Osztrák értékű forint

Az osztrák értékű forint vagy ausztriai értékű forint (rövidítve o. é. forint, illetve a. é. forint; németül Gulden österreichischer Währung, rövidítve Gulden ö. W.) egy történelmi ezüstalapú pénzegység, mely az 1857-ben kötött bécsi pénzverési egyezményben foglalt osztrák érték szerint, 1858. november 1-jétől volt az Osztrák Császárság (később Ausztria-Magyarország) kizárólagos törvényes fizetőeszköze (felváltva a konvenciós forintot) 1892-ig, az aranyalapú korona bevezetéséig. Egy osztrák értékű forint 100 krajcárral volt egyenértékű.

Osztrák értékű forint (Gulden (németül) zlatý (csehül) złoty reński (lengyelül) реньскій (ukránul) fiorino (olaszul) goldinar (szlovénül) forinta (horvátul) форинта (szerbül) florin (románul) florenus (latin))
100 forint (1863)
¼ forint (1857)
Devizajel	Fl.
Ország	Ausztria-Magyarország, Liechtenstein
Váltópénz
krajcár (magyarul) Kreuzer (németül)	1/100
Érmék
Használatban	5/10, 1, 4, 5, 10, 20 krajcár ¼, 1, 2 forint
Bankjegyek
Használatban	1, 5, 10, 50, 100, 1000 forint
Kibocsátó
Központi bank	privilegirte oesterreichische National-Bank
Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza.

Története

Egyleti pénzrendszer

Bővebben: Bécsi pénzverési egyezmény

Az 1857. január 24-én a Liechtensteinnel és a Német Vámunió államaival kötött bécsi pénzverési egyezmény egységes pénzlábat hozott létre, melynek alaptömege a vámfont (500 gramm) lett. Az egyezmény értelmében egy font színezüstből 30 egyleti tallért vagy 45 osztrák értékű forintot kellett verni, így ez utóbbi színezüsttartalma 11,111 gramm lett. Mivel az addig használt konvenciós forint 11,693 gramm ezüstöt tartalmazott, ez 5,28%-os csökkenést jelentett. A pénzszerződés értelmében vert új, osztrák értékű érmék paramétereit az 1857. szeptember 19-én kelt császári pátens^[1] hirdette ki. Az egyleti pénzek forgalmát elrendelő, 1858. április 27-én kelt császári pátens^[2] 100 konvenciós forint átváltását 105 osztrák értékű forintban határozta meg.

• 
  A Privilegirte Oesterreichische National-Bank 1863-es 10 forintos bankjegyének előoldala.

A közös valuta

Bővebben: Osztrák–magyar forint

A kiegyezés utáni osztrák-magyar valuta alapját szintén az egyleti pénzláb szerint vert osztrák értékű forint képezte, de az érmék immár külön osztrák és magyar kiadásban is készültek. A bárki által ezüstpénzre váltható bankjegyeket a közös központi bank, az Osztrák–Magyar Bank bocsátotta ki.

Hivatkozások

1. Österreichische Nationalbibliothek - 169. Kaiserliches Patent vom 19. September 1857, womit für den ganzen Umfang des Kaisertumes Oesterreich, Bestimmungen zur Regelung des Münzwesens aus Anlaß des im Reichs-Gesetz-Blatte, XXIII. Stück, Nr. 101, Jahr 1857, kundgemachten Münzvertrages ddo. Wien 24. Jänner 1857 erlassen werden. (1857. szeptember 19-i császári pátens a Birodalmi Törvénytár 1857. évfolyamának XXIII. számában 101. szám alatt kihirdetett, 1857. január 24-én kelt pénzszerződéshez kapcsolódó intézkedések elrendeléséről.) In: Reichsgesetzblatt für das Kaisertum Oesterreich. Jahrgang 1857. XXXIII. Stück. (Birodalmi Törvénytár, az Osztrák Császárság számára. 1857. évfolyam. XXXIII. szám.)
2. Österreichische Nationalbibliothek - 63. Kaiserliches Patent vom 27. April 1858, wodurch die Verhältnisse des Münzverkehres und die Anwendung der neuen österreichischen Währung auf die Rechtsverhältnisse geregelt werden. (1858. április 27-i császári pátens a pénzforgalom körülményeinek és az új osztrák fizetőeszköz alkalmazásának szabályozásáról.) In: Reichsgesetzblatt für das Kaisertum Oesterreich. Jahrgang 1858. XVI. Stück. (Birodalmi Törvénytár, az Osztrák Császárság számára. 1858. évfolyam. XVI. szám.)

További információk

• papírpénz.hu – Kezdeti pénzkibocsátások (az osztrák értékű forintra szóló papírpénzkibocsátások története a bankjegyek képével)
• (németül) Oesterreichische Nationalbank – Österreichische Geldgeschichte (osztrák pénztörténet; az Osztrák Nemzeti Bank pénztörténeti ismertetője)