Magyar Királyság
történelmi állam a Kárpát-medencében (1000–1946) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Magyar Királyság 1000-től 1918. november 16-ig, majd 1920. március 1-jétől 1946. február 1-jéig a történelmi magyar állam hivatalos elnevezése. A királyság államformaként I. István megkoronázásával jött létre a Kárpát-medence területén a honfoglalástól fennálló Magyar Fejedelemség folytatásaképp. A középkori latin terminológiában a királyság államformáját Regnumnak nevezték. A hungarus népnév szótöve a legvalószínűbb elmélet szerint az onogur népnévből ered,[5] így a latin forrásokban a királyság neve: Regnum Hungariae lett.[6] Az ország az erős német fenyegetettség ellenére is lépést tartott az európai fejlődéssel, és a 14. századra nagyhatalmi pozícióba került. Ez azonban I. (Nagy) Lajos után gyorsan leépült, majd az 1479-es kenyérmezei csata felvezetésével 1521-től megkezdődött a török háborúk kora, amely két évszázadnyi hátrányba hozta Magyarországot Európával szemben.
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Magyar Királyság | |||||||
Regnum Hungariae (latin) 1001. január 1. – 1918. november 16.1920. március 1. – 1946. február 1. | |||||||
| |||||||
A Magyar Királyság 1190-ben
| |||||||
Mottó: Nemzeti himnusz: | |||||||
Általános adatok | |||||||
Fővárosa | Esztergom (1001–1256) Temesvár (1315–1323) Visegrád (1323–1408) Buda (1256–1315; 1408–1485; 1490–1541; 1783–1873) Bécs (1485–1490) Pozsony (1536–1783) Debrecen (1849; 1944) Pest-Buda (1783–1873) Budapest (1873–1946) Székesfehérvár (Királyi székhely 1000–1543) | ||||||
Terület | 325 411 km² (1918)
92 952 km² (1920) 93 075 km² (1924-1938) 172 149 km² (1941) | ||||||
Népesség | 2 000 000 fő (1790)
8 000 000 fő (1910) 18 264 533 fő (1930) 8 688 319 fő (1941) 14 669 100 fő (1910) | ||||||
Hivatalos nyelvek | latin, német, magyar | ||||||
Beszélt nyelvek | horvát, lengyel, olasz, román, rutén, szerb, szlovák, szlovén, jiddis | ||||||
Vallás | római katolikus, kálvinista, lutheránus, ortodox, uniátus, unitárius, zsidó | ||||||
Nemzeti ünnep | április 11.[2] március 15.[3] augusztus 20.[4] | ||||||
Pénznem | aranyforint (1325–1553), császárforint (1750–1857), osztrák értékű forint (1857–1866), osztrák–magyar forint (1867–1892), osztrák–magyar korona (1892–1918), korona (1919–1926), pengő (1926–1946), adópengő (1946–) | ||||||
Kormányzat | |||||||
Államforma | feudális monarchia (1000–1301) abszolút monarchia (1301–1868) alkotmányos monarchia (1848–1918; 1920–46) | ||||||
Király | I. István (első) IV. Károly (utolsó) Horthy Miklós (kormányzó) | ||||||
Nádor | Aba Sámuel (első) Habsburg–Lotaringiai István (utolsó) | ||||||
Miniszterelnök | gróf Batthyány Lajos (első) Tildy Zoltán (utolsó) | ||||||
Dinasztia |
| ||||||
Törvényhozás | |||||||
Törvényhozás | rendi országgyűlés (1290–1867) Országgyűlés (1867–) | ||||||
Felsőház | Főrendiház (1867–1918; 1926–1945) | ||||||
Alsóház | Képviselőház (1867–1918; 1927–1945) | ||||||
| |||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Királyság témájú médiaállományokat. |
Nem tévesztendő össze a következővel: Szent István Koronájának Országai. |
Nem tévesztendő össze a következővel: Keleti Magyar Királyság. |
A „Magyar Királyság” lehetséges további jelentéseiről lásd: Magyar Királyság (egyértelműsítő lap). |
A török hódoltságnak és az ennek kapcsán kialakuló Erdélyi Fejedelemségnek a Habsburg Birodalom vetett véget. Ez politikai és gazdasági függőséghez vezetett, ami tovább hátráltatta a Magyar Királyság felzárkózását. Ennek ellenére az Osztrák Császárság politikai elszigetelődése, a Porosz Királyság megerősödése, az 1866-os königgrätzi csata katasztrófája meghozta az osztrák–magyar közeledést, a két állam reálunióját,[7] és 1867-ben megtörtént a kiegyezés, amelynek során a Magyar Királyság egyenrangú félként vett részt az Osztrák–Magyar Monarchia életében. Az ipari forradalom második hullámába már Magyarország is képes volt beszállni, és az első világháborúig csaknem ledolgozta hátrányát. A „nagy háború” következményeként az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett, Magyarország az összes résztvevő közül a legsúlyosabb következményeket szenvedte el (trianoni békeszerződés). Ettől kezdve a Magyar Királyság király nélküli királyság lett, amelyet Horthy Miklós kormányzó vezetett. A második világháborúban a Magyar Királyság a helyzet foglyaként ismét a vesztes oldalon állt. 1946-ban a királyságot mint államformát hivatalosan megszüntették a Második magyar köztársaság létrejöttével.
A királyságban a hivatalos nyelv 1844-ig a latin, 1844-től 1867-ig a magyar, a kiegyezéstől 1918-ig a magyar, Fiuméban az olasz, Horvát-Szlavónországban pedig a horvát voltak. A Magyar Királyságot az 1918 előtti területtel gyakran a történelmi Magyarország, illetve a Nagy-Magyarország kifejezéssel jelölik, amit ebben az értelemben az első világháborút lezáró trianoni döntés után kezdtek használni.