Próféta
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Remove ads
A próféta szó a görög pro (προ) és phémi (φη|μί) szavakból tevődik össze, mely jelentése: valakinek a nevében beszélni vagy valaki szószólója.[1] Általános értelemben: egy olyan személy, aki kapcsolatba lép az isteni lénnyel, majd annak nevében beszél és közvetítőként szolgál az emberiség számára azáltal, hogy üzeneteket vagy tanításokat közvetít e természetfeletti forrásból.[2] A Bibliában olyan látó vagy látnok, akihez akkor fordultak az emberek, ha Istent akarták valami felől megkérdezni.[3]
A próféták nemcsak a Biblia történeteiből ismertek, hanem már a zsidó nép megjelenése előtt is fellelhetők.[4] Megtalálhatók a mezopotámiai sumér vallásban,[5] a hindu, a zoroasztriánus,[6] az ókori görög vallásban [7] vagy a manicheizmusban ugyanúgy, mint a kereszténységben és az iszlámban.
A zsidóknál és az iszlám vallásban olyan embert, szónokot is értenek/értettek rajta, aki Istentől ihletve beszélt. A hinduizmusban risi (= látó) néven ismertek.
Remove ads
Etimológia
A katolikus egyház Szent István Társulat által kiadott Bibliája nyomán: a bibliai nyelvhasználatból közismert próféta kifejezés a görög prófétész szóból vezethető le. Alapjelentése: hírnök, szóvivő, beszélő. A próféta szó kapcsolatban áll a vallásos szóhasználattal is, az isteni jóslatok közlésével. Ebben az értelemben olyan személyt jelent, aki Isten nevében beszél, isteni akaratot vagy tanácsot hirdet jóslatokban.
A Szeptuaginta a prófétész szóval a nabi' héber kifejezést fordítja. A nabi' eredete és jelentése vitatott, de kapcsolatba hozzák az akkád nabu "hirdetni, hívni" és az arab naba' "közölni" igével. Ebből az összefüggésből magyarázva a nabi' értelme lehet aktív: "aki beszél, aki hirdet", és lehet passzív: "hívott, meghívott". Általában a passzív értelmet részesítik előnyben. Az Ószövetségben tehát nabi'-nak nevezik azt a személyt, aki isteni meghívást kapott egy meghatározott küldetésre: hogy Isten igéjét hirdesse népének, általában prédikáció, némelykor szimbolikus cselekedetek formájában.
További megvilágítást ad a nabi' által kifejezett jelenségre a naba' ige ószövetségi használata. Az ősibb szövegekben (túlnyomóan hitpael igetörzsben) a nabi'-k tevékenységét kísérő eksztatikus állapothoz kapcsolódik, s így jelentése "eksztázisba, révületbe esni, őrjöngeni".[8] A prófétai könyvekben viszont megjelenik a naba' ige másik - "hirdetni, meghívni" - jelentése (nifal igetörzsben). Ez utóbbi szóhasználat a prófétai beszédet - "prófétaként beszélni" - fejezi ki, és legitim, Jahvétól hívott és küldött próféták tevékenységét jelöli.[9]
Az Ószövetség más kifejezéseket is használ a prófétaság jelenségére: hozeh[10] és ro'eh,[11] jelentésük látnok. Mindkettőt a prófétaság vizionárius jellegéből eredeztetjük.
Remove ads
Biblia
Fő próféták
Mózes · Sámuel · Illés · Elizeus · Ézsaiás · Jeremiás · Ezékiel · Dániel · A kispróféták
Időbeni sorrendben
- Jóel próféta nem szerepel a listán, bizonytalan időszakban élt.
Remove ads
Korán
A Korán 25-38 prófétáról tesz említést, akik közül a legtöbben a Bibliában is megtalálhatók. Közülük vannak akiket többször is említ: Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus. Az iszlámban Mohamed próféta mellett ők sorolhatóak a nagy próféták közé.
