Ókori védműrendszer From Wikipedia, the free encyclopedia
Csörsz árka néven egy körülbelül 1260km hosszú ókori védőműrendszer maradványait ismerik Magyarországon, mely mintegy körbekeríti az Alföldet: a Dunakanyartól indul, az Alföld északi peremén halad kelet felé a Tiszáig, majd Debrecen környékén délkeletre fordulva egészen az Al-Dunáig húzódik. A Csörsz-árok pontos keletkezése és funkciója a mai napig vita tárgyát képezi. Tájanként több elnevezése ismert: Ördög árka, Avarárok, Ördögárok, Ördögborozda, Csörsz-árok, Rapsonné útja, Ördögszántás, Kakasborázda.[2] A Csörsz árok római irányítással avagy önállóan a szarmaták által épített sánc-árok rendszer.[3]
Római erődítés tornyának rekonstrukciója a Csörsz árok vonalán. A régészeti ásatások során a sánc-árokrendszer mellett római katonai tábor (Felsőgöd) és őrállomás (Hatvan) került elő[1]Fekete pontozott jelöléssel ábrázolt „Limes Sarmatiae” (a szarmaták limese) a térképen
Az árkot 1067-ben említi először oklevél: „magna fovea, huae protensa usque ad Aruksceguj tendit”.[4] Maradványai több mint 1600 évig jól láthatóak voltak, a 19. században ipari méretekben megindult talajrendezések nyomán azonban mára már csak kis szakaszai ismerhetők fel világosan. Helyének pontos meghatározásában nagy segítséget nyújt a légirégészet. A nyomvonal kikerülte a laza, homokos talajú területeket (ahol hamar betemetődhetett volna), ahol pedig vizes, ingoványos területre fut, ott építésekor valószínűleg a maitól eltérőek voltak a terepviszonyok.
Az árokból és töltésből álló, faszerkezettel is megerősített védősánccal az Alföldön megtelepedett szarmata törzsek építették körbe magukat északon és keleten, hogy a germánok északról fenyegető betörései ellen védekezzenek. Az árokról kapta nevét a Mezőcsát közelében lévő Ároktő. Innen az árok Füzesabony, Dormánd, Erdőtelek, Kál, Átány, Bod, Zsadány, Árokszállás és Csány felé húzódik tovább. (Egy monda szerint Csányban temették el Kund magyar vezér fiát, Csörszöt.)[5]
Nagy Konstantin kolosszusának feje a Musei Capitoliniben, RómábanRekonstruált római őrtorony
Az árok a 4. század utolsó évtizedéig a rómaiak előretolt védelmi vonala (limes Sarmatiae) volt és a népvándorlás miatt betörő barbár népek támadásai ellen védte a Római Birodalom békéjét.
A védmű valószínűleg Nagy Konstantin római császár uralkodása idején épült, 324 és 337 között. A Körösladánynál ma is jól kivehető, négy kilométer hosszú Körös-menti sánc később, 352 körül épülhetett, miután a germánok kelet felől áttörték a korábban épült sáncokat és a szarmatáknak fel kellett adniuk a Köröstől délre eső területeket.
Tiszadob határában szintén feltárták az árok maradványait egy szarmata temető és egy földvár szomszédságában.
Arad közelében, a Maros jobb partjának közelében is épségben megmaradt egy részlete. A Maros bal partjától Temesvár felé futó szakaszát pedig az Arad–Temesvár autópálya építése során metszették át.
Az Al-Dunát Versectől délre érte el az árokrendszer.
Az árok mélysége: 2–5 m
Az árok szélessége: 5–8 m
Az árokrendszer teljes hossza: ~1260km
A körbekerített terület nagysága: ~60-65.000km²
A megmozgatott föld mennyisége: ~10 millió m³
Az építésre fordított munkanapok száma: ~10 millió (Vagy 2250 nap 15 évvel évente 5 hónappal [1 hó=30 nap] számolva; Vagy 1800 nap a 700 m/nap sebességből kiindulva.)
Az építkezésen részt vett emberek száma: ~5500 fő
Az árok építésének „sebessége”: ~700 m/nap (15 építési évvel és évi 5 munkahónappal számolva)
A korabeli sáncnak egy kis rekonstruált része ma is látható a Debrecentől keletre, a Vámospércs felé vezető út déli oldalán, a Zsuzsi Erdei Vasút Csere-erdő megállójával szemben, az erdőben.
Az emberi erőforrások miniszterének 2012. szeptember 14-i rendelete kiemelten védetté nyilvánította az árokrendszer egyetlen, debreceni szakaszát.
Luigi Ferdinando Marsigli térképén az Alföldet nyugat-keleti, illetve észak-déli irányban átszelő kettős vonalvezetésű árokrendszer, a Danubius Pannonico-mysicus című műben, 1726
A főleg a Jászságban elterjedt magyar népmonda a longobárdokhoz és egy Rád nevű királyhoz köti építését, nevét pedig Csörsz avar király nevéhez, akit a monda szerint a csatornának épülő árok mellett sújtott halálra a villám.[6] Hasonló mondák kapcsolódtak Erdélyben a Rapsonné útja, Tündérek útja, Ördögök árka stb. néven ismert maradványokhoz.
Egy másik változat szerint Csörsz királyfi – mai változataiban egy cseh főúr vagy más nagy úr – árkot építtet, mivel menyasszonya csak azzal a feltétellel megy hozzá nőül, ha vízi úton, hajón jöhet a szárazföldön keresztül. Az árok ásása több évtizedig tart. Egy fiú, akinek apja kisgyermekkora óta otthonától távol dolgozott, valamilyen jelről megismeri apját. Megöli az árkot építtető zsarnok urat.[7]
A honfoglalás előtti erődítmények, határárkok nyomát a magyar nyelvterületen sok helyen ördögároknak, ördögborozdának nevezik. A Kárpát-medencei szlávok szintén ismerik a csertovszky-jarek (ördögárok) elnevezést.
Tompa MihályCsörsz árka című verse a fenti népmondát használta fel: Csörsz megkéri a longobárd Rád király lányát, Délibábot, azonban Rád feltételt támaszt: Csörsz építsen csatornát:
Gvadányi saját kommentárja szerint „Majd Füredtől fogva vagyon egy széles árok egész Jászságon keresztül, és paraszt trádicíó, hogy valami Csősz király – némelyek ezt a királyt Cseh királynak nevezik – akarta vólna az által a Tiszát a Dunába hozni.”[9]
Seress Imre: Magyar mondavilág, 12 költői beszély. Budapest, 1887. Pfeifer Ferdinánd kiadása, Athenaeum Rt. könyvnyomdája
Borzsák István: Semiramis kertjeitől a Csörsz árkáig, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei 30, Budapest, 1978
E.Luttwak: La grande strategia dell'Impero romano, Milánó, 1981
AAVV, Il mondo di Roma imperiale: la formazione, Bari, 1989
Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: The history and perspectives of the research of the Csörsz Ditch, Proceeding of the XVIIIth Internatinal Congress of Roman Frontier Studies Held in Amman, 2000
J.R.Whittaker: Le frontiere imperiali, in Storia dei Greci e dei Romani, vol.18, La Roma tardo-antica, per una preistoria dell'idea di Europa, Milánó, 2008
Csörsz-árka. Régészeti közlemény Réső Ensel Sándor uti naplójából; Sz. és H. Közlöny Kny., Nyiregyháza, 1875
Bartalos Gyula: Magyarország önállásának és függetlenségének kivívása 1074 és 1075-ben a csörszárkok, mint haditényezőknek felhasználása által; Érseki lyc. Ny., Eger, 1910
_2012-09-28_44.jpg)
