedélyeket, és két változata került sorozatgyártásra. Az egyik a 130-154 személyes A320–100-as, a másik a nagyobb felszállótömegű, maximum 180 személy szállítására alkalmas A320–200-as. Az első példányokat az Air France és a British Airways vette át 1988. március 26-án, módosított hajtóművel felszerelt változatát pedig 1989 májusában a szlovén Adria Airways állította forgalomba.
2008. szeptember 28-án Tiencsinben felavatták az Airbus kínai gyárát, amely a nyugat-európai repülőgépgyártó-csoport első összeszerelő üzeme Európán kívül, s mindenben megegyezik a hamburgival.[3]
A világ legkorszerűbb műszaki vívmányaival felszerelt utasszállító repülőgépről kezdetben nagyon sok ellentmondó vélemény alakult ki szakmai körökben, mivel az erősen elrugaszkodott az addigi szemlélettől. Az Airbus gyártmányainak történetében először használtak műanyagokat a szerkezeti elemek gyártásához, ezenkívül számítógépes, elektromos vezérlésű (fly-by-wire) kormányrendszerrel, a szokásos szarvkormány helyett joystickkel és digitális pilótafülkével szerelték fel.
A kezdeti modell a központi (nem a szárnyakban elhelyezett) üzemanyag tartállyal kiegészítve 5,280 km-es hatótávolsággal rendelkezett, és szélesebb volt, mint a konkurens Boeing B737-es (3,7m a 3,45 m-rel szemben).
Az A320-as alapmodell egy olyan repülőgépcsaládot hozott létre, amely közös kialakítású, de utaskapacitása az A318-as esetében 100,[4] az A321-es esetében 220 utasig terjed.[5] A Boeing 737-es, 757-es és 717-es típusokkal versenyeznek. Mivel a négy változat hasonló pilótafülkével rendelkezik, mindegyikhez ugyanolyan típusjogosítás kell. Ma már minden változat elérhető vállalati repülőgépként. A319LR néven egy A319-es változatot is kifejlesztettek. Léteznek katonai változatok is, mint például az A319 MPA. Az American Airlines az A320-as típuscsalád legnagyobb üzemeltetője, 2017. szeptember 30-án 392 repülőgépet állított szolgálatba.
Technikailag az "A320" elnevezés csak az eredeti közepes méretű repülőgépre vonatkozik, de informálisan gyakran használják az A318/A319/A320/A321 család bármelyik tagjára. Minden változat képes 180 perces ETOPS (Extended-range Twin-engine Operational Performance Standards) tanúsításra 2004 (EASA) és 2006 (FAA) óta.[6] Az új Airbus A320neo projekt elindításával az Airbus A320-as család korábbi tagjai az "aktuális hajtómű opció" vagy "CEO" nevet kapták.
.jpg)
A típuscsalád legrövidebb változata, hossza mindössze 31,44 m, maximum 132 fő szállítására képes. Hatótávolsága 3100 tengeri mérföld (5700 km). A repülőgép 2003 júliusában állt szolgálatba a Frontier Airlines-nál, és közös típusjogosítással rendelkezik az Airbus A320-as család többi változatával, így az A320-as család meglévő pilótái további képzés nélkül vezethetik a repülőgépet. Ez a legnagyobb kereskedelmi repülőgép, amelyet az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség meredek megközelítési műveletekre engedélyezett, így olyan repülőterekre is repülhet, mint a London-City repülőtér. Az Airbus A320-as család többi változatához képest az A318-as típus csak kis darabszámban kelt el, 2015. október 31-ig összesen csak 80 repülőgépre adtak le megrendelést. 2018-ban az A318-as listaára 77,4 millió dollár volt.[7]
2005. november 11-én jelentette be a gyártó az A318 típus egyedi variánsát, amely magánrepülőgépekre lett specializálva, egyedi kabinbelsővel (2-18 utas számára), illetve 4000 tengeri mérföld (7400 km)-re megnövelt hatótávval.
.jpg)
Az alaptípusnál 3,73 méterrel rövidebb, mindössze 33,84 m hosszú variánst a kevéssé terhelt járatok teljesítésére fejlesztette ki a gyártó.[8][9][10] Az A320M-7 néven is ismert típus az A320-as rövidített, minimális változtatásokat tartalmazó változata. Az A320-200-ashoz hasonló üzemanyag-kapacitással és kevesebb utassal a hatótávolság 124 utassal, kétosztályos konfigurációban 6 650 km (3590 tengeri mérföld), illetve modernizált wingletekkel, másnéven "Sharkletekkel" 6 850 km (3700 tengeri mérföld).[10] Az A319-eshez kétféle hajtómű áll rendelkezésre: a 102,5-110,3 kN (23 040-24 800 lbf) IAE V2500 vagy a 98-120 kN (22 000-27 000 lbf) CFM56. Bár ezek a hajtóművek megegyeznek az A320-aséval, az A319-es alacsonyabb maximális felszállási súlya miatt csökkentett teljesítményűek.
Az A319-est Udvarházy Ferenc István, az ILFC korábbi elnök-vezérigazgatója kérésére fejlesztették ki.[11] Az A319-es első megrendelője valójában az ILFC volt, amely 1993-ig hat A319-esre adott le megrendelést.[12] A Swissair és az Alitalia további megrendeléseire számítva az Airbus úgy döntött, hogy 1993. június 10-én piacra dobja a típust. Az első A319-es végleges összeszerelése 1995. március 23-án kezdődött, és 1996 áprilisában mutatták be először a Swissairnél.[13] A közvetlen versenytársa a Boeingnál a Boeing 737-700-as.
Az A319-es típusból összesen 1460 darabot szállítottak le, és 2017. szeptember 30-áig még 24 darab rendelés volt.[14] Egy 1998-as A319-es újonnan 35 millió dollárba került; értéke 2009-re megfeleződött, és 2019-re elérte a selejtezési szintet.[15] 2018-ban az A319-es listaára 92,3 millió dollár volt.[7]
A rövidítés a "corporate jet" kifejezést jelöli, vagyis üzleti célokra készült sugárhajtőműves repülőgép. Jelentősen nagyobb szabadságot kaptak a leendő megrendelők a típusvariáns esetén, így kiegészítő üzemanyagtartályok esetén akár 6500 tengeri mérföld (12 000 km) hatótávolsággal is üzemeltethető, 8 utassal, de 32 utasig is berendezhető.
Kormányzati különgépként használja Örményország, Azerbajdzsán, Brazília, Bulgária, Csehország, Németország, Olaszország, Malajzia, Thaiföld, Törökország, Ukrajna és Venezuela.
A "longer range", vagyis megnövelt hatótávolságú modell a A319-hez képest. A kiegészítő üzemanyagtartályok segítségével akár 5600 tengeri mérföld (10 400 km) hatótávolsággal is üzemeltethető.
_(2).jpg)
Az A320-as sorozatnak két változata van, az A320-100 és az A320-200. Mindössze 21 darab A320-100-as készült.[12] Ezeket a repülőgépeket, az elsőként legyártottakat az Air Inter - amelyet később az Air France felvásárolt - és a British Airways részére szállították a British Caledonian felvásárlását megelőzően leadott megrendelés alapján.
A -100-ashoz képest az elsődleges különbséget a -200-as hajlított szárnyvége és a megnövelt üzemanyag-kapacitás jelentette, ami megnövelte a hatótávolságát. Az Indian Airlines az első 31 db A320-200-as repülőgépét kettős futóművel felszerelt fő futóművel használta a rossz kifutópálya-viszonyokkal rendelkező repülőtereken, amelyekkel az egy futóművel felszerelt fő futóművel nem lehetett volna megbirkózni.
