déli szláv nyelv From Wikipedia, the free encyclopedia
A horvát nyelv (horvátul: hrvatski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, annak is a nyugati alcsoportjához. A szociolingvisztika szempontjából egyrészt a hagyományosan szerbhorvát nyelvnek nevezett, a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak közös abstandnyelvének egyik változata, másrészt különálló, saját sztenderddel rendelkező ausbaunyelv. A horvát hivatalos nyelv Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, a szerbiai Vajdaságban és Montenegróban. Horvát nemzeti kisebbségek beszélik Ausztriában (Burgenlandban), a Vajdaságban, Magyarországon és Romániában. Nagyszámú horvát ajkú kivándorolt él Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is. A burgenlandi horvát nyelvnek (gradišćei nyelv) is kisebbségi nyelvi státusza van, oktatják az ausztriai és nyugat-magyarországi horvát nemzetiségi iskolákban, és a horvát állam is szavatolja ennek nyelvi státuszát.
| Horvát nyelv hrvatski jezik | |
| Beszélik | Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia (Vajdaság), Magyarország, Románia, Ausztria (Burgenland) stb. |
| Terület | Közép-Európa, Balkán |
| Beszélők száma | kb. 5–6 millió fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Balti-szláv nyelvek Szláv nyelvek déli csoport nyugati alcsoport horvát nyelv |
| Írásrendszer | Latin írás |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos |  Horvátország Bosznia-Hercegovina Európai Unió |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | hr |
| ISO 639-2 | hrv (scr (B); visszavonva[1]) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz hrvatski jezik témájú médiaállományokat. | |
A világban élő horvátok számát körülbelül hatmillióra becsülik. Ha a Horvátországban és a többi volt jugoszláv köztársaságban élőkről lehet állítani, hogy beszélnek horvátul, nem lehet megmondani, a környező vagy a távolabbi országokban élők közül hányan ismerik a nyelvet, hacsak a rendelkezésre álló statisztikák nem pontosítják ezt. A horvát népesség eloszlása a világban a következő:
| Ország | Személyek száma | Személyek státusza | Év |
|---|---|---|---|
| Horvátország | 4 096 305 | horvát anyanyelvűek | 2011[2] |
| 3059 | horvátszerb anyanyelvűek | ||
| Bosznia-Hercegovina | a 3 861 912 személyes összlakosságnak a 15,4%-a | horvát nemzetiségűek | 2013[3] |
| a lakosság 14,6%-a | horvát anyanyelvűek | ||
| Chile | 380 000 (becslés) | horvát származásúak[4] | |
| Amerikai Egyesült Államok | 53 040 | horvátul beszélők | 2013[5] |
| Argentína | 250 000, belőlük 8 000 horvátországi születésű (becslés) | horvát származásúak[4] | |
| Németország | 219 541 | horvát állampolgárok | 2011[6] |
| Ausztria | 131 000 | a horvát nyelvi kisebbséghez tartozók | 2003[7] |
| 44 489 | Horvátországban születettek | 2017[8] | |
| Svájc | 80 000 (becslés) | horvát származásúak | 2022[9] |
| Kanada | 52 330 | horvátul beszélők | 2011[10] |
| Szerbia | 19 223 | horvát anyanyelvűek | 2011[11] |
| Ausztrália | 61 548 | otthon horvátul beszélők | 2011[12] |
| Brazília | 50 000, belőlük 15 000 horvátországi születésű (becslés) | horvát származásúak[4] | |
| Szlovénia | 35 642 | horvát nemzetiségűek | 2002[13] |
| Olaszország | 8979 | horvát állampolgárok | 2015[14] |
| Magyarország | 16 053 | családi, baráti közösségben horvátul beszélők | 2011[15] |
| Peru | 6800, belőlük 800 horvátországi születésű (becslés) | horvát származásúak[4] | |
| Románia (a Bánságban, Krassóvárban és környékén) | 5167 | horvát anyanyelvűek | 2011[16] |
| Montenegró | 6021 | horvát nemzetiségűek | 2011[17] |
| Svédország | 6221 | horvát állampolgárok | 2016[18] |
| Uruguay | 5000 (becslés) | horvát származásúak[4] | |
| Észak-Macedónia | 2248 | horvát nemzetiségűek | 1994[19] |
A horvát hivatalos nyelv Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban[20] és a szerbiai Vajdaságban.[21] A horvát hivatalos nyelve az Európai Uniónak is.
Továbbá a horvát nyelvnek hivatalosan kisebbségi nyelvi státusza van Ausztriában (Burgenlandban)[22] és Olaszországban (Molise tartományban).[23] Romániában használható a helyi hatóságokkal való érintkezésben azokban a helységekben, ahol a horvát nemzetiségűek száma eléri a 20%-os arányt.[24] Ez érvényes a Krassó-Szörény-megyei Krassóvár és Kiskrassó helységekre.
A közép-délszláv diarendszer, az élettelen dologra vonatkozó kérdőszó alany- és tárgyesete („mi?” „mit?”) alapján megállapított három nyelvjárása, a horvát nyelvre is vonatkozik.[25]
A közép-délszláv diarendszerre vonatkozik még egy, a fenti nyelvjárások feletti felosztás aszerint, hogyan fejlődött tovább az ősszláv, a szlavisztikában hagyományosan ĕ-nek, az óegyházi szláv cirill ábécében pedig ѣ-nek átírt és „jat”-nak nevezett magánhangzó. Ez vonatkozik a horvát nyelvre is, és három „kiejtés”-nek (izgovori) nevezett területi változatot határoz meg: az ije-ző [(i)jekavski], e-ző (ekavski) és i-ző (ikavski) nyelvjáráscsoportokat.[27]
A horvát sztenderd nyelvváltozat a sto nyelvjárásra és az ije-ző kiejtésre alapszik. A másik két nyelvjárásnak, illetve a gradišćei nyelvnek is van írott nyelvi normája. E négy variánst Horvátországban is és külföldön is külön horvát nyelvi normákként kezelik. Vannak más változatok is: még a török időkben a burgenlandi horvátokhoz hasonlóan Morvaországba is telepedtek le horvátok. A morvaországi horvátok ma már csak 150-en vannak, nyelvjárásuk szintén csa, amelybe sok nyugati szláv elem épült be a cseh és morvaországi cseh nyelvjárásokból.[28] A morva-mezői, vagy alsó-ausztriai horvátok is csa területről származtak, őket azonban a német lakosság erőszakkal kényszerítette még a 16. században nyelvük és kultúrájuk elhagyására.[29] A morva-mezői horvát közel állt a gradišćeihez, s bár nem maradt sok feljegyzés róla, mindenesetre kétségtelen, hogy nagyon erős volt a német hatás benne, sokkal nagyobb mint a gradišćeiben.[30] A pozsonyi horvátok is a gradišćei nyelvet beszélik, és ennek irodalmi normáját használják (mivel Nyugat-Magyarország északi része Csehszlovákiához került a második világháború után), az ő nyelvjárásukban viszont több a szlovák elem. A romániai horvátok közül a krassovánok egy rendkívül archaikus nyelvjárást beszélnek, amely sto eredetű, de a mostani sto-horváttól jobban differenciált, s mivel a területen a torlaki dialektust beszélő délszláv népcsoport is él (amelyről vita folyik, hogy szerb-e, vagy bolgár) a krassovánba torlaki elemek is bekerültek.[31] A krassován nyelvet a 2011-es népszámláláskor a krassóvári horvátok egy része anyanyelvének vallotta.
Mivel alapja a sto nyelvjárás, a mostani horvát irodalmi nyelv még mindig csaknem azonos a szerb, a bosnyák és a montenegrói sztenderddel, szemben a másik két horvát nyelvváltozattal, amelyek nagy mértékben eltérnek a sztenderdtől.
Ezen szakasz a horvát nyelv külső történetét mutatja be röviden.[32]
Az első szláv törzsek körülbelül az avarokkal egy időben, a 6. század végén jelenhettek meg a Kárpát-medencétől délre. Egyrészt maguk az avarok telepíthették le őket, mint a nekik alávetett népekből szervezett gyepű részeit. Másrészt pedig (főleg a 630-as évek után) a Bizánci Birodalom is telepítette őket maga és az avar állam közé, szintén védelmi megfontolásokból: belátva, hogy nem bírnak a szláv törzsek offenzívájával – így régi római mintára „bizánci végeket”, a bizánci hatalmat formálisan elismerő „szklaviniákat” szerveztek a Balkán-félsziget jórészéből.[33]
A horvátok első szövegei a 9. században íródtak glagolita ábécével, de nem maradtak fenn. A legrégebbről fennmaradottak a 11. századból származnak. Ezek többségét kőbe vésték, mint például a Baška községben (Krk-szigeten) megtalált kőlap. Ez az első olyan óegyházi szláv nyelvű szöveg (glagolita írással), amelyben a nép nyelvének elemei is fellelhetők. Ugyanakkor ez a horvát nép első írásos megemlítése is.
A 12. században elkezdték használni a cirill ábécét is. A latin ábécét csak a 14. század óta használják, eleinte egy ideig párhuzamosan az előző kettővel. A glagolita írást egész Horvátországban a 15. század végéig használták még, sőt egyes tengerparti régiókban a 19. század elejéig.
A 13. század közepén IV. Ince pápa engedélyezte a horvát nyelv használatát a liturgiában, így a horvát római katolikus egyház volt Európában az egyetlen, amelyet az Apostoli Szentszék felmentett a latin nyelv és a latin ábécé kötelező használata alól.[34] A 15. század második feléig az irodalmat a horvát egyházi szláv nyelven írták. Ennek aranykora a 14. és a 15. század volt. Ekkor íródott:
A 12. és a 15. század között a volt Jugoszlávia területén beszélt szláv nyelv sok tájszólásra oszlott fel, amelyek a ma is létező csa, sto és kaj nyelvjárásokba csoportosulnak.
Az első nyelvjárás, amelyben horvátul írtak, a csa volt. Ebben szerkesztették meg az első horvát, egyházi szláv elemeket is tartalmazó világi szövegeket, a 13. században: Tekintés Isztriára (1275) és a Vinodoli kódex (1288). A Faust Vrančić által megszerkesztett első horvát szótár (1595) is erre a dialektusra alapszik.
A sto nyelvjárás első írásos emlékei is tartalmaznak egyházi szláv elemeket. Az első teljesen ebben a nyelvjárásban szerkesztett írás a Vatikáni horvát imakönyv, amelyet a csa nyelvjárásból írtak át 1380 és 1400 között, Dubrovnikban. Az ebben a nyelvjárásban alkotott horvát irodalom bölcsője a dalmáciai Dubrovnik régiója és Szlavónia.
Utolsóként a kaj nyelvjárás vonult be a horvát irodalomba, 1578-ban, Antun Vramec Postilla című munkájával. Ekkor úgy látszott, hogy ennek a nyelvjárásnak van jövője, mivel azokon a vidékeken beszélték, ahova nem jutott el az Oszmán Birodalom hatalma. A 16. századtól a 19.-ig sok író használta, melyek között a legismertebbek Blaž Đurđević, Nikola Krajačević , Andrija Jambrešić, Štefan Fuček, Ignac Kristijanović, Tomaš Mikloušić, és Tituš Brezovački. Mindannyian jelentős műveket írtak, a kaj irodalmi nyelv az élet minden területén képviseltette magát.[35] Maksimilijan Vrhovac püspök és államférfi megpróbálta az általános állami nyelv szintjére emelni egész Horvátországban, mégpedig úgy, hogy az általa elképzelt irodalmi nyelv jelentős számú sto nyelvi elemet is befogadott volna.[36]
A modern, azaz a 21. századitól kevéssé különböző horvát nyelv, a 14. és a 15. században kezdett egyre fontosabb helyet elfoglalni. Az első jelentős dokumentuma a Vatikáni horvát imakönyv.
Az első sztenderdizálási kísérletek a 17. századra vezethetők vissza, amit a barokk szlavizmus korszakának neveznek. A kor irodalma jól tükrözi ezeket a kísérleteket. A modern horvát irodalmi nyelv megalkotásához hozzájárult:
A horvát nyelv sztenderdizálása szorosan kapcsolódik a horvátok nemzeti öntudatának feléledéséhez, ami a nemzetek kialakulásának általános európai irányzatának felel meg a 19. században. Ezt Horvátországban az illír mozgalom képviseli, ami horvát nemzeti megújulás néven is ismeretes. Résztvevői főleg fiatal polgári származású értelmiségiek voltak.
A mozgalom vezetője Ljudevit Gaj volt, aki nyelvészként, politikusként, újságíróként és íróként is tevékenykedett. A Kratka osnova horvatsko-slavenskog pravopisanja (Röviden a horvát-szláv helyesírás alapjairól) (Buda, 1830) című munkájában javasolta a horvát nyelv a 21. században is használt latin abécéjét, amelyet a cseh és a lengyel nyelv ábécéiből átvett diakritikus jelekkel egészítette ki, valamint a fonetikus elven alapuló helyesírást. A későbbiek során ezeket alkalmazták az egész horvátok lakta területen, a különböző régiókban használt olasz, német és magyar írásjelek helyett.
Ugyancsak ebben az időszakban honosodott meg a horvát irodalmi nyelv sztenderdje az ije-ző sto nyelvjárás alapján. Ezzel a többi nyelvjárásban alkotott irodalomnak vége szakadt.
Az illír mozgalom ideológiája nem korlátozódott Horvátországra. Ideálja az összes délszláv egy utópikus illír nemzetbe való tömörítése volt, a szlovénektől a bolgárokig, akik mind idegen uralom alatt éltek. Törekvései egyeztek egyes szerb értelmiségiekéivel, ami nyelvészeti téren a szerbhorvát nyelv eszméjéhez vezetett. Vuk Stefanović Karadžić a szerb nyelvre vonatkozó reformja, amely ennek sztenderdjét ugyancsak a sto nyelvjárásra alapozta, egybeesik Ljudevit Gaj reformjával. Ez megnyilvánul, például, az úgynevezett „Bécsi megegyezés”-ben, amelyet hét horvát és szerb értelmiségi (köztük Vuk Karadžić is) írt alá 1850-ben, Franc Miklošič szlovén nyelvész kezdeményezésére. Ebben megállapodtak néhány, a horvát és a szerb nyelvre vonatkozó közös normában.
Ettől az időszaktól fogva, a nyelvészet tere és a politikáé egybefonódnak a 21. században is. Időszakról időszakra, a horvát és a szerb nyelv közötti viszony a kettő egysége és különálló jellege között ingadozik, a beszélőik által átélt történelmi eseményektől függően.
A 19. század második felében a függetlenségi mozgalmak megélénkülnek. Sok horvát a függetlenség kivívását csak a többi délszláv néppel, elsősorban a szerbekkel együtt látja megvalósíthatónak. Josip Juraj Strossmayer diakovári horvát püspök az első, aki a „jugoszláv” szót használva, kidolgoz 1866-ban egy olyan programot, amely a Habsburg Birodalom határain belül élő délszlávok egyesítésére vonatkozik. Ugyancsak ő hozza létre Zágrábban a Tudományok és művészetek jugoszláv akadémiáját. A nyelv terén két főbb irányzat körvonalazódik:
A horvát és a szerb nyelv közötti közeledés folytatódik az első világháború után, ezúttal a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság keretén belül, amelyből később Jugoszlávia lesz. Ez az állam a háborúban győztes Szerbia égisze alatt keletkezett, és a belgrádi hatóságok megpróbálják uralkodóvá tenni a szerbhorvát nyelv eszméjét, sőt arra törekednek, hogy az egész állam nyelve az e-ző kiejtésű szerb nyelv legyen. Ez viszont nem felel meg a függetlenségre törekedő horvátoknak.
A második világháború alatt megalkotják az úgynevezett „Független Horvát Államot”, a Harmadik Birodalom hűséges kiszolgálóját, amely könyörtelen üldöztetésnek teszi ki a szerb kisebbséget. Nyelvi téren hatóságai a szerb nyelvtől való minél nagyobb eltávolodás szélsőségébe esnek, úgymond „megtisztítva” a horvát nyelvet a szerb elemektől.
A háború utáni kommunista Jugoszláviában a horvát és a szerb nyelv egymáshoz közelítése a párt- és állampolitika részévé válik. Ezt a horvát kommunisták is elfogadják, ami világosan kitűnik az 1954-ben elfogadott „Újvidéki megegyezés”-ből. Ezt 25 nyelvész és író írja alá, 18 szerb és hét horvát. Abban egyeznek meg, hogy a szerbek, horvátok, montenegróiak és bosnyákok közös nyelve a szerbhorvát, amit horvátszerbnek is lehet nevezni, és amelynek két irodalmi változata van, a szerb és a horvát. Ugyanakkor elhatározzák egy közös szótár kiadását is.
A rendszer 1960-as évekbeli viszonylagos liberalizációját kihasználva, a horvát értelmiségiek elégedetlenségüket fejezik ki a szerb nyelvváltozat elhatalmasodása iránt az állam intézményeiben. 1967-ben hét horvát nyelvész és író megszerkeszti a „Nyilatkozat a horvát irodalmi nyelv helyzetéről és elnevezéséről” című dokumentumot, amelyet minden horvát intézmény aláír, és amelyben nem három, hanem négy jugoszláviai nyelv egyenrangúságát követelik: a szlovén, a horvát, a szerb és a macedón nyelvét. Ugyanakkor kérik, hogy a szerb nyelv ne legyen többé uralkodó állami szinten és az államszövetség intézményeiben. A horvát nyelvészek a horvát irodalmi nyelvet önálló entitásnak nyilvánítják ki, és számos új szót alkotnak, azzal a céllal, hogy a horvát nyelv minél inkább különbözzön a szerbtől.
Horvátország függetlenségének kikiáltása nyomán (1991) felgyorsul a horvát nyelv elválasztása a szerbtől azzal, hogy próbálják „megtisztítani” a szerb elemektől és a nemzetközi szavaktól, megnehezítik a jövevényszavak behatolását a nyelvbe, újraélesztenek már nem használt régi horvát szavakat, szláv alapú neologizmusokat alkotnak,[37] és megpróbálnak elemeket átvenni a kaj és a csa nyelvjárásokból is.[38]
Ezen szakasz a horvát nyelv fontosabb fonológiai, fonetikai és prozódiai jelenségeivel foglalkozik.[39]
A horvát nyelv 32 fonémával rendelkezik, és írása nagy mértékben a fonéma-graféma megfelelés elvét követi, azaz fonematikus. A betűk és a fonémák közötti megfelelések a következők:
| Betű | IPA-jel | Megközelítő magyar kiejtési példa |
|---|---|---|
| röviden ejtett ’á’;[40] ámbár | ||
| bor | ||
| cég | ||
| csap | ||
| ty és cs közötti hang (mikor "ts"-t ejtünk egyben) | ||
| dóm | ||
| gy és dzs közötti hang (mikor "ds"-t ejtünk egyben) | ||
| menedzser | ||
| rövid zárt e | ||
| föld | ||
| gáz | ||
| technika | ||
| ing | ||
| jel | ||
| kör | ||
| liba | ||
| lágy l[42] | ||
| mák | ||
| nő | ||
| nyer | ||
| ország | ||
| piros | ||
| rózsa | ||
| szék | ||
| sajt | ||
| talp | ||
| ugrik | ||
| (lazán ejtett v) vár | ||
| zaj | ||
| zsivaj |
Megjegyzések:
Egyes főnevek és melléknevek egyes alakjaiban jelen van egy a, a szó végi mássalhangzó-torlódást feloldandó, de más alakjaiban eltűnik. Például az ’öregember’ jelentésű szó töve starc-, alanyesete egyes számban starac, de névszóragozás közben az a kiesik: starca ’az öregembert’. Két mássalhangzóra végződő nőnemű tövek esetében, többes szám birtokos esetben beékelődik a két mássalhangzó közé: szótő sestr-, egyes szám alanyeset sestra, többes szám birtokos eset sestara.
Az -ao-, -eo- vagy -io-ra végződő hímnemű szavak [pl. čitao sam ’olvastam’ (hímnemű alany), anđeo ’angyal’, cio ’egész’ (hímnem)] valamikor a nyelv történetében kemény -l-re végződtek, amely -o-vá fejlődött, de csak szó végén. Ez az -l ragozás közben visszaalakul, ha a szó belsejébe kerül, azaz toldalék követi: čitala sam ’olvastam’ (nőnemű alany), anđela ’az angyalt’, cijela ’egész’ (nőnem).
Ha egy toldalék szóhoz való hozzátevésekor egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó találkozik, az első a másodikhoz hasonul. Ilyképpen,
| a zöngés | b, | g, | d, | đ, | z, | ž, | dž | magánhangzókból | |
| zöngétlen | p, | k, | t, | ć, | s, | š, | č | lesz, és fordítva. |
Például a vrabac ’veréb’ főnévben ragozás közben a /b/ a zöngétlen /p/ párjával váltakozik. Ez utóbbi akkor jelenik meg, amikor az /a/ kiesik a /b/ és a /t͡s/ közül, mivel a utóbbi zöngétlen és a /b/ hozzá hasonul: vrapca ’a verebet’.
Toldalékoláskor sokszor előfordul, hogy a toldalék előtti mássalhangzó palatalizálódik, olyan értelemben, hogy képzési helye a szájpadlás legmagasabb része felé tolódik. Gyakoribb esetek:
A horvát nyelvben a hangsúly nemcsak erősségi (mint a magyarban), hanem zenei is (vö. tónus), azaz a hangsúlyos magánhangzót a hanglejtés egy tónussal feljebb vagy lejjebb viszi a szó többi magánhangzójához képest.
A hanglejtés ereszkedő vagy emelkedő volta és a magánhangzó rövidsége vagy hosszúsága négyféleképpen társulhatnak, négyféle hangsúlyt határozva meg. Ezeket írásban csak a nyelvészeti munkákban, a szótárakban és a nyelvtankönyvekben jelölik. Az erre használt jelek a példákban láthatók:
A hangsúly helye változó, de néhány korlátozáshoz kötött. A főbb korlátozások a következők:
Hangsúlytalan magánhangzó is lehet rövid vagy hosszú. A hosszúakat vízszintes felülvonással ( ¯ ) jelölik, nem szokványos írásokban (például žèna ’nő’ / žénā – többes szám birtokos eset). Hangsúlytalan hosszú szótag csak hangsúlyos szótag után következhet.
Amint ebből a példából látszik, a hangsúly jellegének és a magánhangzók tartamának funkcionális értékük van, mint például itt, ahol két esetet különböztetnek meg. A hangsúly helyének is van funkcionális értéke, például a melléknevek hosszú alakjának a ragozásában (lásd A melléknevek ragozása).
A simulószók között egyesek mindig hangsúlytalanok, mások olykor hangsúlytalanok, máskor hangsúlyosak. Az elsők kategóriáját az enklitikumok altkotják, azaz a hangsúlytalan személyes névmások, a segédigék hangsúlytalan alakjai és a li partikula, a másodikat a proklitikumok, azaz az elöljárószók, a kötőszók és a ne tagadó partikula. Mindkét kategóriabeli szavak prozódiai szempontból egyetlen, azaz egyetlen hangsúlyt hordozó szót alkotnak a csoportjuk lexikális (fogalmi) jelentésű szavával: enklitikum esetében a hangsúly a lexikális jelentésű szón marad, proklitikuméban a hangsúly átkerül ez utóbbira, amennyiben a lexikális jelentésű szónak ereszkedő a hangsúlya. Példák:
A kötőszók között vannak olyanok is, amelyek nem hangsúlyozhatók, a ’pedig’, da ’hogy’ és i ’és’, hacsak nem követi őket szünet: životinje ȋ, što je važno, ljudi ’az állatok és, ami fontos, az emberek’.
A horvát nyelv alaktani szerkezetére nézve az ún. flektáló (hajlító-ragozó) típusú nyelvek közé tartozik. Viszonylag magas fokú szintetizmus jellemzi, azaz viszonylag fontos szerepe van benne a toldalékolásnak, valamint fuzionális, ami azt jelenti, hogy egyetlen toldalék egyszerre több nyelvtani kategóriát is kifejezhet.[44]
A legtöbb indoeurópai nyelvhez hasonlóan a horvátban is megvan a nyelvtani nem (hím-, nő- és semlegesnem) és az elöljárószók használata.
A horvát főnevek lehetnek:
Négy ragozási osztály van, amelyekbe a főnevek alanyesetű alakjuknak a végződése szerint vannak besorolva, és hét eset. Íme négy szabályos ragozású főnév, két, a legtöbb főnevet tartalmazó ragozási osztályból:
| Eset | Hímnem | Semlegesnem | Nőnem | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| élő | élettelen | egyes szám | többes szám | egyes szám | többes szám | |||
| egyes szám | többes szám | egyes szám | többes szám | |||||
| Alanyeset | mȃjstor ’mester’ | mȃjstori | òdmor ’pihenés’ | òdmori | zlȃto ’arany’ | zlȃta | mrȅža ’háló’ | mrȅže |
| Birtokos eset | mȃjstora | mȃjstōrā | òdmora | òdmōrā | zlȃta | zlȃtā | mrȅžē | mrȇžā |
| Részeshatározó eset | mȃjstoru | mȃjstorima | òdmoru | òdmorima | zlȃtu | zlȃtima | mrȅži | mrȅžama |
| Tárgyeset | mȃjstora | mȃjstore | òdmor | òdmore | zlȃto | zlȃta | mrȅžu | mrȅže |
| Megszólító eset | mȃjstore! | mȃjstori! | òdmore! | òdmori! | zlȃto! | zlȃta! | mrȅžo! | mrȅže! |
| Eszközhatározó eset | mȃjstorom | mȃjstorima | òdmorom | òdmorima | zlȃtom | zlȃtima | mrȅžom | mrȅžama |
| Határozói eset | mȃjstoru | mȃjstorima | òdmoru | òdmorima | zlȃtu | zlȃtima | mrȅži | mrȅžama |
Megjegyzések:
Hagyományosan a horvát mellékneveket a következőképpen osztályozzák:
A mellékneveknek kétféle formája létezik, a rövid és a hosszú. A rövidre a hímnemben mássalhangzóra végződő egyes szám alanyeset jellemző, a hosszúra – az -i végződés ugyanebben az esetben:
Majdnem minden minőségjelző melléknévnek van rövid és hosszú alakja is. A hosszú a rövid alakhoz hozzáadott -i-vel képződik: smeđ > smeđi ’barna’. Ezek esetében a rövid alakot határozatlannak is nevezik, a hosszút pedig határozottnak. Ennek a magyarban a határozott névelővel használt melléknév felel meg. Példa: Kupio sam jedan šešir smeđ i jedan siv. Smeđi sam ubrzo izgubio, sivi nosim i danas. ’Vettem egy barna kalapot és egy szürkét. A barnát hamar elvesztettem, a szürkét még ma is viselem’.
Határozatlanként és határozottként is használják azokat a mellékneveket, amelyeknek csak egy alakjuk van. Ilyenek a birtokos melléknevek (csak rövid formájuk van), és a -ski, -nji és -ji-re végződő melléknevek, amelyeknek csak hosszú alakjuk van. Ide tartoznak a melléknevek középfokú és hasonlító felsőfokú alakjai is (lásd lentebb).
A középfokot a következő toldalékokkal fejezik ki:
Az összehasonlításnak két szerkezete van: od elöljáró + birtokos esetű főnévvel (Kamen je tvrđi od zemlje) vagy nego + alanyesetű főnévvel: Kamen je tvrđi nego zemlja ’A kő keményebb, mint a föld’.
Vannak rendhagyó középfokú alakok is, amennyiben tövük különbözik az alapfokú alakétól: dobar – bolji ’jobb’, zao – gori ’rosszabb’, velik – veći ’nagyobb’, malen – manji ’kisebb’, dug – dulji ’hosszabb’, melynek szabályos alakja is van: duži.
