Manassé júdai király

Manassé, más írásmóddal Manassze,^[1] Manasszesz^[2] (héberül: מְנַשֶּׁה ['feledékeny'^[1]], görögül: Μανασσης, latinul: Manasses), (Kr. e 709 k. – Kr. e. 643) Júda társkirálya Kr. e. 697-től, királya Kr. e. 687-től haláláig. A 2Kir. 21:1 szerint 12 éves volt a trónra lépésekor, és 55 éven át tartott a regnálása. Uralko­dását a deuteronomista történetírás erkölcsi hanyatlásként értékeli. A régészeti leletek tanúságai szerint ugyanakkor Manassé regnálása alatt Júda gazdasága és külpolitikája stabil alapokon állt.

Manassé
Manassé arcképe a Promptuarii Iconum Insigniorumból
Júda királya
Uralkodási ideje
Kr. e. 687 – Kr. e. 643
Elődje	Ezékiás
Utódja	Ámón
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Dávid háza
Született	Kr. e. 709 körül Jeruzsálem (?)
Elhunyt	Kr. e. 643 Jeruzsálem (?)
Édesapja	Ezékiás
Édesanyja	Hefsiba
Házastársa	Meshullemeth
Gyermekei	Ámón júdai király
A Wikimédia Commons tartalmaz Manassé témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Uralkodása a 2Kir. 21 alapján

Manassé a 2Kir. 21:1–18 szerint 12 éves korában lépett a trónra, s 55 éven át irányította a déli királyságot. Az ő regnálása volt a leghosszabb Júda királyai közül a Biblia alapján. A 2Kir. 21. fejezete uralkodói tevékenységét súlyos morális visszaesésként értékeli, hiszen szembeszállt Isten akaratával, valamint az apja, Ezékiás örökségével: „azt tette, amit utálatosnak lát az ÚR; olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyek kiűzött az Úr Izráel fiai elől”.[1] Bálványokat állíttatott a jeruzsálemi templomban, feláldozta saját fiát, pogány isteneket imádott, halottidézőket és jelmagyarázókat tartott. AKirályok könyve szerint bálványaival félreve­zette, ezáltal bűnbe vitte Júda egész népét; a szerző még a konkurens amoritáknál is gonoszabbnak tartja. A 7–8. vers felidézi a Dávidnak és Salamonnak tett ígéretet; a 10–15. pedig ennek ellenpólusaként prófétai igehirdetést hoz, amely szerint az Úr, Izráel Istene veszedelemmel fenyegeti Júda és Jeruzsálem népét. A 13–14. versben Jeruzsálemnek ugyanazt a sorsot ígéri az Úr, Izráel Istene, mint amelyet Szamária (az északi királyság fővárosa) is elszenvedett, azaz teljes pusztulás vár Jeruzsálemre. A szöveg utolsó részében ismét Manassé cselekedeteire kerül a fókusz, s még egyszer elhangzik, hogy nagyon véreskezű király volt (Vö. 2Kir. 21:16). Ezt követően azonban nem ír a szöveg arról, hogy mi lett Júda népének a sorsa, csupán annyit tudunk meg, hogy Manassét palo­tájának udvarában temették el halála után.

A 2Krón. 33 és a 2Kir. 21 eltérései

A 2Krón. 33:1–9 és a 2Kir. 21:1–9 kevés eltéréssel ugyanazt írja le. A lényegi különbség a 2Krón. 33:11–20-ig terjedő egységben található – ez a rész számol be Manassé elhurcolásáról és megtéréséről. Eszerint Manassét Babilonba hurcolják, és kezdetét veszi a büntetése, amelyet az Úr, Izráel Istene megtagadásért kell elszenvednie. Babilonban megpróbáltatásai közepette fohászkodik Istenhez segítségért és könyörületért. Isten meghallja szavát és hazaviszi országába. Manassé visszatérése után eltávolítja a bálványokat és a Templom-hegyen állított oltárokat is. Az Úr, Izráel Istenének oltárát pedig helyreállítja és megparancsolja a népnek, hogy csak őt imádják. A befejező versek már nem tartalmaznak lényegi különbséget 2Kir. 21:1–18-hoz képest.

Manassé uralkodása történészi értékelés alapján

Az i. e. 7. század Júda történelmében 3 nagy részre osztható, a kor és a térség meghatározó hatalmaival: az Asszíriával, Egyiptommal és Babilóniával folytatott harcok alapján.[3] Manassé az első periódus (i. e. 701–640) fontos alakja volt. Ebben a 60 évben Júda hatalmas változásokon ment keresztül. A változások elindítása Manassé apjához, Ezékiáshoz (héber חִזְקִיָּ֫הוּ, חִזְקִיָּ֫ה, יְחִזְקִיָּ֫הוּ, "Hizkijáhu") köthető, aki i. e. 739–687 között uralkodott Júdában. Ezékiás i. e. 701-ben fellázadt az akkori Közel-Keleten abszolút hatalomnak számító Asszír Birodalom ellen, amely háborúhoz vezetett. Hamarosan komoly esély mutatkozott rá, hogy Júda ugyanarra a sorsra jut, amelyre i. e. 721-ben Izrael, vagyis, hogy elpusztul. A Negev és Sefélá tájegységek városai szinte teljesen oda is vesztek, és kisebb települések is súlyos károkat szenvedtek. A főváros azonban: Jeruzsálem, valamint a környező régió: Benjámin területe túlélte a háborút. Júdának saját erőforrásból kellett végrehajtania az ország helyreállítását. A fellendülés Ezékiás uralkodásának végén már elkezdődött, és végül fia, Manassé regnálása alatt teljesedett ki és fejeződött be. Viszonylag rövid idő alatt valamennyi déli települést és tartományt felújítottak és újraépítettek. A felújítások eredményeképp Jeruzsálem területe is megnövekedett: a Dávid király idején ismert városéhoz képest (i. e. 1040–970) kb. tízszeresére nőtt. Demográfiai robbanás is történet, amelyet két okra vezethetünk vissza. Egyrészt, amikor i. e. 721-ben Asszíria megsemmisítette Izraelt, a túlélők Júdába menekültek. Másrészt, mikor a júdai hadjárat során az asszírok átengedték a Földközi-tenger partján fekvő nyugati területeket a filiszteus városállamoknak, az ott élő lakosság ugyancsak Júdába, a júdai hegyvidék településeibe költözött át. Ennek a nagyméretű betelepülési folyamatnak a másik eredménye az lett, hogy a királyság területén nemcsak az asszírok által elpusztított településeket újították fel, hanem sok újat is létrehoztak. Manassé – az apjával ellentétben – uralkodása alatt hű vazallusa volt az asszír királynak, így viszonylagos függetlenségben tudta kormányozni országát. A történészi értékelés szerint stabil gazdaságot és külpolitikát hozott létre Júdában.

Manassé alakjának teológiai értékelése a deuteronomista történetírásban

A deuteronomista történetírás negatív színben tünteti fel az uralkodót, mint aki a legsúlyosabb bűnöket követte el (bálványimádás, pogány istenek tisztelete, saját fiának feláldozása). A király alakját végletesen leegyszerűsíti, egyetlen pozitívumot sem említ Manasséval kapcsolatban. A király tetteinek leírása, ábrázolási módja a bibliai elbeszélésben tehát tipikus deuteronomista stílusjegyeket hordoz magán, ilyen pl. a bálványimádás–a nép bűnhődése-séma. Az is elképzelhető, hogy a deuteronomista egy régebbi történet elmeit fogalmazza át saját teológiai elképzeléseinek és nyelvezetének megfelelően.

Manassé alakjának negatív értékelése valószínűsíthetően abból fakad, hogy kompromisszumokat kötött az akkor a Közel-Keleten politikai és katonai teljhatalommal rendelkező asszír királlyal. Így apjának, Ezékiásnak (i. e. 715–687) és a fia, Ámon (i. e. 642–641) után trónra kerülő Jósiásnak (héberül: יֹאשִׁיָּהוּ, i. e. 640–609), a reformkirálynak negatív ellentétét formálja meg. Bár e két király uralkodása alatt közel sem volt olyan stabil Júda külpolitikai és gazdasági helyzete, mint Manassé idejében, a deuteronomista őket mégis pozitívan, kedvezően ítéli meg. Ennek az oka a deuteronomista teológiájában keresendő, amely az uralkodók cselekedeteit már a jeruzsálemi kultuszcentralizáció és a kizárólagos YHWH-kultusz alapján mérlegeli. Ugyan a Biblia pontosan nem említi, azonban tudjuk, hogy Manassénak – a kor szokásainak megfelelően – azért kellett átvennie az asszír király kultuszát, hogy országát megóvja a tényleges pusztulástól. A két király halálának körülményei (igaz király: csatamezőn esik el; bűnös király: természetes halállal hal meg) idegenként hat a deuteronomista történetírásban. Ezek az események (irodalmi szempontból: motívumok) azonban már, mint kész tények álltak a deuteronomista rendelkezésére. Szükséges volt tehát Manassét szélsőségesen gonosz alakként ábrázolni, hogy ezzel kiéleződjön a kontraszt az ideológiailag helyes és helytelen, gonosz és jó princípiumok között.

Egyéb

Manassé – a hagyomány szerint – fogsága alatt írta bűnbánó költeményét, az ún. Manassé imáját. Ezt az alábbi Bibliai versre alapozzák:https://hu.wikipedia.org/wiki/Speci%C3%A1lis:Lap_tal%C3%A1lomra

„	19. Az ő könyörgése pedig, és hogy az Isten mint kegyelmezett volt meg néki, s az ő minden bűne és vétke; és a helyek a melyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelőtte megalázta volna magát: ímé meg vannak írva a Hózai beszédei között.	”
– 2Krón, 33:19[3]

Jegyzetek

1. Tótfalusi István: Ki kicsoda a Bibliában, Anno Könyvkiadó, második kiadás, évszám nélkül, ISBN 963-9199-35-4, 129. oldal
2. Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: Bibliai kislexikon (harmadik, részlegesen átdolgozott kiadás), Kossuth Könyvkiadó, 1984, ISBN 963-09-2446-3, 143. oldal
3. Szent Biblia, 483. oldal

Források

Bibliakiadás

• Revideált Új Fordítású Biblia, 2Kir. 21:1–18, 2Krón. 33:1–20 (Budapest: Kálvin Kiadó, 2015)

Szakirodalom

• Broshi, Magen, „The Inhabitants of Jerusalem” , In: Nitza Rosovky, ed., City of the Great King. Jerusalem from David to the Present (Cambridge–Massachusetts–London: Harvard University Press, 1996), pp. 12–14.
• Cohn, Robert L., The Two Dreadful Kings: Manasseh’s apostasy, In: Cotter, David W. ed., Berit Olam: Studies in the Hebrew Narrative & Poetry (Collegeville, Minesota: The Liturgical Press, é. n.), pp. 146–149.
• Liver, J.–Sperling, S. D., Manasseh, In: Encyclopedia Judaica, 2nd ed., vol 13 (Jerusalem: Keter, 2007), pp. 452–453.
• Karasszon István, „A felülírt Manassé” , In: Fröhlich Ida, szerk., Az utókor hatalma (Buda-pest: Új Mandátum Könyvkiadó, 2005), pp. 39–61.
• Keulen, Percy Sylvio Francisco van, Manasseh through the eyes of the Deuteronomists. The Manasseh account (2 Kings 21:1-18) and the final chapters of the Deuteronomistic history (Leiden–New York–Köln: E. J. Brill, 1996)
• Stavrankopoulou, Francesca, King Manasseh and child sacrifice (Berlin: Walter de Gruyter & Co, 2004)
• Stern, Ephraim, Archaeology of the Land of the Bible.  II: The Assyrian, Babylonian, and Persian Periods 732-332 BCE (New York–London–Toronto: Doubleday, 2001), pp. 130–131.
• Tatum, Lynn, „King Manasseh and the Royal Fortress at Horvart”, In: The Biblical Archaeologist vol. 54, No. 3 (1991), pp. 136–145.

Előző uralkodó: Ezékiás

Júda királya Kr. e. 687 – Kr. e. 643

Következő uralkodó: Ámón

• Ókorportál
• Zsidóságportál