A keresztény templomépítészet lényegében Nagy Konstantin római császár idejében kezdődött. Az ő idejében született meg egyszerre, – szinte a semmiből – egy új vallási épülettípus. Ha mindenáron az előzményét keressük, az leginkább az ókori római bazilika volt. [1]
Az istentiszteletre szolgáló templomok alaprajzilag és felépítményileg a közel két évezred folyamán sokféle változásnak voltak kitéve. E változások nemcsak történelmiek (ókeresztény, bizánci és Karoling, román, gótikus, reneszánsz, barokk, neostílus, modern, posztmodern), hanem az egyes országokra is jellemzőek.
.JPG)
Építési formák szerint megkülönböztetünk hosszanti és központos építményeket. A hosszanti építményeknél a kapu-oltár főtengelyét tartják szem előtt. Az ilyen építményekhez, amelyekben az oltár az aktív mozgás célja, tartozik a bazilika (magasított középhajóval), a csarnoktemplom (egyforma magasságú hajókkal) és a teremtemplom (csak egy hajóval).[2]
- A csarnoktemplom olyan többhajós templomlétesítmény, amelynél a mellékhajók egyenlő magasak, illetve megközelítően egyenlő magasak a középhajóval.[2]
- Teremtemplom (Prédikálótemplom)
- A teremtemplomok többnyire olyan tágas terű protestáns igehirdető-templomok, ahol a belső teret nem szabdalják fel támasztékok.[2]
- pl. az Evangélikus öregtemplom Győrben
- Központos épület hosszépülettel
- pl. a Hagia Szophia Isztambulban (eredetileg keresztény templom volt)
- A 7. század óta különleges központos épületforma a keresztkupolás templom, amelynek alaprajza (egyenlő szárú) görög kereszt, efölé boltosodik középen egy nagy kupola, a sarkak maradék csücskeire pedig négy kisebb kupola jut (pl. a szaloniki Tizenkét Apostol-templom).[2]
- Kétszintes palotakápolna (alsó- és felső kápolna)
- pl. a Sainte-Chapelle Párizsban
- Kettőstemplom
- Két, többnyire egymás mellett, olykor tengelyirányúan egymás mögött fekvő templomépítmény. Egymás fölé épített templomtereket találunk a kettős-kápolnáknál, mindig saját bejárattal, amikor is a felső kápolna az előkelőségeknek és kíséretüknek, az alsó a cselédségnek szolgál.[2]
- Gerendástemplom
- Különleges szerkezetük van a 11. század óta a norvég fatemplomoknak, melynek falait derékszögben felállított gerendákból illesztik össze. Mivel e szárfák póznákra emlékeztetnek (favázas építkezés), póznás templomoknak is nevezik ezeket az építményeket (pl. heddali fatemplom).
- Lásd még: Máramaros fatemplomai
- Erődtemplom
- A középkorban védelmi célból olyan templomvárakat is építettek, amelynek lőréses várfolyosója is lehet, ezt erődtemplomnak hívják. Gyakran körülveszi még többnyire a temetővel együtt egy külső falgyűrű tornyokkal és kapukkal (jellemző példák Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Németországban). Az erdélyi székely és szász vártemplomokat is ide sorolhatjuk, mint egyfajta templomerődöket (kisselyki, bolkácsi, buzdi erődtemplom).
