Manon Lescaut (Puccini)

A Manon Lescaut [maˈnɔ̃ lɛsˈko] Puccini négyfelvonásos operája. A szövegkönyvet Antoine François Prévost d’Exiles abbé regénye alapján Marco Praga, Domenico Oliva, Luigi Illica, Giuseppe Giacosa, Giulio Ricordi, Ruggero Leoncavallo és a zeneszerző írták (Bókay János: Bohémek és pillangók című Puccini-életregény alapján).

Ez a szócikk Puccini operájáról szól. Hasonló címmel lásd még: Manon Lescaut (egyértelműsítő lap).

Manon Lescaut
opera
Eredeti nyelv	olasz
Alapmű	Manon Lescaut
Zene	Giacomo Puccini
Szövegkönyv	Luigi Illica Marco Praga Domenico Oliva Ruggero Leoncavallo
Felvonások száma	4 felvonás
Főbb bemutatók	1893. február 1.
A Wikimédia Commons tartalmaz Manon Lescaut témájú médiaállományokat.

A mű 1891 és 1892 között keletkezett. A bemutatót, nagy sikerrel 1893. február elsején, a torinói Teatro Regióban (Királyi színház) tartották.

Szereplők

Szerep	hangtípus	Premiere, 1893. február 1. (Karmester: Alessandro Pomè)
Manon Lescaut	szoprán	Cesira Ferrani
Lescaut hadnagy, Manon bátyja	bariton	Achille Moro
Des Grieux lovag	tenor	Giuseppe Cremonini
Geronte de Revoir, királyi adóbérlő	basszus	Alessandro Polonini
Edmondo, diák	tenor	Roberto Ramini
Kocsmáros	basszus	Augusto Castagnoli
Énekes	mezzoszoprán	Elvira Ceresoli
Táncmester	tenor	Roberto Ramini
Lámpagyújtogató	tenor	Roberto Ramini
Őrmester	basszus	Ferdin. Cattadori
Hajóskapitány	basszus
Fodrász	néma szereplő	Augusto Ghinghini
Énekesek, diákok, lányok, polgárok, vendégek, kikötőmunkások, nép (közepes létszám)

Szöveg és zene

A. F. Prévost abbé (1697–1763) szerelmi regényében bírálta a korabeli „gáláns” Franciaország társadalmi viszonyait. Az operában ez a kritika kevésbé hangsúlyos, a cselekmény inkább a három főszereplő életének egy-egy kiragadott epizódját mutatja be. A librettón maga Puccini is sokat dolgozott, feltehetően azért is, hogy a történet ne kövesse mindenben Massenet hasonló című operáját.

A Manon Lescaut-ban számos olyan tématöredékkel találkozhatunk, amelyeket Puccini későbbi operáiban – a Toscában és a Pillangókisasszonyban – viszonthallhatunk. Ebben a darabban bontakozott ki a mester művészetének két jellemvonása: a dallambőség és a zenekari színhatások iránti érzék. Az apró dallamtöredékek mellett jelentkeznek a későbbi művekre jellemző széles melódiaívek.

A cselekmény

Helyszín: Franciaország és Észak-Amerika a 18. század elején

Játékidő: 2 és ¼ óra

I. felvonás

helyszín: tér egy fogadó előtt

Amiens határában egy fogadó előtt mulat a város. Megérkezik a postakocsi, és kiszáll belőle Géronte, Manon és annak őrmester bátyja. Az őrmesternek egy zárdába kell kísérnie a húgát, De Grieux lovag azonban első pillantásra szerelmes lesz a lányba. Amíg Lescaut némi pénzért eladja a húgát az öreg adóbérlőnek, a lovag - diáktársai segítségével - megszökteti a lányt.

II. felvonás

Ugo Gheduzzi díszletterve az ősbemutató II. felvonásához.

helyszín: előkelő szalon Géronte házában

Manon nem bírta sokáig a nélkülözést a lovag oldalán, ezért testvére tanácsára megszökött szerelmétől, és a gazdag öregurat választotta. Géronte házában nagyvilági dáma lett, ám régi szerelméről álmodozik. Lescaut meghívására De Grieux felkeresi Manont, aki önfeledten borul annak karjai közé. Az idilli pillanatot Géronte színre lépése zavarja meg, aki szemrehányást tesz a lánynak, amiért nem becsüli az ő érzéseit, noha annyi ajándékkal halmozta el. Válaszként Manon gúnyosan nyújtja kézitükrét az öreg gavallér elé. Géronte bosszút fogad, majd elrohan. Rövidesen őrcsapat ront be a szobába és elhurcolják a lányt. Börtön, majd száműzetés vár rá.

III. felvonás

Ugo Gheduzzi díszletterve az ősbemutató III. felvonásához.

helyszín: tér a börtön előtt, Le Havre kikötőjében

Le Havre kikötőjében, a börtön előtt várja Lescaut és Des Grieux a hajnalt. Sikerült megvesztegetniük egy őrt, így reménykednek Manon kiszabadításában. A szöktetés viszont meghiúsul. Zűrzavar kerekedik, a nép az utcára tódul, a katonaság igyekszik csillapítani a helyzetet. Az őrmester egyenként szólítja a hajóra felszálló elítélteket, köztük Manont. Des Grieux megpróbálja áttörni a katonák sorfalát, hogy kiszabadítsa szerelmét, de a rá meredő puskacsövek útját állják. Könyörög a hajó parancsnokának, hadd szállhasson fel ő is a hajóra, az végül megszánja és engedélyezi, hogy kövesse szerelmét a száműzetésbe.

IV. felvonás

helyszín: sivatag New Orleans közelében

New Orleans sivatagában Manon és Des Grieux kimerülten vonszolják magukat. A lovag elmegy vizet keresni, de eredménytelenül tér vissza. A lány nem bírja tovább a szenvedést és Des Grieux karjai közt meghal.

Irodalom

• Ashbrook, William: Puccini operái. Ford. Tóth Aladárné Varga Sára. Bp. 1974. Zeneműk. ISBN 963-330-026-6
• Fajth Tibor – Dr. Nádor Tamás: Puccini. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1977. (Szemtől szemben sorozat) ISBN 963-280-484-8
• Pernye András: Giacomo Puccini. 2. kiad. Bp., 1988. Zeneműk. ISBN 963-330-637-X [1. kiad.: Gondolat, 1959]
• Starobinski, Jean: A varázslónők. Ford. Lőrinszky Ildikó. Budapest, 2009. Európa K. ISBN 978 9630787024
• Till Géza: Opera; Zeneműkiadó, Budapest, 1973.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Manon Lescaut (Puccini) témájú médiaállományokat.

• Librettó

• Operaportál
• Zeneportál