Nápoly Sanità negyedében született Anna Clemente és Giuseppe De Curtis házasságon kívüli kapcsolatából. Apja a kezdetekben nem ismerte el sajátjának. Az apa hiánya olyannyira meghatározta életét, hogy 1933-ban már ismert színészként örökbe fogadtatta magát Francesco Maria Gagliardi Focas márkival, akinek ezért havi juttatást fizetett.[11]
Totò az 1920-as évek végén
A Cimino gimnáziumban tanult, de soha nem érettségizett le. Anyja papnak szánta, de Totòt már fiatal korában jobban érdekelte a művészvilág, és elkezdett színészkedni, kezdetben családi előadásokon, majd külvárosi színpadokon.
1922-ben anyjával együtt Rómába költözött, ahol kisebb szerepekhez jutott, majd Giuseppe Jovinelli, a Teatro Ambra Jovinelli igazgatója felfedezte. Itt Totò már nagyobb szerepeket kapott, a közönség is megkedvelte. Ezután a Teatro Sala Umberto társulatához szerződött.
1925-től egész Olaszországban kezdett ismertté válni színházakban és varietékben nyújtott alakításaival.
1935-ben elvette Diana Bandini Lucchesini Roglianit, akitől 1933-ban leánya született (Liliana De Curtis).
Totò 1930-ban találkozott először a mozival, de az akkor készült filmből(Il ladro disgraziato) csupán a meghallgatások felvételei maradtak fenn.[12]
Az igazi mozipremiert a Fermo con le mani! című film jelentette, mivel első filmes próbálkozásai még nem hozták meg a közönségsikert.
Totò aranykora 1947 és 1952 közé esik, mind a színházban, mind a mozikban. Ezek főleg a korszak aktuális problémáit, a feketegazdaságot, a második világháború utáni szegénységet, az újgazdagok témáját dolgozták fel.
Éppen amikor szakmájában legnagyobb sikereit aratta, magánéletében problémák léptek fel. Felesége, Diana, akitől 1939-ben Magyarországon vált el (Itáliában még három évtizedig nem tehette volna), de akivel továbbra is egy fedél alatt lakott, megismerkedett egy ügyvéddel, és feleségül ment hozzá. Leánya szintén férjhez ment (apja akarata ellenére), így Totò egyedül maradt, és belevetette magát a munkába. Ekkoriban több filmet is forgatott Carlo Ponti és Dino De Laurentiis rendezőkkel.
1952-ben megismerte Franca Faldini színésznőt, aki Totò élete végéig együtt maradt vele, de sohasem házasodtak össze. Kapcsolatukból egy fiú született, aki azonban születése után néhány órával meghalt.
Szembetegsége
1956-ban Totò utoljára lépett fel színházban. Ebben az időben végleg megbetegedett, látása komolyan károsult. Chorioretinitis, azaz az érhártya és az ideghártya együttes gyulladása támadta meg, és jobb szeme retinájának középső részén teljesen elvesztette a látását. Csak a szeme oldalsó részén látott (mint egy párás üvegen át). Emellett húsz évvel korábban már elvesztette látását másik szemére is, egy rosszul sikerült operáció következtében. Az orvosi kezelésnek köszönhetően látása javult, de folyamatosan sötét szemüveget kellett viselnie.
Aldo Fabrizivel a Rendőrök és tolvajok című filmben (1951)Totò négy különböző szerepében, 1961-es Totòtruffa '62 című filmjébenTotò sírja Nápolyban
Hirtelen halála
Totò otthonában halt meg, 1967. április 15-én, hajnali 3.25-kor, 69 évesen, szívinfarktus következtében.
1937 és 1967 között 98 filmet forgatott, majdnem mindet főszereplőként.
Fermo con le mani!, rendezte Gero Zambuto (1937)
Animali pazzi, rendezte Carlo Ludovico Bragaglia (1939)
San Giovanni decollato, rendezte Amleto Palermi (1940)
L’allegro fantasma, rendezte Amleto Palermi (1941)
Due cuori fra le belve, a háború után címe Totò nella fossa dei leoni, rendezte Giorgio Simonelli (1943)
Il ratto delle Sabine, a háború után címe Il professor Trombone, rendezte Mario Bonnard (1945)
I due orfanelli, rendezte Mario Mattòli (1947)
Lámpaláz az arénában, rendezte Mario Mattòli (1948)
Totò al giro d'Italia, rendezte Mario Mattòli (1948)
I pompieri di Viggiù, rendezte Mario Mattòli (1949)
Totò Profile.Famousfix.com.(Hozzáférés: 2023. július 23.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Totò című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
