From Wikipedia, the free encyclopedia
La Rochefoucauld (ejtsd: laʀɔʃfuko) (Párizs, 1613. szeptember 15. – Párizs, 1680. március 17.) kalandos életű francia herceg, író és moralista, akinek neve mindenekelőtt Maximes (Maximák) című aforizmakötetének köszönhetően maradt fenn. Descartes, Pascal és La Bruyère mellett ő volt a 17. század negyedik nagy francia gondolkodója.
| François de La Rochefoucauld | |
 | |
| Portréja a versailles-i kastélyban (17. századi ismeretlen festő műve) | |
| Élete | |
| Született | 1613. szeptember 15. FranciaországPárizs |
| Elhunyt | 1680. március 17. (66 évesen) Franciaország Párizs |
| Nemzetiség | francia |
| Szülei | Gabrielle du Plessis-Liancourt François V de La Rochefoucauld |
| Házastársa | Andrée de Vivonne (1628. január 20. – ) |
| Gyermekei |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz François de La Rochefoucauld témájú médiaállományokat. | |
La Rochefoucauld a francia főnemesség legelőkelőbb, hercegi címet viselő rétegéhez tartozott. A franciában két szó is van a hercegi cím jelölésére: a prince és a duc. A La Rochefoucauld-családban a családfőt a duc de La Rochefoucauld cím illette meg, a családfő elsőszülött fiát pedig – aki generációról generációra a François nevet kapta – a család egyik birtokára utaló prince de Marcillac (Marcillac hercege). Így volt ez az író esetében is: apja, François V, duc de La Rochefoucauld (V. Ferenc, La Rochefoucauld hercege) 1650-ben bekövetkezett haláláig őt is François VI, prince de Marcillacnak hívták, s csak akkor lett François VI, duc de Larochefoucauld (VI. Ferenc, Larochefoucauld hercege).
Az utókor persze nem tartja számon e részleteket, s a La Rochefoucauld nevet hallva a mai emberek (a franciák is) csak egy régi íróra, a maximák szellemes szerzőjére gondolnak; hajdani hercegi méltóságáról kevesen tudnak, s keresztnevét is csak kevesen ismerik.
La Rochefoucauld élete kora ifjúságától haláláig a fizikai és szellemi kalandok szakadatlan sorozata volt: 15 éves kor előtt megnősült, házasságából nyolc gyermeke – öt fia és három lánya – született, 16 éves korában már Itáliában katonáskodott, 22 évesen szeretője lett a 35 éves Marie de Chevreuse hercegnének, a hölgy hatása alatt belebonyolódott a királyi udvar intrikáiba, szembefordult Richelieu bíboros főminiszterrel, kegyvesztetté vált, a Bastille-t is megjárta. Szabadulása után ismét katonai és politikai kalandok sora következett, nemegyszer megsebesült, testi-lelki kapcsolatba került a század sok hírességével: Longueville hercegnével (aki gyermeket is szült neki) és Madame de Lafayette-tel, a ma is olvasott Princesse de Clèves (Clèves hercegnő) írójával. A Fronde-ban együtt harcolt a Nagy Condé herceggel. La Fontaine neki dedikálta két meséjét is. Halála előtt az utolsó kenetet Bossuet-től kapta, akit a franciák nemcsak XV. Lajos király nevelőjeként, hanem jelentős egyházi íróként is számon tartanak.
La Rochefoucauld elsőszülött fiúként, a duc de Larochefoucauld cím várományosaként született Párizsban 1613. szeptember 15-én. Főnemesi családjának rangját mutatja, hogy Antoine de La Rochefoucauld angoulême-i püspök keresztelte meg, s keresztapja François de La Rochefoucauld bíboros, senlisi püspök volt.
Nevelését szülei egy poitoui költőre, Julien Colardeau-ra bízták, aki nem sokat követelt tanítványától, inkább csak olvasmányokkal látta el. François már gyerekként olvashatta a kor híres regényét, Honoré d’Urfé L’Astrée-ját, amely ötezer oldalon írja le egy pásztorfiú és egy pásztorlány, Céladon és Astrée V. századi szerelmi történetét.
Talán olvasmányai is hozzájárultak korai éréséhez; tény, hogy alig múlt 14 éves, amikor 1628. január 20-án feleségül vette Andrée de Vivonne bárónőt.
1629-ben, még 16. életévének betöltése előtt önkéntesként részt vett XIII. Lajos hadseregének itáliai hadjáratában, s egészen 1631 márciusáig katonáskodott.
Elsőszülött fia, VII. Ferenc 1634. június 15-én született.
1635-ben a spanyolok ellen harcolt önkéntesként, de a hadjárat végén, Párizsba való visszatérésekor a király környezetének nem tetsző kijelentéseket tett, ezért száműzték XIII. Lajos udvarából. Ekkor a szintén száműzött apjához utazott, Angoulême környékén fekvő birtokukra, Verteuil-be, és a kegyvesztettség keserűségét azzal enyhítette, hogy szerelmi kapcsolatra lépett a királyné környezetéhez tartozó befolyásos, de akkor éppen Tours városába száműzött Chevreuse hercegnével, aki 13 évvel volt idősebb nála.
Katonai és szerelmi kalandjai közepette is szorgalmasan gondoskodott utódai nemzéséről: 1635-ben megszületett második fia, 1637-ben első, 1638-ban második, 1641-ben harmadik leánya, 1642-ben harmadik, 1646-ban negyedik, 1655-ben pedig utolsó, ötödik fia.
