Magyar Köztársaság (1946–1949)

A Magyar Köztársaság Magyarország 1946 és 1949 közötti államformájának hivatalos megnevezése. Kezdetben jellemzője volt a parlamentáris demokrácia, azonban az 1947-es országgyűlési választásoktól kezdve mindinkább a Magyar Kommunista Párt (MKP), majd Magyar Dolgozók Pártja (MDP) egyeduralma felé tolódott el a berendezkedése. 1949. augusztus 20-án a Magyar Népköztársaság lépett a helyébe.

Magyar Köztársaság
1946. február 1. – 1949. augusztus 20.
Magyar Köztársaság címere Magyar Köztársaság zászlaja
Nemzeti himnusz: Himnusz
Általános adatok
Fővárosa	Budapest
Terület	1946:[1] 93 073 km² 1949: 93 011 km²
Népesség	9 204 799 fő
Hivatalos nyelvek	magyar
Pénznem	pengő (1946), forint (1946-tól)
Kormányzat
Államforma	köztársaság
Államfő	köztársasági elnök
Kormányfő	miniszterelnök
Elődállam Utódállam ←   →
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Köztársaság témájú médiaállományokat.

Kikiáltásának napja 2006-tól a köztársaság emléknapja.

Története

Előzmények

1945-ben új, demokratikus alapokon láttak neki a második világháborúban kivérzett ország helyreállításának. Ez azonban csak részben volt demokratikus: a jaltai konferencián megvitatottak értelmében Magyarország, mint háborús vesztes állam, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) ellenőrzése alatt állt, azon belül is a Vorosilov marsall vezette szovjet misszió alatt. November 4-én megtartották a nemzetgyűlési választásokat, melyet a Független Kisgazdapárt nyert nagy fölénnyel, de a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Kommunista Párt, és a Nemzeti Parasztpárt is részt vettek a kormány munkájában.

Már ekkor megérett az elhatározás, hogy a régi rendszerre emlékeztető, és 1918 óta gyakorlatilag csak formálisan létező királyságot megszüntessék, és helyébe a köztársaságot állítsák. Történelmi előzmény már volt: az 1918-1919 között létezett köztársaság, mely azonban hivatalos megnevezését tekintve "Magyar Népköztársaság" volt. 1946 elején került sor az államforma megváltoztatásának nemzetgyűlési vitájára, ahol minden kormánypárt támogatta a javaslatot, az ellenzéki Polgári Demokrata Párt, azaz a mindössze két ellenzéki képviselő, Slachta Margit és Szent-Iványi Sándor azonban nem. Mindszenty József hercegprímás és a Katolikus Püspöki Kar is tiltakoztak, és a döntés elhalasztását kérték, ezt azonban nem vették figyelembe, és így 1946. február 1-jén hatályba lépett az 1946. évi I. törvény, Magyarország államformájáról.^[2]

Az első szakasz: 1946–1947

A frissen kikiáltott köztársaság elnökéül Tildy Zoltánt választották meg, aki addig miniszterelnök volt. Helyére Nagy Ferenc került. Az új kormány hamarosan baloldali támadások kereszttüzébe került. Először a régi államapparátus hivatalnokainak eltávolítását követelték, majd márciusban ezért, s a földreform védelméért a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt, a Szakszervezeti Tanács, és a Parasztpárt megalakították a Baloldali Blokkot. Ez tulajdonképpen az akkor még létező Magyar Nemzeti Függetlenségi Front bomlasztása volt, a „szalámitaktika” kezdete. A Baloldali Blokk követelésére a Független Kisgazdapárt kizárt soraiból húsz embert, ők később Sulyok Dezső vezetésével új pártot alapítanak, a Magyar Szabadság Pártot.

Május elején a Kommunista Párt bejelenti, hogy augusztus elsejére új, értékálló valutát kell megteremteni: a forintot. Erre igen nagy szükség volt, mert a világtörténelem legnagyobb inflációja miatt a pengő teljesen elértéktelenedett. Feléledt a cserekereskedelem, az ország viszont a gazdasági összeomlás szélére került. Rontottak a helyzeten a spekulánsok is. A határidőt azonban sikerült tartani, és augusztus 1-jétől a forint lett a hivatalos magyar valuta.

1947 azzal kezdődik, hogy Nagy Ferencék ajánlatot tesznek a Nemzeti Parasztpárt részére egy közös FKGP-NPP platform létrehozására. Ezt azonban nem támogatják, és néhányan, Kovács Imre vezetésével kilépnek a Parasztpártból. Ugyanekkor a Kommunista Párt benyújtja a Nemzetgyűlésben a hároméves tervet. Ennek célja az, hogy az ország mihamarabb heverje ki a háborús pusztítást. A javaslatot elfogadják. Ugyanekkor azonban horthysta összeesküvés címén eljárást kezdeményeznek a Magyar Közösség nevű társaság és tagjaik ellen. Mivel a tagok közt vannak kisgazdapártiak is, a Baloldali Blokk követeli, hogy zárják ki őket.

Február 10-én Magyarország aláírja a párizsi békeszerződést. Túl azon, hogy visszaállították az 1937. december 31-i határokat, Pozsonynál három falut: Horvátjárfalut, Dunacsúnt és Oroszvárat Csehszlovákiához csatoltak. Kísérletet tettek ugyan Románia felé egy határsáv visszacsatolására, de erre nem került sor. Ezen túlmenően Magyarországnak háborús jóvátételt kellett fizetnie a győztes országok, mindenekelőtt a Szovjetunió részére. Ugyanebben az időben erőszakos lakosságcsere történt Csehszlovákia és Magyarország közt, továbbá háborús bűnök címszó alatt pogromok kezdődtek a német ajkú lakosság ellen.