- lásd még: Erdély erődtemplomos falvai
Első századok
A negyedik századig a keresztény istentiszteletekre ott került sor, ahol éppen akadt biztonságos hely.[3] Többnyire magánházaknál, esetleg zsinagógákban jöttek össze,[4] illetve bizonyos helyeken, például az első században Jeruzsálemben az ottani templomban,[5] Rómában az üldözések alatt gyakran a katakombákban.[6]
A legkorábbi keresztény "templomok" egyikét a jordániai Rihab közelében tárták fel. Valószínűleg 33 és 70 között épült.[7] Ezeket a korai keresztény épületeket azonban inkább csak szentélynek nevezhetjük, mintsem templomnak.[8]
Az első ismert közlés, amely közösségi épületre vonatkozik, az edesszai krónikából származik: az edesszai "templom" elpusztulása a 201-es árvízben.[9]
4. századtól a román korig
A 4. században Konstantin császár türelmi rendelete (313), de főleg a kereszténység államvallássá válása (380) után megindult a keresztény templomépítkezés. Ettől az időtől számos pogány templomot és zsinagógát is keresztény templommá alakítottak át.[10]
A templomépület az ókori római időszak számos jellegzetességéből fejlődött ki:
- A házi gyülekezet (a hívők istentiszteletre összegyűltek)
- Az átrium
- A bazilika (az ókori római építészetben a bazilika egy nagy, többfunkciós középület volt)
- A béma (az ókorban szónoklati emelvényként használt pódium → a szentély magasított területe lett)
- A mauzóleum [* 1]
- A kereszt alaprajz: latin vagy görög kereszt
A konstantini bazilikák jellemzői voltak: [11]
- axiális térelrendezés: átrium – narthex – öt hajó – presbitérium
- T alakú alaprajz kialakulása (hajó- és keresztszimbolika)
- elfordulás a boltozattól, helyette sík, kazettás mennyezet vagy nyitott fedélszék; ezáltal a kivitelezés felgyorsul
- architráv vagy archivoltok a főhajók felett
- többnyire kevéssé szilárd falak égetett téglából, tufából, ritkán faragott kőből
- spoliák (= korábbi antik építmények másodlagosan felhasznált részei: oszlopok és oszlopfők)
- kis ablakok, többnyire üvegezés nélkül, szövettel elfüggönyözve, esetleg vékony alabástrom- vagy márványlapokkal
Régi, híres bazilika volt a római Szent Péter, de ennél régebbiek voltak a Paulinus püspök által Türoszban,[12] Konstantin által Jeruzsálemben, a szent sír helyén, Helena által Bethlehemben, továbbá Konstantinápolyban, Nikomédiában és Antiokhiában épült templomok.[13]
Nyugat (bazilikális templom)
A nyugati keresztény templom az oszlopsorokkal három hajóra osztott római kereskedőcsarnokból, a bírói tárgyalásoknak is színhelyéül szolgáló bazilikából fejlődött ki.[14] Ez lett a bazilikális elrendezésű templom.
A keresztény templomot három vagy néha öt hajóra osztották fel. A középső hajó – keleti tájolással – a keleti részen félkör alakú fülkében (apszis) végződött. A nyugati részen volt a bejárat, oszlopos előcsarnokkal. Az előcsarnok előtt terült el a négyszögű templomudvar.[15]
Az 5. században már nem építették ki a templom hosszában menő oszlopsorokat egészen az apszisig, hanem az előtt szabad tért hagytak, s így kereszthajó képződött, ami a templom alaprajzának kereszt alakot adott.[16] Az apszis a kereszthajóval együtt alkotta a szentélyt, amelyben a klérus foglalt helyet. A hosszában három vagy öt hajóra osztott középső rész a hívek (laikusok) gyülekezési helye volt, az előcsarnok pedig a katekumenoké [* 2] és a bűnbánóké lett.[17]
Nyugat-Európában a középkori templomépítészet többnyire végig megmaradt a hosszhajós elrendezés mellett, csak a reneszánsz lett az, amely emellett már a centrális típust is alkalmazta.[18]
Az első bazilikáknak nem volt tornya.[19] Csak az 5-6. századtól kezdve épült, általában a hosszház mellett, önálló, kör vagy négyszög alaprajzú harangtorony, a campanile.
A 3 hajós bazilikális templom keresztmetszete
A konstanzi katedrális rekonstrukciója
4-5. századi, felújított bazilika a mai Örményországban
Kelet (bizánci templom)
Bizáncban sajátos formája alakult ki a keresztény művészetnek. Stílusa erősen átitatódott keleties, de főleg görög elemekkel.[20] A templomépítészetben itt nem a bazilikális (hosszhajós), hanem a központos alaprajzú, kupolás templomtípus honosodott meg.[21] Legszebb példája a Hagia Szophia a mai Isztambulban. Belső falait aranyló mozaikképek díszítették, ezeket később bemeszelték a törökök és a templomot mecsetté alakították át.[22]
A bizánci szerzetesek által megtérített keleti szláv népek (oroszok, szerbek, bolgárok) a görög eredetű, cirill írással együtt átvették a kupolás bizánci templomépítészetet, valamint a bizánci festészet stílusát is.[23] Kijevből kiindulva egész Oroszországban elterjedt a bizánci művészet.
