argentin operaénekes, zeneszerző, karmester, színész, tanár, fotós és üzletember From Wikipedia, the free encyclopedia
José Cura (Rosario, 1962. december 5. –) argentin operaénekes, zeneszerző, karmester, színész, valamint tanár, fotós és üzletember. A „21. század tenorsztárja”, illetve Plácido Domingo, Luciano Pavarotti és José Carreras hármasára utalva a „negyedik tenor” jelzővel is illetik. Nős (felesége Silvia Ibarra), két fiúgyermek (José Ben, Nicolas) és egy lánygyermek (Yasmine) édesapja.
| José Cura | |
 | |
| 2013-ban | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1962. december 5. (61 éves)[1][2][3][4] Rosario |
| Gyermekei | Ben Cura |
| Iskolái | Universidad Nacional de Rosario |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Hangszer | énekhang |
| Hang | tenor |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| José Cura weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz José Cura témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
„Imádkozom Istenhez, hogy művészi küldetésem békét hozzon azoknak a lelkeknek, akik összefutnak a zenémmel” (José Cura, 2001 októbere, Japán)
1962. december 5-én született Rosarióban (Argentína), zenekedvelő családban. Nyolcévesen édesapja beíratta a helyi zeneiskolába zongorát tanulni, de pár óra után a tanár egy olyan papírral küldte haza, melyen az állt, hogy nem érdekli és nincs is tehetsége a zenéhez. Saját állítása szerint ennek a tanárnak azóta is hálás, mert volt ideje gyereknek lenni.
12 évesen egy barátja hatására elkezdett gitározni tanulni Juan di Lorenzo keze alatt, később már eszerint választott középiskolát. 15 évesen debütált mint karnagy. 16 évesen zeneszerzést és zongorázni tanult Carlos Castro és Zulma Cabrera irányításával, majd 1982-ben felvették a Rosariói Nemzeti Egyetem Művészeti Karára, ahol 1983-tól már az egyetem kórusának másodkarnagya volt. Zeneszerzői és karvezetői tanulmányait egy 21 évesen elnyert ösztöndíjjal hat hónapig a Buenos Aires-i Teatro Colón művészeti karán folytatta.
Már a főiskolai évei alatt énekelt egy operakórusban, de komolyabban foglalkozni a hangjával húszas évei végén kezdett, amikor az egyetemi kórus másodkarnagya volt, mert a vezető karnagy állítása szerint szép hangja van, és segítené a dirigensi munkájában is. Ekkor, 1988-ban ismerkedett meg Horacio Amurival, aki megtanította neki saját énektechnikáját. Rövidesen elhatározta, hogy operaénekesként is szeretne befutni. Meghallgatásról meghallgatásra járt, de mindig elutasító, a tehetségét becsmérlő értékelést kapott. Ezek és az akkori argentin helyzet hatására feladta a kényszerből vállalt munkahelyeit, és 30 évesen, 1991-ben feleségével és pici gyermekével átköltözött Európába. („Ha belegondolok, hogy a házam egy mai koncertem árának negyedéért adtam el, hogy akkor megvehessük a repülőjegyeket!” – nyilatkozza a 2008-as kiadású José Cura in Concert Budapest 2000 című DVD-n).
Három évig Olaszországban tartózkodtak.
Útja egyenesen Vittorio Terranova énekmesterhez vezetett az Amuritól kapott ajánlólevéllel. A híres tenorista az olasz melodrámai, bel canto stílus kiváló szakembere. Sokáig egy garázsban éltek a családjával, nehéz anyagi körülmények között, de kemény munka és kitartás árán 1992 februárjában sikerrel debütált Veronában Henze Pollicinójában, sőt ő volt Remendado Bizet Carmenjében és az íjászok kapitánya Verdi Simon Boccanegrájában. 1993-ban megkapta az első nagyobb szerepét Bibalo Signorina Giulia című operájában.
Kis kitérést tett az operett világába: játszott Oscar Straus Álomkeringő című darabjában. Énekelt egy Janáček-operában is (The Macropoulos affair). Ezt követően az 1994-es év nagyon termékeny volt. Olyan híres szerepekben debütált nagy sikerrel, mint Ismaele Verdi Nabuccójában, Don Alvaro A végzet hatalmaban, Giacomo Puccini két egyfelvonásosában, A fecskében és a Lidércekben. Ez utóbbiból készült el az első teljes operafelvétele, amely egy élő előadásból született. Novemberben először énekelt az Egyesült Államokban, Chicagóban Loris Ipanovként Mirella Freni partnereként Umberto Giordano művében, a Fedorában. Az év legnagyobb robbanása, hogy Mexikóvárosban az 1994-ben második alkalommal megrendezett Plácido Domingo's Operalia Opera Világversenyt megnyerte, és a közönségdíjat is neki ítélték, amellyel felkeltette a nemzetközi sajtó és a szakma érdeklődését. Ezen évben az utolsó fellépése a Buenos Aires-i Teatro Colónban volt. Gálakoncertet adott a szülőföldjén, mintegy megkoronázva a sikereket.
Attól fogva a karrierje rendületlenül halad előre. 1995-ben Párizsba költözött, ma már családjával Madridban él. 2001-ben a Sinfonia Varsovia lengyel zenekar első vendégkarmesterének nevezték ki, jelenleg a velencei IUAV egyetem óraadó tanára. Amerikától Európán át Japánig egyaránt virágzik a karrierje, manapság az egyik legkeresettebb énekesként és karmesterként tartják számon.
2010. december 2-án a bécsi Staatsoper teaszalonjában megkapta a(z) (Österreichischer) Kammersänger címet, melyet korábban olyan nagy nevek – a teljesség igénye nélkül –, mint Plácido Domingo, Dietrich Fischer-Dieskau, Luciano Pavarotti, Waltraud Meier is elnyertek.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