Történelem
Zsidóság
Sámuel alapította az első prófétaiskolákat Gilgálban, Jerikóban és Béthelben, amelyekben a próféta-növendékek együtt laktak. A próféták, mint a nép tanácsadói, mellettük álltak mindenféle vallásos és polgári ügyeikben, intve, figyelmeztetve és/vagy büntetve a népet, ha Isten törvényeitől eltértek. Még keményebben hallatták szavukat mint politikai népszónokok, ha a zsidó fejedelmek külföldi fejedelmekkel léptek szövetségre, idegen erkölcsöket és vallási szertartásokat hoztak be, de ezért viszont a világi hatalom részéről üldözést szenvedtek. A próféták Izrael országából Akháb idejében majdnem teljesen eltűntek az üldözés során, Júda országában pedig Manassé király lépett fel ellenük különösebben. Fő ellenfeleik a hamis próféták voltak, akik az övékéivel ellentétes politikai elvek mellett buzgólkodtak. Kr. e. 800 körül kezdték a próféták beszédeiket, intéseiket írásba is foglalni, később a fogság alatt csak írásban közölték honfitársaikkal. A prófétaság virágzása az asszíriai fogság idejére esett, ekkor léptek fel a legerélyesebb és leglelkesebb próféták, például Ámos, Hóseás, Ézsaiás és Mikeás.
A káld uralom alatt, kevéssel Jeruzsálem elfoglalása előtt és utána, másik két nagy próféta, Jeremiás és Ezékiel szerepel. A babiloni fogság alatt a próféták törekvése arra irányult, hogy a népet ősei vallásában hűen megtartsák, a bálványimádási hajlamot közülük kiirtsák és a népet a hazájukba való visszatérés reményével vigasztalják. A próféták mindenkor a nép tisztább erkölcsi és vallási tudatának fejlesztésén munkálkodtak. Egyes próféták előre látták és megjósolták, egyesek pedig meg is érték az ország elpusztulását, de azért hitték és hirdették, hogy Izrael, Jahve[12] kiválasztott népe nem veszhet el és országuk ismét, miként Dávid király idejében, újra virágzó lesz. Ezek a jövendölések többnyire a leendő szabadító (messiás), az eszményi király személyéhez fűződtek, ezért az ilyeneket messiási jóslatoknak szokták nevezni. A fogság vége felé a prófétaság egyik kimagasló képviselője, az úgynevezett II. Ézsaiás hallatta szavát, a visszatérés után még Haggeus, Zakariás és Malakiás szerepelnek, ez utóbbival hosszú időre, mintegy 400 évig elnémult a próféták beszéde Izraelben.
Beszédeiket sajátságos, emelkedett, félig szónoki, félig költői stílus jellemzi, nem ritkán jelképes cselekményeket véve kiindulási pontul. Az Ószövetségben tizenhat próféta írása (könyve) van; a munkák terjedelmére való tekintettel négy nagy és tizenkét kis prófétát szoktak megkülönböztetni.
Jézus is prófétának mondta magát,[13] illetve a kortársai is annak tekintették.[14]
Kereszténység
Az Újszövetség említést tesz őskeresztény prófétákról,[15] akiken valószínűleg a „Lélek” irányítása alatt álló, karizmatikus ajándékokkal megáldott igehirdetőket kell érteni. Később is voltak és mind a mai napig vannak emberek, akik magukat Istentől ihletetteknek érezték, mint ilyenek a vallási élet terén egy és más újítással felléptek, néha külön felekezetet alkotva. Az ilyenek is gyakran próféta nevet viseltek.
A Didakhé részletes útmutatást ad arról, hogyan lehet megkülönböztetni az igaz és a hamis prófétákat.[16] Iréneusz a 2. századi hívőkről írt, akik rendelkeztek a prófétálás ajándékával, [17] míg Justinus vértanú a Trifonnal folytatott párbeszédében azt állította, hogy az ő idejében a zsidók között nem voltak próféták, de a kereszténységnek voltak prófétái.[18] Euszebiosz megemlíti, hogy Quadratus és Filadelphiai Ammia kiemelkedő próféták voltak a 12 apostol korát követően. [19] [20]
Tertullianus, a montanisták (akihez tartozott) egyházi gyűléseiről írva részletesen írt a prófétálás gyakorlatáról. [21]
Későbbi keresztény szentekről mint például Kolumba (521–597), Malakiás (1094–1148) vagy Padre Pio (1887–1968) azt mondták, hogy prófétai hatalommal rendelkeztek.[22]
A prófétai mozgalmak nyomon követhetők a kereszténység történetében, amelyek (például) a montanizmusban, a novatianizmusban , a donatizmusban, a ferencességben, az anabaptizmusban, a kamizárd mozgalomban, a puritanizmusban, a kvékerizmusban, a kvietizmusban, az evangélikus vallásban [23] és a radikális pietizmusban fejeződtek ki.
A pünkösdisták és karizmatikusok hisznek a prófétaság ma is élő isteni ajándékában.
Remove ads
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads