Gioconda (opera)

A Gioconda (eredeti címe: La Gioconda) Amilcare Ponchielli operája négy felvonásban. Librettóját Victor Hugo Angelo, Pádua zsarnoka című drámája nyomán Tobia Gorrio álnéven Arrigo Boito írta. Ősbemutatója 1876. április 8-án volt a milánói Scalában. Magyarországi premierje a budapesti Nemzeti Színház utolsó operai évadjában, 1883. december 8-án volt. Az Operaház 1884. december 18-án játszotta először.

Gioconda (La Gioconda)
opera
Konsztantyin Alekszejevics Korovin díszletterve a III. felvonás 2. képéhez
Eredeti nyelv	olasz
Alapmű	Victor Hugo: Angelo, Pádua zsarnoka (1835)
Zene	Amilcare Ponchielli
Librettó	Tobia Gorrio
Felvonások száma	4
Fordító	Radó Antal (1883); Lányi Viktor (1939)
Főbb bemutatók	Milánó, La Scala, 1876. április 8. Budapest, Nemzeti Színház, 1883. december 8.
A Wikimédia Commons tartalmaz Gioconda témájú médiaállományokat.

Az opera librettója 1876-ból

Ponchielli operájában ötvözi az olasz romantikus melodramma és a francia nagyopera (például balettbetét a III. felvonásban) elemeit. Boito dramaturgiailag zavarosnak tartott librettójában az egyes felvonások önálló címet kaptak.

Szereplők

Szereplő	Hangfekvés
Gioconda, utcai énekesnő	szoprán
Laura Adorno, genovai nő, Alvise felesége	mezzoszoprán
Alvise Badoèro, rendőrfőnök	basszus
A vak asszony, Gioconda anyja	alt
Enzo Grimaldo, genovai nemes	tenor
Barnaba, énekes, besúgó	bariton
Zuàne, gondolás	basszus
Egy énekes	basszus
Isepo, írnok	tenor
Egy hajós	basszus
Énekkar, szerzetesek, szenátorok, tengerészek, nemes urak és hölgyek, álarcosok, nép, őrség

Cselekménye

Helyszín:Velence

Idő: 17. század

Első felvonás: Az oroszlánszáj

Szín: a Dózsepalota feldíszített udvara

Ünneplő tömeg a palota udvarán. Itt találkozik Barnaba (utcai énekes, besúgó) és Gioconda, aki szintén éneklésből tartja el magát. Barnaba szerelmes a szép Giocondába, aki visszautasítja, mert Enzóba – a genovai hercegbe – szerelmes. Találkozni csak nagy veszedelem árán tudnak, mert a herceget kitiltották Velencéből. Barnaba szövetkezik a gondolással, Zuanéval és megvádolják Gioconda vak anyját, hogy boszorkánysággal foglalkozik. A feldühödött tömeg már a máglyát rakja, hogy megégesse a szerencsétlen asszonyt, amikor megérkezik Laura, a rendőrfőnök, Alvise felesége. Minden tekintélyére szükség van, hogy megmentse az ártatlan asszonyt. Hálája jeléül a vak asszony a rózsafüzérét adja Laurának. Enzóba nemcsak Gioconda szerelmes, hanem Laura is, akinek Barnaba megígéri, hogy megszervezi a találkozót a herceggel, de közben értesíteni akarja a rendőrfőnököt is. Mivel írástudatlan a levelet le kell diktálnia egy írnoknak. Gioconda kihallgatja őket és elhatározza, hogy ő is ott lesz a találkán.

Második felvonás: A rózsafüzér

Szín: egy lakatlan sziget partja

Enzo és Laura titkos találkozóján valóban megjelenik Gioconda. A féltékenység, a gyűlölet és a csalódás vezeti, hiszen a herceg csak játszott vele. Haragja hamarosan elszáll, mivel mielőtt megölte volna Laurát, észrevette nála anyja rózsafüzérét: ő volt, aki megmentette édesanyját a haláltól. Bosszú helyett megmenti Laurát, Enzót pedig figyelmezteti, hogy meneküljön a nyomában járó zsandárok elől.

Harmadik felvonás: A Ca' d'Oro

1. kép

Szín: szoba a Ca' d'Oróban

Alvise mégis megtudja a valóságot, és halálra ítéli a feleségét. Laurának egy méregpoharat kell kiinnia, mire a rendőrfőnök visszatér. Gioconda az utolsó pillanatban érkezik, és a mérget tartalmazó fiolát kicseréli egy másikra, amiben tetszhalált okozó altató van. Amikor Alvise visszatér, elégedetten látja, hogy a fiola üres.

2. kép

Szín: a legdíszesebb terem a sírkamra mellett

Alvise fényes ünnepséget tart barátai számára. Allegorikus táncot adat elő a napszakokról. A vendégek között ott van az álruhás herceg is. Amikor a rendőrfőnök megmutatja a felravatalozott Laurát, Enzo nem tud uralkodni magán. Bevallja, hogy ő a száműzött herceg, majd odaugrik a rendőrfőnökhöz és leszúrja.

Negyedik felvonás: A Canal Orfano

Helyszín: egy romba dőlt palota előcsarnoka Giudecca szigetén

Barnaba nem mondott le Giocondáról, ezért egyezséget köt vele. Kiszabadítja Enzót a börtönből, Gioconda pedig a halottnak hitt Laurát lopatja ki a palotából. Enzo Giocondát vádolja Laura haláláért, aki magához térve megvédi a lányt, hiszen neki köszönheti az életét. A szerelmesek boldogan ölelkeznek össze, csak Gioconda marad a rettenetes teherrel, hogy fizetnie kell Barnabának. Amikor a férfi megérkezik, hogy megkapja jutalmát – Giocondát – az felkapja a méregpoharat és kiissza.

Híres részletek

• A te questo rosario – A vak asszony áriája az I. felvonásból
• Enzo Grimaldo, principe di Santafior, che pensi – Enzo és Barnaba kettőse az I. felvonásból
• O monumento! Apri le tue latèbre – Barnaba monológja az I. felvonásból
• Pescator, affonda l'esca – Barnaba barcarolája a II. felvonásból
• Cielo e mar! – l'etereo velo – Enzo románca a II. felvonásból
• Stella del marinar! Vergine santa – Laura áriája a II. felvonásból
• Az órák tánca (Danza delle Ore) – Balett a III. felvonás 2. képében
• Suicidio! ... In questi fieri momenti – Méreg-ária (Gioconda) a IV. felvonásból

Források

• Till Géza: Opera. Zeneműkiadó, Budapest, 1989. ISBN 963-330-646-9
• Gál György Sándor: Új operakalauz, Zeneműkiadó, Budapest, 1978. ISBN 963-330-242-0
• Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta-Saxum, Budapest, 1997, 269–270. o. ISBN 963-9258-04-0

• Operaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap