Berlin Schönefeld repülőtér
Berlin kisebbik nemzetközi repülőtere From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Berlin-Schönefeld repülőtér (IATA: SXF, ICAO: EDDB, 1995 előtt: ETBS) (németül Flughafen Berlin-Schönefeld) Berlin korábbi két nemzetközi repülőtere közül a kisebbik volt; az egykori Kelet-Berlin repülőtere, az NDK nemzeti légitársaságának, az Interflugnak a bázisa. Üzemeltetője a Flughafen Berlin Brandenburg GmbH (FBB) volt, részvényesei Berlin, Brandenburg állam és a Német Szövetségi Köztársaság volt. 2016-ban a repülőtér utasforgalma 11 652 922 fő volt, ezzel korábban az ország hetedik legforgalmasabb repülőterének számított.[3] A repülőtér több diszkont légitársaság (EasyJet, Ryanair, Wizz Air) bázisa volt.
.jpg)
Remove ads
Maga a repülőtér 2020. október 25-én megszűnt, infrastruktúrája integrálásra került a Berlin-Brandenburg repülőtérbe, amelyben a repülőtér 5-ös termináljaként üzemel tovább.[4]
Remove ads
Fekvése és megközelítése
Az egykori repülőtér, illetve a mai 5-ös terminál a Brandenburg állam Dahme-Spreewald megyéjében lévő Schönefeld városában található, Berlin történelmi városmagjától 22 km-re délkeletre; a már nem használt északi futópálya benyúlik Berlin területére. A repülőtér 48 méterrel fekszik a tengerszint fölött, 620 hektáros területével a régió legnagyobb területű repülőtere.
Vasúti megállója egykor a Berlin-Schönefeld repülőtér nevet viselte (németül Berlin-Schönefeld Flughafen), ahová regionális vonatok is közlekedtek. Óránként kétszer járt az „Airport Express”, melynek RE7 és RB14 vonala Berlin Ostbahnhofon át Berlin Hauptbahnhoffal kötötte össze a repülőteret, RB22 vonala pedig Potsdamba közlekedett. A repülőtér ezeken kívül számos buszjárattal is megközelíthető volt. Autóval a 113-as szövetségi autópályán át érhető el. A taxik az L terminálrész elől indultak.
Ma egyedül S-Bahn-szerelvények (S9, S45) állnak meg az újonnan átnevezett BER repülőtér 5-ös terminál (Flughafen BER Terminal 5), állomáson, amelyek közvetlen kapcsolatot biztosítanak a mai repülőtér termináljai és Berlin belvárosa között.
Remove ads
Története
A kezdetek
1934. október 15-én kezdte meg működését Schönefelden a Henschel repülőgépgyár, amely a második világháború végéig körülbelül 14 000 repülőgépet épített. A gyár miatt épült három, egyenként 800 méter hosszú beton futópálya. 1945. április 22-én a szovjet csapatok elfoglalták Schönefeldet. A gyár egyes létesítményeit vagy szétszedték és hazájukba vitték, vagy felrobbantották, a területen pedig 1947-ig vasúti kocsikat javítottak, valamint mezőgazdasági gépeket építettek és javítottak meg.
A II. világháború után
1946-ban a szovjet légierő a Berlin közelében fekvő johannisthali repülőtérről Schönefeldre költözött. Az Aeroflot még ugyanebben az évben járatokat kezdett üzemeltetni a repülőtérre. 1947-ben a németországi szovjet katonai vezetés 93-as számú utasításában elrendelte egy polgári repülőtér építését Schönefelden. Az eredeti építkezés befejezése után a repülőteret az ország 1990-es újraegyesítéséig többször is bővítették, és a Német Demokratikus Köztársaság fő repülőterévé vált, utaskapacitását 18 millió főre tervezték. A repülőtér jelentőségét mutatja, hogy ún. Jugendobjektté nyilvánították (a szocialista Kelet-Németországban a fiatal munkásbrigádok számára ezen program keretén belül tűztek ki megvalósítandó célokat, gyakran valaminek a felépítését). Mivel Schönefeld a tulajdonképpeni Berlin határán kívül feküdt, a Tegel és Tempelhof repülőterekkel ellentétben itt nemcsak a szövetséges államok légitársaságainak gépei szállhattak le korlátozások nélkül, hanem a világ bármely országából érkezők, Berlin négyhatalmi felosztásának ideje alatt is. Ebbe beleszámítottak a keletnémet légitársaságok is, mint az Interflug vagy 1963-as megszűnéséig a keletnémet Deutsche Lufthansa. A repülőteret a nyugatnémet légitársaságok, köztük a Lufthansa is használhatták volna, erre azonban ideológiai okokból nem került sor. Egyedül az északi (ma már a 113-as autópálya építése miatt nem létező) futópálya keleti vége nyúlt be Berlin egyik városrészébe, Bohnsdorfba, így a kelet felé felszálló vagy onnan közelítő gépek technikailag behatoltak Kelet-Berlin légterébe, amire a nem szövetséges országok légitársaságai elvileg nem voltak jogosultak, gyakorlatilag azonban a megszálló hatalom szemet hunyt fölötte.
Az 1960-as évektől a rendszerváltásig a „Berlin-Schönefeld központi repülőtér” néven ismert légikikötő Nyugat-Berlin lakosságát is nagyon érdekelte, mert innen számos szocialista ország repülőterei elérhetőek voltak, köztük Budapesté vagy Prágáé, később pedig több olyan, az NSZK-n kívüli nyugat-európai célpont is, amelyekre Tempelhofról vagy Tegelről nem (vagy csak jóval magasabb áron) indult járat. Mivel a keleti blokkban a kerozin beszerzése a szocialista államok közti kereskedelmi megegyezések keretén belül folyt, az üzemeltetési költségek az Interflugnál olyan alacsonyak voltak, hogy a légitársaság megengedhette magának, hogy akár 70%-kal alacsonyabb áron kínálja a repülőjegyeit, mint az ugyanoda a Tegelről vagy a Tempelhofról induló járatokat üzemeltető légitársaságok.[5] A kelet-berlini közlekedési vállalat 1963 és 1990 között ráhordó buszjáratot is üzemeltetett nyugat-berliniek számára a repülőtérre, a Charlottenburg városrészben, a Kurfürstendamm és az Adenauerplatz sarkán álló Hotel Arosától, amely megállt a nyugat-berlini Messegeländénél (a központi távolsági buszállomásnál) és Wilmersdorfban, a Güntzel- és az Uhlandstraße sarkán, a keletnémet Helios utazási irodánál.[6]
1959. október 3-án szállt le a repülőtéren az első sugárhajtású repülőgép, a SAS Scandinavian Airlines egyik Caravelle típusú gépe.[7] A repülőtér 1961-ben az 1-es besorolást kapta az ICAO-tól.
1960-ban az NDK vezetése a schönefeldi repülőtér bővítéséről döntött. Erre egyrészt az elkövetkezendő évtizedekben várható forgalomnövekedés miatt volt szükség (úgy számították, 1980-ig a repülőtér eléri az évi 3,5 millió utast, egész Berlin pedig a 14 milliót), másrészt pedig azért, hogy legyen egy repülőtér, amely megfelel a modern, sugárhajtású gépekkel bonyolított forgalomnak és a hatékony utaskiszolgálás követelményeinek. A tervek előrevetítették a rövid- és hosszútávú járatok szétválasztását. A pályaudvartól északra két utasmólóval rendelkező terminálépületet és két rövid futópályát terveztek, délre egy terminálépületet szintén két utasmólóval és egy vagy két további futópályával. A meglévő futópályát több mint 4 km hosszúra tervezték bővíteni. Mindezek mellett a repülőteret szoros összeköttetésbe kívánták hozni a berlini S-Bahn-, metró- és vasúthálózattal.[8]
Az egymilliós utasforgalmat 1969-ben lépte át a repülőtér, a hárommilliót azonban csak 1990-ben érte el.[9] Nem sokkal az újraegyesítés előtt az Interflug négy kontinensen 53 repülőtérre indított járatokat Schönefeldről.
1976-ban adták át a ma a repülőtér északi részén található L terminált, NPA (Neue Passagier-Abfertigung, új utasterminál) néven. 1985-ben az épületet bővítették a mai K és Q terminálokkal, melyek az L-től balra és jobbra találhatóak. Ebben az időben a K terminált (melyet ma az easyJet használ) kizárólag a Nyugat-Berlin felől érkező és oda induló utasok számára tartották fenn, ami azt jelentette, hogy teljesen el volt zárva a többi termináltól és a nagy előtér többi részétől is, és csak egy korláttal elzárt ellenőrzőponton keresztül lehetett megközelíteni. A fentebb már említett nyugat-berlini transzferbuszokat innentől már nem a közeli határátkelőhelyen (Waltersdorfer Chaussee) ellenőrizték, ehelyett a keletnémet határőrség egyetlen tagja szállt fel az érkező buszra, és ő vezette a buszt a terminálig vezető rövid úton (hogy más keletnémet állampolgár ne tudjon észrevétlenül felszökni itt a buszra és bejutni a repülőtér nyugatiaknak fenntartott részébe). A check-in, a poggyászfeladás és az útlevélellenőrzés szintén teljesen elkülönítve zajlott a nyugat-berliniek esetében, csak a kapuk előtti nagy váróteremben keveredhettek a keletnémet utasokkal. Érkezésnél ugyanez a procedúra zajlott le visszafelé: a Nyugat-Berlinbe tartó utasoknak 1985 utá nem az általában használt érkezési csarnokba kellett menniük, hanem azonnal a B terminál érkezési területére irányították őket, ellenőrzés után. Itt szálltak be a transzferbuszba, amelyet a keletnémet határőrség egyik tagja kísért a határátkelőhöz. A határőr itt elhagyta a buszt, és minden további ellenőrzés nélkül továbbengedte Nyugat-Berlin felé. Ez az újfajta utaskezelés (a határátkelésnél történő útlevélellenőrzés kihagyása) 1985 után jóval egyszerűbbé és kevésbé időigényessé tette a nyugat-berliniek számára a schönefeldi repülőtér használatát.
