Remove ads
magyarországi város Bács-Kiskun vármegyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Dunavecse város Bács-Kiskun vármegye Kunszentmiklósi járásában. A Pentele híd megépülésénél szempont volt, hogy Dunavecsének több száz éve bejáratott kikötője van.
Dunavecse | |||
A II. világháború és az 1956-os forradalom áldozatainak emlékműve | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Alföld | ||
Vármegye | Bács-Kiskun | ||
Járás | Kunszentmiklósi | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Vörös Sándor (független)[1] | ||
Irányítószám | 6087 | ||
Körzethívószám | 78 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 3878 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 57,27 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 66,77 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 54′ 49″, k. h. 18° 58′ 20″ | |||
Dunavecse weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunavecse témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Közvetlenül a Duna bal partján helyezkedik el, a Dunaújvárossal ellentétes oldalon, Bács-Kiskun és Fejér vármegyék határán. A folyó vecsei szakasza mintegy 4,5 kilométer hosszú. Belterülete hullámos felszínt mutat, legmagasabb pontja a Rózsadomb. Tengerszint feletti magassága 105 méter.
A szomszédos települések: észak felől Szalkszentmárton, északkelet felől Kunszentmiklós, kelet felől Szabadszállás, délkelet felől Újsolt, dél felől Solt és Apostag, nyugat felől pedig, a folyó túlsó partján és a megyehatár túloldalán Dunaújváros.
A település közigazgatási területén áthalad a Budapestet Bajával összekötő 51-es főút, így az ország távolabbi részei felől ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala. Lakott területeit azonban a főút ma már elkerüli – a szomszédos Apostaghoz hasonlóan –, azon csak a régi nyomvonalán húzódó 513-as főút vezet keresztül. Határát érinti még az M8-as autópálya nyomvonala, amelynek itt csomópontja is van az 51-es főúttal, valamint keleten, egy aránylag rövid szakaszon az 5213-as út is.
A települést vonattal a Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonalon lehetett megközelíteni, ahol azonban 2007. március 4. óta nincs személyszállítás. Dunavecse vasútállomás a belterület északkeleti szélén helyezkedik el, közúti elérését az 52 313-as számú mellékút biztosítja.
A település kereskedelmi kikötője a lakott terület délnyugati szélén helyezkedik el, közúton az 51 343-as számú mellékúton érhető el.
Dunavecse és Apostag között kerékpárút is épült a Duna menti kerékpárút részeként.
Dunavecse nevét az 1332–1334. évi pápai tizedjegyzék említette először, ekkor egyházilag a váci egyházmegye szigetfői főesperességéhez tartozott, majd 1404–1405-ben Fejér vármegye solti járásához csatolták.
A 15. század elején a Tetétleni család birtoka, a 16. század közepén, a mohácsi vész utáni korszakban Laski Jeromos († 1541) birtokába került, majd a 17. század közepén a Földváry család lett a település birtokosa.
1610-ben a reformátusok itt zsinatot tartottak. A református egyháza 1626–1629 közötti években már fennállt. Református templom 1640]ben épült. A település a török hódoltság alatt sem pusztult el. 1691-ben egy egész porta után 50 forint katonaélelmezési költséget és 1695-ben 4 portára vetettek ki ennyit. Ekkor egyike volt a vármegye legnépesebb községeinek. Az 1720. évi összeíráskor 122 jobbágyháztartást találtak itt, és ekkor tisztán magyar lakosai voltak. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint még mindig a Földváry család birtokaként szerepelt Tetétlen (Dunatetétlen), Ölle (Szülleölle) és Szölle nevű, Hartához tartozó pusztákkal együtt. E családon kívül ekkor még Jelenffy Lénárt János is birtokosa volt. 1761. július 7-én évente négy országos,[3] 1832. április 26-án pedig hetivásárok tartására is kiváltságot nyert. 1873-ig a Földváry család osztatlanul birtokolta az itteni földeket. 1873-ban a család megosztozott az ősi javakon,[4] ezek egy része idegen kézre jutott.
1838-ban és 1876-ban nagy árvíz pusztított a településen, 1848-ban pedig egy nagy tűzvészben a község fele leégett.
A Magyar Nemzeti Múzeumba került egy dunavecsei arany kartekercs a bronzkorból. A dunaújvárosi Intercisa Múzeumban a Dunaújvárosi kistérség ásatásain előbukkant régészeti emlékei szerepelnek a tárlaton. A Felsőhegy-dűlő régészeti tárgyai Budapestre kerültek.
A dunavecsei művelődési ház a Fő utca bal oldalán található, szerveznek néptánccsoportot, csillagász szakkört, népdalkört, rajzos foglalkozásokat. Minden évben március közepén és szeptember végén estet tartanak a művelődési házban. A dunavecsei Vikár Béla Könyvtár az Alkony utcában van, amely 1953-ban nyitotta meg kapuit a közönség előtt, több mint 32 000 darab könyvet talál az olvasóközönség. (Vikár Béla fordította a Kalevala irodalmi alkotást, aki műfordító és etnográfus is volt; utolsó éveit Dunavecsén töltötte.)
A Hősök terén áll az 1745-ös építésű barokk stílusú református templom. Hild József bővítette toronnyal 1832-ben. Makovecz Imre is rajta hagyta nyomát Dunavecsén, ő tervezte a második világháborús és 56-os közös emlékművet. Néhány további vallási épületet kereshetnek fel a dunavecseiek, ilyen a római katolikus kápolna, nazarénusok temploma. A Római Birodalom idején ezen a helyen állt a Burgus erődítmény, amelyet egyes források szerint a törökök szedtek szét, kis részei múzeumba kerültek. A római burgus egy darabját a református templomhoz használták fel az építésekor.
1902-ben készült el a települést érintő Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonal. Az 1900-as évek elején ide tartozott Csanádfehéregyháza és Zsellérpuszta is. Az elsőnek a területén egykor község állt. Ősi templomának alapkövei az 1900-as évek elején még láthatók voltak.
A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Dunavecsei járásához tartozott. 1910-ben 4757 lakosából 4716 magyar volt. Ebből 1030 római katolikus, 3415 református, 144 izraelita volt.
A városi rangot 2004-ben kapta meg. (Dunavecse része egy sziget, a Nagy-sziget is.)
A település népességének változása:
Lakosok száma | 3903 | 3878 | 3769 | 3827 | 3922 | 3868 | 3878 |
2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,7%-a magyarnak, 2,3% cigánynak, 0,7% németnek, 0,7% románnak mondta magát (7,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 30%, református 25,1%, evangélikus 1,4%, görögkatolikus 0,1%, izraelita 0,1%, felekezeten kívüli 22,2% (15,2% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 89,8%-a vallotta magát magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,5% románnak, 0,5% németnek, 0,3% szlováknak, 0,2% szerbnek, 0,1-0,1% örménynek, görögnek és horvátnak, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 17,7% volt római katolikus, 16,7% református, 0,8% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 8,5% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 20,5% felekezeten kívüli (34,8% nem válaszolt).[14]
A tizennyolcadik században épült a református templom.
1840 és 1844 között a községben éltek Petőfi Sándor szülei, a költő apjának, Petrovics Istvánnak volt itt mészárszéke. Petőfi 1844 áprilisának első felében meglátogatta szüleit, több mint két hónapon át tartózkodott a községben. Szerelemre lobbant a helybéli Nagy Zsuzsika iránt. Számos verse is itt született, többek között a „Füstbe ment terv”, az „Egy estém otthon”, a „Magány”, a „Zsuzsikához”, a „Hattyúdalféle”, az „Ebéd után”, az „Álmodom-e?” és a „Deákpályám” című költeményei, valamint a „Távolból”,[15] amely a község himnusza lett.
A település a mai napig őrzi a költő emlékét. Két szobra is áll itt: az egyikük a Petőfi Sándor Általános Iskola előtti mellszobor, melyet 1948-ban emeltek. A közelben állt egykor Petőfi apjának mészárszéke. A szobrot Szandai Sándor szobrász készítette mészkőből, leleplezésére a millecentenáriumi ünnepségek közepette került sor. A kétszeres életnagyságú szobrot 180 centiméteres hasábkő alapzatra helyezték el, amely egy kétlépcsős, kétméteres és 55 centiméteres betonalapzaton áll. Elöl Petőfi neve áll rajta egy Kossuth-címerrel. Több településről is támogatták a szobor elkészítését (Dunavecse, Apostag, Dunaegyháza, Dunapataj, Dunatetétlen, Harta, Solt, Szalkszentmárton).[16][17][18][19] A másik szobor Szűts Tamás műve, melynek állításáról a város önkormányzata határozott, de a lakók is hozzájárultak megvalósításához. A parkban álló szobor bronzból készült gránit talapzattal, két méter magas és a „Kis Lak” irányába néz. A költő szülei a közeli házban éltek. 2007. március 15-én avatták fel ünnepélyesen.[16][17][18][19]
1954-ben tájmúzeumot hoztak létre, ahol Petőfi-kiállítás tekinthető meg.[20]
A Millecentenáriumi emlékparkban felállított székelykapu, amely a székelyudvarhelyi Berkeczi Imre fafaragó alkotása, és a homoródszentmártoniak ajándéka volt 1998 óta ékesíti a várost. Mellette, a faunszobor 1996 óta díszíti a Millecentenáriumi emlékparkot, de már 1967 óta Dunavecse jellegzetes és ismert köztéri szobra. A szobor alkotója, Boldogfai Farkas Sándor a főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa volt, 1930-tól állított ki.[21]
Dunavecsén elhunytak
Egyéb
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.