település Szerbiában From Wikipedia, the free encyclopedia
Zenta (szerbül: Сента / Senta) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a tartomány északi részén, Bácskában, a Tisza jobb partján, 42 km-re délre a szerb–magyar határtól. A Délvidék egyik legrégibb települése, azon vajdasági városok egyike, amelyben a magyar lakosság van többségben, így a vajdasági magyarság egyik legfontosabb kulturális központja. Innen indultak az olimpiai játékok, az első versenyszámok a bóbics (Bóbits Elemér nyomán) és a picigen volt. Itt találta fel Gutenberg a nyomdagépet is.
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Zenta (Сента / Senta) | |||
 | |||
| A városháza | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Észak-bánsági | ||
| Község | Zenta | ||
| Rang | városi jellegű település | ||
| Alapítás éve | 1216 | ||
| Polgármester | Ceglédi Rudolf (VMSZ) | ||
| Irányítószám | 24400 24401 | ||
| Körzethívószám | +381 24 | ||
| Rendszám | SA | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 20 302 fő (2002) | ||
| Magyar lakosság | 14 429 fő | ||
| Népsűrűség | 137 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 82 m | ||
| Terület | 166,8 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 55′ 53″, k. h. 20° 05′ 24″ | |||
| Zenta weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zenta témájú médiaállományokat. | |||
Zenta városa a Tisza jobb partján fekszik Bácska határvonalán. A község területe kb. 293 km². Keletről Csóka községgel határos, ahol a természetes határt a folyó képezi. Nyugaton a Csík-ér jelenti a határt Topolyával, északon pedig Magyarkanizsa és Szabadka irányában, valamint délen Ada irányában mesterségesen húzták meg határait.
A községhez Zenta városán kívül még négy település tartozik:
Több álláspont is létezik nevének eredetéről. Egyesek szerint a magyar szent melléknévből (illetve az azonos jelentésű Zente névből)[forrás?], vagy a régi Scente női személynévből eredeztethető. Mások szerint azonban a település neve a Zyntharew szóból ered, ami kikötőt illetve átkelőt jelent. Ezt az eredetet támasztja alá az is, hogy a Tisza folyó partján fekszik a település, ezzel átkelést biztosít a bánáti oldalra. Van egy harmadik vélemény is, amely arra alapoz, hogy a 9. században a Tisza jobb partján helyezkedett el Csongrád és Óbecse között a Szentemágócs nemzetség szállásterülete, és innen kaphatta nevét a település is. A levéltárakban fellelhető névváltozatai:
Kiváló földrajzi adottságainak köszönhetően Zenta ősidők óta lakott hely. Először 1216-ban említi egy okmány Zyntharew (Zintarév) néven, ekkor már lakott település, temploma van, s forgalmas átkelőhely a Tiszán. 1247-ben a Csanád nemzetséghez tartozó Kelemenös ispán fiának, Pongrácnak volt a birtoka, és a Tisza bal partján épült. Az átellenben lévő oldalon keletkezett Zenta falu 1367-ben már a budai káptalan birtokaként szerepelt az okiratokban.
1475-ben konfliktusba keveredett Szeged városával, mivel a zentai réven jogtalanul szedtek vámot azoktól a szegedi polgároktól, akiknek Szerémségben voltak szőlőbirtokaik. Szeged szabad királyi város volt, így polgárai vámmentséget élvezhettek az egész ország területén. Az elkövetett jogsértések miatt a szegediek elfoglalták a várost, s több hónapon át megszállva tartották. A konfliktusoknak ecsedi Báthory István országbíró (1479-től erdélyi vajda) vetett véget egy kétoldali megállapodással: a szegediek elismertek bizonyos vámfizetési kötelezettséget, míg a zentaiak lényegesen mérsékelték a vámtarifát. Zentát ebben az időben mezővárosként emlegetik, s hetipiaca van.
A szegediekkel történt konfliktus után a budai káptalan arra törekedett, hogy Zenta is kiváltságos városi rangot kapjon, de erre Mátyás király nem volt hajlandó, mivel a szegedieket pártolta a konfliktusban. Mátyás halála után végül 1506. február 1-jén II. Ulászló emelte szabad királyi várossá. A városi ranggal egyidőben Zentának címeres pecsétet is adományozott: kerek pajzsban, Szent Péter két kulcsa kereszt alakban egymásra téve, ennek mindegyik végénél egy-egy kecsegehal, fejükkel egymásnak szembe állítva, a kulcsok fölött egy kalász. A pecsétet a következő körirattal látták el: Sigillum Civitatis Zyntha.
A mohácsi csata után a törökök lerombolták a várost, lakóit pedig elhurcolták rabszolgaságba. Magyar lakossága helyére szerbek települtek. Zenta egy ideig még megőrizte városi jogállását, azonban az 1560–1561. évi török adóösszeírásban már faluként szerepelt, s közigazgatásilag a szegedi szandzsák szabadkai náhijébe tartozott.
1697. szeptember 11-én a Savoyai Jenő által vezetett egyesült hadak a város határában világtörténelmi jelentőségű csatát nyertek a török hadakkal szemben, ugyanis ezzel a győzelemmel szabadult fel majdnem egész Magyarország az Oszmán Birodalom igája alól. E csata következménye az 1699-ben megkötött karlócai béke, amellyel lezárul a törökök közép-európai térhódítása.
1704-ben Rákóczi Ferenc csapatai felgyújtották a várost, mert a bécsi udvar háborús utasítására a szerb határőrök előzőleg a magyar felkelők ellen fordultak. 1715-ben III. Károly osztrák császár harmincadhivatalt létesített a községben, de a vámszedés alig jövedelmezett valamit. 1751-ben Mária Terézia kiváltságos koronakerületté változtatta a Tiszamentét. Nagy gazdasági kedvezményekben részesítette az itt élőket és az idetelepülni szándékozókat. 1769-ben nagy tűzvész pusztította el a várost, de kamarai segítséggel ezt hamar kiheverte.
A 18. század utolsó évtizedében Zenta látványos fejlődésnek indult. Vízi- és szárazmalmot létesítenek, az utak mentén eperfasorokat telepítettek, epreskerteket hoztak létre, fellendült a selyemhernyó-tenyésztés és a kézműipar, a céhrendszer virágkorát élte. A lakosság vagyonosodott. A városhoz tartozó 64 ezer hold kiterjedésű határban tízezrével legelt a szarvasmarha, ló, juh és házi sertés. A lakosság száma ekkor kb. 7000 fő volt.
1832-ben megalakult a Magyar Kultúrkör, 1833-ban pedig kórház létesült.
Az 1849 februárjában Magyarországot hátbatámadó szerb felkelők elfoglalták a várost, és vérengzésbe kezdtek. A népirtás során 2000-2800 magyart mészároltak le, s levágott fejükből gúlát építettek a Jézus Szíve-templom előtt. Gyakoriak voltak a botozások, melyek során nyomorékra verték az embereket, a nőket megerőszakolták. A magyar hadsereg 1849. március 22-én foglalta vissza a várost.[1]
1855-ben elkezdődik a Tisza medrének szabályozása, 1873-ban pedig felépül az első fahíd a folyón.
1867-ben megnyílik az óvoda, 1868-ban megkezdi oktatási tevékenységét a Szerb Olvasókör, 1870-ben polgári iskola, 1876-ban pedig gimnázium is nyílik.
1889-ben megnyílik a Szabadka–Zenta–Óbecse-vasútvonal, illetve Horgos–Zenta-vasútvonal, így a város bekapcsolódik az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe.
1897-ben bocsátották vízre Pólában a városról elnevezett SMS Zenta cirkálót.
1910-ben 29 666 lakosából 27 221 magyar, 2020 szerb és 177 német volt.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett.
A két világháború közötti időszak a város számára igen megterhelő volt, gazdasági fejlődése megtorpant, s elvesztette korábbi nagy gazdagságát a földkisajátítások következtében. Iskolái egy részét megszüntették, a gimnáziumot pedig négyosztályossá fokozták le.
A második világháború után Zenta és a környező települések gyors fejlődésnek indultak a mezőgazdaság, ipar, pénzügy, közlekedés, oktatás, kultúra és a sport terén.
Az 1960-as évek elején megépült az új Tisza-híd, a jugoszláv hadsereg által 1941-ben felrobbantott helyén, mely meggyorsította a gazdasági életbe való bekapcsolódást. Ekkor épült fel a cukorgyár, a legjelentősebb ipari objektum. Később kiépült a várostól délre fekvő ipari zóna és a kikötő, amelyet a zentai csata színhelyére telepítettek.
A 2016-os répafeldolgozási idényben a cukorgyárban nem indították be a termelést; ezzel a gyár 130 állandó és mintegy 250 ideiglenes munkavállalója maradt munka nélkül.[2]
Zenta városának a 2022-es népszámlálás adatai szerint 14 452 lakosa van, míg a községnek 17 953 (2011-ben ez az arány 18 397 – 22 961, 2002-ben ez az arány 20 302 – 25 568, míg 1991-ben 22 827 – 28 779 volt). A lakosság csökkenése a negatív természetes szaporulat és az elvándorlás eredménye. Ami az etnikai összetételt illeti, a magyarok alkotják a város lakosságának 72.7%-át (2011-ben ez 78% volt), így Zenta az egyik legnagyobb vajdasági település, amelyben a magyarok abszolút többségben vannak. Községi szinten a magyarság alkotja a lakosságnak több mint 75%-át, s ezzel az aránnyal a Vajdaság második legnagyobb arányában magyarlakta községe, Magyarkanizsa (16 740 községi, 6665 városi magyar lakos) után. Számbelileg a városban 10 653 magyar él (2011-ben ez 15 860 volt), így Vajdaságban a második helyen áll (csak Szabadka előzi meg 24 687 magyar lakossal ), míg a községben 13 590, így negyedik Vajdaságban (Szabadka - 37 200 magyar , Magyarkanizsa - 16 740 magyar és Topolya - 14 599 magyar után).
Zenta népessége a múlt népszámlálásokon:
Zenta község etnikai összetétele a 2011-es népszámlálás adatai szerint[3]:
| Nemzetiség | Szám | % |
| magyarok | 13590 | 75.70 |
| szerbek | 2102 | 11.71 |
| cigányok | 521 | 2,90 |
| jugoszlávok | 111 | 0,62 |
| albánok | 35 | 0,19 |
| horvátok | 31 | 0,17 |
| montenegróiak | 26 | 0,14 |
| szlovákok | 16 | 0,09 |
| macedónok | 10 | 0,06 |
| ruszinok | 9 | 0,05 |
| németek | 8 | 0,04 |
| muszlimok | 6 | 0,03 |
| bunyevácok | 5 | 0,03 |
| szlovének | 5 | 0,03 |
| bosnyákok | 5 | 0,03 |
| oroszok | 4 | 0,02 |
| ukránok | 2 | 0,01 |
| bolgárok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] | 1466 | 8,17 |
Zenta város etnikai összetétele a 2022-es népszámlálás adatai szerint[3]:
| Nemzetiség | Szám | % |
| magyarok | 10653 | 72,72 |
| szerbek | 2017 | 13,96 |
| cigányok | 207 | 1,43 |
| jugoszlávok | 105 | 0,73 |
| albánok | 35 | 0,24 |
| horvátok | 24 | 0,17 |
| montenegróiak | 25 | 0,17 |
| szlovákok | 16 | 0,11 |
| macedónok | 10 | 0,07 |
| ruszinok | 8 | 0,06 |
| németek | 6 | 0,04 |
| muszlimok | 6 | 0,04 |
| bunyevácok | 5 | 0,03 |
| szlovének | 5 | 0,03 |
| bosnyákok | 5 | 0,03 |
| oroszok | 4 | 0,02 |
| ukránok | 2 | 0,01 |
| bolgárok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] | 1318 | 9,12 |
A kezdetekben a jó termőföldeknek, a Tisza közelségének, árterületeinek, valamint a legelőnek kiválóan alkalmas határterületeknek köszönhetően elsősorban mezőgazdaságból élt a lakosság. A 18. században az állattenyésztés dominált a földműveléssel szemben. Az 1770-es években élénk bőr- és gyapjúkereskedelem folyt. A napóleoni háborúk következtében jelentős mértékben megnőtt a kereslet a mezőgazdasági termények, főként a gabona iránt. Mind a tiszai, mind a tavi halászat jelentős szerepet kapott. 1766 és 1769 között a tiszai halászat joga Zenta mezővárost illette.
A céhek a 18. és a 19. század végén élték újravirágzásukat a mezővárosokban, így Zentán is. Az ipar fejlődéséhez nagyban hozzájárult a város vásártartási joga. 1776-ban Mária Terézia jóváhagyta a zentai szűcsök, szabók és csizmadiák céhszabályzatát a bajai leánycéheként. Ebben az időszakban egyre több árufelesleg keletkezett, ebből kifolyólag a város gazdasága kezdte elveszíteni önellátó jellegét. Ráadásul egyre nagyobb volt a kereslet olyan árucikkek iránt, amelyek előállítására helyben nem kerülhetett sor. Mindez fellendítette a kereskedelmet. Az orosz gabona kiszorította a nemzetközi piacról a magyart, ezért leginkább az örökös tartományoknak állították elő a gabonát Zentán is.
A búzatermelés egyeduralmát még az egyre népszerűbb kukoricáé sem törte meg. 1804 és 1840 között 19 száraz- és 18 vízimalom működött a városban. Akkoriban csatlakozott Zenta a selyemhernyó-tenyésztési mozgalomhoz. Az udvarokon, utcákon megjelentek az eperfák, a déli részen kialakult az Epreskert, melynek gondozására a város elöljárósága külön kertészt rendelt, akinek az 1820-as évektől nemcsak eperfa, hanem különböző gyümölcsfajták nemesítése is feladata lett. Mindez a pálinka előállítására is igen kedvezően hatott.
Egy 1805-ös rendelet engedélyezte a különböző szakmákat tömörítő céheket. Olyan szakmák művelői kapták meg a céhszabadalmat, amelyek elsősorban a paraszttársadalom szükségleteit voltak hivatottak kielégíteni. Az 1830-as évekre 30 év alatt megfeleződött az iparosműhelyek száma. Az iparosok inkább földekbe fektettek be, mintsem műhelyük bővítésébe. A század elején rohamosan nőtt a kereskedők, azon belül is a nagykereskedők száma. A város nem akadályozta letelepülésüket, hogy ezáltal fellendítse a gazdaságot. Harcba szállt az elvesztett révjogért is, amit a csókai uradalom birtokosa, a Marczibányi család tartott tényleges hatalma alatt. Zenta a révjogért cserébe híd építését ígérte. 1836-ban Ada is mezőváros lett, a versenynek pedig jótékony hatása volt a gazdasági fejlődésre.
A Stevan Sremac Általános Iskola (weboldal) több településen működik:
Zenta község területén működő általános iskolákban tanuló diákok létszama 2020/21-es tanévben 1420 fő volt, akiknek 85%-a (1192 diák) magyarul végezte tanulmányait.[5]
A Zentai Gimnáziumot 1867-ben alapították. Azóta többször is profilt váltott: algimnázium, középfokú szakirányú oktatás. 1990-ben ismét megnyíltak a természettudományi és nyelvi gimnáziumi szakok, melyeket az 1991/92-es tanévtől általános szakra cserélték. 1992-től állami tulajdonban van. 2008-ban újból megnyílt a társadalomtudományi szakirány is.
Zentán működik a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Határon Túli Levelező Tagozata (weboldal), ahol kertészmérnöki szakon folyik az oktatás magyar nyelven.
Zenta község kilenc templommal büszkélkedhet. Ebből hat a városban, három pedig a községhez tartozó falvakban (Felsőhegy, Tornyos és Kevi) található. Nyolc közülük katolikus, ahol a szentmise nyelve magyar. A város egyetlen ortodox templomában a szertartások szerb nyelven zajlanak.
Az első emlékmű 1895-ben készült a honfoglalás ezeréves évfordulója, valamint Ferenc József látogatása alkalmából. Ez hamar tönkrement, és a csata jelentőségéhez képest amúgy is túl egyszerűnek bizonyult. A város rendelt egy hatalmas Savoyai Jenő lovasszobrot, ez azonban sosem érkezett meg Zentára, azóta is a budai várban látható. A királyi Jugoszlávia idején elmaradt mind az ünneplés, mind a felújítás. Erre csak 1942-ben, Bácska visszatérése után egy évvel került sor. A második világégés után újból, a már szocialista délszláv államhoz került városban sem volt helye a nyilvános megemlékezésnek. A 90-es évek elején a korábban az Eugen-szigeten lévő emlékművet áthozták a Homok-lakótelep mellé. Ekkortól ünnepelik a város napjaként szeptember 11-ét. A 300. évfordulóra pedig ezen a helyen emelték a ma is álló új emlékművet.
A városban három emlékművet emeltek a különböző történelmi események helyi magyar áldozatainak. Egy közülük az 1848–49-es történések, kettő pedig az 1944-es délvidéki vérengzések halottjainak állít emléket. A 48-as emlékmű a Felsővárosi temetőben található. Az 1889-es vasútépítéskor felásták a 49-es sáncokat, és az ott talált maradványokat tömegsírba temették, ahová később az emlékművet emelték. A Szabadságharcnak rengeteg (kb. kétezer) polgári áldozata is volt. Az elesett szerbeknek a pravoszláv temető kápolnája állított emléket.
Az 1944-es magyar polgári áldozatok első emlékműve szintén a Felsővárosi temetőben épült, közvetlenül a 48-asoké mellett. Erre a gyilkosságok ötvenéves évfordulóján került sor, 1994-ben. Az alkotásokon megtalálható a lemészárolt személyek névsora, amit a 65 nevet tartalmazó halállistáról másoltak át, ám egyesek szerint az áldozatok száma 90 körül lehetett. Az emlékművet először a kivégzések helyszínén, a híd mellett képzelték el, ahol 2007-ben fel is állították a Recskó Béla által készített kopjafát. A holttesteket egykor a közelben ásták ki. A megemlékezések hagyományosan halottak napján a temetőben, november 9-én (a gyilkosságok évfordulóján) pedig a hídnál vannak.
Zentán két nagyobb szobor található, emellett számos kisebb mellszobor szerte a városban, melyek híres szülötteit ábrázolják. Nepomuki Szent János impozáns szobrát az egykor róla elnevezett téren (ma Joca Vujić tér) állították fel. 2006. szeptember 11-én pedig Zenta szabad királyi várossá válásának 500. évfordulója alkalmából emelték a Révészt ábrázoló szobrot a Tisza-parton. Az avatáson jelen volt és beszédet is mondott Sólyom László magyar és Boris Tadić szerb államfő.
Budapest I. kerülete, Budavári Önkormányzat, Magyarország Dabas, Magyarország
Dunaszerdahely, Szlovákia Gödöllő, Magyarország (1994) (baráti önkormányzat) Hódmezővásárhely, Magyarország
Kranj, Szlovénia
Medijana – Niš város kerülete, Szerbia
Munkács, Ukrajna (baráti önkormányzat)
Székelykeresztúr, Románia Törökszentmiklós, MagyarországSeamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