A két CFM56-5 vagy IAE V2500 típusú, 98-120 kN (22 000-27 000 lbf) tolóerejű hajtóművel hajtott A320-as tipikus hatótávolsága 150 utassal 3 300 tengeri mérföld vagy 6 100 km.[8] Az A320-as típusból összesen 4512 darabot szállítottak le, és 2017. szeptember 30-áig még 220 darab rendelés volt belőle.[14] A legközelebbi versenytársa Boeingnál a Boeing 737-800-as.[16]
1988-ban egy új A320-as értéke 30 millió dollár volt, az 1990-es évek végére elérte a 40 millió dollárt, ami 30%-kal alacsonyabb volt az inflációnál. 2001 után 37 millió dollárra csökkent, majd 2008-ban 47 millió dolláron tetőzött az ára, és az A320neo-ra való átállásig 40-42 millió dolláron stabilizálódott.[17] A 2018-as listaára 101 millió dollár volt.[7]
Miután az Elbe Flugzeugwerke 2021 márciusában megkezdte az első A320-as átalakítását, az A320P2F december 8-án teljesítette háromórás szűzrepülését Szingapúrból.[18] A repülőgépet 2006-ban szállították le, és első teherszállítója 2022 második negyedévétől a nairobi székhelyű Astral Aviation lesz, amelyet a közel-keleti Vaayu Grouptól lízingeltek.[19] Az A320P2F 2022. március végén kapta meg a kiegészítő típusengedélyét.[20]
Az A320P2F a legjobb választás az expressz belföldi és regionális járatok üzemeltetésére. A repülő 1900 tengeri mérföldön akár 27 tonna szállítására is alkalmas, és a főfedélzeten 14 nagyméretű konténer/raklap, az alsó fedélzeten pedig 10 LD3 típusú konténer számára kínál helyet.[21]
Az új motortípusos gép, ami 15%-os üzemanyag-megtakarítást ígér, 2014. július elsején hagyta el hangárját[22] és 2700 eladásával azonnali „bestseller” lett.
.jpg)
Az első A320-as 1988-ban kezdte meg működését, így az A321-es még ugyanabban az évben megjelent első változataként.[12] Az A321-es 6,93 méterrel hosszabb, mint az A320-as. Az A321-100-as maximális felszállósúlya 9 600 kg-mal 83 000 kg-ra nőtt.[12] A teljesítmény fenntartása érdekében a szárnyfelületet 4 négyzetméterrel, 128 négyzetméterre növelték, úgy hogy kettős résszel ellátott fékszárnyakat építettek be.[23] A két prototípus közül az első szűzrepülésére 1993. március 11-én került sor.[13] Az A321-100-as 1994 januárjában állt szolgálatba a Lufthansánál.
Mivel az A321-100 hatótávolsága kisebb volt, mint az A320-asé, 1995-ben megkezdődött a nehezebb és nagyobb hatótávolságú A321-200-as fejlesztése. A nagyobb hatótávolságot a nagyobb tolóerejű hajtóművekkel (V2533-A5 vagy CFM56-5B3), kisebb szerkezeti megerősítésekkel, valamint a hátsó padló alatti raktérben elhelyezett egy vagy két opcionális 2 990 literes üzemanyagtartály beépítésével sikerült elérni. Üzemanyagtartalmát 30 030 literre, maximális felszállósúlyát pedig 93 000 kg-ra növelték. Először 1996 decemberében repült, és 1997 áprilisában állt szolgálatba a Monarch Airlinesnál.
Az A321 legközelebbi versenytársai a Boeingnál a Boeing 737-900/900ER és a 757-200-as.[16] Az A321-es típusból összesen 1562 darabot szállítottak le, és 2017. szeptember 30-áig még 231 darab rendelés volt belőle.[14] 2018-ban az A321-es listaára 118,3 millió dollár volt.[7]
Az Airbus Freighter Conversion GmbH programot indított az A320-as és A321-es repülőgépek teherszállító repülőgéppé történő átalakítására. A repülőgépek átalakítását a németországi Drezdában és az oroszországi Zsukovszkijban működő Elbe Flugzeugwerke GmbH (EFW) végezné. Az első megrendelő, az AerCap 2008. július 16-án határozott szerződést írt alá 30 utasszállító A320/A321-esének A320/A321P2F utasszállítóból teherszállítóvá alakításáról. Az Airbus azonban 2011. június 3-án bejelentette, hogy az összes partner leállítja az átalakítási programot, arra hivatkozva, hogy nagy a kereslet a használt, utasszállító repülőgépek iránt.[24]
.jpg)
Az A321neo fejlesztését az Airbus 2010. december 1-én jelentette be az A320neo gépcsalád részeként.[25] A prototípus 2016. február 9-én szállt először levegőbe és 2017. május 31-én állt menetrend szerinti forgalomba a Virgin America színeiben a San Francisco–Washington járaton.[26] Az alapfelszereltségű A321neo a hagyományos A321-eshez képest 1450 km-rel távolabbra tud repülni és körülbelül 10 utassal többet tud szállítani, üzemanyagfosztása utasonként 30%-kal kisebb. 2021. február végéig a légitársaságok 3466 A321neót rendeltek 1791 A321-eshez képest.[27]
2015. januárig a típus különféle változataiból összesen 7893 darabot rendeltek meg, ebből 6415 darabot szállítottak le, 1478 gyártásra vár. A szállítások évenkénti bontásban a következőképp néznek ki:[* 1] [28][29]
| Rendelések | Szállítások | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Típus | Összesen | Megrendelt | Összesen | 2015 | 2014 | 2013 | 2012 | 2011 | 2010 | 2009 | 2008 | ||||||||||||||||||||
| A318 | 79 | 0 | 79 | 0 | 0 | 1 | 2 | 2 | 2 | 6 | 13 | ||||||||||||||||||||
| A319 | 1,472 | 39 | 1,433 | 4 | 34 | 38 | 38 | 47 | 51 | 88 | 98 | ||||||||||||||||||||
| A320 | 4,760 | 893 | 3,867 | 17 | 306 | 352 | 332 | 306 | 297 | 221 | 209 | ||||||||||||||||||||
| A321 | 1,582 | 546 | 1,036 | 9 | 150 | 102 | 83 | 66 | 51 | 87 | 66 | ||||||||||||||||||||
| Összesen | 7,893 | 1,478 | 6,415 | 30 | 490 | 493 | 455 | 421 | 401 | 402 | 386 | ||||||||||||||||||||
| Szállítások | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Típus | 2007 | 2006 | 2005 | 2004 | 2003 | 2002 | 2001 | 2000 | 1999 | 1998 | 1997 | 1996 | 1995 | 1994 | 1993 | 1992 | 1991 | 1990 | 1989 | 1988 | ||||||||
| A318 | 17 | 8 | 9 | 10 | 9 | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | ||||||||
| A319 | 105 | 137 | 142 | 87 | 72 | 85 | 89 | 112 | 88 | 53 | 47 | 18 | - | - | - | - | - | - | - | - | ||||||||
| A320 | 194 | 164 | 121 | 101 | 119 | 116 | 119 | 101 | 101 | 80 | 58 | 38 | 34 | 48 | 71 | 111 | 119 | 58 | 58 | 16 | ||||||||
| A321 | 51 | 30 | 17 | 35 | 33 | 35 | 49 | 28 | 33 | 35 | 22 | 16 | 22 | 16 | - | - | - | - | - | - | ||||||||
| Összesen | 367 | 339 | 289 | 233 | 233 | 236 | 257 | 241 | 222 | 168 | 127 | 72 | 56 | 64 | 71 | 111 | 119 | 58 | 58 | 16 | ||||||||
A típus főbb üzemeltetői:[* 2]
American Airlines, 452 db China Eastern Airlines, 357 db EasyJet, 322 db China Southern Airlines, 308 db
IndiGo, 262 db Delta Air Lines, 247 db
LATAM Airlines csoport, 242 db
AirAsia, 215 db JetBlue, 214 db Air China, 205 db United Airlines, 204 db Lufthansa, 193 db Spirit Airlines, 176 db Sichuan Airlines, 159 db British Airways, 147 db
Wizz Air, 146 db
Vueling, 127 db Allegiant Air, 123 db Spring Airlines, 116 db
Turkish Airlines, 116 db Frontier Airlines, 111 db
Air France, 110 db Shenzhen Airlines, 108 db
Volaris, 104 db2012 áprilisáig a típus példányait összesen 60 esetben érte baleset, 23 esetben a repülőgép teljesen összetört, ezek összesen 782 áldozatot követeltek.[30] Ezenkívül 50 esetet tartanak számon, amelyek a digitális pilótafülke meghibásodásával kapcsolatosak. Néhány kiemeltebb eset:
| Méretek | A318[34] | A319[35] | A320[36] | A321[37] |
|---|---|---|---|---|
| Hossz | 31,45 m | 33,84 m | 37,57 m | 44,51 m |
| Magasság | 12,51 m | 11,76 m | ||
| Törzs szélessége | 3,95 m | |||
| Utastér szélesség | 3,70 m | |||
| Utastér hossz | 21,38 m | 23,78 m | 27,51 m | 34,44 m |
| Szárny fesztávolság | 34,10 m | |||
| Szárny felület | 122 m² | |||
| Szárnynyilazás | 25° | |||
| Futómű tengelytáv | 10,25 m | 11,04 m | 12,64 m | 16,92 m |
| Nyomtávolság | 7,59 m | |||
| Tömeg adatok | A318 | A319 | A320 | A321 |
| Legnagyobb üzemtömeg | 39,5 t | 40,8 t | 42,6 t | 48,5 t |
| Legnagyobb tömeg (üzemanyag nélkül) | 54,5 t | 58,5 t | 62,5 t | 73,8 t |
| Legnagyobb guruló tömeg | 68,4 t | 75,9 t | 78,4 t | 93,9 t |
| Legnagyobb felszállótömeg | 68 t | 75,5 t | 78 t | 93,5 t |
| Legnagyobb leszállótömeg | 57,5 t | 62,5 t | 66 t | 77,8 t |
| Tüzelőanyag mennyisége | 24 210 l | 24 210 l (30 190 l) | 23 700 l (29 680 l) | |
| Üzemeltetési adatok | A318 | A319 | A320 | A321 |
| Hajtóművek (2 db) | CFM International CFM56-5B International Aero Engines IAE V2500 | |||
| Hajtóművek tolóereje | 96-106 kN | 98-120 kN | 111-120 kN | 133-147 kN) |
| Személyzet | 2 fő pilóta + utaskísérők | |||
| Ülések száma | 132 (1 osztályon, maximum) 117 (1 osztályon, tipikus) 107 (2 osztályon) | 156 (1 osztályon, maximum) 134 (1 osztályon, tipikus) 124 (2 osztályon) | 180 (1 osztályon, maximum) 164 (1 osztályon, tipikus) 150 (2 osztályon) | 230 (1 osztályon, maximum) 199 (1 osztályon, tipikus) 185 (2 osztályon) |
| Hatótávolság | 3 200 nm (5 900 km) | 3 700 nm (6 900 km) | 3 300 nm (6 100 km) | 3 200 nm (5 900 km) |
| Szolgálati csúcsmagasság | 39,100-39,800 ft (11 900-12 100 m) | |||
| Utazósebesség | Mach 0,78 (828 km/h) | |||
| Max. repülési sebesség | Mach 0,82 (903 km/h) | |||
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