A bizánci művészet erős hatást gyakorolt Európa nyugati országainak kultúrájára is.[24] Velence bizánci építészeket hívott a 9. században elkezdett, eredeti Szent Márk-székesegyház építéséhez. Ez a 916. évi felkelés idején a lángok martaléka lett, de két év múlva, enyhén megváltozott méretekkel ismét megnyílt a hívők számára.[25]
A magyar Árpád-házi királyokat is szoros szálak fűzték a bizánci udvarhoz, s e révén számos bizánci műalkotás került Magyarországra.[26]
A 6. századi ravennai Sant'Apollinare-bazilika bizánci stílusban
8. századi keletkezésű, a Krím-félszigeten épült templom
A 11. századig visszavezethető freskók a szófiai Bojana-templomban
A Pamakarisztosz-templom (ma Fethiye-múzeum, Isztambul)
Berendezések
A klérus elkülönített helye volt az apszis, ahol a szimbolikus áldozat bemutatására az oltár állt. A művészi kiképzés főleg az oltár környezetére összpontosult. Az oltárasztal (menza) fölé többnyire négy oszloppal alátámasztott, boltozott mennyezetet, ún. cibóriumot állítottak.[27]
A klérus részére az apszis ívelt fala mentén ülőpadka húzódott, középen a püspök kiemelt trónusával.[28]
A laikusok számára székek vagy padok a középkor folyamán a templomokban alig fordultak elő.[29] Az emberek zöme állt vagy térdelt a mise alatt. Csak a fal mellé tettek lócákat az idősebbek részére.[30]
Harangok
A létrejött közös szerzetesi élet megkívánta, hogy hangjelzésekkel figyelmeztessék a kolostor lakóit az elkövetkezendő imaórára, misére. Ez eleinte fadarabbal történt, de hamar áttértek a kisebb-nagyobb bronzharangok használatára.[31] A harangok használatának a 6. század óta vannak nyomai.[32]
Néhol külön harangtornyot építettek a harangok számára.
Az ezredfordulótól egyre inkább általánossá lett, hogy a hívek számára harangozással jelezték az istentisztelet kezdetét.[33]
A középkorban fejlett iparrá vált a harangöntés, amely nagyobb részt vörösréz, kisebb rész ón felhasználásával, domborművekkel és feliratokkal díszített bronzharangokat készített.[34]
Kripták
Az ereklyék kultuszának következtében a kriptának, ahova szenteket temették, mind fontossága, mind mérete megnövekedett. Ezt olykor a pince, olykor az alagsor szintjére építették; az utóbbi esetben meg kellett emelni a kórus szintjét. A román kori kriptáknak lett a templomokban elsőként kőboltozatuk is.[35]
Preromán stílus
A preromán művészet és építészet a 8. század végi Karoling reneszánsztól a 11. századi román kor kezdetéig tartott. A kifejezést általában csak az építészet és a szobrászat területén használják.
Román stílus
A román (romanika) stílus, miként a neve is mutatja, sok szállal kapcsolódik a római művészethez. Legfőbb alkotása, – a templom alaprajzi elrendezésében, – az ókori bazilika leszármazottja. Félköríves ablak és kapuformái, valamint árkádjai ugyancsak római eredetre vallanak.[36]
Falai belül dísztelenek, belső terét oszlopsorok több hajóra osztják, amelyek félkör-alaprajzú apszisban végződnek. Itt, a szentélyben helyezték el az oltárokat. A középső vagy főhajó a mellékhajók fölé emelkedik: ennek ablakain át kap világítást az épület belseje. A szentély és a templomtest közé kereszthajó ékelődik; a nagyobb székesegyházaknál kettő is.[37] Sok helyen a szentély alá altemplomot építettek, ahova a főpapokat és a nemeseket temették. Ilyen altemplom van Tihanyban is. (→ Tihanyi apátság)
A román korig a templomok teteje még fából épült, csak a 11. században, a technika fejlődésével kezdtek áttérni a kőboltozatra.[38] Ehhez az eljáráshoz masszívabb falakra volt szükség, hogy elbírják a tető megnövekedett súlyát, ami aztán pompázatosabbá tette magát a stílust is.
Idővel a román templomok egyre nagyobbak lettek. Természetesen nem mindegyik, de ránk inkább a nagyok maradtak, mert azokat inkább csak részben alakították át későbbi stílusban, míg a kisebbek helyére újakat építettek.[39]
- Romanika
Notre-Dame-la-Grande, Poitiers
Andernach román stílusú temploma négy toronnyal
Nevers-i Saint-Étienne-templom
.jpg)
Skandináv fatemplomok
A román kori építészeti gondolkodás sajátos formája jelentkezett Skandináviában. Miként a többi, ebben a korban erőszakkal keresztény hitre térített európai országban, itt is a legtöbb templomot fából építették. A helyi tradíciók éppúgy hozzájárultak ehhez, mint a rendelkezésre álló végtelen erdők, vagy az, hogy még az ezredforduló után is igen csekély volt itt a dél- és közép-európai nagyhatalmak kulturális befolyása. [40]
Az erdős Norvégia az 1000 és 1300 közötti templomépítészetben a maga útját járta. Sejthetően mintegy ezer fatemplomot ácsoltak ez idő tájt. A tisztán fából épült imaházak azért kapták karótemplom nevüket, mert szerkezeti vázuk függőlegesen felállított facölöpökből került ki. Különféle tetőzetek irányítják az ég felé az épületet, amit három hegyes huszártorony csak hangsúlyoz. A belső védett körfolyosó téli körmenetekre is alkalmat adott. [41]
Gótika
1150-re a román kori építőmesterek megrendelőiknek már bármilyen igényét ki tudták elégíteni. Képesek voltak akármekkora templomot építeni, tisztában voltak a szerkezeti elvekkel, ráadásul akármilyen díszítést elő tudtak állítani oszlopfőkön, kapukon vagy a belső falakon. Mégis megjelent a gótika, mert ez a stílus ki tudta fejezni a vágyat, az elragadtatást, a felfelé törekvést Istenhez úgy, ahogy a román stílus nem.[42]
A gótikus stílus Franciaországban született meg és innen terjedt szét Európa országaiba.[43] A városok versengve építették a hatalmas méretű dómokat, hogy ezekkel példázzák hitbéli buzgóságukat és gazdagságukat. Az óriásivá tervezett tornyok végül sok helyen csonkán maradtak az utókorra.
A gótika függélyességét a csúcsív megjelenése tette lehetővé. Az építőmestereknek már nemcsak szabadabb kezük volt a boltozatok kialakításánál, hanem nagyban megváltozott a statika is, amellyel dolgoztak. A templom alaprajzát tekintve a román építésmód leszármazottja. Arányai azonban kecsesebbek és részletkiképezése hasonlíthatatlanul gazdagabb.[44]
- Gótika
Salisbury katedrálisa
(angol korai gótika)
Salisbury katedrálisának belső tere
Rouen katedrálisa
A párizsi Notre-Dame-székesegyház hajója
Reneszánsz
Míg a templomépítészetben Európa nagy része – de különösen az északi – hű maradt a gótikához, addig Itáliában az ókori római kultúra ún. újjászületéséből fakadó új szellemi áramlatok törtek a felszínre és idővel döntő változásokat eredményeztek. Firenzében bontakozott ki a később reneszánsznak elnevezett stílus.[45]
A reneszánsz jó egy évszázadon keresztül csak Itáliára korlátozódott, hiszen azt tükrözte, hogy újra felfedezték az ókori (és azon belül is inkább a római) építészet nagyszerűségét.[46]
Ezen építészeti és díszítő stílust három korszakra szokás osztani:
- korai reneszánsz, más néven quattrocento (kb. 1400–1500);
- érett reneszánsz (kb. 1500–1525)
- továbbfejlett reneszánsz, a manierizmus (kb 1520–1600)
A reneszánsz fénykorának legremekebb alkotásai Rómában születtek.[47] Itt épült fel a Szent Péter-bazilika is, a kor leghíresebb építménye.[48] Több mint száz évig épült és több kiemelkedő építész is rajta hagyta a keze munkáját.
- Reneszánsz
San Pietro in Montorio-templom, Róma
Szent Ágoston bazilika homlokzata, Róma
A firenzei San Lorenzo-i templom belseje
Pazzi-kápolna, Firenze
Zsigmond-kápolna, Wavel
Feltámadás-templom, Kolomenszkoje
.jpeg)
Barokk
A 16. század közepére Európa-szerte elfogadták a reneszánsz új értékrendjét, s vele együtt az új építészeti stílust is. Ettől kezdve azonban a nyugati kereszténység már nem volt egységes, a reformáció ugyanis két táborra szakította. A protestánsok egyik tétele a tízparancsolat alapján a "ne csinálj magadnak faragott képet" elv volt, és elvetették a szentek ábrázolását. Templomaik visszafogottak és egyszerűek voltak, mivel fontosabbnak tartották az Igét a szentségeknél és a szentek kultuszánál; és a szószéket helyezték előtérbe az oltárral szemben. Erre válaszul a katolikusok hitüknek épp azokat a vonásaikat hangsúlyozták, amelyek leginkább sértették a reformereket: a szentek közbenjárását, az ereklyék szentségét, továbbá az Egyház hatalmát, hogy az oltáriszentség révén oldjon és kössön.[49]
A barokk stílus lényegében katolikus művészet [50] és az egyházi építészet gyakorlatában alakult ki.[51] A reneszánsz nyugalmas beosztása helyett itt márványfaragások, aranyozott díszek és festett képek zsúfolt, egymásba folyó pompája fogadja a hívőt és csodálatra bírja. A tervezők tudatosan törekedtek ilyen hatásokra, mert ez felelt meg az egyház igényeinek, ugyanis az ellenreformáció "harcosai" a hívők elkápráztatására törekedtek.[52]
A templomok belső pompáját rafinált megoldásokkal a végletekig fokozták. Míg a reneszánsz templomokra a világosság és a rend volt jellemző, addig a barokk művészet és az illúzió minden eszközével igyekszik elröppenteni a szemlélőt egy képzelt világba, ahol megnyílik a mennybolt, a szentek alászállnak, és a valósághű festmények és szobrok szent misztériumokat keltenek életre.[50] Festett és faragott angyalok, szentek seregét építették az aranydíszektől ragyogó falakon, oltárokon, az alapzattól a mennyezetig.[53]
A barokk korig többnyire nem voltak a nép számra ülőhelyek a templomban, de ekkor a kor stílusának megfelelően padokat is állítottak be térdeplőkkel, illetve a francia és olasz templomokban inkább térdeplő-székeket.[54] A görögkatolikusok is bevezették az ülőhelyek alkalmazását, az ortodox templomokban azonban továbbra is csak a falak mentén voltak padok a betegek és öregek részére.[55]
- Barokk
Loyolai Szt. Ignác-templom belseje, Róma
Baldachin a római Szt. Péter-baziliában
Szent Jakab-katedrális, Santiago de Compostela
Szt Pál-katedrális Londonban
Szt Pál-katedrális belseje
.jpg)
.jpg)
Rokokó
A rokokó vagy késő barokk stílus a 18. században volt jellemző. Az 1720-as és 1730-as években,[56] Franciaországban kezdődött, XV. Lajos alatt. Hamarosan Európa más részein is terjedt, különösen Észak-Olaszországban, Ausztriában, Dél-Németországban, Közép-Európában és Oroszországban.[57] Bár eredetileg egy világi stílus, amelyet elsősorban a magánépületek belső tereiben használtak, spirituális vonatkozással is bírt, ami miatt széles körben elterjedt az egyházi művészetben is, különösen Közép-Európában, Portugáliában és Dél-Amerikában.[58]
Az 1740-es és 1750-es években Bajorországban számos figyelemreméltó zarándoktemplomot építettek, amelyek belső tereit a rokokó stílusának sajátos változatában díszítették. Az egyik legjelentősebb példa a Wieskirche (1745–1754). A legtöbb bajor zarándoktemplomhoz hasonlóan a külseje egyszerű, a templomba belépve azonban az ember elképesztő "színházzal" találkozik.
- Rokokó
Tizennégy Szent Segítő-bazilika, Bad Staffelstein, Németország
A Tizennégy Szent Segítő-bazilika oltára, Bad Staffelstein
Frauenkirche, Drezda
Sankt Gallen-i kolostor, Svájc
Uhldingen-Mühlhofen katedrálisa (Birnau), Németország
A Wieskirche belső tere, Németország
Klasszicizmus
A protestáns országok sohasem fogadták be igazán a barokk étoszát és amikor a katolikus országokban is ellenérzés ébredt a barokk érzelmi szélsőségeivel szemben, a két tábor építészetileg ismét közelebb került egymáshoz. A klasszicizmus – ahogy az új stílust később nevezték – bizonyos értelemben visszatérés volt a reneszánszhoz és az ókori római ideálhoz.[59]
A francia Soufflot (szufló), mint annyi építész kortársa, Itáliában tanulmányozta az ókor fennmaradt emlékeit. Nagyszabású alkotásának, a párizsi – eredetileg templomnak készülő – kupolás Panthéonnak Róma hasonló nevű antik temploma volt a mintaképe.[60] Pantheon utánzatokat mind katolikusok, mind protestánsok építettek, s mivel a pápaság az eredetit a pápaság már eleve átalakítatta keresztény templommá, az előbbieknek adva volt a követendő példa is.[61]
Nagy Britanniában a disszenterek (nonkonformista protestánsok)[* 3] a 18. században általában klasszicista kápolnákat építettek, melyek a maguk szerény méreteivel, dobozszerű egyszerűségükkel ma igen bájos összhatást keltenek.[61]
A klasszicizmus elsősorban stílus volt, a 17-18. századi templomok többsége pedig más épületek utánzata.[61]
_20081204-1_retouched.jpg)
Neostílusok
A 19. században több templom épült, mint bármelyik másikban.[62] Európában ez a gyors népességnövekedés időszaka volt, a világ többi részén pedig az intenzív hittérítésé. Ideológiai szempontból is lendületes korszak volt.
Az építészetben a 19. századnak nem volt saját, karakteres stílusa, ami nem egy építész számára komoly gondokat okozott. Nem maradt más választásuk, mint valamelyik korábbi stílusnak az utánzása. A klasszicizmus változatlanul népszerű maradt, különösen Franciaországban és Amerikában, ugyanakkor felvirágoztak a neostílusok is: a neoromán, neobizánci, neogótikus, neobarokk és a többi.[62]
Mindezek közül a felélesztett stílusok közül a legdinamikusabbnak a neogótika bizonyult, amelyet a "hit korszakával" azonosítottak, amikor a kereszténység állítólag a legtisztább és a legerősebb volt.[62] Az angol építészek építészek mintegy két emberöltőn át ragaszkodtak a gótikához. Sőt, új tudomány írta már elő a "helyes építkezés szabályait": az „ecclesiology” (egyházi építészettan).[62]
- 19. és 20. században a klasszikus stílusok újjászületése
Szent Miklós-székesegyház, neo-bizánci stílusban (1903–1913), Szentpétervár
Szt Péter és Pál székesegyház neo-orosz stílusban (1894-1905), Peterhof, Oroszország
Szent Patrik székesegyház, Melbourne, (1858–97) neogótikus stílusban
Neogótikus katedrális belseje, Savannah, USA
Neogótikus bazilika, Sainte Clotilde, Párizs
Szent Szív-székesegyház, Delhi, (1929–30-as évek), angol barokk stílusban
Anholt, Németország, neoromán stílusban
.jpg)
.jpg)
Modern
A 20. század első felében a templomépítészet nem szakított radikálisan a múlttal. Még az olyan világégés, mint az első világháború sem volt döntő hatással az egyházi építészetre. Az európai és az amerikai kontinens változatlanul a kereszténység földje volt, ahonnan mások is útmutatást vártak. Építészetileg ugyan kísérleteztek új stílusokkal is, így az expresszionizmussal Németországban, vagy a szecesszióval Spanyolországban, Ausztriában vagy épp Magyarországon (→ szecesszió Mo.-on), de egészében inkább folytonosságról, mintsem forradalomról beszélhetünk.[63] Kevés újgótikus épületbe kezdtek bele, de a már elkezdetteket tovább építették.
A második világháború ezzel szemben már minden szinten határozott törést jelentett. Az egyházi és teológiai változásokkal párhuzamban új fejleményekre került sor az építészetben is. 1945-re a modernek mozgalma már határozottan szakított a múlttal. Innen kezdve az 1980-as évek végéig magára adó építész nem alkalmazta a történeti stílusokat.[63] Ez a hozzáállás nagyon is megfelelt az egyházak új álláspontjának. Mind a megrendelők, mind a tervezők új, eleddig sosem próbált megoldásokat kerestek, s ennek az eredménye akkora változatosság lett, amelyet a korábbi évszázadoktól eltérően nehéz lenne egyetlen stílusba rakni.
- 20. századi modern
Az Altagracia-i Szűzanya bazilika, Dominikai Köztársaság
Liverpool Metropolitan Cathedral, 1967, UK
Tokiói székesegyház, Japán
Brazíliaváros katedrálisa
Oakland katedrálisa, Kalifornia
Posztmodern
A 20. századtól a keresztény vallásgyakorlatnak a templomok tervezését leginkább befolyásoló eleme a közösségre fektetett nagy hangsúly. Mind a katolikus, mind a protestáns egyházak sokkal inkább a közös vallási élményre próbálták építeni mindennapi létezésüket, mintsem dogmákra, vagy azokra a rítusokra, amelyekben nem a hívek játsszák a főszerepet, hanem a pap, vagy más hivatalos egyházi személy. A templom így ma már nem elsősorban a misztérium előadásának vagy az ige hirdetésének a helye, hanem az a hely, ahol "Isten népe" gyülekezik.
A posztmodern építészet egy stílus vagy mozgalom, amely az 1960-as években jelentkezett, és a 20. század végén élte a virágkorát, egyben ekkor számos új tendenciára osztott, beleértve a csúcstechnológiát, a neo-futurizmust és a dekonstruktivizmust.
A stílus templomaiban igen széles körben használták fel az üveget. A szerkezeti üveg modern használata egy német építész, Bruno Taut világi elképzeléseire megy vissza. Ő csak azt feltételezte, hogy az üvegnek is lehet ideológiai hatása. Használata a templomokban valójában kevésbé ambiciózus indíttatásból fakadt; akadnak teljes egészében üvegből épült modern templomok is. Az ezredfordulón a világ legnagyobb üvegtemploma a Üvegkatedrális Nagy-Los Angelesben, amely jól illusztrálja a 20. század építészetileg sikeresebb templomainak egy másik vonását is, hogy milyen sokféle tér- és fényhatást lehet elérni különféle anyagok használatával.
A világ más posztmodern templomai rendkívül változatos képet mutatnak; némelyik őriz valamilyen egyházi hagyományt, így az első pillanatra látszik rajta, hogy templom, míg mások példa nélkül állnak a keresztény templomépítészet történetében.
.jpg)
,_100_Pollanki_street,_Krakow,_Poland.jpg)
- Egy római nemes mauzóleuma négyzet alakú vagy kör alakú kupolás építmény volt, amelyben szarkofág volt. Konstantin császár lányának, Constantiának építtetett egy mauzóleumot. A Santa Costanza istentiszteleti hellyé, valamint sírhellyé vált. Ez az egyik legkorábbi templomépület, amely inkább központi elrendezésű volt, mintsem hosszirányban tervezett. Konstantin volt a felelős a kör alakú, mauzóleumszerű jeruzsálemi Szent Sír-templom felépítéséért is, ami számos más épület tervét befolyásolta, köztük a San Stefano Rotondo-t és a ravennai San Vitale-templomot.
- a keresztségre, illetve a keresztény beavatás szentségeire készülő felnőttek
- konformistáknak nevezték az angol magas egyház tagjait, vagyis azon protestánsokat, kik az Erzsébet királynő által 1562. kibocsátott uniformitási aktát, s az angol magas egyház tantételeit tartalmazó 39 hitcikket elfogadták; az ezeket el nem fogadókat pedig nonkonformistáknak nevezték
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