1947. május 30-án a Kommunista Párt nyomására Nagy Ferenc távollétében lemond miniszterelnöki címéről, s nem is tér haza Magyarországra. Az új miniszterelnök Dinnyés Lajos lett. A „szalámitaktika” következtében további politikusok léptek ki a Kisgazdapártból, közülük sokan a Radikális Párt színeiben tűntek fel, de ide ült át a Szociáldemokrata Párt ismert alakja, Peyer Károly is.

Augusztus 31-én ismét országgyűlési választásokat tartanak. Az 1945 végihez képest az erőviszonyok igencsak felborultak: a Kommunista Párt 22,2%-ot, a Független Kisgazdapárt 15,1%-ot, a Szociáldemokrata Párt 14,6%-ot, a Nemzeti Parasztpárt 8,7%-ot ért el. Ez a választás az ún. „kékcédulás választások” néven ismert, nevezett cédulákkal (azaz a választási névjegyzékkivonatokkal) ugyanis több esetben visszaéltek. Körülbelül százezer darab hamis vagy meghamisított cédula volt forgalomban, melyet azonban nemcsak a Kommunista Párt esetében használhattak, lévén a szavazatszedő bizottságok is előállíthattak hamisat (mert a valódit is ők állították ki).^[3] A választásokon összesen tíz párt indult, jelentős részük a kisgazdáktól kivált kis párt volt. Kormányt ismét Dinnyés Lajos alakíthatott. Nem sokkal ezután, 1947 szeptemberében a kommunista-szociáldemokrata-kisgazda-parasztpárti koalíció, valamint a Polgári Demokrata Párt választási csalással vádolta meg a Magyar Függetlenségi Pártot. A választási bizottság helyt adott a vádaknak, és a párt összes mandátumát megsemmisítették. Októberben az ily módon átalakult országgyűlés törvényt hoz a nagybankok és vállalataik államosításáról.

A fordulat évei: 1948–1949

1948 elején állami tulajdonba vették a nagybankokat és a hozzájuk köthető vállalatokat. Márciusban pedig államosították a száz munkavállalónál többet foglalkoztató üzemeket. Májusban államosították az egyházi iskolákat. Ekkoriban egyre több szó esett a két munkáspárt: a kommunista és a szociáldemokrata egyesüléséről. A szociáldemokratáknál azonban nem mindenki egyezett ebbe bele, ezért Kéthly Annát, Szélig Imrét, Bán Antalt, és néhány társukat eltávolították a pártvezetőségből. Június 12-én pedig előbb a két párt két külön kongresszust tartott, majd délután az új, egyesült párt, a Magyar Dolgozók Pártja megtartotta első kongresszusát. Az MDP így Magyarország meghatározó pártjává vált, az ország pedig ezzel végérvényesen megindult a szocialista átmenet felé - ezért nevezik 1948-at a "fordulat évének". Az év végére pedig teljesen államosították a bánya- és a gyáripart, a közlekedést és a nagykereskedelmet, ezzel pedig a hároméves tervet sikeresen teljesítette az ország. Ugyanekkor ellenforradalmi összeesküvés vádjával letartóztatták Mindszenty Józsefet és Esterházy Pált.

1949 elején létrejött a Magyar Függetlenségi Népfront. Ez - elméletileg - a pártversengés felszámolását szolgálta, gyakorlatilag azonban megszüntette a pártokra való szavazás lehetőségét. Ez alapján tartottak 1949 májusában országgyűlési választásokat. A szavazólap mindössze egy névsort tartalmazott, a Népfront által kiválasztott személyekről, a szavazáshoz egyszerűen le kellett adni a szavazólapot, X-et csak nemleges választás esetén kellett húzni. A Népfront megkapta a szavazatok 95%-át, a képviselők 71%-a azonban az MDP tagja volt. A kormányt Dobi István miniszterelnök vezette. Az új országgyűlés azonban már készen állt arra, hogy a szocialista átalakulást betetőzze, s ennek érdekében augusztus 18-án elfogadták Magyarország új alkotmányát. Ennek értelmében a teljes magyar államszervezet átalakult szovjet mintára, az ország hivatalos megnevezése pedig Magyar Népköztársaság lett.

Államszervezet

Bár az 1946. évi I. törvény, címe alapján, csak az államformáról rendelkezik, mégis értelmezhető úgy, mint a köztársaság alkotmánya, noha meglehetősen kezdetleges maradt. A preambulum értelmében az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés a magyar nép nevében és megbízásából alkotta meg azt az államformát, amely a nemzet akaratának és érdekeinek legjobban megfelel: a magyar köztársaságot. Ugyanitt sorolja fel az alapvető jogokat és kötelességeket is.

A törvényhozó hatalom a Nemzetgyűlés, amelyet általános és titkos választójog alapján az állampolgárok választanak meg. A köztársaság élén elnök áll, akit négy évre választanak, s akit nem lehet újraválasztani. A választási procedúra igen hasonló a maihoz. A törvény ezen felül az elnök jogköreit sorolja fel.

Területi szinten megmaradt a korábbi beosztás, változtatásokra csak a tanácsrendszer bevezetésével és a megyerendszer egyszerűsítésével került sor. A község, nagyközség, város, járás, megye felosztás maradt érvényben, s a megye élén úgyszintén a megyei főispán állott.

Jegyzetek

1. szerk.: Élesztős, László: Magyarország határai, Révai új lexikona 13 (magyar nyelven). Szekszárd: Babits Kiadó (2004). ISBN 963-9556-13-0
2. 1946. évi I. törvénycikk Magyarország Államformájáról
3. Vokscentrum - Az 1947-es választások

Források