A felsőfok alakját a középfokú alak elé tett naj- előképző adja: bliži ’kozelebbi’ > najbliži ’a legközelebbi’. Háromféle szószerkezet lehetséges felsőfokú melléknévvel:
Rövid alak
| Eset | Hímnem | Semlegesnem | Nőnem | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| egyes szám | többes szám | egyes szám | többes szám | egyes szám | többes szám | |
| vȅlik ’nagy’ | vȅliki | vȅliko | vȅlika | vȅlika | vȅlike | |
| vȅlika | vȅlikīh | vȅlika | vȅlikīh | vȅlikē | vȅlikīh | |
| vȅliku | vȅlikīm(a)/-ima | vȅliku | vȅlikīm(a)/-ima | vȅlikōj | vȅlikīm(a)/-ima | |
| vȅlika (élő), vȅlik (élettelen) | vȅlike | vȅliko | vȅlikā | vȅliku | vȅlike | |
| vȅlik | vȅliki | vȅliko | vȅlikā | vȅlika | vȅlike | |
| vȅlikīm | vȅlikīm(a)/-ima | vȅlikīm | vȅlikīm(a)/-ima | vȅlikōm | vȅlikīm(a)/-ima | |
| vȅliku | vȅlikīm(a)/-ima | vȅliku | vȅlikīm(a)/-ima | vȅlikōj | vȅlikīm(a)/-ima | |
Hosszú alak
| Eset | Hímnem | Semlegesnem | Nőnem | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| egyes szám | többes szám | egyes szám | többes szám | egyes szám | többes szám | |
| vȅlikī ’a nagy’ | vȅlikī | vȅlikō | vȅlikā | vȅlikā | vȅlikē | |
| vȅlikōg(a) | vȅlikīh | vȅlikōg(a) | vȅlikīh | vȅlikē | vȅlikīh | |
| vȅlikōm(u/e) | vȅlikīm(a)/-ima | vȅlikōm(u/e) | vȅlikīm(a)/-ima | vȅlikōj | vȅlikīm(a)/-ima | |
| vȅlikōg(a) (élő), vȅlikī (élettelen) | vȅlikē | vȅlikō | vȅlikā | vȅlikū | vȅlikē | |
| vȅlikī | vȅlikī | vȅlikō | vȅlikā | vȅlikā | vȅlikē | |
| vȅlikīm | vȅlikīm(a)/ima | vȅlikīm | vȅlikīm(a)/-ima | vȅlikōm | vȅlikīm(a)/-ima | |
| vȅlikōm(e/u) | vȅlikīm(a)/-ima | vȅlikōm(e/u) | vȅlikīm(a)/-ima | vȅlikōj | vȅlikīm(a)/-ima | |
Megjegyzések:
| Eset | Egyes szám | Többes szám | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| jȃ ’én’ | tȋ ’te’ | ȏn ’ő’ (hímnem), òno – semlegesnem | òna ’ő’ (nőnem) | mȋ ’mi’ | vȋ ’ti’ | òni ’ők’, òna – semlegesnem, òne ’ők’ (nőnem) | |||
| mȅne, me | tȅbe, te | njȅga, ga | njȇ, je | sȅbe, se | nȃs, nas | vâs, vas | njȋh, ih | sȅbe | |
| mȅni, mi | tȅbi, ti | njȅmu, mu | njȏj, joj | sȅbi, si | nȁma, nam | vȁma, vam | njȋma, im | sȅbi | |
| mȅne, me | tȅbe, te | njȅga, ga, nj | njȗ, ju, je, nju | sȅbe, se | nȃs, nas | vâs, vas | njȋh, ih | sȅbe | |
| mnȏm, mnóme | tȍbōm | njȋm, njíme | njȏm, njóme | sȍbōm | nȁma | vȁma | njȉma | sȍbom | |
| mȅni | tȅbi | njȅm(u) | njȏj | sȅbi | nȁma | vȁma | njȉma | sȅbi | |
A., M., E. és H. esetekben a személyes névmásoknak csak hangsúlyos alakjuk van, B., R. és T. esetekben pedig egy hangsúlyos és egy hangsúlytalan alakjuk.
A magázó/önöző forma a Vi, amit általában nagybetűvel írnak.
Ezeket a következő esetekben használják:
Eszközhatározói esetben az egyes szám 1. személynek két hangsúlyos alakja van: a rövidebbet elöljárókkal használják, a hosszabbat ezek nélkül: Što se ne bi oženio mnome ’Miért ne venne engem feleségül’.
Tárgyeset egyes szám 3. személyben két hímnemű hangsúlytalan alak van és három nőnemű.
A hangsúlytalan alakokat általában elöljáró nélküli tárgyi vagy határozói funkcióban használják, a lexikális jelentést hordozó igealakok előtt vagy után, ezekkel együtt kiejtve őket, mintha egyetlen szót alkotnának: Jȃ sam te čȅkao ’Én vártalak’. A me, te, se, nj, nju alakokat lehet elöljárók után is használni, és akkor ezek hangsúlyosak lesznek: prȅdā me ’elém’, zȃ nj ’részére’.
Ami a ju és a je tárgyeset nőnemű alakok eloszlását illeti: je az általánosan használt alak, a ju-t pedig a je szótag szomszédságában használják, mégpedig a je segédige előtt (On ju je dočekao ’Ő megvárta’) és a je szótaggal végződő szavak után: Ne voli limunadu, ali pije ju kad je vruće ’Nem szereti a limonádét, de issza, amikor hőség van’.
A többi szláv nyelvhez hasonlóan és más indoeurópai nyelvekkel ellentétben, a horvátban csak egy visszaható névmás van (a fenti táblázatban az s-sel kezdődő). Ez mindig a mondat alanyára vonatkozik, akármilyen nemű, számú és személyű lenne is az: Naškodio si sebi ’Ártottál magadnak’. B./T. és R. esetben van hangsúlytalan alakja. A tárgyesetűt használják a visszaható igékkel: Ja sam se počešljao ’Megfésülködtem’ (hímnem), Ti si se počešljala ’Megfésülködtél’ (nőnem), Sestra se počešljala ’A nővér(em) megfésülködött’, Dječaci su se počešljali ’A fiúk megfésülködtek’.
Csak névmások a tko ’ki’ és a što ’mi’. Lehetnek:
Ragozásuk:
| A. | tkȍ | štȍ |
| B. | kòga, kȍg | čèga, čȅg |
| R. | kòmu, kòme, kȍm | čèmu |
| T. | kòga, kȍg | štȍ |
| E. | kȋm, kíme | čȋm, číme |
| H. | kȍm, kòme | čȅm, čemu |
Kérdő-vonatkozó névmások vagy determinánsok a következők:
Ezeket általában úgy ragozzák, mint a mellékneveket: a čiji és a koji névmásokat mint a hosszú alakúakat, a kakav és a kolik névmásokat mint a rövid alakúakat. Példaképpen íme a koji ragozása:
| Eset | Egyes szám | Többes szám | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Hímnem | Semlegesnem | Nőnem | Hímnem | Semlegesnem | Nőnem | |
| kòjā | ||||||
| kòjē | ||||||
| kòjōj | ||||||
| kòjū | ||||||
| kòjōm | ||||||
| kòjōj | ||||||
E névmás R./H. rövidebb alakjai (kȏmu, kȏme, kȏm) nem tévesztendők össze a tko névmás ugyanolyan esetű alakjaival (kòmu, kòme, kȍm), amelyektől csak a hangsúly jellege különbözteti meg őket.
Névmásokként ezek a magyar birtokos névmásoknak felelnek meg, determinánsokként pedig a magyar birtokos személyjeleknek. Alakjaik:
A horvát mutató névmások három távolsági fokot fejeznek ki:
A határozatlan névmások többségét bizonyos előképzőkkel alakítják kérdő névmásokból:
Utóképzővel alakított is van: kojigod ’akármelyik’, štogod ’akármi’.
Példák mondatokban: Netko te pozdravio ’Valaki köszönt neked’, Ništa nećeš doznati ’Semmit se fogsz megtudni!”, Bit ću sretan ako se nađe ikakav bolji izlaz iz ovoga položaja ’Boldog leszek, ha legalább valamilyen jobb kiutat találunk ebből a helyzetből’, Amo dolaze svakakvi ljudi ’Ide mindenféle emberek jönnek’, Možda će se naći gdjekoji oštar nož ’Talán találunk valami éles kést’, Znam od svega ponešto ’Mindenből tudok valamicskét’, Uvijek brbljaju koješta ’Mindig össze-vissza beszélnek’, Donesi štogod da pojedemo ’Hozzál valami akármilyen ennivalót’.
Vannak ezeken kívül kérdő névmásokból/determinánsokból és bizonyos különírott partikulákból alkotott határozatlan névmás értékű szókapcsolatok is. Mindezen partikulák jelentése a magyar ’akár-’ előtagéval azonos:
Példák mondatokban: Nikad me neće prevariti makar kolik lažac bio ’Sose fog becsapni, akármilyen jól hazudna’, Samo da naiđemo na budi kakvu vodu ’Bárcsak találnánk akármilyen vizet is’, Došao tko mu drago, moja su mu vrata otvorena ’Akárki jönne is, az ajtóm nyitva áll előtte’, Daj mu to za bilo što vagy Daj mu to za što bilo ’Add oda neki akármi ellenében’.
A jedan, jedna, jedno ’egy’, dva (hím- és semleges nem), dvije (nőnem) ’kettő’, tri ’három’ és četiri ’négy’ számneveket ragozzák, beleértve amikor más számoknak az utolsó számjegyei.
A 11–19-nek megfelelő számnevek eredetileg szószerkezetek: pl. jedьnъ na desęte (szó szerint ’egy tízen’) > jedanaest ’tizenegy’.
A 10-esnél nagyobb tízes számok nevei összetett szavak, pl. dva ’kettő’ + deset ’tíz’ > dvadeset ’húsz’. Egyesek esetében az első tag hangtani változáson ment keresztül, pl. šest ’hat’ + deset > šezdeset ’hatvan’.
A százas számoknak megfelelő számneveknek van összetett szó változatuk (a sto ’száz’ szóval) és két külön szóból álló (a sto-ból képzett stotina nőnemű főnévvel): dvjesto vagy dvije stotine 200, tristo vagy tri stotine 300, četiristo vagy četiri stotine 400.
Az 1000-nek két neve van: az egyik szláv (tisuća), a másik görög jövevényszó (hiljada). Mindkettő nőnemű főnév, és ennek megfelelően ragozzák. Ilyen főnév a milijarda ’milliárd’ is, és hímnemű a milijun ’millió’.
A főnév alakú számnevek és az utánuk álló főnév nem egyeznek esetben, hanem az utóbbi többes szám birtokos esetben áll: Donio mi je stotinu poklona ’Hozott nekem száz ajándékot”, Sin mu je nestao s tisućama drugih mladića ’A fia eltűnt ezer más fiatallal együtt’.
Pet ’öt’, šest „hat”, sedam „hét”, osam „nyolc” és devet „kilenc”, beleértve amikor más számoknak az utolsó számjegyei, és a tízes számoknak megfelelőek változatlan alakúak. Utánuk is többes szám birtokos esetben áll a főnév: Već deset dana puše jak vjetar ’Már tíz napja erős szél fúj’, Imala je petnaest bijelih kokošiju ’Tizenöt fehér tyúkja volt’.
A sorszámnevek esetragjai azonosak a hosszú alakú melléknevekéivel. Ezeket a tőszámnevekhez ajdák hozzá. A peti ’ötödik’, šesti ’hatodik’, deveti-től ’kilencedik’ dvadeseti-ig ’huszadik’ és a többi tízes számoknak megfelelőkben (trideseti ’harmincadik’ stb.) az alap-tőszámnévben nincs változás. A sedmi ’hetedik’ (< sedam), osmi ’nyolcadik’ (< osam), stoti ’századik’ (< sto), tisući ’ezredik’ (<tisuća) = hiljaditi (< hiljada), milijunti (< milijun) és milijardni (< milijarda) alap-tőszámneveiben vannak kisebb változások (az a kiesése, a t kötő-mássalhangzó stb.) A treći ’harmadik’ (< tri) és četvrti ’negyedik’ (<četiri) alapszavaiban nagyobb változások vannak, a jedan-nak és a dva-nak megfelelő sorszámneveknek pedig más tövük van: prvi ’első’, illetve drugi ’második’. A szám utolsó számjegyének megfelelő sorszámnevek ugyanazok, mint az egyedül álló számjegyeknek megfelelők: dvadeset prvi ’a huszonegyedik’, trideset drugi ’a harminckettedik’.
A gyűjtőszámnevek dvoje ’kettő, ketten’, troje ’három, hárman’, četvero vagy četvoro ’négy, négyen’, petero vagy petoro ’öt, öten’ stb. A többi a két utóbbival hasonlóan képződik, az -ero vagy az -oro képzővel. Ezeket a számneveket például különböző nemű vagy korú személyek csoportjára használják: stol za dvoje ’asztal két személynek’ (egy férfi és egy nő), Kako ih je sedmero sjedjelo oko vatre, [...] ’Mivel heten ültek a tűz körül, [...]’.
Ugyancsak gyűjtő jellegük van a fenti számnevekből képzett dvojica, trojica, četvorica, petorica stb. főneveknek. Ezek csak élőlények nevével használhatók, amelyek birtokos eset többes számban állnak: tròjica dječákā ’három fiú’.
Minden számjegynek van egy nőnemű főnév adta neve: jedinica, dvica, trica, četvrtica, petica stb.: praviti osmice ’nyolcasokat csinál’ (korcsolyával a jégen).[45]
Mint a szláv nyelvekben általában, a horvát igét is jellemzi az igeszemlélet kategóriája, amely főleg a cselekvés megvalósítási fokát fejezi ki.
A tulajdonképpeni jelen időt csak a folyamatos szemléletű igék fejezik ki, mégpedig csak egyszerű vagy főmondatban. A befejezett szemléletű igék jelen idejű alakját csak mellékmondatokban használják, és jövőbeli cselekvést fejez ki: Kad odspavam, bit će bolje ’(Majd) ha kialudtam magam, jobb lesz’.
A magyar nyelvben is kifejezik a cselekvés ezen árnyalatait, mint a fenti példák fordításaiban, a ’ki-’ igekötővel, illetve ennek hiányával.
A legtöbb ige egyazon lexikális jelentésű folyamatos–befejezett párokat alkot, például pisati ’ír’ – napisati ’megír’. A horvát nyelvben több módja van az egyik igeszemléletű ige alakításának a másik igeszemlétetűből:
A horvát igéket hat szabályos ragozási osztályba sorolják, a főnévi igenév tövének utolsó hangzója szerint, és egy hetedikbe, amelyben rendhagyó igék vannak. Három osztályhoz alosztályok is tartoznak: az 1.-höz hét alosztály, a 3.-hoz kettő, az 5.-hez pedig négy.
Szabályos, 1. osztálybeli, ennek 2. alosztályához tartozó ige ragozása (gyakrabban használt alakok):
| Mód | Idő | Alak | |
|---|---|---|---|
| Főnévi igenév (Infinitiv) | tresti ’rázni’ | ||
| Kijelentő mód (Indikativ) | jelen idő (prezent) | tresem ’rázok’ | |
| treseš | |||
| trese | |||
| tresemo | |||
| tresete | |||
| tresu | |||
| múlt idő (perfekt) | tresao / tresla / treslo sam ’ráztam’ | ||
| tresao / tresla / treslo si | |||
| tresao / tresla / treslo je | |||
| tresli / tresle / tresla smo | |||
| tresli / tresle / tresla ste | |||
| tresli / tresle / tresla su | |||
| 1. jövő idő (Futur prvi) | trest ću ’rázni fogok’ | ||
| trest ćeš | |||
| trest će | |||
| trest ćemo | |||
| trest ćete | |||
| trest će | |||
| 1. feltételes mód (Kondicional prvi) | tresao / tresla / treslo bih ’ráznék/ráztam volna’ | ||
| tresao / tresla / treslo bi | |||
| tresao / tresla / treslo bi | |||
| tresli / tresle / tresla bismo | |||
| tresli / tresle / tresla biste | |||
| tresli / tresle / tresla bi | |||
| Felszólító mód (Imperativ) | tresi! ’rázz!’ | ||
| (neka) trese! | |||
| tresimo! | |||
| tresite! | |||
| (neka) tresu! | |||
| Határozói igenév (Particip) | jelen idejű (prezenta) | tresući ’rázva’ | |
| múlt idejű (perfekta) | tresavši | ||
| Cselekvő melléknévi igenév (particip aktivni) | tresao, tresla, treslo, tresli, tresle, tresla | ||
| Szenvedő melléknévi igenév (particip pasivni) | tresen, tresena, treseno, treseni, tresene, tresena ’rázott’ | ||
Megjegyzések:
Kevésbé használt igealakok:
A horvát nyelvben vannak olyan határozószók, amelyek már eredetileg azok, mint például sad(a) ’most’ és tamo ’ott’, de a legtöbb más szófajokhoz tartozó szavakból ered, elsősorban melléknevekből:
Származnak még határozószók:
Egyszerű határozószókon kívül (a fenti példák) vannak összetettek is:
A módot és mennyiséget kifejező, valamint egyes időt és helyet kifejező határozószók fokozhatóak. A középfokuk alakja azonos a megfelelő melléknevek középfokú alakjávak semlegesnem alanyeset egyes számban, és a felsőfokuk ugyanazzal az előképzővel alakul: Példa: brzo ’gyorsan’ > brže ’gyorsabban’ > najbže ’a leggyorsabban’. Néhány határozószónak más szó a középfokú megfelelője: mnogo ’sok(at)’ – više ’több(et)’, malo ’kevés, keveset’ – manje ’kevésbé’, loše = zlo ’rosszul’ – gore ’rosszabbul’.
Különféle határozókra vonatkozó kérdések a következő határozószókkal kezdődnek: kad(a)? ’mikor?’, gdje? ’hol?’, kamo? ’hova?’, kud(a)? ’merre(felé)?’, odakle? ’honnan?’, kako? ’hogyan?’, koliko? ’mennyi?’, zašto? ’miért (mi okból; mi céllal)?’.
Kérdő határozószókból határozatlanok alakulnak ugyanazokkal a tagokkal, mint a fentebb említett határozatlan névmások:
Mint a határozatlan névmások esetében, az ’akár-’ magyar előtagnak megfelelő partikulákkal lehet határozószó értékű szókapcsolatokat alkotni: ma kad(a) = bilo kad(a) ’akármikor’, ma kako = bilo kako ’akárhogy’, ma dgje = bilo gdje ’akárhol’, ma kuda = bilo kuda ’akármerre’.
A horvát elöljárószók a magyar esetragoknak és névutóknak felelnek meg, és jelzőket vagy határozókat alkotnak főnévvel vagy névmással. A legtöbb elöljárószót ezekkel csak egy bizonyos nyelvtani esetben használják.
A birtokos esettel: blizu ’közelében’, do ’-ig’, duž ’mentén’, ispod ’alatt, alól’, ispred ’előtt, elől’, iz ’-ból/-ből’, iza ’túl’, između ’között, közül’, iznad ’felett, felől’, kod ’-nál/-nél, mellett’, pored ’mellett’, posle ’után’ (időben), prije ’előtt (időben)’, protiv ’ellen’, radi ’céljából, érdekében, -ért’, umjesto ’helyett’, usred ’közepén’, zbog ’miatt’.
A részeshatározó esettel: k(a) ’felé’.
A tárgyesettel: kroz ’keresztül’, niz(a) ’valami lefelé vezető irányában’, uz(a) ’mellett, közelében, -val/-vel’.
A határozói esettel: pri ’mellett, -kor’.
Más elöljárószók két, egyesek három esettel használhatók.
