Kanári-szigetek
Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport Afrika északnyugati partjai mentén From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Kanári-szigetek (spanyolul Islas Canarias) Spanyolország legdélebbi autonóm közössége. Hét nagyobb és több kisebb sziget csoportját Marokkó partjaitól 125–200 km-re, az ész. 27–30 és a nyh. 13–18 foka között találjuk az Atlanti-óceánon. A szigetek összterülete 7500 km². A szigetcsoport geológiailag az Afrikai-lemezen fekszik, földrajzilag Észak-Afrikához tartozik, de politikailag és kulturálisan is Spanyolország és Európa része, egyúttal az Európai Unió legnépesebb olyan területe, mely nem Európában van (Ciprust megelőzve).
.jpg)
_in_Spain.svg)
Remove ads
A turisztikai paradicsom két provinciára, tartományra oszlik. Las Palmas tartományhoz tartozik Lanzarote, Gran Canaria és Fuerteventura szigete, Santa Cruz de Tenerife tartományt Tenerife, La Palma, La Gomera és El Hierro alkotja. A szigetek törvényhozása négy évenként (a választás után) székhelyt cserél Santa Cruz de Tenerife és Las Palmas között. Mindkét főváros megkapta Madridtól a vámmentes kikötő státuszt.
Remove ads
Nevének eredete
Nevének etimológiája a legelfogadottabb nézetek szerint a latin Canariae Insulae, (A kutyák szigete) elnevezésre megy vissza. Ez eredetileg az egyik sziget, Canaria – valószínűleg a mai Gran Canaria – neve lehetett, innen terjedt át az egész szigetcsoportra. Idősebb Plinius szerint ezen a szigeten nagy tömegben éltek igen nagy testű kutyák.[2] Egyes vélemények szerint ezek a kutyák „tengeri kutyák”, azaz fókák is lehettek.[3]
A kanárimadár nevét a szigetekről kapta, nem pedig fordítva.
Remove ads
Földrajz
Nyugatról keletre a főbb Kanári-szigetek a következők: El Hierro, La Palma, La Gomera, Tenerife, Gran Canaria, Fuerteventura, Lanzarote és La Graciosa. Ezeken kívül Lanzarote-tól északra találhatók a Chinijo-szigetcsoporthoz tartozó Montaña Clara, Alegranza, Roque del Este és Roque del Oeste szigetek; Fuerteventurától északkeletre pedig Lobos szigete. Továbbá egy sor kisebb szikla is található az óceánban: a Roques de Anaga, Garachico és Fasnia Tenerife, Salmor és Bonanza pedig El Hierro közelében.
- A Kanári-szigetek
Földtan
A szigetek egy úgynevezett forrópont (köpenyhőoszlop) felett keletkeztek, ezért kizárólag vulkanikus kőzetekből állnak, mindegyikük közepén egy-egy vulkánnal. Az állandó helyzetű forrópont felett az óceáni kéreg fokozatosan elmozdult, így keletkeztek egymás közelében újabb és újabb vulkáni szigetek.
Domborzat
Tenerife szigetén emelkedik Spanyolország legmagasabb pontja is, a 3715 méteres Pico de Teide. Tengerészek szerint ez az a csúcs, amely az összes hegy közül a legmesszebbről látható.
A szigetek legmagasabb pontjai:
Éghajlat
Éghajlatukat a széljárás határozza meg, ennek megfelelően a szelek 11 fajtáját különböztetik meg. Nyáron a száraz passzát jellemző, télen pedig a csapadékot hozó nyugati szelek, de ezeket a száraz, sivatagi eredetű sirokkó akár hónapokra is elnyomhatja. Az ugyancsak a Szahara felől érkező és (főleg tavasszal és nyáron) sok port hozó szél a kalima — amikor ez fúj, a látótávolság lecsökken, a színek kifakulnak, minden sárgás-szürkés lesz és a hőmérséklet 35-40 °C-ra emelkedik. A szigeteken több meteorológiai állomáson is mérik a kihulló por mennyiségét — ez általában évi 20–80 gramm/négyzetméter (jelentős változékonysággal).[4]
A július és az augusztus a két legmelegebb, a január és a február a két leghűvösebb hónap. Télen az 1800 m-nél magasabb hegyekben havazik.
A hideg Kanári-áramlat miatt a tengervíz hőmérséklete földrajzi helyzetéhez képest hűvös (18–22 °C).
Növényzet
A szigetcsoport – a Madeira- és az Azori-szigetekkel együtt – az északi flórabirodalom (Holarktisz) Makaronézia flóraterületének része, de eredeti növényzete, a kanári babérlombú erdő mára jóformán csak La Gomera szigetén maradt meg. Az ennek megóvására létrehozott Garajonay Nemzeti Park 1986 óta világörökség része.
Echium wildpretii
Astydamia latifolia
Kopár hegyoldalak szukkulens vegetációval
A cserjés Echium decaisnei
Tamariska bokrok
Cytisus supranubius a Teidén
Állatvilág
Az eredeti növényzettel az eredeti állatvilág is jórészt kipusztult. Sajátos faja volt az állatvilágnak a tenerifei óriáspatkány (Canariomys bravoi), ami a szigeti óriásnövés, az izolált gigantizmus példája lehetett. El Hierro szigetének óriásgyíkjait (a Gallotia simonyi faj kivételével) is még a bennszülöttek irtották ki – több száz endemikus rovarfaj azonban fennmaradt.
Endemikus madárnak az erdei pinty (Fringilla coelebs) néhány alfaját tekinthetjük:
- Fringilla coelebs canariensis: kanári erdei pinty (többfelé a szigeteken),
- Fringilla coelebs ombriosa: Hierro-szigeti erdei pinty (El Hierro sziget),
- Fringilla coelebs palmae: palmai erdei pinty (La Palma).
Gallotia caesaris
Pararge xiphioides
..jpg)
Természetvédelem
A 21. század elején a szigeteken összesen 146 természetvédelmi terület található, ebből tizenegy természeti park, valamint 131 különböző természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet. Az ország nemzeti parkjai közül itt négy van.[11]
A négy nemzeti park:
- Teide Nemzeti Park (Parque Nacional del Teide) (Tenerife)
- Garajonay Nemzeti Park (Parque Nacional de Garajonay) (La Gomera)
- Caldera de Taburiente Nemzeti Park (Parque Nacional de de la Caldera de Taburiente) (La Palma)
- Timanfaya Nemzeti Park (Parque Nacional de Timanfaya) (Lanzarote)
Remove ads
Népesség
Népességének változása
A népesség alakulása 2016 és 2024 között
| Lakosok száma | 2 101 924 | 2 108 121 | 2 127 685 | 2 153 389 | 2 175 952 | 2 172 944 | 2 228 862 |
| 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | 2024 |
Adatok: Wikidata
Az egyes szigetek népessége 2022-ben[12]
- Tenerife – 978 099
- Gran Canaria – 876 192
- Lanzarote – 154 915
- Fuerteventura – 122 526
- La Palma – 86 451
- La Gomera – 22 711
- El Hierro – 11 570
Legnépesebb települések
A szigetek legnépesebb települései 2019-ben,[13] kiemelve az egyes szigetek legnagyobb települései.
Nyelv
Az őslakosok nyelve a délnyugat-marokkói silha nyelvjáráshoz állt közel.[14]
Annak ellenére, hogy a szigetvilág Spanyolországhoz tartozik, nyelvileg és kulturálisan közel áll Latin-Amerikához. A mai kanári-szigeteki spanyol mind hangtanilag, mind szókincs tekintetében az andalúz nyelvjárás nyugati változatához és a karibi nyelvjáráshoz áll a legközelebb.
Vallás
A kanári társadalom többségében keresztény, legfőképp római katolikus. A 2019-es adatok alapján a népesség mintegy 3/4-e volt katolikus.[15]
Remove ads
Történelem
A sziget őslakóinak közkeletű elnevezése a guancsok, bár ez a név eredetileg kizárólag Tenerife szigetének őslakóit jelentette. Az északnyugat-afrikai berberek rokonai, onnan érkeztek a szigetekre több hullámban. A korábbi viking, kelta és más eredetre vonatkozó elképzeléseket a kutatások a 21. századra megcáfolták.
Talán azonosítható a görög mitológiában Gérüón szigetével, ahová Héraklész a Gibraltári-szorosból, oszlopainak felállítása után jutott el az Ókeanoszon hajózva. Egyes történészek szerint már a föníciaiak is ismerték a szigeteket, és van, aki szerint i. e. 470-ben Hanno is megfordult itt. A rómaiak Fortunatae Insulae, azaz Szerencsés-szigetek néven emlegették, és állítólag korlátozottan kereskedtek is velük. Ezt a nevet kellemes éghajlatáról kapta. Az antik mitológia ezeket a szigeteket tartotta a világ legnyugatibb részének, ahol a nap szekerének útja véget ér, ahol örök a tavasz és a jólét. Éppen ezért i. e. 150-ben Klaudiosz Ptolemaiosz huszonhét kötetes atlaszában a kezdő délkör a Kanári-szigeteken haladt át. Róma bukásával elfeledkeztek a szigetekről, amiket a 10. században az arab kereskedők fedeztek fel ismét. Az első európai hódítók a 14. században jelentek meg; a sok nációból végül Kasztília és Portugália jutott el a végső célig.
1402–1404-ben Jean de Béthencourt normann kalandor előbb magánvállalkozásként, majd Kasztília nevében meghódította Lanzarote, Fuerteventura, El Hierro és La Gomera szigetét. Miután III. Henrik kasztíliai király kinevezte a négy, meghódított sziget urává, összegyűjtött vagyonával 1406-ban végleg hazatért Normandiába, a szigetek kormányzását pedig unokaöccsére, Maciot de Béthencourt-ra bízta. Ő néhány sikertelen, a még szabad szigetek kifosztására indított rablóhadjárat után eladta a fennhatóság jogát a portugáloknak, akik azonban csak La Gomerát tudták ténylegesen megszerezni. Ez az egyezség felbőszítette a kasztíliaiakat, akiknek kérésére IV. Jenő pápa a szigeteket Kasztíliának ítélte. A torzsalkodásnak az vetett véget, hogy V. Alfonz portugál király 1479-ben megkötötte a kasztíliai koronával az alcáçovasi békét, és ebben lemondott a szigetekről – cserébe a portugálok megkapták az Azori-szigeteket, a Zöld-foki-szigeteket és Madeirát. 1478–83-ban Juan de Rejón és Pedro de Vera elfoglalta a bennszülöttektől Gran Canaria szigetét, 1491-ben Galician Alonso Fernandez de Lugo La Palmát, majd végül, 1494–96-ban Tenerifét is. A szigetek az Amerikába tartó hajók fontos állomásává, utolsó kikötőivé váltak. A nyugalmat 1902-ben zavarta meg egy függetlenségi mozgalom, amit azonban a spanyol csapatok elnyomtak. 1936-ban a szigetekről indultak el Franco csapatai, hogy kirobbantsák a spanyol polgárháborút. A köztársasági kormány megpróbálta a Francót támogató hitleri Németországot és fasiszta Olaszországot úgy kivonni a konfliktusból, hogy a Kanári-szigetek fennhatóságát átadta volna a németeknek, míg a Baleár-szigeteket az olaszoknak.[16]
A második világháború után a szigetek valódi idegenforgalmi paradicsommá váltak. 1964-ben a kanári-szigeteki függetlenség hívei Antonio Cubillo vezetésével mozgolódni kezdtek Algériában (mindazonáltal a Kanári-szigeteki Függetlenségi Mozgalom erősen falangista-ellenes politikai tömörülés is volt). A szervezet 1977-től terrortámadásokat hajtott végre a szigeteken, majd 1979-ben beszüntette az erőszakos fellépéseket.[17] Végül a szigetek 1983-ban autonómiát kaptak.
Remove ads
Gazdaság
Múlt
A szigetek gazdasága a hódítás óta mindig monokulturális volt, de a domináns termék koronként változott: Amerika felfedezéséig cukornádat termesztettek, utána bort. A halászatot bíbortetű tenyésztése, majd banántermelés, végül a turizmus váltotta fel. A bíbortetű-tenyésztés a 19. század első felében volt különösen intenzív; ehhez Közép-Amerikából medvetalp- (Opuntia) kaktuszokat telepítettek be, amelyek jelentősen hozzájárultak a szigetek őshonos növényvilágának kiszorításához. Az anilinfestékek felfedezése (1856) hamarosan a bíbortetű tenyésztését is gazdaságtalanná tette, és a szigetek egyik fő termékévé a banán vált.
Mezőgazdaság
A vulkanikus talaj és az éghajlat különösen kedvez a szőlőtermesztésnek, ennek dacára az itteni (főleg vörös) borok minősége nem kiemelkedő. Termesztenek cukornádat és különféle gyümölcsöket, némi dohányt és kávét is – ezeket több településen fel is dolgozzák.
Banán
A banán termesztése főleg Spanyolország európai uniós csatlakozása óta hanyatlik – egyrészt, mert az ültetvényeket öntözni kell, ami megdrágítja a termelést, másrészt, mert az itteni törpebanánt az Unió sokáig csak másodosztályúnak ismerte el: hiába finomabb az 1. osztályúnak minősített banánoknál, ha rövidebb és görbébb azoknál.
Halászat
A halászflották főleg a turistalátványosságoknak számító halpiacokra viszik portékájukat, de egy keveset konzervként továbbítanak a kontinensre.
Idegenforgalom
Manapság a Kanári-szigetek lakosainak legnagyobb része a turizmusból él. Hotelek, éttermek, üzletek, strandok és a kapcsolódó szolgáltatók várják a látogatókat.
Remove ads
Zászló
A Kanári-szigetek zászlaja 1982 óta hivatalos ebben az autonóm tartományban a Szerves Törvények alapján az 1982. október 10-i Kanári-szigeteki önkormányzati szabályzat szerint.
A fehéret és a kéket Tenerife zászlajából használták fel, a kéket és a sárgát Gran Canaria zászlajából és a szigetek földrajzi elhelyezkedése szerint rendezték, azaz, a fehér a bal oldalon van, ami megegyezik a nyugattal, a sárga a jobb oldalon azonosul kelettel és a kék középen van.
Remove ads
Műholdképek
La Palma a legzöldebb sziget
Jegyzetek
Források
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads