Feketehalom
város Romániában, Brassó megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
város Romániában, Brassó megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Feketehalom (románul Codlea, németül Zeiden, szászul Zäöeden, latinul Cidium) megyei jogú város (municípium) Romániában, Erdélyben, Brassó megyében, a Barcaságban.
Feketehalom (Codlea, Zeiden) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Brassó | ||
Rang | municípium | ||
Községközpont | Codlea | ||
Polgármester | Cătălin George Muntean (PNL), 2016 | ||
Irányítószám | 505100 | ||
Körzethívószám | 0x68[1] | ||
SIRUTA-kód | 40241 | ||
Népesség | |||
Népesség | 20 534 fő (2021. dec. 1.)[2] | ||
Magyar lakosság | 334 (2%, 2021)[3] | ||
Népsűrűség | 154,64 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 550-560 m | ||
Terület | 132,79 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 41′ 45″, k. h. 25° 26′ 59″ | |||
Feketehalom weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Feketehalom témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Brassótól 11,5 km-re észak-északnyugatra, a Persányi-hegységhez tartozó, 1294 m magas Kotla hegy lábánál fekszik. 13 279 hektáros összterületéből 1017 hektár a belterület. A külterület 48%-a erdő, 24%-a szántó. A város átlagos tengerszint feletti magassága 550–560 m.
Magyar nevét a Kotla- vagy Fekete-hegyen épült várról (Schwarzburg – a Kotla 1267-ben Feketehegy), román nevét pedig magáról a hegyről kapta. A szláv eredetű kotla szó üstöt jelent, a Kotla ugyanis észak–déli irányból nézve felfordított főzőüstre emlékeztet. Német nevének eredete tisztázatlan, egy elmélet szerint a Zeidler ('méhész'), egy másik szerint a latin cotonea ('birs') szóból származik. Történeti névalakjai: Feketewholum (1265), Villa Cidinis (1377), Zerden (1387), Czaiden (1488), Kotla (1699).
Schwarzburg várát az 1211-ben betelepített Német Lovagrend építette a Kotla-hegyen. A lovagok kiűzése után IV. Béla fiának, a későbbi V. Istvánnak ajándékozta. 1265-ben a várba szorult István sikeresen állt ellen apja Kemény fia Lőrinc vezette ostromló seregének, a Miskolc nembeli Panyit felmentő serege megérkezéséig. 1335-ben Károly Róbert leromboltatta, s nem is épült fel többé.
A vár alatt szász telepesek alapítottak falut. 1377-ben a Barcaság ötödik legnagyobb települése volt. 1395-ben itt időzött Luxemburgi Zsigmond és innen bocsátott ki több okiratot. A 15. század elejétől mezővárosként említik. 1421-ben, 1432-ben és 1530-ban a törökök pusztították. 1510-ben iskolamesterét is összeírták. Az 1536-ban született szabályzat négy városnegyedre (Viertel), ezeken belül négy-négy szomszédságra (Nachbarschaft) osztotta föl. Ekkor 221 család lakta, valamennyien szászok.
Lucas Weygander plébános vezetésével lakói áttértek az evangélikus hitre. 1595-ben a székelyek itt gyülekeztek Báthory Zsigmond havasalföldi hadjáratára. 1599-ben Vitéz Mihály, 1600-ban moldvai csapatok dúlták föl. 1612-ben Báthory Gábor foglalta el és védői többségét kivégeztette. Még ugyanazon év augusztus 28-án a brassóiak csellel visszafoglalták, de a brassóiak leverése után a fejedelem kapitánya, Török István újra elfoglalta. 1616-ban Bethlen Gábor itt fogadta a török portáról visszatérő Toldalagi Mihályt. 1628-ban egy tűzvész a város túlnyomó részét elpusztította. 1658-ban a tatárok égették föl a várost, de a templomerődbe húzódott lakosság megmenekült. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1704. április 13-án a császári csapatok a feketehalmi csatában verték szét a Henter Mihály által vezetett székely felkelők seregét.
1699-ből származik az első említés román lakóiról: ekkor 23 román család lakta. A román negyed a várostól délnyugatra, attól eredetileg elkülönülten alakult ki és csak később épült vele össze. Házai 1848-ig fából, szalma- vagy zsindelyfedéllel épültek, azután kőből és cseréppel fedve. Román lakói közül a 19. század végén sokan Bukarestben dolgoztak mint kocsisok, többen pedig kerekesként és bognárként szekereket készítettek a romániai piac számára. A fiatalok 1885 körül kezdték felcserélni a katrincát kartonszoknyára, illetve kezdtek bolti kendőt, selyemkalapot és csizmát viselni.[4]
A Rákóczi-szabadságharc idején mind a császáriak, mind a kurucok megsarcolták. 1704. április 13-án Graven császári ezredes itt verte meg a Kereskényi László parancsnoksága alatt álló, Rákóczi mellé állt székelyeket, majd fölperzselte egész Sepsiszéket. A 18. században a város északkeleti irányban terjeszkedett. 1760-ban hetivásár tartására nyert szabadalmat. A szászok a 18. században kezdtek kőből építkezni, de a kőházak első nemzedéke még a korábbi faházak elrendezését követte, egy szobával. A század második felétől építettek alápincézett, kétszobás kőházakat, kontyolt tető helyett csúcsos oromfallal. 1766-ban 500 szász, 80 román és 30 cigány család lakta (utóbbiak kovácsmesterséggel foglalkoztak). 1769-ben takácscéhének 104 tagja volt. 1852-ben 224 takács dolgozott itt, 220 szövőszék mellett.[5] A textil kisipar a század végén gyors ütemben lehanyatlott: 1890-ben még negyven takács dolgozott, de 1894-ben felszámolták a takács céh utódját, az iparosegyletet, és a századfordulóra a mesterség megszűnt a városban.