1637-ben apját visszafogadta kegyeibe a király, s vele együtt La Rochefoucauld is visszatérhetett a királyi udvarba. Itt hamarosan intrikákba keveredett: a nagy hatalmú Richelieu bíborossal feszült viszonyban álló Anna királynét Brüsszelbe akarta menekíteni. Terve kudarcot vallott, bűnösnek találták, s egy hétre a Bastille-ba zárták, majd két évre ismét apja ősi birtokára, a verteuil-i kastélyba száműzték.
A két év elteltével 1639-ben tovább katonáskodott, s vitézsége elismeréseként Richelieu nemcsak megbocsátott neki, hanem magas katonai beosztást is felajánlott, de La Rochefoucauld ezt nem fogadta el, hogy megőrizhesse függetlenségét a bíborossal szemben.
1642. december 4-én meghalt Richelieu bíboros. Néhány héttel később, karácsonykor La Rochefoucauld részvételével már el is kezdődött az a főnemesi szervezkedés, amely az ország gazdasági életét hosszú időre szétziláló 1648–53 közötti Fronde mozgalomba torkollott.
1643-ban meghalt XIII. Lajos király. A trónörökös, XIV. Lajos ekkor még gyermek volt, a hatalmat régensként anyja, Ausztriai Anna anyakirályné, és főleg annak bizalmasa, Mazarin bíboros gyakorolta 1651-ig, sőt valójában a 13 éves XIV. Lajos 1651-es nagykorúvá nyilvánítása után is, egészen 1661-ig).
La Rochefoucauld-t a királyné 1647-ben még kormányzóvá nevezte ki Poitou tartomány élére, de 1648 decemberében, a zavargások kirobbanásakor a herceg azonnal átállt a zendülők oldalára. Szerelmi viszonyt tartott fenn Anne Geneviève de Bourbonnal, Longueville hercegnével, a központi hatalom ellen lázadó II. Louis de Bourbon-Condé-nak, Enghien hercegének, a „Nagy Condénak”, a Fronde vezérének nővérével, ebből a kapcsolatból 1649 januárjában fia is született. E szerelmi kapcsolatát kihasználva La Rochefoucauld a Fronde mozgalom egyik vezéralakja lett. A Fronde következő, zavaros éveiben azonban szinte minden barátjával, protektorával és magával Anna anyakirálynéval is összeütközésbe került, aki megtorlásként leromboltatta a verteuil-i kastélyt, 1651 szeptemberében pedig Longueville hercegné is szakított vele.
1653-ban, negyvenéves korában fogott hozzá első művének, a Mémoires-nak (Emlékiratok) összeállításához, s két évvel később kezdett viszonyt az éppen férjhez ment, 25 éves Madame de Lafayette-tel, aki – majd csak 1678-ban megjelenő – Princesse de Clèves (Clèves hercegnő) című híres regényét La Rochefoucauld közreműködésével írta.
1656-tól állandó vendége lett az irodalmi szalonoknak, különösen Madame de Sablé szalonjának, amelynek résztvevői – Pascal, Arnaud, Mademoiselle de Scudéry, Madame de Lafayette és mások – előszeretettel szerkesztettek aforizmákat, maximákat.
1659-ben egy portrégyűjteményben jelent meg első irodalmi műve, a Portrait de La Rochefoucauld par lui-même (La Rochefoucauld önarcképe). (Ugyanebben a kötetben olvasható Madame de Lafayette írása Madame de Sévignéről.) 1662-ben a második mű, a Mémoires (Emlékiratok) is megjelent, ezt követően La Rochefoucauld élete hátralévő 20 esztendejét jobbára az írásnak szentelte. XIV. Lajos visszafogadta a királyi udvarba, La Fontaine, a nagy meseíró pedig két meséjét is neki dedikálta, a L’Homme et son image (Az ember és a képe) és a Les Lapins (A nyulak) címűt.
Fő művének, a Maximes (Maximák) című aforizmagyűjteménynek több, egyre bővülő kiadása is megjelent még életében: az első 1664-ben még csak 316 maximát tartalmazott, a véglegesnek tekintett utolsó, két évvel halála előtt, 1678-ban már 504-et.
Párizsi palotájában az 1680. március 17-re virradó éjjel érte a halál, miután Jacques-Bénigne Bossuet kanonoktól, a trónörökös (a későbbi XV. Lajos) nevelőjétől, leendő meaux-i püspöktől, jelentős prédikátortól és egyházi írótól megkapta az utolsó kenetet.
La Rochefoucauld művészete mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy rendkívül tömören, élesen tudja megfogalmazni az emberi gyengeségeket s azt a meggyőződését, hogy korának társadalma a hazugságra épül: Les hommes ne vivraient pas longtemps en société, s’ils n’étaient les dupes les uns des autres (Az emberek nem sokáig élnének társadalomban, ha nem tudnák egymást becsapni. – 87. maxima). Pascal ugyanezt így fejezi ki: La vie humaine n’est qu’une illusion perpétuelle: on ne fait que s’entre-tromper et s’entre-flatter. L’union qui est entre les hommes n’est fondée que sur cette mutuelle tromperie.[1] (Az emberi élet folytonos illúzió: becsapjuk egymást, hízelgünk egymásnak. Az emberek közti szövetség egyedül erre a kölcsönös megtévesztésre épül.)
A Maximák öt, még a szerző életében megjelent kiadásának szövegét összehasonlító irodalomtörténészek felfedezni vélik Madame de Lafayette-nek La Rochefoucauld-ra gyakorolt hatását; ennek tulajdonítják, hogy az első kiadások nyers megfogalmazásai az ötödik kiadásban egy-egy „gyakran”, „általában”, „néha” beszúrásával némileg enyhültek.
A Maximák több kiadása megjelent magyar nyelven is, az elsőt 1810-ben Kazinczy Ferenc még németből fordította magyarra.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
