KLM

A KLM Királyi Légitársaság (hollandul: Koninklijke Luchtvaart Maatschappij, angolul: KLM Royal Dutch Airlines) holland légitársaság, tagja az Air France - KLM-nek. A KLM központja az Amstelveen közeli Schiphol repülőtéren található. A KLM világszerte indít kereskedelmi- és teherjáratokat több mint 90 célállomásra. Ez a legrégebbi, eredeti nevén működő légitársaság. A KLM 33 000 alkalmazottat foglalkoztat.

KLM
KLM gépek sorakoznak a Schipholon
Ország	Hollandia
Jogi forma	naamloze vennootschap
IATA: KL  ICAO: KLM   Hívójel: KLM
Adatok
Alapítás	1919. október 7.
Anyavállalat	Air France-KLM
Bázisrepülőtér	Amszterdam-Schiphol
Központok	Hollandia, Amstelveen
Flotta mérete	118
Flotta repülőgép típusa	Airbus A330 Boeing 777 Boeing 747–400 McDonnell Douglas MD–11 Boeing 737 Next Generation Boeing 787 Lockheed L-188 Electra Convair CV–240
Úti célok	136
Törzsutas klub	Flying Blue
Székhely	Amstelveen
Vezető	Camiel Eurlings
Légiszövetség	SkyTeam Air France - KLM
A KLM weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz KLM témájú médiaállományokat.

A KLM és az Air France egyesülésével jött létre 2004-ben az Air France-KLM, mely francia törvények szerint jött létre, és központja a Párizs-Charles de Gaulle repülőtéren található. Mindkét légitársaság saját neve alatt folytatja tevékenységét. Az Air France-KLM a SkyTeam szövetség tagja, az Aeroflot, Aeroméxico, Air Europa, Alitalia, China Southern Airlines, Czech Airlines, Delta Air Lines, Kenya Airways, Korean Air és a Vietnam Airlines légitársaságok mellett.

Története

A második világháború előtt

Plakát 1919-ből

A KLM-et 1919. október 7-én alapította Albert Plesman. Ez a légitársaság a legrégebbi, ami a mai napig eredeti nevével üzemel, annak ellenére, hogy a második világháború idejére gyakorlatilag szünetelt az üzemeltetése a Holland Antillák és a Karib-térségen kívül. Az első járatot egy bérelt De Havilland DH–16 teljesítette 1920. május 17-én a londoni Croydon repülőtér és Amszterdam között, fedélzetén két utassal. A pilóta Jerry Shaw volt.^[1] 1920-ban a társaság összesen 440 utast, 3 tonna postai küldeményt és 22 tonna rakományt szállított, alkalmazottainak száma pedig mindössze 12 volt. 1921-ben megkezdődtek a menetrend szerinti járatok európai városok között, 1926-ban már Amszterdamba, Brüsszelbe, Brémába, Koppenhágába, Malmőbe, Londonba és Rotterdamba kínáltak utakat,^[2] elsősorban Fokker F2-esek és Fokker F.III-asok használatával.^[3]

A tengerentúli utak 1929-ben kezdődtek meg, az úticél Holland Kelet-India (a mai Indonézia) volt. Sokáig ez volt a leghosszabb menetrend szerinti repülőút. A járatot egy Fokker F.VIIb teljesítette annak ellenére, hogy az első nem menetrendi utat 1924-ben egy Van der Hoop vezette, H–NACC lajstromjelű Fokker F7 tette meg. 1930-ban a KLM gépein összesen 15 143 utast szállított. 1933 decemberében a légitársaság Fokker F–XVIII Pelikaan nevű gépe kb. négy nap alatt tette meg az Amszterdam és Batavia (mai Jakarta) közti távot, ami akkor rekordidőnek számított. Ennek ellenére 1934-ben ugyanezen útvonalra Douglas DC–2-eseket kezdtek használni. Ez a géptípus még ebben az évben handicap versenyt nyert a KLM színeiben a London–Melbourne útvonalon.^[4]

Az Uiver nevű DC–2-es, amely megnyerte az 1934-es London–Melbourne handicap versenyt

A légitársaság első Atlanti-óceánt átszelő próbaútjára 1934 decemberében került sor Amszterdam és Curaçao között egy Fokker F–XVIII-assal.^[4] 1936-ban vásárolták az első Douglas DC–3-ast, amivel a DC–2-eseket váltották le az Amszterdam–Batavia–Sydney útvonalon. A KLM volt az egyetlen cég, amelyik polgári célokra használta a Douglas DC–5-ös repülőket 1940 májusától 1941 végéig.

A KLM 1938-ban indított először járatot Manchesterbe, összekötve ezzel a várost Amszterdammal. A tárgyalások a reptér és a légitársaság között már korábban megkezdődtek, de 1934-ben, amikor Ivan Smirnoff kapitány tesztelte az akkori manchesteri repülőteret a cég számára, nem találta megfelelőnek a körülményeket a nagyobb gépek számára, amiket épp akkor készültek üzembe helyezni. Manchester városi tanácsa ezután döntött egy nagyobb és jobb leszállóhely kialakítása mellett, mely 1938-ra készült el és a KLM első úti célja lett Észak-Angliában.^[5]

A második világháború idején

A második világháború kitörése után Németország és Franciaország légtérzárat rendelt el, így a Bandungból érkező légipostát szállító gépek 1939. szeptember 5-től Nápolyban szálltak le. Az ide érkező leveleket ezután vonattal szállították Amszterdamba. Amikor a németek lerohanták Hollandiát, a vonatközlekedést is felfüggesztették. Olaszország 1940. június 10-én belépett a háborúba, és így Nápoly szerepét Lod vette át. 1940. július 22. és 1942. február 9. között Bandungot és Lodot heti járat kötötte össze. 1942 februárjában, Szingapúr elestével végleg véget ért a járatok indítása Holland Kelet-India és Lod között.^[6]

Amikor a németek lerohanták Hollandiát, néhány a KLM gépei közül épp úton volt a Távol-Kelet felől vagy felé (legtöbb DC–3-as volt, néhány DC–2-es mellett). Több DC–3-as és egy DC–2-es is sikeresen eljutott Angliába és a cég is ide helyezte át központját. Ezek a gépek repültek Bristol és Lisszabon között a BOAC, az akkori brit légitársaság, gépeiként annak ellenére, hogy a személyzet és a legtöbb repülő is holland maradt. Az Ibis nevű, PH-ALI lajstromjelű (akkor G-AGBB-ként regisztrálva) DC–3-ast a Luftwaffe háromszor is megtámadta: 1942. november 15-én, 1943. április 19-én és végül 1943. június 1-jén, ami már végzetes volt.^[7] 1943 júniusáig a KLM/BOAC járatai összesen 4000 utast szolgáltak ki.^[8]

A KLM néhány gépe a második világháború idején az ausztrál-indonéz területeken segítette a Japán felől menekülő lakosságot.

A háború befejezésével 1945 szeptemberében szállhattak fel ismét a KLM menetrend szerinti járatai, amik kezdetben mind belföldiek voltak. 1946. május 2-án a KLM volt az első légitársaság, ami menetrend szerinti járatokat indított New Yorkba az európai kontinensről.^[2][4] Az utat egy Rotterdam nevű Douglas DC–4-es teljesítette.^[4]

1950-es évek

1950-ben a KLM-nek összesen 356 069 utasa volt. 1953-ban megalakult a KLM Üzemi Tanács, ami a cégen belül a dolgozók érdekeit védte.^[1]

1957. július 25-én elkezdték tesztelni a Douglas DC–7C típusú gépeket, amik a cég történelmében az utolsó dugattyús motorral működő járművek voltak. Az első ezzel teljesített járat 1958. november 1-jén szállt fel Amszterdamból, és Anchorage-en keresztül Tokióba repült. Ez volt egyben a légitársaság első Északi-sarkot átszelő útja is.^[4] Minden, ezen az útvonalon közlekedő pilóta egy téli túlélőcsomagot is magával vitt, amiben egy AR–10-es fegyver is volt a jegesmedvék ellen.^[9]

1959 szeptemberétől kezdődően a KLM néhány európai és közel-kelet-i járatára Lockheed L–188 Electra típusú repülőket kezdett használni.^[10]

