Baden-Württemberg
tartomány Németországban From Wikipedia, the free encyclopedia
Baden-Württemberg (német kiejtés: [ˈbaːdn̩ ˈvʏɐ̯təmbɛɐ̯k] pfalzi nyelven Bade-Wirddebärsch) a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi tartománya. A Németország kertjének is nevezett tartomány adta az 1990-es évek Németországának a nemzeti össztermék 15,4%-át. Mind területe, mind lakossága nagysága szerinti sorrendben a tartományok között a harmadik helyet foglalja el. A Rajna felső folyása mentén fekszik. Rajna–Pfalz, Hessen és Bajorország szövetségi tartományok határosak vele, illetve délről Svájc, nyugatról pedig Elzász Franciaországhoz tartozó része határolja.
| Baden-Württemberg | |||
| |||
 | |||
| Fővárosa | Stuttgart | ||
 é. sz. 48° 46′ 43″, k. h. 9° 10′ 46″ | |||
| Legnagyobb város | Stuttgart | ||
| Vezetők | |||
| Miniszterelnök | Winfried Kretschmann (Zöldek) | ||
| Hatalmon lévő párt | Zöldek-CDU koalíció | ||
| Hivatalos nyelv | német | ||
| Beszélt nyelvek | német | ||
| Tagság | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 11 069 533 fő (2018. dec. 31.)[1] | ||
| Becsült | 10 747 905 fő (2009. június 30.) | ||
| Népsűrűség | 301 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 35 751,65 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+1) CEST (UTC+2) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | euró | ||
| Nemzetközi gépkocsijel | D | ||
| Internet TLD | .de | ||
| Villamos hálózat | 230 V 50 Hz | ||
| Közlekedés iránya | jobboldali | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baden-Württemberg témájú médiaállományokat. | |||
Történelem előtti idők
A mai Baden–Württemberg területén az ember letelepedésének nyomai félmillió évre visszamenőleg bizonyíthatóak. A Mauernél talált Homo heidelbergensis és a Steinheim an der Murrnál felfedezett Homo steinheimensis a maguk 500 000 és 250 000 éves leleteivel az Európában talált legidősebb leletek között vannak.
A különböző kultúrák megjelenése Baden–Württembergben kb. 350-400 ezer évvel ezelőtt következett be. Ilyen korúnak számít a legrégibb ismert hangszer, amit az ember készített – egy elefántcsontsíp, amit 1979-ben a geißenklösterlei barlangban végzett ásatásoknál találtak, valamint azok a művészeti emlékek, amelyeket a Schwäbische Alb hegység barlangjaiban fedeztek fel.
A hallstatti kultúra idején a vidéket nagyrészt kelták lakták. Ezt számos halomsír bizonyítja, amelyek közül a Hochdorf melletti kelta vezérsír a legismertebb.
A rómaiaktól 1945-ig
I. sz. 70–150 között a rómaiak uralták annak a területnek a nagy részét, ahol a mai Baden–Württemberg található. 260-tól kezdődően az alemannok vették át az uralmat a rómaiaktól. Miután a Frank Birodalom leigázta az alemannokat, a tartomány területe a frank és sváb hercegségekhez tartozott 496 és 746 között. A 13. századra mindkét hercegség felbomlott, így egy több száz kis grófságból, birodalmi városból, egyházi területből és akár önálló faluból álló igencsak széttagolt terület jött létre. A napóleoni háború következményeként végrehajtott területegyesítések elindítottak egy olyan folyamatot, amelynek eredményeképpen végül mindössze három különálló részből állt a terület; ezek Württemberg, Baden és Hohenzollern voltak, illetve Wimpfen városa egy, a Hesseni Hercegséghez tartozó exklávét képezett a területen. 1806-ban Napóleon saját szövetségi rendszerében létrehozta a Württembergi Királyságot ill. a Badeni Nagyhercegséget, melyek a bécsi kongresszus után is fennmaradtak. 1871-ben mindkét terület a Német Birodalom részévé vált – Hohenzollern már 1850-re Poroszországhoz tartozott. 1919-ben már Badennek és Württembergnek is demokratikus alkotmánya volt. 1933-ban az önálló tartományi kormányzatot a nácik által kinevezett vezetők váltották fel.
A délnyugati szövetségi tartomány kialakulásáig
A második világháború után Baden és Württemberg északi részei Bad Wimpfennel együtt az amerikai megszállási övezetbe kerültek, Baden és Württemberg déli területei pedig Hohenzollernnel együtt a francia megszállási övezethez tartoztak. A felosztás a korábbi körzethatárokat követte, és az amerikai zónához azok a körzetek tartoztak, ahol a Karlsruhe-München autópálya (a mai A 8) elhaladt. A megszállási övezetek katonai kormányzatai 1945–46 folyamán létrehozták Württemberg-Baden tartományt az amerikai ellenőrzés alatt lévő területeken, illetve Württemberg-Hohenzollern és Baden tartományokat a francia ellenőrzés alatt lévő területeken. (A Baden tartománynév valamelyest félrevezető lehet, mert a tartomány valójában csak Baden déli részét foglalta magába.) Az így létrehozott tartományok 1949. május 23-a óta képezték a Német Szövetségi Köztársaság részét.
Az NSZK alaptörvénye a 118-as cikkelyében előírta ezen három szövetségi tartomány számára, hogy jussanak megegyezésre egymással a területük újrafelosztásáról. Arra az esetre, ha egy ilyen szabályozás mégsem jönne létre, a szabályozást egy szövetségi törvény írta elő megvalósítani. Két lehetőség merült fel: az egyik, hogy ezek a tartományok egyesülnek egyetlen délnyugati szövetségi tartománnyá, a másik pedig, hogy újra létrehozzák Baden és Württemberg tartományokat, ahol az utóbbi magába foglalta volna Hohenzollernt is. Ezek közül Württemberg–Baden és Württemberg–Hohenzollern kormányzata az előbbit, Badené pedig az utóbbit támogatta. A kormányzatok megpróbáltak megegyezni abban, hogy népszavazás döntse el a kérdést, de ezt a megegyezési kísérletet is meghiúsította, hogy nem tudtak megegyezni a népszavazás módjában. Az erre vonatkozó 1951. május 4-én elfogadott szövetségi törvény a népszavazás által érintett területet négy zónára osztotta: Észak-Württemberg, Észak-Baden, Dél-Württemberg–Hohenzollern, Dél-Baden. Akkor tekintették elfogadottnak a tartományok egyesítését, ha egyrészről a népszavazáson résztvevők többsége emellett dönt, másrészről a négy zóna közül legalább háromban is az ott szavazók többsége az egyesítés mellett dönt. Mivel a többség mindkét württembergi zónában, illetve Észak-Badenben is nagy valószínűséggel az egyesítés pártján lett volna (végeztek felméréseket erre vonatkozóan), ezért a szövetségi kormányzat is az egyesítés pártjára állt. A dél-badeni kormányzat alkotmányossági pert indított a törvény ellen, ami először sikertelen maradt és csak 1956-ban vezetett a megegyezés felülvizsgálatához.
A végül 1951. december 9-én megtartott népszavazás előtt elkeseredett választási harc folyt a „délnyugati tartomány” támogatói és ellenzői között. Az IGEN oldal vezető képviselői Württemberg-Baden miniszterelnöke, Reinhold Maier és Württemberg-Hohenzollern elnöke, Gebhard Müller voltak, az egyesítést ellenzők vezetője pedig Baden elnöke, Leo Wohleb volt. A népszavazáson a választók a következő arányban szavaztak az egyesítés mellett: mindkét württembergi zónában 93% támogatta, Észak-Badenben 57% támogatta, Dél-Badenben azonban csak 38% támogatta. A négy zónából háromban megvolt a többség az egyesítés mellett, így az egyesítés kérdése eldőlt. Ha azonban az eredményt úgy összesítették volna, hogy a két badeni tartományban leadott szavatokat együtt veszik figyelembe, akkor az ott leadott szavazatok 52%-a az önálló Baden újbóli létrehozását támogatta volna.
A tartomány megalapítása után
A népszavazás eredménye következtében 1952. április 25-én megalakult Baden–Württemberg szövetségi tartomány. Reinhold Maier (FDP/DVP) lett az első miniszterelnöke, miután létrehozott egy SPD, FDP/DVP és BHE alkotta koalíciót, kizárva a hatalomból a legerősebb frakciót, a CDU-t. Ez felszínre hozta az elégedetlenséget mindkét déli tartományrészben, Dél-Badenben és Dél-Württemberg-Hohenzollernben is, amelyek ebben a kormányzatban nem érezték magukat képviseltetve, illetve ezzel szembefordult Gerhard Müller is, a CDU frakció vezetője, aki a CDU hatalomból való kirekesztését saját maga elleni személyes támadásnak értékelte.
Az 1953. szeptember 6-án tartott előrehozott szövetségi választáson, amit Reinhold Maier a politikája elleni tiltakozás eredményeként kiírt, a CDU abszolút többséget ért el a tartományban. Reinhold Maier levonta a konzekvenciákat és visszalépett a miniszterelnökségtől. Az utódja Gebhard Müller lett, aki négypárti nagykoalíciót hozott létre a CDU, SPD, FDP/DVP és BHE részvételével, ami 1958-ig fenn is maradt. Müller utódja Kurt Georg Kiesinger lett, aki a tartomány harmadik miniszterelnöke volt.
A tartomány neve szintén sokáig vita tárgyát képezte. Az 1952. május 15-i Überleitungsgesetz által bevezetett Baden–Württemberg nevet először csak átmeneti névnek tekintették, azonban végül ez maradt a név, mert semmilyen más névben sem tudott az összes fél megegyezni. Az 1953. november 19-én hatályba lépett szövetségi alkotmányt már egy alkotmányozó szövetségi gyűlés fogadta el, és nem népszavazással erősítették meg. 1956-ban a szövetségi alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az 1951-ben megállapított módja a népszavazásnak nem vette kielégítően figyelembe a Badenben leadott szavazatokat, és ezért Badenben újabb népszavazás kiírását tette lehetővé. Megállapította továbbá, hogy a népszavazás módjának a megállapításakor a badeni népakaratot „átjátszották” és a számbeli fölényben lévő népesség a számbeli hátrányban lévőt leszavazhatta. Ezután azonban a népszavazás újbóli kiírását többször is elhalasztották. Egy újabb szövetségi alkotmánybírósági döntésre volt szükség 1969-ben, ami a szavazás megtartását legkésőbb 1970. június 30-i végrehajtással elrendelte. Ennek hatására 1970. június 7-én sor került a népszavazás megismétlésére, ami azonban 81,9%-ban már az új szövetségi tartomány fenntartását támogatta. Az utólagos egyetértéshez nyilván nem kis mértékben hozzájárult a már adott helyzet utólagos elfogadásának a hatása. A választási részvétel 62,5%-os volt.
Baden–Württemberg Németország délnyugati részén fekszik. Keletről Bajorországgal, illetve Bajorországtól északra Hessennel határos. A déli és nyugati határát a Rajna és a Boden-tó képezi (kisebb kivételektől eltekintve, mint például Schaffhausen). Ezen határok mentén déli szomszédja Svájc, nyugati szomszédja pedig Franciaország, illetve Németország Rajna–Pfalz tartománya. Baden–Württemberg a terület nagysága és a lakosság száma alapján is a harmadik legnagyobb tartománya Németországnak.
A Rajna menti síkvidék körülbelül 20 km széles sávjától eltekintve a tartomány felszíne dombság és hegység. A délnyugati részén egy 160 km hosszú és maximum 60 km széles sávban a Fekete-erdő található, a Német Középhegység legmagasabb pontja, a Feldberg is itt található a maga 1493 méteres magasságával. A Schwäbische Alb a tartomány déli határától északi irányba húzódik egészen a bajor határig Nördlingennél. Ezenfelül itt található még az Odenwald északon, a Kraichgau északnyugaton, a Hohenloher Ebene és a Sváb-Frank-erdő északkeleten, a Neckar medencéje Stuttgartnál, illetve Oberschwaben délkeleten.
A hegyvidéki topográfia adottságainak köszönhetően a folyók és folyóvölgyek kiemelt szerepet játszottak és játszanak településszerkezetében, közlekedési hálózatában és történelmében egyaránt. A Rajna mellett elsősorban a Neckar és a Duna völgyét kell ebben a vonatkozásban megemlíteni. A Neckar a Fekete-erdő szélén ered Villingen-Schwenningennél és keresztülhalad a tartományon amíg az északnyugati részen Mannheimnál a Rajnába nem torkollik. A Neckar torkolatánál a Rajna vízállásának tengerszint feletti 85 méteres magassága a tartomány legalacsonyabb pontja. Teljes egészében a Rajna alkotja a tartomány nyugati határát és ugyanakkor ez Baden nyugati határa is – Mannheimtől Karlsruheig, amíg Rajna–Pfalzot el nem éri, illetve délről Franciaország és Svájc felé is ez a határ. A Duna a két fekete-erdei forrásából ered és megközelítőleg kelet-északkeleti irányba halad a Schwabische Albtól délre, illetve az Oberschwabentől északra és Ulm után lép át Bajorországba. A tartomány többi folyója közül a leghosszabbak az ún. „ikerfolyók”, a Kocher és a Jagst, amelyek a tartomány északkeleti részén találhatóak. A tartomány legészakkeletibb határát pedig a Maina alkotja.