| Elöljárószó | Eset | A használat feltételei | Példa |
|---|---|---|---|
| među | tárgyeset | hely felé való mozgást kifejező ige után | Umješao se među ljude ’Az emberek közé vegyült’ |
| eszközhatározói eset | nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után | Šetao je među drvećem ’A fák között sétált’ | |
| na | tárgyeset | hely felé való mozgást kifejező ige után | Golub je sletio na krov ’A galamb a tetőre szállt’ |
| határozói eset | nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után | Golub je na krovu ’A galamb a tetőn van’ | |
| nad(a) | tárgyeset | hely felé való mozgást kifejező ige után | Nad njega su se spustile zelene grane ’Föléje zöld ágak ereszkedtek le’ |
| eszközhatározói eset | nem mozgást vagy nem valaki/valami felé való mozgást kifejező ige után | Nad selom su se crnjeli kišni oblaci ’A falu fölött esőfelhők feketélettek’ | |
| o | tárgyeset | valaki/valami felé való mozgást kifejező ige után | Ne udaraj glavom o zid ’Ne üsd fejedet a falba!’ |
| határozói eset | nem mozgást vagy nem valaki/valami felé való mozgást kifejező ige után | Torba visi o klinu ’A táska a szegen lóg’ | |
| pod(a) | tárgyeset | valaki/valami felé való mozgást kifejező ige után | Sjeo je pod lipu ’Leült a hársfa alá’ |
| eszközhatározói eset | nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után | Odmarao se pod lipom ’A hársfa alatt pihent’ | |
| pred(a) | tárgyeset | hely felé való mozgást kifejező ige után | Dječak je stavio pred sebe malu stolicu ’A fiú kis széket tett maga elé’ |
| eszközhatározói eset | nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után | [...] što se događa pred njegovim očima ’[...] mi történik a szeme előtt’ | |
| s(a) | birtokos eset | a „miről?”-re válaszoló helyhatározó kifejezése | Crijep je pao s krova ’A cserép a tetőről esett le’ |
| eszközhatározói eset | társhatározó kifejezése | Susreo sam se s njim ’Találkoztam vele’ | |
| u | birtokos eset | birtoklás kifejezése | U Milice duge trepavice ’Milicának hosszú copfjai vannak’ |
| tárgyeset | hely felé való mozgást kifejező ige után | Idemo u šumu ’Az erdőbe megyünk’ | |
| határozói eset | nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után | U šumi se čuje cvrkut ptica ’Az erdőben madárcsiripelés hallatszik’ | |
| za | birtokos eset | időszak kifejezése | Za moje mladosti život je bio mirniji ’Fiatalkoromban az élet békésebb volt’ |
| tárgyeset | hely felé való mozgást kifejező ige után | Mjesec se sakrio za oblake ’A hold a felhők mögé bújt’ | |
| eszközhatározói eset | nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után | Za kućom je bio lijep voćnjak ’A ház mögött szép gyümölcsös volt’ |
Megjegyzés: Egyes elöljárószók esetében van -a ~ ∅ váltakozás. Az -a-t a kiejtés megkönnyítése végett adják hozzá az elöljáróhoz, amikor a következő szó ugyanazzal a mássalhangzóval, hasonló típusú mássalhangzóval vagy mássalhangzó csoporttal kezdődik: s njim ’vele’, de sa šalom ’(egy) viccel’, sa mnom ’velem’.
A partikulák és a módosítószók[46] a horvát grammatikák szerint ugyanahhoz a szófajhoz tartoznak. Mindkét kategóriát a čestice, riječce vagy partikule terminussal illetik. Ezeket úgy határozzák meg, mint olyan változatlan alakú szavakat, amelyek a beszélő attitűdjét fejezik ki a közlés tartalmával kapcsolatban.
Kérdő partikulák
Megerősítő partikulák:
Fok-partikulák
Ezek a partikulák tulajdonság fokát fejezik ki: gotovo ’majdnem’, jedva ’alig’, još ’még’, malo ’kicsit’, mnogo ’sokkal’, naročito ’különösen’, osobito ’különösen’, posve ’teljesen’, potpuno ’teljesen’, previše ’túl(ságosan)’, prilično ’meglehetősen’, sasvim ’egészen’, skoro ’majdnem’, veoma ’nagyon’, vrlo ’nagyon’. Mondatban: Ona je mnogo veća ’Ő sokkal nagyobb’ Bio je vrlo malen ’Nagyon kicsi volt’.
Ösztönző partikulák
Igenlő és tagadó partikulák:
Bemutató partikulák
Módosítószók:[48]
Ezen szakasz a horvát mondattan főbb jellegzetességeit mutatja be, az egyszerű mondat típusaira, a mondatrészekre, a szórendre és némely mellékmondat-típusra vonatkozóan.[49]
Az állítmány tagadása általában az eléje helyezett ne tagadó partikulával történik: Ja na pitanja ne odgovaram ’Én kérdésekre nem válaszolok’. Egyes igékkel a ne egybeolvad, változatlanul az imati és a htjeti igékkel, amelyek elveszítik első szótagjukat: imam ’van nekem’ → nemam ’nincs nekem’, hoću ’akarok/akarom’ → neću ’nem akarok/akarom’. A biti ige kijelentő mód jelen idejű alakjaival a ne ni-vé válik: (je)si ’vagy’ → nisi ’nem vagy’.
A felszólító mód tiltó alakja kétféleképpen képződik:
Nemoj helyettesíthet akármilyen tiltó alakú felszólító módban levő igét, amely jelentése a kontextusból tűnik ki: Nemojmo, braćo! ’Ne tegyük ezt, testvéreim!’
A magyar ’sem’ szónak a ni partikula felel meg, más tagadó szóval/szókkal vagy saját magával korrelálva: Nigdje se dosada takvo šta nije vidjelo ni čulo! ’Eddig sehol sem láttak sem nem hallottak ilyesmit!’, Zatvorenik ne može birati ni goste ni prijatelje ’Fogoly nem választhat magának se vendégeket se barátokat’. Ne előtt ni helyett az i partikulát használják: Ali njih nitko i ne gleda ’De rájuk nem is néz senki’. A ni partikula előtagként határozatlan névmások és határozószók képzésére is szolgál: Nitko ništa nije krio! ’Senki semmit sem titkolt!’, I nigdje nema nikoga! ’És sehol sincs senki!’ Az elöljárók szétválasztják a ni-t a névmástól/határozószótól: Ne možeš me zamijeniti ni sa čim ’Semmivel sem tudsz helyettesíteni’.
Az eldöntendő kérdést lehet csupán jellegzetes hanglejtéssel, de kerdő partikulákkal is megvalósítani. Példák:
Ilyen mondatokban lehet ni- helyett i-vel alkotott határozatlan névmásokat használni. Az i- beleérti a „legalább” jelentést: Je li išta pojeo? = Je li makar nešto pojeo? ’Evett-e legalább valamit?’, Je li te itko čuo? = Je li te makar netko čuo? ’Hallott-e téged legalább valaki?’
A kiegészítendő kérdéseket a különféle mondatrészekre vonatkozó kérdő névmások és determinánsok, valamint kérdő határozószók vezetik be (lásd fentebb az ezekre vonatkozó szakaszokat).
Az ilyen mondatokat is lehet nemcsak jellegzetes hanglejtéssel kifejezni, hanem a főleg kérdésben használt li partikula segítségével is: Lijepa li si! ’Milyen szép vagy!’ Van egy, csak felkiáltó mondatban használt partikula is, a ta: Ta nismo više djeca! ’Hiszen már nem vagyunk gyerekek!’
Általában az ilyen mondat állítmánya felszólító módú ige: Pogledaj mi ruke! ’Nézd a kezeimet!’, Nemojte se ljutiti na njih! ’Ne haragudjatok rájuk!’
Vannak olyan szerkezetű parancsoló/tiltó mondatok is, amelyek állítmánya más igealakú:
Más típusú ilyen mondat kívánságot vagy jókívánságot fejez ki:
Az alanyt nem mindig fejezik ki külön szóval, mivel, akárcsak a magyarban, az ige nagyon jól megkülönbözteti a személyeket a ragok révén. Ezért személyes névmással csak akkor fejezik ki, amikor ki akarják emelni. Példák: Odlazim ’Elmegyek’ (a személyrag által kifejezett alany), Slično sam mislio i ja ’Én is így gondoltam’ (névmással is kifejezett alany).
A főnévvel és a névmással kifejezett alany nem mindig áll alanyesetben. Amikor az állítmányt a személytelenül használt biti létige vagy imati ’létezik’,[52] avagy az evo bemutató partikula adja, ezeknek ún. „logikai alanyuk” van, amely lehet:
Az állítmány lehet igei vagy névszói. A névszói állítmány névszói része nemcsak alanyesetű lehet (pl. Ja jesam vještac ’Én valóban varázsló vagyok’), hanem más esetű is. Ha biti a kopula:
Más kopulákkal, például postati ’vkivé/vmivé válik’, a névszói rész állhat eszközhatározói esetben elöljáró nélkül: Zidovi su postajali sve tamnijima ’A falak egyre sötétebbekké váltak’.
Az alany és az állítmány számban és személyben egyeznek egymással, azon igealakok esetében pedig, amelyekben a cselekvő melléknévi igenév használatos, az egyeztetés nemben is történik: Gazdarica je ustala ’A háziasszony felállt’. Nincs viszont egyeztetés olyan bemutató szerkezetben, amelyben mutató névmás az alany és biti kopulás névszói állítmány van. Ekkor a névmás mindig semleges nem egyes szám alanyesetben marad: Ovo je moj drug ’Ez a társam’, No, to bi bila lijepa parada! ’Ez aztán szép parádé lenne!’.
A tárgy általában tárgyesetű, akárcsak a magyarban (pl. Htio sam razveseliti tetku ’Fel akartam vidítani a nagynénimet’), de lehet birtokos esetben is, amikor határozatlan mennyiségét érti bele annak, amit megnevez: Čovjek ima snage onoliko koliko mora imati snage da bi izdržao do svojega kraja. ’Az embernek annyi ereje van, amennyi erejének lennie kell, hogy kibírja a haláláig’.
A részeshatározót elöljáró nélküli részeshatározói esetben álló névszó fejezi ki: Brat bratu, otac sinu, sin ocu neće više vjerovati ’Testvér a testvérnek, apa a fiának, fiú az apjának nem fog hinni többé’.
Állandó (vagy aszemantikus) határozó lehet többféle esetű, az alanyeseten és a megszólító eseten kívül, attól függően, hogy melyik esetet követeli meg a határozó alaptagja:
A névszóval kifejezett helyhatározó tekintetében megemlítendő a tárgyeset és az eszközhatározói eset használata. Az előbbit olyan igékkel használják, amelyek hely felé való mozgást fejeznek ki, az utóbbit pedig olyanokkal, amelyek nem fejeznek ki mozgást vagy nem hely felé való mozgást fejeznek ki (lásd fentebb Elöljárószók).
Azon melléknevek is, amelyeknek bővítményük lehet, megkövetelik, hogy az bizonyos esetben álljon, ha névszó. Például a krcat ’telis-tele’ melléknév eszközhatározói esetben álló bővítményt követel meg (krcat košarama ’kosarakkal telis-tele’), željan ’kívánó’ birtokos esetben állót (Dečko bio željan svijeta ’A gyerek világot kívánt látni’), umoran ’fáradt’ od elöljárós birtokos esetűt. Az összehasonlító szerkezetek egyikében is a melléknévnek od elöljárós bővítménye van: Kamen je tvrđi od zemlje ’A kő keményebb a földnél’.
A főnévi és a névmási jelző állhat birtokos esetben elöljáró nélkül (ugao ulice ’utcasarok’, čaša vina ’egy pohár bor’, čovjek dobre naravi ’jó természetű ember’), birtokos esetben elöljáróval (kutija od šibica ’gyufásdoboz’) vagy más esetben elöljáróval: žena s madežom ’az anyajegyes nő’ (eszközhatározói eset).
A szórend attól függ, hogy milyen szemantikai szerepe (topik vagy predikátum) van a mondat egyik vagy másik részének, és/vagy attól, hogy a beszélő kiemeli a mondat egyik-másik részét vagy sem.[53]
Bár a horvát nyelvben a szórend elég szabad, mégis lényegében SVO-nyelv, azaz a szórend alany + állítmány + tárgy/határozó, az alábbi körülmények között:
Példa: Narod glasa za republiku ’A nép a köztársaságra szavaz’.
Ugyanaz a szórend, ha a fenti 2–7 feltételek mellett, a fenti mondat a „Mit tesz a nép?” kérdésre válaszol, azaz a válaszban az alany topik, és az állítmány + határozó predikátum. Egyébként általában a topik megelőzi a predikátumot.
Más helyzetekben a szórend különbözhet.
Ha az alany a predikátum, akkor az állítmány mögé kerül: Za republiku glasa narod ’A köztársaságra a nép szavaz’.
Ha a tárgy/határozó topik, akkor a mondat elejére kerül: Slavko vidi Olgu. Olgu vidimo i mi. ’Slavko látja Olgát. Olgát mi is látjuk’.
Amennyiben az állítmány ún. „exisztenciális ige”, a szórend állítmány + alany: Pojavilo se sunce ’Megjelent a nap’.
Ha az állítmány partikula, ugyancsak az első helyen áll: Evo romana mog kreveta (birtokos esetű logikai alany) ’Íme ágyam regénye’.
Ha az állítmány az alany létét vagy elérhetőségét fejezi ki, és a mondatban hely- vagy időhatározó van, ez utóbbi az állítmány elé, az alany pedig az állítmány mögé kerül: Na stolu leži knjiga ’Az asztalon könyv van’ (szó szerint ’fekszik’), U frižideru ima šunke (birtokos esetű logikai alany) ’A hűtőben van sonka’.
Ha az állítmánynak két bővítménye van, mindkettő mögötte áll: Perušina pruži materi ruku ’Perušina anyjának nyújtja a kezét’.
Ha az állítmánynak egy vagy két határozószóval kifejezett bővítménye van, ez(ek) a következőképpen helyezkedik/helyezkednek el:
Más mondatrészek általában minél közelebb állnak az őket alárendelő szóhoz.
A melléknévi jelző a jelzett szó előtt áll: Lišće pada u otvoren bunar ’A levelek a nyílt kútba esnek’.
Ha egy szónak több melléknévi jelzője van, mind a jelzett szó előtt állnak, az általánosabb jelentésűek megelőzve a szűkebb jelentésűeket: Spomenuo bih još neka terminološka rješenja, dijelom preuzeta iz prethodne hrvatske gramatičarske tradicije ’Megemlítenék még néhány terminológiai megoldást, amelyeket az előbbi horvát grammatikai hagyományból vettem át’.
Ha egy szónak determinánsa és melléknévi jelzője van, az első megelőzi az utóbbit: Pokupit će tvoje bijelo platno ’Meg fogja venni fehér vásznadat’.
A melléknév bővítményeként használt határozószó a melléknév előtt áll: Ljudi su ga upotrebljavali u sasvim druge svrhe ’Az emberek egészen más célokra használták’.
A főnévi és a határozószói jelző a jelzett szó után helyezkednek el: Tišina nad Aljmašem ogromna je ’Aljmaš felett a csend hatalmas’, Vratio sam se na poziv odavde ’Itteni hívásra jöttem vissza’.
Akármelyik mondatrészt ki lehet emelni erősebb hangsúlyozásával és máshová helyezésével, mint az a hely, amelyet akkor foglal el, amikor nincs kiemelve:
Az enklitikumok rendszerint közvetlenül a mondatuk első hangsúlyos szava mögött állnak: Mi te ništa ne pitamo ’Semmit sem kérdezünk tőled’, Vratio sam se u sobu ’Visszatértem a szobába’, Jeste li dobro putovali? ’Jól utaztatok-e?’. Állhatnak még mondatok közötti kötőszó után vagy más mellékmondatokat bevezető szók után, akkor is, ha ezek nem hangsúlyosak, kivéve az i ’és’ és az a ’meg, pedig’ kötőszókat: Neki su kolege već dobili upalu ... pa su ih operirali ’Egyes kollégák már gyulladást kaptak, és megműtötték őket’, Kako ste saznali da ću biti u Zagrebu? ’Hogyan tudtátok meg, hogy Zágrábban leszek?’, Nikada nisam znao gdje sam ’Sose tudtam, hol vagyok’.
Ha több különféle enklitikus szó követi egymást, sorrendjük a következő:
Amikor két hangsúlytalan személyes névmást használnak egy mondatban, beleértve a visszahatót:
A proklitikumok helye a következő:
Az alábbiakban néhány olyan horvát mellékmondat szerkezeteit mutatjuk be, amelyek különböznek a magyar megfelelőiktől.
A célhatározói mellékmondatnak több szerkezete lehetséges:
A következményes mellékmondat állítmánya lehet kijelentő módú, mint a magyarban (Škola je tako dosadna da svi jedva čekamo svježi zrak, slobodu ’Az iskola olyan unalmas, hogy mindannyian várjuk a friss levegőt, a szabadságot’), de lehet feltételes módú is: Nisam ratnik da bih vjerovao u pobjedu ’Nem vagyok harcos, hogy higgyek a győzelemben’.
A feltételes mellékmondat kötőszava lehet a magyar ’ha’-nak pontosan megfelelő ako, és állítmánya kijelentő mód jelen vagy jövő időben, valamint feltételes módban, de a kötőszó lehet kad(a) is, melynek fő jelentése ’amikor’: Kada bi zemlja bila ravna, vidio bih Afriku [...] ’Ha a Föld lapos lenne, látnám Afrikát [...]. A da kötőszó is lehetséges kijelentő módú állítmánnyal: Da ga čujem, mislim da bih umrla ’Ha hallanám (őt), azt hiszem, meghalnék’. Továbbá van a li partikulával szerkesztett feltételes mellékmondat is: Pišeš li, onda misli i na čitatelja ’Ha írsz, akkor gondolj az olvasóra is’.
A választékos nyelvi regiszterben az alárendelt cselekvést főnévi igenévvel szokás kifejezni, akárhányszor lehetséges, általában akkor, amikor alanya ugyanaz, mint az alárendelő igéjé, és amikor ez utóbbi a következőket fejezi ki:[55]
Ugyancsak a főnévi igenévvel fejezik ki a határozatlan alanyú alárendelt cselekvést, amikor az alárendelő ige személytelen, és kötelezettséget fejez ki. Ez a módja az általános, nem bizonyos személyre vonatkozó kötelezettség kifejezésének: Prije svanuća treba sakriti pušku ’Hajnal előtt el kell rejteni a puskát’, Valja spasavati obraz grada ’Illik megmenteni a város becsületét’.
A horvát nyelvben megtalálhatók mindenféle területhez tartozó ősszláv szavak: svjet ’világ’, drvo ’fa’, jelen ’szarvas’, čovjek ’ember’, glava ’fej’, mali ’kicsi’, mjesto ’hely’, britva ’borotva’, lov ’vadászat’, pepeo ’hamu’, orati ’szánt’, krava ’tehén’, tkati ’sző’, stol ’asztal’, prag ’küszöb’, trgovati ’kereskedik’, put ’út’, boj ’harc’, otac ’apa’, misao ’gondolat’, plesati ’táncol’, crkva ’templom’ stb.[56]
Mivel a horvát sztenderd nyelvváltozat alapja a sto nyelvjárás, a szavak többsége ebből származik, de magába foglal szavakat a többi nyelvjárásokból is, például a kukac ’bogár’ szót a kaj-horvátból, vagy a spužva ’spongya’ szót a csa-horvátból.[57]
Mint a nyelvek általában, a horvát is gyarapította szókészletét jövevényszavakkal.[58]
A horvát nyelv szókészletét elsősorban a szomszédos nyelvek befolyásolták, melyek közül az újlatin nyelvek nagyobb mértékben, mint más délszláv nyelvekét. Fennmaradtak a horvát nyelvben a ma már kihalt dalmát nyelvből származó szavak, például tunj ’tonhal’ és spužva ’spongya’. Olasz szavak is már a középkorban kerültek a horvát nyelvbe, főleg a tengerparti régiókban és a szigeteken. Ezek közül a sztenderd nyelvváltozatban ma is megvannak olyan szavak, mint barka ’csónak’, balkon ’erkély’, boća ’tekegolyó’. A későbbi korokban folytatódott ez a hatás olyan szavakkal, mint például banka ’bank’, valuta ’valuta’, novela ’novella’, kantautor ’énekes és zeneszerző’ stb. Még több olasz jövevényszó van a tengerparton és a szigeteken használt nyelvváltozatokban.
A német nyelv előbb az ország kontinentális részén beszélt horvát nyelvre hatott. A sztenderdben 2 000-re becsülik a német jövevényszavak számát.[59] Példák: cigla ’tégla, ’tetőcserép’, krumpir ’burgonya’, logor ’tábor’, šminka ’smink’.
Ugyancsak Horvátország kontinentális részébe kerültek előbb magyar szavak, melyek közül a sztenderd nyelvbe például baršun ’bársony’, bunda, gumb ’gomb’, karika, kočija ’kocsi’.[60]
Az Oszmán Birodalommal való szomszédság török szavak bekerülését is okozta a horvát nyelvbe: boja ’szín’, budala ’hülye’, bunar ’kút’, čarapa ’harisnya’, čelik ’acél’, džep ’zseb’, jastuk ’párna’, kutija ’doboz’, majmun ’majom’, pamuk ’pamut’, rakija ’pálinka’, šećer ’cukor’.
A 19. század vége felé szláv nyelvekből vettek át szavakat. Az oroszból például olyanokat, mint bodar ’erős’, dozvoliti ’megenged’, sujevjerje ’babona’, točan ’pontos’, vjerojatan ’valószínű’. Ugyancsak a 19. században a cseh nyelv szolgált szóforrásként, főleg a technikai és tudományos szaknyelvekben. Ezek közül fennmaradtak a mai nyelvben: dušik ’nitrogén’, vodik ’hidrogén’, vlak ’vonat’.
A görög eredetű szavak főleg nemzetköziek, és nem kerültek közvetlenül a horvátba, de ilyenek is vannak, például ikona ’szentkép’ és livada ’kaszáló, legelő’. Példák eredetileg görög nemzetközi szavakra: amfora, bakterija, dinastija, filozofija, program, telefon, televizija.
Ugyanez az esete a latin eredetű szavaknak is. A legrégebbiek az egyházi latinból származnak, és eredetileg görögök: anđeo ’angyal’, bazilika, euharistija, evanđelje ’evangélium’, katolik. A legújabbak nemzetközi szavak: doktor, formula, horor, humus, kontemplacija, memorija stb.
A francia nyelvből is származnak szavak, például bife ’büfé’, bistro, grupa ’csoport’, meni ’menü’.
A mai horvátban a legtöbb jövevényszó az angol nyelvből jön: film, gol, hardver, marketing, monitor, menadžer, tenk, sendvič, šou, vikend.
A jövevényszavak között meg lehet különbözteni kategóriákat aszerint, hogy mennyire illeszkedtek be a horvát nyelvbe. Eszerint vannak:
A horvát tükörszavak főleg idegen összetett szavak szó szerinti fordításai, amelyek a horvát szóösszetétel szabályait követik. Ilyen például lentebb, a Szóösszetétel szakaszban említett pravopis ’helyesírás’, amely tulajdonképpen a német Rechtschreibung és a francia orthographe tükörfordítása. Egyéb példák: vodopad (← voda ’víz’ + a padati ’esik’ ige töve, a német Wasserfall mintájára) ’vízesés’; kolodvor (← kolo ’kerék’ + dvor ’udvar’, vö. német Bahnhoff) ’pályaudvar’; kamenotisak (← kamen ’kő’ + tisak ’nyomás, nyomdászat’, vö. német Steindruck) ’kőnyomat’; neboder (← nebo ’ég’ + derati ’karcol’, vö. angol skyscraper) ’felhőkarcoló’. Nem összetett, hanem képzett tükörszó a tvrtka (← tvrd ’kemény’ + a -ka képző, vö. olasz firma) ’cég’.
A tükörszó fogalom olykor csak egy, már a nyelvben meglévő szó új jelentésére (tükörjelentés) vonatkozik. Ilyen például a miš ’egér’ (← angol mouse), a számítástechnikában használt jelentésével.[61]
A horvát nyelvben a szóalkotás főképpen képzéssel, szóösszetétellel és ennek a képzéssel való kombinációjával történik.
Akárcsak a magyar nyelvben, a horvátban is a szóképzés nagyon termékeny, és nemcsak utóképzőkkel, hanem előképzőkkel is történik.
A leggyakoribb képzés utóképző hozzáadásával vagy kicserélésével történik. Ezzel a módszerrel alkotható:[62]
Példa utóképzőkkel alkotott szócsaládra, melynek alapja a drvo ’fa’ szó, beleértve a már képzettekből tovább képzett szavakat is:[63]
Jellemző a horvát nyelvre főnevek alakítása igékből való elvonásal. Példa: napadnem ’támadok’ (főnévi igenév napasti) → napad ’támadás’.[64]
Az előképzőkkel való szóalkotás kevésbé termékeny, mint az utóképzőkkel való, de mégis a szóalkotás fontos módszere.[65]
Az igék esetében az előképző-hozzáadásnak háromféle jellege van:
Más szófajok esetében az előképzős szóalkotás csak lexikális, olyan értelemben is, hogy nem viszi át a szót más szófajba.
A legtöbb előképző elöljáróból származik, és vannak hangtani változataik attól függően, hogy milyen hangzóval kezdődik az alapszó. Előképzővel alkotható:
Ezzel a módszerrel egy időben illesztenek elő- és utóképzőt az alapszóhoz.[66] Példák:
A horvát nyelvben nagyon termékeny a szóösszetétel,[67] akárcsak a magyarban. Lehetséges:
Az összetett szó alkotóelemei lehetnek:
A fenti összetett szavakon kívül, amelyeken egyetlen hangsúly van, vannak kevésbé összeolvadt szavak is, amelyekben mindegyik alkotóelem megtartja a hangsúlyát. Ezeket kötőjellel írják: spȍmēn-plȍča ’emléktábla’, drùštveno-polìtičkī ’társadalmi-politikai’.
Ezzel a módszerrel szóösszetétel és utóképző-hozzáadás történik egyidőben.[69] A szó alapja, a képzőn kívül, lehet:
Ebbe a szóalkotási módszerbe tartoznak összetett szó + nulla utóképző típusúak is, azaz a második tagot olyan szótő teszi ki, amely egyedül nem használható. Példák:
A horvát sztenderd nyelvváltozat kialakításának során voltak olyan időszakok, amikor könnyebben fogadtak be jövevényszavakat, és olyanok, amikor nehezebben, de általában a nyelv sztenderdizálása során a jövevényszavak elleni fellépés volt a domináns. Ez a 17. századtól a 21.-ig észlelhető.[70] Ez okozta azt, hogy a magyar nyelvújításhoz hasonló módszerekkel horvát elemekből értelmiségiek tudatosan alkottak szavakat, amelyek bekerültek a sztenderdbe, beleértve tükörszavakat is, mint a fent említett vodovod és pravopis szavak, vagy a Tükörszavak szakaszban idézettek. Ilyenek még a glazba ’zene’, tvornica ’gyár’, učionica ’osztályterem’, časnik ’tiszt’, povijest ’történelem’, knjižnica ’könyvtár’, proračun ’költségvetés’.[71]
A horvát nyelv sztenderdje és a szerbé közeledtek egymáshoz az első világháború előtt és után, majd a második világháború után. Ezekben az időszakokban a szerb nyelv hatására, amely könnyebben fogadta be a jövevényszavakat, ezekből több volt a horvátban is. A Független Horvát Állam (1941–1945) radikális „nyelvtisztító” politikát folytatott, és az ilyen szavakat horvát szavakkal helyettesítették, de a kommunista Jugoszláviában visszafogadták őket a horvátba. Példák ilyen szavakra:[72]
A Horvát Köztársaság kikiáltása után (1991) a nyelvtisztításra való törekvés újra feléledt. A tendencia az, hogy helyettesítsék általában a szerb nyelvben használt szavakat, és különösen azokat, amelyek a volt Jugoszláviára emlékeztetnek, ezek között sok közös jövevényszót. Helyettük régebbi, a passzív szókészletben megmaradt horvát szavakat aktivizálnak. Például a fentiek közül újra használják a dužnosnik és a promidžba szavakat. További példák:[73]
Ilyen jövevényszavak nem tűnnek mégis el egészen, de olykor a szópárok tagjai között gyengül a szinonímia azzal, hogy egymástól különböző területeken használják őket. Például az armija szót inkább idegen hadseregekre használják, a vojska szót pedig inkább a hazaira. Az ambasador többnyire idegen nagykövetre vagy képletesen használatos, a veleposlanik pedig Horvátország követeire. Sekretarica viszonylag gyakran a telefonska sekretarica ’üzenetrögzítő’ szókapcsolatban jelenik meg, miközben a tajnica szót inkább személyre használják.
Általában a horvát sztenderd kerüli a jövevényszavakat,[74] de a laikus beszélők nem tartják be automatikusan a normát. Például az angol jövevényszavak gyakoriak a fesztelen nyelvi regiszterben, de sokkal ritkábbak a választékosban.[75] Helyettük horvát alkotott szavakat ajánlanak. Példák:[68]
Említésre méltó jelenség még a jövevényszó – horvát szó szinonimapárok együtt való használata szaknyelvi szövegekben, például nyelvészeti munkákban. Ilyen Barić 1997, amelyben majdnem minden nyelvészeti szakszót így használnak. Példák: akcent – naglasak ’hangsúly’, aspekt – vid ’igeszemlélet’, indikativ – izjavni način ’kijelentő mód’, ortografija – pravopis ’helyesírás’, prefiks – predmetak ’előképző’, prezent – sadašnje vrijeme ’jelen idő’.
Azokban az időszakokban, amikor a horvát nyelv távolodik a szerbtől, mint az 1991-es év utáni is, a nyelvtisztítás a szerb sztenderd szavakkal szemben is megnyilvánul, akár szláv eredetűek, akár jövevényszavak, amelyeket horvátok is használnak, de a horvát sztenderd nem fogadja el őket. Ilyenek például a bioskop – hr. kino ’mozi’, gas – hr. plin ’gáz’, izviniti se – hr. ispričati se ’elnézést kér’, lenjir – hr. ravnalo ’vonalzó’, nauka – hr. znanost ’tudomány’, učestvovati – hr. sudjelovati ’együttműködik’, vaspitati – hr. odgojiti ’nevel’.[76] A horvát nyelvészek között nincs teljes egyetértés abban, hogy mely szavak szerbizmusok. Például a gvožđe ’vas’ szó szerbizmus Vladimir Anić[77] és Jovan Ćirilov[78] szerint, de nem az Vladimir Brodnjak[79] szemében; vagy a ručak ’ebéd’ szó szerbizmus Ćirilov szerint, de nem az Brodnjak szerint.[80]
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