1960-as és 1970-es évek

A KLM Pallas nevű Lockheed L–188 Electra típusú gépe 1963-ban

1960 márciusában a flottát Douglas DC–8-asokkal bővítették,^[4] 1966 novemberében pedig Douglas DC–9-esekkel.^[11] A légitársaság összesen 30 darab DC–8-ast vásárolt a gyártótól, és további hatot bérelt vagy használtan vett. Az utolsó vadiúj darab 1970-ben érkezett, az 1980-as évek végére pedig már egyik sem szolgált a flottában.^[12] A DC–9-eseket 1989 áprilisában vonták ki a cég gépparkjából.^[11]

A Schiphol repülőtér új terminálja 1967 áprilisában nyílt meg.^[4]

A KLM első szélestörzsű repülőgépe, egy Boeing 747–206B, 1971 februárjában érkezett meg a légitársasághoz. Szintén ez év márciusában nyílt meg az amstelveeni főhadiszállás is. 1975-ben vásárolta a cég az első Boeing 747–306B Combi típusú gépét, mely mérföldkőnek számított a KLM teherszállítási részlegén.^[4]

1975-re a társaságnak több mint 16 000 dolgozója lett.^[1]

1980-as és 1990-es évek

A Northwest Airlines egyik McDonnell Douglas DC–10-ese a KLM és Northwest Airlines színeiben

1980-ban a KLM összesen 9 715 069 utast szállított. 1983-ban megszületett egy egyezmény a Boeinggel, hogy a társaság néhány Boeing 747–200-asának felső fedélzetét szélesítse meg. A munka 1984-ben kezdődött a Boeing everetti gyárában és 1986-ra be is fejeződött. A módosított repülők a Boeing 747–200SUD elnevezést kapták.^[13] 1988-ban a holland labdarúgó-válogatott EB győzelmének tiszteletére a KLM gépeit kivételesen narancsszínűre festették.^[4] 1989 júniusában érkezett a légitársasághoz az első Boeing 747–400.^[4] Szintén ez év júliusában a KLM 19,3%-os részesedést vásárolt a Northwest Airlines-ból, megkezdve ezzel a két társaság közti együttműködést.^[14]

1991-ben a KLM és a Northwest Airlines közös üzemeltetésű járatokat kezdett indítani az Észak-Atlanti térségbe.^[14] 1993-ban az évenkénti szállított utasok száma először haladta meg az egymilliót. 1994 márciusában vezették be a KLM és Northwest Airlines interkontinentális járatain a World Business Class-t, a következő év júliusában pedig megérkezett a KLM-hez a cég első Boeing 767–300ER gépe.^[4]

2000-es évek

2002-ben bejelentették, hogy megújítják a flottát. A Boeing 747–300 típusú gépeket három Boeing 747–400ER és nyolc Boeing 777–200ER váltotta és két McDonnell Douglas MD–11-est is lecseréltek, valamint még ebben az évben rendeltek hat Airbus A330–200-at is.^[4] Az első 777-es 2003. október 25-én szállt le Schipholban és az Amszterdam–Toronto útvonalon kezdték használni. Az első Airbus A330–200-ast 2005. augusztus 25-én vehette át a KLM és az Amszterdam-Washington Dulles útvonalon indult meg üzemeltetése.

2004. május 5-én született meg az Air France – KLM Group, a két légitársaság részvénycsere révén fuzionált, bár a két ligtársaság továbbra is a saját nevét használta. Az Air France révén a KLM és a Nortwest Airlines is csatlakozott a SkyTeamhez.^[4][15]

2007-ben a KLM a Kenya Airways-zel (melyből 26%-os részesedése van 1996 óta^[4]) közösen elkezdte használni az Amadeus nevű foglalási rendszert.

Napjainkban

2010 szeptemberében a KLM bejelentette, hogy a Martinair utasszállítás-részlegét teljes egészében a KLM-be integrálják. Mind a személyzet mind pedig a járatok a holland légitársasághoz kerültek. 2011 novemberére a Martinair már csak teherszállítással és karbantartással foglalkozott.^[16]

2011 márciusában a KLM és az InselAir szerződést írt alá, melynek következtében a KLM járataira vásárolt jegyeket elfogadják az InselAir járatain is. Így a Curaçaóba és Sint Maartenba érkező KLM gépekről az utasok jegyváltás nélkül szállhatnak át az InselAir repülőire és folytathatják útjukat az InselAir úticéljaira.^[17]

Flotta

A KLM flottája a következő repülőgépekkel rendelkezik (2021. január)

Egy Boeing 767–300ER Schipholban parkol (2005)

Egy Boeing 737–400 a berlini Tegel repülőtéren (2009)

MD11 Schipholban

KLM Boeing 737–800

KLM Boeing 777–200ER Montrealban (2009)

KLM^[18][19][20]

Típus	Darabszám	Megrendelések	Utasok (Első osztály/Komfort turistaosztály/Turistaosztály)
Airbus A320neo	-	100	180
Airbus A321neo	-		227
Airbus A330–200	6	-	268 (18/36/214)
Airbus A330–300	5	-	292(30/40/222)
Airbus A350–900	-	50
Airbus A350–1000	-
Boeing 737–700	16	-	132 (20/6/106)
Boeing 737–800	31	-	176 (20/6/150)
Boeing 737–900	5	-	184 (28/18/138)
Boeing 777–200ER	15	-	316 (34/40/242)
Boeing 777–300ER	16	-	408 (33/40/334)
Boeing 787-9 Dreamliner	13	-	294 (30/48/216)
Boeing 787-10 Dreamliner	10	5	344 (38/36/270)
KLM teherszálíltók
Boeing 747–400ERF	3	-	Bérbe adva a Martinairnek
Összesen	107	155

Flottatörténet

Hosszú fennállása során a KLM a következő típusokkal rendelkezett:^[21]

KLM Convair

KLM flotta (1953–) Típus Bevezetés Visszavonultatás Boeing 737–700 2008 2022 Boeing 777–300ER 2008 Airbus A330–200 2005 2025 Boeing 777–200ER 2003 Boeing 737–900 2001 Boeing 737–800 1999 Boeing 767–300 1995 2007 McDonnell Douglas MD–11 1993 2015 Boeing 747–400 1989 2020 Boeing 737–400 1989 2011 Boeing 737–300 1986 2011 Airbus A310 1983 1997 Boeing 747–300 1983 2004 McDonnell Douglas DC–10 1972 1995 Boeing 747–200 1971 2004 Douglas DC-9 1966 1989 Douglas DC-8 1960 1985 Lockheed L–188 Electra 1959 1969 Vickers Viscount 1957 1966 Douglas DC–7 1953 1966 Lockheed Super Constellation L–1049 1953 1966 Convair 340 1953 1964

KLM flotta (1920–1948) Típus Bevezetés Visszavonultatás Convair 240 1948 1959 Douglas DC–6 1948 1963 Douglas DC–4 1946 1958 Douglas Skymaster C–54 1945 1959 Douglas DC–5 1940 1941 Lockheed Super Electra–14 1938 1948 Douglas DC-3 1936 1964 Fokker F.XXXVI 1935 1939 Fokker F.XXII 1935 1939 Douglas DC–2 1934 1946 Fokker F.XX 1933 1936 Fokker F.XVIII 1932 1946 Fokker F.XII 1931 1936 Fokker F.IX 1930 1936 Fokker F.VIII 1927 1940 Fokker F.VII 1925 1936 Fokker F.III 1921 1930 Fokker F.II 1920 1924 De Havilland DH.16 1920 1924

A KLM-et érintő incidensek

A KLM nevéhez köthető legsúlyosabb szerencsétlenség az 1977-ben bekövetkezett Tenerifei katasztrófa volt, amiben a KLM és a Pan Am egy-egy gépe összeütközött.^[22] Az esetet követő vizsgálatok azt a következtetést vonták le, hogy a KLM pilótája, Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány hibázott.^[23] A légitársaság elismerte a felelősséget, és kártérítést fizetett az áldozatok családjainak.^[24]