Baden–Württemberg földrajzi középpontja Tübingen városánál van, az Elysium kiserdőben, aminek a közelében botanikus kert is található. Ezt a pontot kúp alakú 3 tonnás kőszikla szimbolizálja, ami a Német-középhegységből származik. A kúp oldalának dőlésszöge 11,5°, ami Föld dőlésszögét szimbolizálja.
Baden-Württemberg nagycímerén három járó oroszlán látható, a háttere aranyszínű. Ez a Stauf-ház és a sváb hercegek címere volt. E címer fölött van a tartomány hat történelmi részének a címerei, amelyből létrehozták a mai Baden-Württemberget: Elő-Ausztria (egy piros pajzs egy fehér sávval) a Rajnai Palotagrófság (oroszlán), Württemberg (három szarvasagancs), Baden (egy piros sáv az aranyszínű háttér előtt), Hohenzollern (két fekete és két fehér négyzet) és a frankok (piros háttér három ezüst csúccsal). Ezek közül Baden és Württemberg címere nagyobb, mint a másik négy címer. Az egész címert a badeni griff és a württembergi szarvas tartják.
Kiscímere is van a tartománynak. Ahogy a nagycímeren is, a kiscímeren is a három oroszlán látható, de a fenti hat tájegység címerének helyén csak egy korona körvonala van.
A három oroszlán egyfajta változata az úgynevezett „Baden-Württemberg-Signet”-en is látható, ez a logó közkincs.
A zászló fenti felét egy fekete sáv alkotja, a másik fél pedig aranyszínű.
A nagycímer
A kiscímer
A Signet (a.m. pecsét)
A zászló
.svg)
Baden-Württemberg kerületekre (Regierungsbezirke), járásokra (Landkreise), járási jogú városokra (kreisfreie Städte) és községekre (Gemeinden) tagolódik.
Kormányzati kerületek
Járások (Landkreise)
Baden-Württembergben a következő városok alkotnak önálló járásokat:
|
|
| ||||||||||||||||||
Ezeken felül 34 további járás van:
Megszűnt járások
1973. január 1-jén az alábbi járások szüntek meg:
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Baden-Württembergben két UNESCO-világörökséget lehet találni: a Reichenau sziget a Boden-tóban és a Maulbronni kolostoregyüttes. A felsőgermán-rét limes egy része is vezet a tartományon át, ami a világörökséghez tartozik.
A tartomány déli részében és a Rajna mentén minden évben a sváb-alemann karnevált ünneplik. A Cannstatti népünnepélyt (Cannstatter Volksfest) az Oktoberfest után a világ legnagyobb népünnepélyének tekintik. 1978 óta a baden-württembergi hazai napokat (németül: Heimattage Baden-Württemberg) rendezik.
Vallások
Württemberg északi részében és a Rajnai Palotagrófságban a népesség főleg protestáns, az egyéb tartományi részekben, különösen délen, a népesség főképpen római katolikus. Ahogy egész Németországban megállapítható, egyre több lakos nem tartozik semmilyen egyházhoz.
A népesség többsége (37,5 százalék) római katolikus, a második legnagyobb vallás pedig a protestantizmus (33,6 százalék). 22,2 százalék nem tartozik semelyik egyházhoz.
Nyelvek és nyelvjárások
A tartományban a német nyelv az egyetlen hivatalos nyelv. A nyelvjárás északon a frank, délen pedig az alemann. E között a két nyelvjárás között nem látható egyértelmű határ, így vannak olyan nyelvjárások, amelyek vagy a frankhoz vagy az alemannhoz tartoznak. Az illető nyelvjárások főleg a sváb, az alalemann és a déli frank, amelyeket néhány regióban nehezen különböztethetnek egymástól.
Területén fekszik a Fekete-erdő és a mesébe illő Hohenzollern-kastély.
A Három ország hídja Weil am Rhein városát köti össze a franciaországi Huningue-gel, megkönnyítve egyúttal Bázel megközelítését is.
- Philip Cooke, Kevin Morgan. The Associational Economy: Firms, Regions, and Innovation. Oxford University Press, 84. o. (1998). ISBN 9780198296591
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