1849. március 19-én, Brassó bevétele után itt verte szét Bem Puchner utóvédjét.
1876-ban, Brassó vármegye létrehozásával egy időben nagyközséggé minősítették vissza. 1870-ben gyógyszertára nyílt.[6] A Hornung fivérek 1878-ban romániai exportra termelő hajlítottbútor-gyárat létesített, amely 1910-ben napi 120 széket, fotelt és fogast gyártott. 1879-ben Johann Horvath megalapította Erdély első faipari szerszámgyárát. 1881-ben itt nyílt meg Erdélyben az első községi óvoda. 1903-ban Kolozsvár és Nagyszeben után Erdélyben harmadikként itt létesítettek villanytelepet és vezették be az elektromos közvilágítást (Brassóban még jó ideig gázlámpák világítottak). 1910-re 579 házba vezették be a villanyt. 1904-ben kezdte meg a termelést a Wenzel-féle szerszámgyár, 1905-ben egy napi ötezer téglás kapacitású téglagyár, 1908-ban pedig Robert Christel kereteket, gyerekkocsikat, kerti székeket, szánkókat stb. gyártó faárugyára. Georg Mieskes 1912-ben pamutszövő műhelyet alapított, amelynek utódjaként előbb 1932-ben egy kétszintes és 44, majd 1939-ben egy háromszintes és 83 szövőgéppel dolgozó gyárat építtetett.[7] A két világháború között újabb hat fafeldolgozó, egy kohászati üzem, két felvágott- és egy vegyianyaggyár létesült.[8]
A két világháború között a település déli peremén két új negyed jött létre. Ekkor indult virágzásnak a virágkertészet, amelynek részben a hírnevét is köszönheti. Az első melegházat még 1885-ben az evangélikus lelkész építette, 1924-ben már nyolc virágkertészet működött, 9000 m²-en. Brassó átugrásával a két világháború között már általában közvetlenül Bukarestbe, Kolozsvárra, Nagyváradra és Nagyszebenbe szállítottak a megrendelőknek.[9] 1953-ban az államosított kertészetekből egy nagy állami céget hoztak létre. Az 1960-as évek végén újabb melegházak építésével fejlesztették az ágazatot. A termesztett virágok 70%-a a kommunizmus alatt szegfű volt.
1939-ben hivatalosan még mindig község, annak ellenére, hogy 26 ipari vállalkozása működött 1150 munkással, 34 fűszerboltja, 11 fogadója és 3 szállodája. 1938-ban a német I.G. Farben alapította a Colorom vegyiművet. Ekkor azonban csupán kénszínezéket állítottak elő, illetve Németországból importált festékeket oldottak benne. A II. világháború alatt a székgyárat hadiüzemmé alakították, 1944-ben 521 munkást foglalkoztatott.
1945 januárjában ötszáz szász lakost deportáltak a Don-medencébe, közülük 1949-ig háromszázan tértek vissza. Az otthon maradt szász családokat megfosztották vagyonuktól, 1952-ben mintegy kétszáz szászt néhány évre Erzsébetvárosba internáltak. 1950-ben a települést várossá nyilvánították. A szászok vagyonuktól való megfosztása után és az iparosítás idején főként moldvai, Argeș megyei, Törcsvár vidéki és bodza-vidéki románok települtek be.[10] Az 1950-es években kezdték meg a Colorom gyár továbbfejlesztését. 1970-re a Colorom vált a legnagyobb romániai festékgyárrá, 2350 alkalmazottal. A város délnyugati peremén munkásai számára új lakótelepet építettek, mellette vegyipari szakközépiskola működött.
1953-ban ide helyezték át a brassói fegyházat, a korábbi felvágottgyár épületébe. Máig itt működik. A gépgyár 1946-tól kizárólag bádogtárgyakat, főleg benzines hordókat állított elő. Az 1960-as években személy- és teherautó-alkatrészekkel, belső égésű és dízelmotor-alkatrészekkel bővítették a termékskáláját és 1967–75-ben egy az állomáshoz közeli új gyárépületben helyezték el. A székgyárnak 1964-ben 1420 alkalmazottja volt, 1978-ban a gyárat jelentősen kibővítették. A pamutszövő 1968–69-ben 219 gépesre bővült. 1963-ban egy konfekciógyár létesült, amely műanyag- és habgumibabákat, gyermek- és sportruházatot gyártott, és 1982-ben 293 dolgozója volt.
1955 és 1989 között négy új lakótelepet építettek, a legnagyobb a Măgura negyed az azonos nevű bútorgyár dolgozói számára, 1100 lakással.
Az 1990-es években az ipari üzemek sorra nehéz helyzetbe kerültek. 1997-ben a Colorom termelése a tíz év előtti 10%-ára esett vissza. 1999-ben megszűnt a Măgura bútorgyár. 2000-ben elnyerte a megyei jogú város (municípium) címet.
A Zeidner Nachbarschaft (a Feketehalomról elszármazott szászok szövetsége) 1953-ban Stuttgartban alakult meg.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.