Légikatasztrófák

• 1923. április 24.: A H-NABS lajstromjelű Fokker F.III típusú gép eltűnt, amikor az angliai Lympone-ból Hollandia felé tartott. Feltételezhető, hogy a tengerbe zuhant. A gépen egy pilóta és két utas volt.^[25]
• 1927. augusztus 22.: A H-NADU lajstromjelű Fokker F.VIII-as lezuhant az angliai Sevenoaks közelében. A tragédiában a személyzet egy tagja vesztette életét.^[26]
• 1934. december 20.: Az Uliver nevű DC–2-es lezuhant az iraki Rutbah Wells közelében, megölve mindenkit a gépen. A repülő ugyanaz volt, amely ugyanebben az évben októberben megnyerte a Mac Robertson Air Race handicap versenyszámát a London–Melbourne útvonalon. Ausztráliából 1934 novemberéből tért vissza Hollandiába, a pilótákat hősként ünnepelték. Ez volt az Uliver első felszállása a verseny óta és karácsonyi leveleket szállított.^[27]
• 1935. július 14.: A PH-AJQ lajstromjelű Fokker F.XXII típusú gép lezuhant Schipol mellett és kiégett. A szerencsétlenségben a személyzet 4 tagja és két utas vesztette életét, míg 14 utas menekült meg.^[3]
• 1935. július 20.: A PH-AKG lajstromjelű DC–2-es lezuhant San Bernardinónál. A gépen utazók (háromfős személyzet és 10 utas) közül senki nem élte túl a szerencsétlenséget.^[3]
• 1936. december 9.: A PH-AKL lajstromjelű DC–2-es egy házra zuhant, röviddel a Croydon repülőtérről való felszállás után. Az incidens 15 halálos áldozattal járt.^[28]

Fantáziarajz az Ibisről

• 1943. június 1.: A BOAC egyik DC–3 típusú gépét, mely korábban a KLM PH-ALI lajstromjelű repülője volt és Ibisnek nevezték el, német Ju 88-asok támadták meg és lőtték le a Biskay-öböl fölött. A szerencsétlenül járt Ibis a Lisszabon és Bristol közötti menetrend szerinti járatot teljesítette. A 13 utas és a négyfős KLM-személyzet eltűnt.
• 1946. november 14.: A légitársaság Douglas C–47-es gépe rossz időjárási viszonyok miatt leszállás közben katasztrófát szenvedett, amit a repülőn tartózkodók közül (ötfős személyzet és 21 utas) senki nem élt túl.^[29] Az egyik utas Herman de Man holland író volt.
• 1947. január 26.: A PH-TCR lajstromjelű Douglas Dakota típusú gép nem sokkal a koppenhágai felszállás után lezuhant. A katasztrófát senki nem élte túl. A repülőn utazott Grace Moore énekesnő és Gusztáv Adolf koronaherceg, VI. Gusztáv Adolf svéd király fia is.^[30][31]
• 1948. október 21.: A KLM egy Lockheed Constellation típusú gépe (PH-TEN) lezuhant a skóciai Prestwick mellett, megölve mindenkit a fedélzeten. A repülő egy holland kisvárosról, Nijmegenről kapra a nevét.^[32]
• 1949. június 23.: Egy Lockheed Constellation típusú PH-TER lajstromjelű gép az olaszországi Bari mellett szenvedett balesetet. A Roermond fantázianevű repülő a tengerbe zuhant, a fedélzetén mind a 33 ember életét vesztette.^[33] A repülőgép pilótája Hans Plesman volt, Albert Plesman alapító fia.
• 1949. július 12.: A PH-TDF lajstromjelű Lockheed Constellation gép Bombay mellett hegynek ütközött leszállás közben. A szerencsétlenséget senki nem élte túl, az utasok között 13 amerikai tudósító is volt.^[34]
• 1952. március 22.: A PH-TBJ lajstromjelű DC–6-os Frankfurtban leszállás közben lezuhant, a fedélzeten tartózkodó 47 emberből 42 életét vesztette. A katasztrófa okát nem sikerült megállapítani.^[35]
• 1954. augusztus 23.: A szintén DC–6-os PH-DFO lajstromjelű gép az Északi-tengerbe zuhant IJmuidentől nem messze. A katasztrófát a személyzet és a 21 utas közül senki nem élte túl.
• 1954. szeptember 5.: A 633-as járat nem sokkal az írországi Shannon repülőtérről való felszállás után a Shannon folyóba zuhant. A 46 utas és tízfős személyzet közül 28-an haltak meg. Annak ellenére, hogy a szerencsétlenség a repülőtér közelében történt, az emberek kimenekítése csak akkor kezdődött meg, miután a gép navigátora átjutva a folyón, visszament a reptérre segítséget kérni.^[36]
• 1957. július 14.: A 844-es járatot teljesítő PH-LKT lajstromjelű Lockheed Super Constellation a tengerbe csapódott Biak-sziget közelében, nem sokkal a Mokmer repülőtérről való felszállás után. A személyzet 9 tagja, valamint 49 utas halt meg, a katasztrófának tíz túlélője volt.^[37]
• 1958. augusztus 14.: A 607–E járat gépe New Yorkból Shannon felé tartott, amikor 180 km-re az ír partoktól az Atlanti-óceánba csapódott. A szerencsétlenséget senki nem élte túl, a gépen utazott az egyiptomi vívócsapat hat tagja is.^[38]
• 1968. október 25.: A KLM Aerocarto PH-DAA lajstromjelű Douglas C–47A gép a Tafelberg-hegynek ütközött egy próbaút során. A repülőn tartózkodó öt emberből három életét vesztette. A katasztrófát motorhiba okozta.^[39]
• 1977. március 27.: A Kanári-szigetekhez tartozó Tenerifén a Los Rodeos nemzetközi repülőtéren a KLM 4805-ös járata és a Pan Am 1736-os járata összeütközött. A katasztrófának 583 halálos áldozata volt, amivel a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után a polgári repülés legsúlyosabb katasztrófája mind a mai napig.^[22][40]

KLM CityHopper

A KLM CityHopper a KLM leányvállalata. A cég nevéhez két katasztrófa fűződik, ami halálos áldozatokkal is járt:

• 1981. október 6.: A KLM CityHopper 431-es járata viharba került nem sokkal felszállás után. A gép Moerdijk közelében zuhant le, miután a repülő jobb szárnya letört a tornádóban. A katasztrófában mind a négyfős személyzet mind pedig a 13 utas életét vesztette.^[22]
• 1994. április 4.: A 433-as járat Amszterdamból Cardiffba tartott, amikor a pilóták motorhibát észleltek. A gépet visszafordították, de nem sokkal a leszállás előtt a gép irányíthatatlanná vált és a kifutótól nem messze földbe csapódott. A háromfős személyzet egy tagja, valamint a 21 utas közül ketten életüket vesztették.^[22]

Balesetek

• 1935. július 17.: A Maraboe fantázianevű DC–2-es az iráni Bushehr városa mellett lezuhant. A balesetet mindenki túlélte.^[41]
• 1942. november 15.: A KLM PH-ALI lajstromjelű DC–3-as Ibis nevű gépe a BOAC egyik járatát teljesítette (a BOAC-nál G-AGBB-ként volt regisztrálva), amikor megtámadta egy Messerschmitt Bf 110 típusú vadászrepülőgép. Az Ibis sikeresen eljutott Lisszabonba, ahol megjavították.
• 1943. április 19.: Az Ibist ismét, ezúttal hat Bf 110 vadászgép támadta meg. Koene Dirk Parmentier kapitánynak sikerült elkerülnie a támadókat azáltal, hogy az óceánig süllyedt, majd meredeken a felhőkig emelkedett. A megrongálódott repülőt ismét Lisszabonban javították meg.
• 1946. november 6.: A PH-TBO lajstromjelű DC–3-as az angliai Shere közelében zuhant le, amikor a Croydon repülőteret közelítette meg. A gépen utazó 15 utas és az ötfős legénység közül mindenki túlélte a balesetet.^[42][43]
• 1952. március 23.: A PH-TFF lajstromjelű Lockheed Constellation egyik jobb oldali propellere meghibásodott. A gép sikeresen földet ért Bangkokban és mindenkinek sikerült kimenekülnie a lángokban álló repülőből. A KLM földi személyzetének egyik tagja mentett ki egy fedélzeten maradt csecsemőt az égő roncsból.^[44]
• 1973. november 25.: A KLM 861-es járatát teljesítő PH-BUA lajstromjelű Boeing 747–206B repülőt palesztin terroristák térítették el Irak felett. A gép eredetileg Amszterdamból Tokióba tartott, de Dubajban szállt le végleg. Az utasokat korábban elengedték Máltán. Az incidensnek nem volt halálos áldozata.^[45]
• 1989. december 15.: A 867-es járatot teljesítő Boeing 747–400 típusú gép vulkáni hamufelhőn haladt át, miközben az alaszkai Anchorage-ban készült leszállni. A hamu miatt mind a négy hajtómű leállt, de a repülő végül sikeresen leszállt. Az incidensben senki nem sérült meg, de a gépben jelentős anyagi kár keletkezett.^[46]
• 2004. november 28.: Az 1673-as járatot teljesítő PH-BTC lajstromjelű Boeing 737–400 típusú repülő felszállás közben madárral ütközött, ami megrongálta az orrfutót. A Barcelonában történő leszállás során a futó összecsuklott a Boeing súlya alatt. Az incidensben senki nem sérült meg, a repülőt azonban már nem javították meg.^[47]

Források

Jegyzetek

1. KLM 90 years of inspiration. [2010. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
2. KLM Airlines. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
3. Albert Heijn, ed (1969) KL-50 - logboek van vijftig jaar vliegen. Meijer, Amsterdam. (holland nyelven)
4. History. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
5. Image Archive. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
6. Censored and Military Postal History, 2000. július 5. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
7. Civilian fatalities and the war in the skies, 2011. december 6. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
8. Goss, Chris: . Bloody Biscay: The Story of the Luftwaffe's Only Long Range Maritime Fighter Unit, V Gruppe/Kampfgeschwader 40, and Its Adversaries 1942-1944. London: Crécy Publishing. 2001. 55–56. o. ISBN 0-947554-87-4
9. Pikula, Sam: The ArmaLite AR-10. (hely nélkül): Regnum Publications. 1998. 73. o.
10. The Lockheed L-188 Electra. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
11. McDonnell Douglas DC-9-30. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
12. KLM DC-8 Fleet Information. [2010. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
13. David Parker Brown: An Inside Look at the Boeing 747 Stretched Upper Deck (SUD), 2012. február 6. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
14. Cooperation, 2010. december 17. [2012. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
15. Igen az Air France-KLM fúzióra. [2010. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
16. About Martinair: History. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
17. InselAir and KLM sign agreement. [2011. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
18. Dutch civil aircraft register
19. CH-Aviation. [2010. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 24.)
20. http://corporate.klm.com/assets/files/about-klm/plane%20facts25092009.pdf KLM corporate Fleet
21. KLM retired fleet at airfleets.net. Hozzáférés ideje: 2009-11-29.
22. Fatal Plane Crashes and Significant Events Since 1970 for KLM. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
23. Chris Kilroy: Special Report: Tenerife. [2007. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
24. How KLM accepted their responsibility for the accident. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
25. „Lost Aeroplane. Unavailing Search For Dutch Machine”, The Times, 1923. április 26.
26. „The Fokker Disaster”. Flight (25 August 1927), 599. o.
27. „Uiver verbrand, inzittenden gedood”, De Telegraaf, 1934. december 21., 1. oldal
28. PH-AKL ACCIDENT DETAILS. [2013. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
29. PH-TBW ACCIDENT DETAILS. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
30. PH-TCR ACCIDENT DETAILS. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
31. DC-3 PH-TCR bij start in Copenhagen verongelukt. Aviacrash.nl. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
32. PH-TEN ACCIDENT DETAILS. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
33. PH-TER ACCIDENT DETAILS. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
34. Constellation "Franeker" stort neer bij Bombay, 2005. december 15. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
35. AirDisaster.Com Accident Database. [2009. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
36. PH-LKY ACCIDENT DETAILS. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
37. PH-LKT Accident description. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
38. Sports tragedies. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
39. PH-DAA Accident description. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
40. 100 WORST AVIATION DISASTERS. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
41. De Telegraaf 1935. július 17.
42. PH-TBO Accident description. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
43. Photos 1946. [2012. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
44. KLM March 1952 Fiery Landing at Bangkok. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
45. PH-BUA Hijacking description. [2012. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
46. Campbell, Larry: A look back at Alaska volcano’s near-downing of a 747, 2010. április 18. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
47. PH-BTC Accident description. (Hozzáférés: 2012. március 20.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a KLM című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz KLM témájú médiaállományokat.

• Közlekedésportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap