Saint-Maur-des-Fossés

	Saint-Maur-des-Fossés
	A városháza épülete
	; Saint-Maur-des-Fossés címere
	; Saint-Maur-des-Fossés címere
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Île-de-France
Megye	Val-de-Marne (1968. január 1. – ); Seine (1790. március 4. – 1968. január 1.);
Kerület	Créteil
Kanton	Saint-Maur-des-Fossés-Ouest, Saint-Maur-des-Fossés-Centre, Saint-Maur-La Varenne
Településtársulás	nincs
Polgármester	Sylvain Berrios (2014-2020)
INSEE-kód	94068
Irányítószám	94100 (St Maur), 94210 (La Varenne)
Testvérvárosok	Lista Pforzheim (1989–); Hameln; Ramat HaSharon; Rimini; Ziguinchor; Leiria; La Louvière; Bognor Regis;
	Népesség
Teljes népesség	75 441 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	6650 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	32-53 m
Terület	11,25 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 48′ 09″, k. h. 2° 29′ 08″
	Saint-Maur-des-Fossés weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Saint-Maur-des-Fossés témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Saint-Maur-des-Fossés Franciaország egyik városa, Párizs délkeleti agglomerációjának része, amelyet szinte teljes egészében körbeölel a Marne folyó. Lakosainak száma 75 441 fő (2021. január 1.).^[1] Saint-Maur-des-Fossés Maisons-Alfort, Sucy-en-Brie, Bonneuil-sur-Marne, Chennevières-sur-Marne, Joinville-le-Pont, Champigny-sur-Marne és Créteil községekkel határos.

Gyors adatok

Bezárás

639-ben egy apátság épült a mai Saint-Maur területén, a középkori latin nyelven Fossati névre hallgató helyen (lásd fr. fossés, árkok, gödrök). A Szent Péternek és Szűz Máriának emelt apátságot latinul Sanctus Petrus Fossatensis néven hívták (modern franciául Saint Pierre des Fossés, azaz „az árkok Szent Pétere”). 868-ban Kopasz Károly király felkérte a viking invázió miatt Glanfeuil-ből (Le Thoureuil, Maine-et-Loire, Nyugat-Franciaország) elmenekült szerzeteseket, hogy Szent Mór relikviáit őrző apátságukat költöztessék át a Saint Pierre des Fossés'-ba.

A középkorban Szent Mór relikviái arról váltak híressé, hogy állítólag gyógyírt jelentettek az epilepsziára és a köszvényre. A Saint Pierre des Fossés a középkori Franciaország egyik leglátogatottabb zarándokhelye lett. A XIII. századra a relikviák oly népszerűek lettek, hogy az apátságot átnevezték Saint Maur des Fossés-ra (Az Árkok Szent Mórja). Az apátság körül lassan kialakult apró helységet is ezután Saint-Maur-des-Fossés néven ismerték.

A francia forradalom során Saint-Maur-des-Fossés-t a vallásosság visszautasításának jelképeként átmenetileg Vivant-sur-Marne névre keresztelték át („Élénk-a-Marne-on”). A forradalom után a kisváros neve röviden csak Saint-Maur volt, és csak 1897-ben kapta vissza a „des-Fossés” toldalékot – valószínűleg egyrészt történelmi okokból, másrészt pedig azért, hogy megkülönböztethető legyen a többi francia Saint Maur nevű helységtől.

A népesség alakulása 2013 és 2021 között

Lakosok száma	74 133	75 168	75 833	74 859	75 298	74 976	74 520	75 441
	2013	2015	2016	2017	2018	2019	2020	2021

Adatok: Wikidata

Saint-Maurt szinte teljesen körülöleli a Marne, amelyet öt híd keresztez: a Pont de la Libération, a Pont du Champigny, a Pont de Chennevières, a Pont du Bonneuil és a Pont de Créteil.

Saint-Maur-des-Fossés napjainkban nyolc városrészből áll:

Le Vieux Saint-Maur (Apátság, Teilhard de Chardin gimnázium, Place d'Armes)
Saint-Maur-Créteil (Saint-Maur-Créteil RER állomás, Marcelin Berthelot gimnázium, Arsonval gimnázium, Pont de Créteil lakótelep)
Le Parc Saint-Maur (Le Parc Saint-Maur RER állomás, Chéron stadion, Brossolette uszoda, Place des Marronniers, Place des Tilleuls)
Adamville (Place Kennedy, polgármesteri hivatal, színház, zeneiskola, könyvtár, Le Lido mozi)
Champignol (Champigny RER állomás)
La Varenne Saint-Hilaire (La Varenne-Chennevières RER állomás, Place du Marché, 4 Deltas mozi)
Les Mûriers (Place des Molènes)
La Pie (Les Corneilles stadion, Caneton uszoda)

A saint-mauri zeneiskola a párizsi régió egyik leghíresebb zeneiskolája, egyike Franciaország 34 Conservatoire National de Région országos szintű intézményének.

A Place des Maronniers (Le Parc Saint-Maur) arról híres, hogy a párizsi Place de la Concorde után az Île-de-France régió második legnagyobb tere. A tér közepén áll a Notre-Dame du Rosaire templom.

A város eredetileg két különálló faluból állt, magából Saint-Maur-ból és La Varenne-Saint-Hilaire-ből. Ez utóbbihoz tartozott a Saint Hilaire vadászbirtok.

1791-ben Saint-Maur-des-Fossés északi részéből egy darabot leválasztottak, hogy megalakítsák a La Branche-du-Pont-de-Saint-Maur falut, amely később Joinville-le-Pont helység lett.

Medici Katalin gyakran látogatott Saint-Maurba, a Vincennes-i kastély helyett inkább ezt szerette. 1563-ban Medici Katalin megvásárolta a közeli Du Bellay kastélyt, amely lényegesen növelte Saint-Maur területét, bár a kastélyt később a francia forradalom során lerombolták. 1568. szeptember 23-án Medici Katalin tizenéves fia, IX. Károly francia király kiadta a Saint Maur-i királyi rendeletet, amely a katolicizmus kivételével az összes vallást betiltotta. A rendelet heves vallási erőszakhoz vezetett Párizsban és kiváltotta az 1572-es Szent Bertalan éjszakája alatt bekövetkezett vérengzést a hugenották ellen.

Saint-Maurban lakott híres írók: Rabelais, François de La Rochefoucauld, Nicolas Boileau, Madame de Sévigné, Madam de La Fayette, Victor Hugo, Id. Alexandre Dumas és Henryk Sienkiewicz.

Szenegál függetlenségét követő első elnöke, Léopold Sédar Senghor a saint-mauri Marcelin Berthelot Gimnáziumban tanított. Ugyanitt tanított 1989-ben Bréda Ferenc esszéíró, irodalomtörténész, aki 1986 és 1988 között a helységben lakott.

Charles Trenet táncdalénekes sokáig lakott Saint Maurban : a Quai Winston Churchill-en található, szerelmespárt ábrázoló bronzszobor lábánál található kalapot Trenet-nek szentelték. Rajta kívül Saint Maurban élt sztárok közé tartozik Vanessa Paradis, Françoise Hardy, Raymond Devos, Michel Jonasz, Eddy Mitchell, Khaled, Natalie Dessay és Marthe Mercadier.

A saint-mauriak azonban Jacques Tatit tartják a leghíresebb lakosuknak. Az 1958-ban készült Nagybácsim című filmjét Saint-Maurban forgatta és sok helyi lakos is szerepelt statisztaként ebben a filmvígjátékban, amely a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat is elnyerte. A Place de la Pelouse-on bronzszobor örökíti meg Tatit kedvenc szerepében, Hulot úr nyakigláb esetlenségében.