település Olaszországban From Wikipedia, the free encyclopedia
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
Ravenna város Olaszországban, Emilia-Romagna régióban. Ravenna megye székhelye. Csatorna köti össze az Adriai-tengerrel. Történelme során a Nyugatrómai Birodalom, majd az Osztrogót Királyság, majd a Ravennai Exarchátus fővárosa volt, most Ravenna megye székhelye. A Ravenna-Cerviai főegyházmegye érseki székvárosa. Kora keresztény műemlékei az UNESCO világörökség listáján szerepelnek.
| Ravenna | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Emilia-Romagna | ||
| Megye | Ravenna (RA) | ||
| Polgármester | Fabrizio Matteucci | ||
| Védőszent | Szent Apollinaris | ||
| Irányítószám | 48100 | ||
| Körzethívószám | 0544 | ||
| Forgalmi rendszám | RA | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 155 751 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 228,36 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 4 m | ||
| Terület | 652 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 44° 24′ 58″, k. h. 12° 12′ 06″ | |||
.svg) | |||
| Elhelyezkedése Ravenna térképén | |||
| Ravenna weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ravenna témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Ravenna ókeresztény és bizánci műemlékei | |
| Világörökség | |
.jpg) | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | C (I) (II) (III)(IV) |
| Felvétel éve | 1996 |
| Elhelyezkedése | |
 Ravenna
Pozíció Emilia-Romagna térképén
| |
| é. sz. 44° 24′ 58″, k. h. 12° 12′ 06″ | |
Ravenna Itália egyik legrégebbi városa, eredetét valószínűleg az etruszkoknak köszönheti. Későbben gallok és azután rómaiak birtokába került. I. e. 88-ban a város lakói római polgárjogot nyertek.
Augustus császár a város közelében fekvő Classis kikötőjét a birodalom második legfontosabb hadikikötőjévé, az adriai hajóraj állomásává tette. Később azonban a kikötő elhomokosodott és a flotta állomását áthelyezték.
A kikötőváros temetőjében i. sz. 2. századra datálható keresztény feliratok tanúskodnak az új vallás megjelenéséről. A város mártírja és védőszentje Szent Apollináriusz, akinek idejét a 2. századra becsülik, de valójában csak legendákban bukkan fel. A város első történelmileg hiteles püspöke Severus, aki részt vett a sardicai (Szófia) zsinaton 343-ban.
A város virágkorát akkor élte, mikor Flavius Honorius császár 402-ben/404-ben a Nyugatrómai Birodalom székhelyét Milánóból ide tette át. Ekkor pompás épületekkel díszítették és a tengerig csatornát építettek.
A folyamatosság jegyében a nyugat-római birodalom fővárosa a kelet-római császár felsőbbségét többé-kevésbé elismerő germán államok székhelye maradt (a királyok a kelet-római császár megbízásból a trónt elfoglaló szkír/rúgi Odoaker, majd az azonos megbízásból érkező, a keleti gót királyságot létrehozó Nagy Theodorik és utóda voltak). I. Justinianus hadjáratában újraegyesítette keleti birodalmát az itáliai területekkel, így Ravenna 540-től a longobárd hódításig, 751-ig a bizánci exarchátus központja lett. Aistulf longobárd király uralmának Kis Pipin frank király vetett véget 756-ban, amikor az exarchátus területét Rómának, a pápai államnak engedte át. A pápai uralomtól való elszakadás érdekében a város a német császárok pártjára állt. A pápai és császári fennhatóság között őrlődő város élére 1218-tól kezdve a pápai érzelmű Traversarik, 1275-től a 15. század elejéig pedig a Polenta család küzdötte fel magát.
1441-1509 között a velenceiek birtokolták, majd 1509-ben II. Gyula pápa és a Cambrai-i Liga szerezte meg. 1797-1815 között Napóleon parancsolt, majd az olasz állam egyesítéséig, 1860-ig ismét pápai birtok volt.
A Szent Liga háborúja során 1512. április 11-én Gaston de Foix fiatal francia hadvezér (Nemours hercege, XII. Lajos francia király unokaöccse) bár megnyerte a ravennai csatát a pápai-spanyol csapatok ellen, de a csata közben elesett, és ez után a franciák gyakorlatilag kivonultak Itáliából.
_-_Facade.jpg)
A székesegyház 525/534?-547 között épült a Justinianus alapította konstantinápolyi katonamártíroknak szentelt Szent Sergius és Bacchus templom (527) másaként, Maximianus érsek szentelte fel 547-ben. A nyolcszögű belső részben 7-ben karéjos oszlopsorok rajzolják ki a teret. A nyolcadik ad helyet a megnyújtott apszisnak. A karzat arra utal, hogy a nők és a férfiak külön szinten foglaltak helyet. A padlón az eredeti mozaikburkolat részben megmaradt, részben ún. Kozmata-kőmozaik borítja. Az apszisban az 546 után felhelyezett mozaikok I. Justinianust és Theodóra császárnét ábrázolják, a mozaikok az újraegyesített birodalom mellett a vallási egységet, az arianizmus legyőzését is hirdetni hivatottak. A Szent Vitalis templom szolgált Nagy Károly aacheni palotakápolnájának mintájául, mint germán kötődésűnek tartott császári udvari székesegyház.
Ravenna esetében érdemes kitérni a múlt vallási vonatkozásaira is, tekintettel a műemlékekre. A város őslakói az atanáziuszi (hivatalosan elfogadott) kereszténységet gyakorolták. Ennek jegyében épült az ortodoxok bazilikája és keresztelőkápolnája (duomo, battistero degli ortodossi) Ursus püspök alatt (396 előtt), és az evangéliumi Szent János bazilika (basilica di S. Giovanni evangelista) (5. sz.). A germán betelepülők (Odoaker (476-493), a keleti gót Theodorik (493-526) uralmával) viszont a 381 óta, a níceai-konstantinápolyi zsinatok hitvallása értelmében eretneknek tekintett ariánus kereszténységet vallották, külön egyházközséget alapítottak és – elsősorban Theodorik – külön egyházi épületeket építtetett: az ariánusok templomát és keresztelőkápolnáját (chiesa Spirito Santo elődje, battistero degli ariani), valamint az Új Szent Apollináriusz-bazilikát (basilica di San Apollinare nuovo), mely később ortodox templommá vált.
A San Vitale-bazilika építése egyes források szerint még Theodorik idejében elkezdődött, más források szerint csak halála után. Egyértelmű viszont felszentelése (547, Maximianus püspök) és a Justinianus császárt és Theodórát ábrázoló apszismozaikok hovatartozása: az arianizmus legyőzése jegyében.
Hasonló korú, tehát szintén Justiniánus császár jelenlétéhez kapcsolódik a Classis-i temető területén Szent Apollináriusz sírja felett emelt ún. Classe-i Szent Apollinárisz-bazilika (basilica di San Apollinare in Classe), Maximianus püspök 549-ben szentelte fel.
