From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Airbus A340 hosszútávú, négyhajtóműves utasszállító repülőgépekből álló repülőgépcsalád, amelyet az európai Airbus konzorcium gyártott. Az utasférőhelyek száma típustól függően 261 és 380 fő, hatótávolsága 13 700 és 16 700 km között mozog. Hasonló konstrukciójú, mint a nála kisebb A330-as család. Az első A340-es típusok törzsének struktúrája az A330-ashoz hasonlít, a két típus szárnya pedig ugyanaz. A későbbi, nagyobb modellek már meghosszabbított törzzsel és szárnnyal készültek.[4]
| Airbus A340 | |
 | |
| Egy A340–600-as prototípus az Airbus vállalat színeiben | |
| Funkció | Utasszállító repülőgép |
| Gyártó | Airbus |
| Sorozatgyártás | 1993-2011[1] |
| Gyártási darabszám | 377 db[2] |
| Ár | A340–200: 87M USD (1989) A340–300: 238M USD (2011)[3] A340–500: 261,8M USD (2011)[3] A340–600: 275,4M USD (2011)[3] |
| Fő üzemeltetők |  Lufthansa  Iberia  South African Airways  Virgin Atlantic Airways |
| Első felszállás | 1991. október 25. |
| Szolgálatba állítás | 1993. március (Lufthansa), (Air France) |
| Hatótávolság | 14 800 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Airbus A340 témájú médiaállományokat. | |
Az első tanulmányok 1981-ben készültek (TA11) néven, melyet az Air International novemberi száma mutatott be. Az A320 (SA 9) és A330 (TA9) első rajzai is szerepeltek a magazin ezen számában.[5][6][7][8]
Az A340 projekt 1987-ben indult. Célja egy nagy hatótávolságú kiegészítő repülőgép tervezése volt a rövid hatótávolságú A320 és a közepes hatótávolságú A300 mellé. A projekt indítását több tényező is motiválta. A kéthajtóműves Airbus repülőgépek ugyanis hátrányban voltak a Boeing nagy repülőgépeivel (pl. Boeing 747) szemben, mert az akkor érvényes szabályozás szerint minden kéthajtóműves gépnek olyan repülési útvonalat kellett követnie, hogy baj esetén legfeljebb 60 percen belül el tudjon érni egy leszállásra alkalmas repülőteret. Ez lehetetlenné tette, hogy olyan útvonalon használják őket, melyek óceánok felett vezetnek. További tényező volt az 1970-es évek elején nagy számban rendszeresített DC–10 és L1011 repülőgépek fokozatos elöregedése, melyek felváltására a légitársaságok már keresték a lehetséges utódokat.
Az A340 és az A330 tervezése egyszerre történt. Ugyanazt a törzset és szárnyat kapták, de az A320 számára kifejlesztett avionikai berendezések nagy részét is megkapták, valamint a szerkezet egy része kompozit anyagokból készült. Mindkét modell első prototípusát ugyanazon a gyártósoron építették.
A repülőgéphez eredetileg az International Aero Engines új fejlesztésű hajtóműveit kívánták felhasználni, azonban a hajtómű gyártója idő előtt leállította a fejlesztést és a hajtómű sohasem készült el. Emiatt a CFM International által fejlesztett CFM56–5C4 - eredetileg alternatív - hajtómű lett a repülőgép kizárólagos erőforrása. Az újabb A340–500 és –600 modellek Rolls–Royce Trent 500 típusú hajtóművel készültek.
Az A340 1991. október 25-én hajtotta végre szűzrepülését. A berepülések során felfedezték, hogy a szárnyak nem elég erősek ahhoz, hogy a külső hajtóművek körüli légáramlást elviseljék. Utazósebesség körül a szárnyak rázkódtak és meghajlottak. A megoldást egy - a teknősbékák páncéljának lapos részéhez hasonlító - dudor alakú merev héjszerkezet kifejlesztése jelentette, amely a törzs alatt, a két szárny között található. Ez a szerkezet korrigálta a légáramlási problémákat. A módosított A340 1993-ban lépett szolgálatba, első üzemeltetői a Lufthansa és az Air France voltak.
Az A340 műszakilag igen magas színvonalú. A kormányszerkezetet a pilóták nem közvetlenül kábelek segítségével, hanem elektronikus kormányvezérlő (ún. fly-by-wire) rendszeren keresztül mozgatják. A pilóta ilyenkor a kormány segítségével egy elektronikus parancsot ad ki, a tényleges beavatkozást pedig egy hidraulikus szerkezet végzi el. Éppen ezért a pilóták nem hagyományos szarvkormányt használnak, hanem egy kis botkormányt, mely a kezük ügyében, tőlük oldalra helyezkedik el. A pilótafülke nagyon hasonlít az A320 pilótafülkéjéhez. A pilóták besorolása az A340 és A330 típusok esetében azonos, ez – és a hasonló pilótafülke – lehetővé teszi, hogy ugyanaz a pilóta minimális átképzés után vezethesse az A320/A330/A340 típusokat. Ez komoly költségcsökkentő tényező azoknál a légitársaságoknál, ahol mind a három típuscsaládot szolgálatban tartják. Az információk kijelzése nem analóg műszereken, hanem elektronikus kijelzőkön történik (katódsugárcsöves a korai példányokon, LCD a későbbieken). A repülési terminológiában ezt glass cockpit néven emlegetik. A gép sok eleme kompozitanyagokat tartalmaz.
Az A340-es család négy típusból áll, amelyet két különböző évben mutattak be. Az A340–200-as és –300-as 1987-ben mutatkozott be a nagyközönségnek és 1993-ban állt szolgálatba. Az A340-500-as és 600-as repülőgépek 1997-ben jelentek meg, a légitársaságok 2002 óta repülhetnek velük. Valamennyi alváltozat rendelhető volt egyedi kialakítással is. Ezeknek a tervezésével és építésével az Airbus vállalat külön részlege foglalkozik.
A második változata volt a típuscsaládnak az A-340-300 után. Első felszállásának időpontja 1992. április 1. A törzse ennek a legrövidebb, a szárny fesztávolsága ellenben nagyobb, mint a törzs hossza. Szolgálatba állításakor ez volt az egyik legnagyobb hatótávolságú utasszállító repülőgép a maga 13 800 km-es hatótávolságával. Lehetővé tette az addigiaknál lényegesen hosszabb útvonalú járatok indítását. Három osztályon összesen 261 utast szállíthat. A tolóerőt négy darab CFMI CFM56–5C4 hajtómű adja.
Készült egy speciális változat Brunei szultánja számára, aki még nagyobb - 8000 mérföldes (kb. 14 820 km) - hatótávolságot igényelt. Ennek megfelelően az egyedi változat 15 000 km-es távolságra kapott repülési engedélyt. A repülőgép típusszáma A340–8000 lett. Később az alapváltozat több példánya továbbfejlesztésen esett át és azok 8000 mérföldre, azaz 14 820 km-re szóló engedélyt kaptak. Típusszámuk A340–213X lett.
A légitársaságoknál nem volt népszerű, aminek több oka is volt: a nagy szárnyfesztávolság, a rövid törzs és a négy hajtómű miatt túl nehéz lett, a kis üléskapacitás miatt nem volt gazdaságos a működtetése. Népszerűtlenségéhez hozzájárult az időközben továbbfejlesztett A340-300 is. Összesen 28 darabot szállítottak le. Néhány példány épült katonai, illetve egyedi célokra. Már nincs gyártásban.
Az A340–300 295 utast képes szállítani három osztályon, legfeljebb 12 400 km-re. 1991-ben repült először és 1993-ban lépett szolgálatba a Lufthansa és az Air France flottájában. Ugyanaz a hajtóműve, mint az A340–200 típusnak. Két közvetlen vetélytársa a Boeing 777–200ER és a McDonnell-Douglas MD–11, amelyet már nem gyártanak.
Az A340–313X az alapmodell nehezebb változata, a Singapore Airlines állította szolgálatba először, bár ők ma már nem használják.
A legutolsó változat az A340–313E. A South African Airways légitársaság állította először szolgálatba 2003-ban. 276,5 tonna a megengedett legnagyobb felszálló tömege, hatótávolsága 13 300 és 13 700 km között mozog. Az eredeti hajtómű erősebb változatát (CFM56–5C4) használja. A legnagyobb felhasználója a Lufthansa, mely 30 darabot üzemeltet belőle.
Az A340–300-ból összesen 217 darabot szállítottak le, az utolsót 2008-ban. Ma már nincs gyártásban.
Az Airbus A340–500 volt bevezetésekor a legnagyobb hatótávolságú utasszállító repülőgép és az is maradt egészen a Boeing 777–200LR szolgálatba állításáig. 2002. február 11-én repült a prototípusa először, majd 2002 decemberében megkapta a repülési engedélyeket is. Az első rendszeresítője az Emirates volt.
A repülőgép 313 utast szállíthat 3 osztályos elrendezésben, legfeljebb 16 020 km-es távolságra. Összehasonlítva az A340–300 modellel szembetűnő a 4,3 m-rel hosszabb törzs, a nagyobb szárnyfelület és a nagyban megnövelt üzemanyag kapacitás. Beépített kamerák találhatóak a törzs különböző részein, melyek a gurulás során hasznosak. Új Rolls–Royce Trent 553 típusú hajtóműveket kapott.
Összesen 36 darab A340–500 repülőgépet rendelt 7 légitársaság és 4 kormányzati vásárló.
Képes arra, hogy olyan hosszú útvonalakon repüljön leszállás nélkül mint London–Perth, bár a visszautat rendszerint ellenszélben kell megtennie, ezért le kell szállnia valahol tankolni.[9] A Singapore Airlines több hosszú útvonalon üzemelteti az A340–500 flotta gépeit.[10] A Thai Airways a Bankok–Los Angeles/New York útvonalakon üzemeltette járatait, majd a megemelkedett üzemanyagárak miatt 2008. június 1-jével leállította őket.
Az A340–500HGW változat 2006. október 13-án repült először. Megerősített szerkezete van, így nagyobb lehet a maximális felszálló tömege. Hatótávolsága 16 700 km, az alapváltozathoz képest még hosszabb útvonalakon üzemelhetnek. Négy darab Rolls-Royce Trent 556 hajtóművel szerelték.
Az első változatot a Thai Airways állította üzembe 2007. április 11-én.[11] A Kingfisher Airlines és az Arik Air hosszú útvonalakon szeretné üzembe helyezni flottáját.[12][13]
Az A340–600 repülőgépet eredetileg a Boeing 747 leváltására tervezték. Összesen 380 utast szállíthat 3 osztályos konfigurációban, 13 900 km-es távolságra. A Boeing 747-essel összehasonlítva az utasszállító kapacitása hasonló, ugyanakkor 25%-kal nagyobb a teherszállító képessége, míg az üzemeltetési költsége jóval kisebb. 2001. április 23-án repült először. A Virgin Atlantic Airways állította először szolgálatba 2002 augusztusában.
Az A340–300 bázisán fejlesztették ki. Több mint 10 méterrel hosszabb a B-747-esnél, így a leghosszabb törzsű utasszállító repülőgép volt a Boeing 747–8 Intercontinental 2010-es megjelenéséig. Négy Rolls-Royce Trent 556 hajtómű az erőforrása. A futóműve megerősített az A340–300-hoz képest sokkal nagyobb felszálló tömege miatt. A nagyobb teherszállító tömeg kiegyensúlyozatlanná tette a repülőgépet, emiatt az Airbus azt ajánlotta a légitársaságoknak, hogy csökkentsék a szállított teher tömegét. Az érintett társaságok kártérítés igénylését vették fontolóra.[14]
Az A340–600HGW az eredeti A340–600 megerősített változata. Az erősebb szerkezet lehetővé teszi, hogy több üzemanyagot szállítson és hosszabb útvonalon repüljön. A megengedett legnagyobb felszálló tömege ezért 380 tonna, hatótávolsága 14 600km. Nagyobb tolóerejű Rolls-Royce Trent 560 hajtóműveket kapott. 2005. november 18-án repült először.[15] Repülési engedélyét 2006. április 14-én kapta meg.[16]
Az Emirates összesen 8 példányt rendelt belőle,[17] de elhalasztotta a vásárlást és végül törölte a rendelést. A Qatar Airways 2006 szeptemberében vette át első gépét.[18] Az első példány átvétele után azonban a többi gépre szóló vásárlási opcióját nem vette igénybe.[19]
Az A340 eladásai a Boeing 777 család (777–200ER és különösen a 777–300ER) bejelentésével egyidejűleg meredek csökkenésnek indultak. Ennek oka az, hogy a Boeing 777 GE90 hajtóművei ugyan nagyobbak és több tüzelőanyagot fogyasztanak, mint a Rolls-Royce Trent 500, de kettő elég belőlük. Ezért aztán a Boeing 777 üzemanyag igénye jóval kisebb, mint a négy hajtóműves a A340-é. Válaszul az Airbus bejelentette az A340E (Enhanced) típust. Az új altípus a Rolls-Royce Trent 1500 hajtóműveknek köszönhetően a Boeing 777-hez hasonló fogyasztással rendelkezett volna, azonban a típuscsalád gyártásának leállításával soha nem készült el.[20] Összesen 127 darab A340E építését tervezték 2016-ig, azonban 2011-ben leálltak az A340 típuscsalád gyártásával.[21] A gyártás leállítását a megváltozott piaci igényekkel indokolták. Az Airbus teljes körű szerviz szolgáltatást nyújt a forgalomban lévő A340-est üzemeltető légitársaságoknak.[1]
A 2008 közepén bekövetkezett üzemanyagár-növekedés hatására több légitársaság lerövidítette hosszú járatait. A Thai Airways például törölte a Bangkok–New York járatát. A Bangkok–Los Angeles útvonalon pedig egy leszállást iktattak be Oszakában. A probléma az, hogy a hosszú útvonalakra a repülőgépeknek teljesen feltöltött üzemanyagtartályokkal kell elindulniuk, emiatt a repülés egy része alatt sok üzemanyagot használnak fel arra, hogy magát az üzemanyagot magával vigyék. Pierre-Henri Gourgeon, az Air France légitársaság igazgatója nyilatkozata szerint az ilyen repülőgép "egy repülő benzinkúthoz hasonlít alig néhány utassal a fedélzetén". A megnövekedett üzemanyagár 120%-os kihasználtságot követel meg, ami természetesen lehetetlen.[22] A Thai Airwaysen kívül más társaságok is fontolgatják a hosszú útvonalú járatok rövidítését.[23]
2011. október 31-ig a típus változataiból összesen 379 darabot rendeltek meg (246 db A340–200/300, 133 db A340–500/600), ebből 375 darabot szállítottak le (246 db A340–200/300, 129 db A340–500/600). Összesen 365 állt ténylegesen szolgálatban.[2]
A szállítások évenkénti bontásban a következőképp néznek ki:[* 1]
| 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 |
| 22 | 25 | 19 | 28 | 33 | 24 | 20 | 19 | 22 | 16 | 33 | 28 | 24 | 24 | 11 | 13 | 10 | 4 |
A típus főbb üzemeltetői:[* 2]
Air France, 15 db Iberia, 17 db Lufthansa, 32 db South African Airways, 23 db
Swiss International Air Lines, 5 db.svg){kind=small}
Virgin Atlantic Airways, 23 db
2010 decemberéig nem ért A340-es repülőgépet olyan baleset,a mely emberéletet követelt volna. Öt esetben fordult elő, hogy a balesetet szenvedett gép teljesen összetört.[24]
| Méretei | A340–200[29] | A340–300[30] | A340–500/–500HGW[31] | A340–600/–600HGW[32] |
|---|---|---|---|---|
| Hossz | 59,4 m | 63,6 m | 67,9 m | 75,3 m |
| Magasság | 16,8 m | 16,85 m | 17,1 m | 17,3 m |
| Törzsátmérő | 5,64 m | |||
| Utastér szélessége | 5,28 m | |||
| Utastér hossza | 46,06 m | 50,35 m | 53,56 m | 60,98 m |
| Szárnyfesztávolság | 60,3 m | 63,45 m | ||
| Szárnyfelület | 362 m² | 438 m² | ||
| Szárnynyilazás | 30° | 31,1° | ||
| Futómű-tengelytáv | 23,24 m | 25,6 m | 27,59 m | 32,89 m |
| Nyomtávolság | 10,69 m | |||
| Tömegadatok | A340–200 | A340–300 | A340–500 | A340-600 |
| Legnagyobb guruló tömeg | 275 t | 373,2 t (381,2 t) | 369,2 t (381,2 t) | |
| Legnagyobb felszálló tömeg | 275 t | 372 t (380 t) | 368 t (380 t) | |
| Legnagyobb leszálló tömeg | 181 t | 192 t | 243 t (246 t) | 259 t (265 t) |
| Legnagyobb tömeg (üzemanyag nélkül) | 169 t | 180 t | 230 t (232 t) | 245 t (251 t) |
| Tüzelőanyag mennyisége | 155 040 l | 140 640 l | 214 400 l (223 200 l) | 195 900 l (204 500 l) |
| Üzemeltetési adatok | A340–200 | A340–300 | A340–500 | A340-600 |
| Hajtóművek (4 db) | CFM56-5C4 | CFM56-5C4P | Rolls-Royce Trent 500 | |
| Hajtóművek tolóereje | 151 kN | 235 kN (249 kN) | 249 kN | |
| Személyzet | 2 fő pilóta + utaskísérők | |||
| Ülések száma | 300 (2 osztályon) 261 (3 osztályon) | 335 (2 osztályon) 295 (3 osztályon) | 359 (2 osztályon) 313 (3 osztályon) | 419 (2 osztályon) 380 (3 osztályon) |
| Hatótávolság | 12 400 km | 13 700 km | 16 000 km | 14 600 km |
| Utazósebesség | 0,82 Mach (871 km/h) | |||
| Max. repülési sebesség | 0,86 Mach (913 km/h) | |||
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
