olasz filmrendező, forgatókönyvíró, színész From Wikipedia, the free encyclopedia
Lucio Fulci (Róma, 1927. június 17. – Róma, 1996. március 13.) olasz filmrendező, forgatókönyvíró, színész.
| Lucio Fulci | |
 | |
| Az 1994-es EuroFesten, Londonban | |
| Született | 1927. június 17.[1][2][3][4] Róma[5] |
| Elhunyt | 1996. március 13. (68 évesen)[1][6][7][2][3] Róma[8] |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | olasz |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | cukorbetegség |
| Sírhelye | Cimitero Laurentino |
| Rendezői pályafutása | |
| Aktív évek | 1950 – 1994 |
| Műfajok |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lucio Fulci témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A „horror keresztapja"[9] becenevet viselő Fulci eredetileg orvosnak készült (ezt a tudását jól kamatoztatta horrorfilmjeinél), majd kritikusként dolgozott.[10]
Első önálló rendezése (Tolvajok) 1959-ben készült[11] de már 1948-ban a filmművészet közelébe került Carletto Romano Pittori italiani del dopoguerra című dokumentumfilmjénél, mint társrendező. Ezt, 1949.ig bezárólag további öt dokumentumfilm társrendezése követte.[12] 1950-ben a Gli ultimi giorni di Pompei című kosztümös műben már rendezőasszisztensként vett részt[13] Marcel L’Herbier és Paolo Moffa mellett. A stáblistán nem lett feltüntetve.[14]
Íróként a Totò e i re di Roma című vígjátékban debütált 1951-ben. A filmet szintén ketten rendezték: Steno és Mario Monicelli (Fulci neve itt sem került a stáblistára, holott rendezőasszisztensként is részt vett a forgatáson.).[15] 1952 és 1957 között továbbra is nagyrészt rendezőasszisztensként (1952: Totò e le donne – Steno; Fratelli d'Italia – Fausto Saraceni;[15] 1953: L'uomo la bestia e la virtù – Steno; Totò a colori – Steno; Régi idők mozija – Steno; Mademe de – Max Ophüls; 1954: Egy nap a bíróságon – Steno;[16] Egy amerikai Rómában – Steno; Le avventure di Giacomo Casanova – Steno;[17] Buonanotte... avvocato! – Giorgio Bianchi; 1956: Az én fiam, Néró – Steno; 1957: Femmine tre volte – Steno; Susanna tutta panna – Steno[18]) működött közre.
1953-ban Steno rendezésében készült egy film, melynek forgatókönyvét ő írta. (Érdekesség, hogy mindkét filmben Totò játszotta a főszerepet.) 1966-ig nagyrészt vígjátékokat készített, majd stílust váltott és a spagettiwestern műfajában készített néhány filmet. 1969-től újabb változás figyelhető meg munkásságában. A Beatrice Cenci bár még nem horror, de a giallo (a. m. sárga, azaz krimi; jellegzetesen olasz, erotikus-erőszakos thriller)[19] mestere a későbbi alkotásaiban gyakran nyúlt vissza ehhez a filmjéhez.
Első horrorfilmjét 1971-ben készítette. Ezek után forgatott még pár westernt: Fehér Agyar visszatér (1974), Az Apokalipszis négy lovasa (1975), Ezüstnyereg (1978). 1979-ben forgatja első zombis filmjét, a Zombit (főszereplői: Tisa Farrow és Ian McCulloch).[20] Ez a film volt első giallója, melyet ugyanebben a stílusban követett az Zombik városa 1980-ban. Ezúttal a főszerepeket Christopher George, Catriona MacColl és Carlo De Mejo alakította.
A Zombi által hozott hírnév azonban igencsak kétes értékű volt. A horrorfilm jelenetei, mint például ahogy egy fiatal nőnek kiszúrja egy szálka a szemét, vagy ahogy a zombik a nő holttestéből lakmároznak, azonkívül az élőholtak borzalmas kinézete, férgekkel teli, oszló testük, ahogy az emberbe beleharapnak, közben vészesen ropognak csontjaik és fogaik. Ezek mellett az ijesztő hangulatot a zene is fokozza, mind-mind annyira undorítóak, amit azelőtt egy horrorfilm sem produkált. Kritikusok szerint egyáltalán nem illik filmvászonra ez a téma. Ugyanakkor nagy hatást is gyakorolt a Zombi, nemcsak a filmekre, hanem az irodalmi műveken, képi ábrázolásokon, sőt videójátékokon is megmutatkozik nyoma.
Hogy mennyire lehet művésziessége a Zombinak, arról megoszlanak a vélemények, viszont meg kell említeni, hogy ezen keresztül Fulci szociális kritikát akart megfogalmazni, amely a mostani modern, rohanó világban élő embereknek szól. A monoton hétköznapokban semmi másra sem figyelünk, csak az alapvető szükségleteink kielégítésére törekszünk, amibe jelen esetben az evés is beletartozik. A zombik is hasonlóan tesznek, az ő agyuk már másra sem tud koncentrálni, csak az emberhús falására. A borzalmat fokozza, hogy ezt látszólag rendkívül buta együgyűséggel hajtják végre, közben csak azt a gesztust utánozzák, ami haláluk során rájuk ragadt. Fulci zombijai tulajdonképpen a hétköznapi emberek, akik „buta” módon nem törődnek sem a körülöttük levővel, vagy akár családtagjaikkal. A Zombi befejező képsoraiban az egyik főszereplő zombivá változott feleségével találja szembe magát. Még talán azt hiszi, hogy rá tudja döbbenteni arra, ki ő, de az asszony belé harap és a férjét is zombivá teszi.
Egy évvel később készült el az Edgar Allan Poe regényéből készített misztikus thriller, a Fekete macska, az író művének napjainkba adaptált változata. A főbb szerepekben itt Patrick Magee, Mimsy Farmer és David Warbeck látható. A film brutális jelenetei nem tagadják meg az előző és az utána következő filmek stílusát.
1981-ben ugyanis Fulci megalkotta élete fő művét, amely A pokol hét kapuja címet viseli. Egy nyilatkozatában elárulta, hogy ezzel a filmmel akarta megcsinálni a tökéletes filmet, amelyben nincs logika, csak képek sorozata, de olyan képeké, melyek mindent elárulnak. Ugyan kétséges, hogy sikerült-e elérnie célját, mindenesetre a Catriona MacColl, David Warbeck, Cinzia Monreale főszereplésével készült alkotás a rendező leghíresebb filmje lett.
Ez a film volt Fulci életében az utolsó zombis kultuszfilm. További giallóiban – A temetőre épült ház (1981), New York-i mészárlás (1982), Manhattan Baby (1982), Diszkós gyilkosságok (1984) – megpróbált a realitások talaján maradni (már amennyiben ez horrorfilmnél lehetséges). 1987-ben visszatért a misztikus témákhoz. Az Aenigma egy földöntúli lény által okozott rémségekről, a Démonia pedig démonokról szól (1990). Az 1991-ben készült Hangok a túlról pedig önéletrajzi ihletésű műve, amelyben már megjelenik saját egyre súlyosbodó betegsége, a cukorbetegség, ami 1996-ban halálát is okozta.
Két lánya született, Antonella és Camilla.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