Az L terminál második szintjén ma egy látogatók számára kialakított terasz és egy étterem található. A terasz eredetileg az épület teljes hosszán végighúzódott, az 1990-es évek óta azonban kisebb területet foglal el az L terminál fölött.
A repülőtér déli részén voltak az Interflug hangárjai és karbantartó épületei, melyeket felújításuk után a Lufthansa vett használatba. A repülőtérnek ezt a részét katonai célokra is használták.
A keletnémet Néphadsereg 44-es repülőosztaga az 1980-as évek elején átköltöztette a kormány Tu-134 gépeit Marxwaldéből (a mai Neuhardenbergből) Schönefeldre, mert a kormány egyre több tagja repült Berlinből külföldre. A repülőosztag három Il-62 gépet állomásoztatott a repülőtéren.
Az újraegyesítés után
.jpg)
Németország újraegyesítése után a repülőtér az 1990-es évekbeli további bővítések ellenére is jelentős csökkenést tapasztalt utasszám terén. Ezt részben az Interflug 1991-es megszűnése okozta, részben pedig a többi légitársaság átköltözése a modernebb és központibb fekvésű Berlin-Tegel repülőtérrel. Schönefeld ebben az időszakban visszafelé fejlődött, főleg charterjáratok használták. Ennek ellenére 1992-ben használatba vehette a felújított déli futópályát. A terminálhoz közel álló repülőgépek egészen a rendszerváltás utánig gyalog is megközelíthetőek voltak az utasok számára, az A terminál három utashídját először 1993-ban használták. 1991 és 1993 között a repülőteret a légierő 65-ös repülőszázada használta Il-62M gépeivel.
Az üzemeltető cég 1995-ben bővítette a terminált. 1996 elején a német állam, valamint Berlin és Brandenburg szövetségi államok úgy döntöttek, a repülőteret kibővítik egy nagyobb repülőtérré, amely a Berlin-Brandenburg nevet kapta. Ebben az időben kevés, menetrend szerinti járatokat üzemeltető légitársaság használta a repteret; közéjük tartozott az Aeroflot, amelynek Moszkvába volt innen járata, valamint a Rossija, amelynek Szentpétervárra. A diszkont légitársaságok fellendüléséig (amelyek 2007-ben a repülőtér teljes forgalmának körülbelül 80%-át adták[10]) a repülőteret használó gépek nagy része chartergép volt. A charterjáratok uralta időszak 2003-ig tartott, innentől kezdve Schönefeld a diszkont légitársaságok egyik fő úti célja lett. A Ryanair, valamint a KLM leányvállalata, a Buzz átvette a Schönefeld-London útvonalat, a V Bird légitársaság Weezébe indított járatot, a Germanwings 2003 ősze óta már nem a Tegelről, hanem a Schönefeldről indít járatokat különféle külföldi repülőterekre. Fontos mérföldkő volt a repülőtér történetében az EasyJet érkezése 2004. április 28-án; 2005-ben Berlin-Schönefeld a légitársaság második legnagyobb európai bázisa lett London–Luton után. 2005. március 11-én a Germanwings is bejelentette, hogy két gépet Schönefelden fog állomásoztatni. Az EasyJettel való békés együttműködés érdekében a Germanwings főleg olyan repülőterekre indított járatokat Schönefeldről, ahová az EasyJet nem. A 2012-13-as téli menetrend bevezetésével a Germanwings átköltözött a Tegel repülőtérre.
2005. december 19-én megnyílt az M terminál, amely mindenekelőtt a diszkont légitársaságok kiszolgálásra épült, és 2012-ig főleg a Germanwings járatai használták. Eredetileg az EasyJetet tervezték ideköltöztetni a K terminálról. A diszkont légitársaságoknak köszönhetően Schönefeld utasszáma 2005-ben 50%-kal nőtt, 5,08 millióra. Ez nagyobb növekedés, mint amit a többi berlini repülőtér produkált. 2006-ban a repülőtérnek 5713 alkalmazottja volt.[11] 2006 óta a Schönefeld vasúti pályaudvar már nem távolsági pályaudvar.[12] 2007. november 30-ától a repülőtér északi futópályáját nem használták, majd később megszüntették, hogy lehetővé tegyék a 113-as autóút bővítését. A légiforgalom azóta csak a déli futópályát használta, amely az új Berlin-Brandenburg repülőtér felépítésével annak északi futópályává vált. Az egykori északi futópálya egy megmaradt része jelenleg a hosszabb ideig itt tárolt, nagyobb méretű magánrepülőgépek parkolójául szolgál, mert az eddig erre a célra használt terület az építkezés miatt már nem alkalmas rá.
Beépítése a Berlin-Brandenburg repülőtérbe
Az 1960-as években tervezett, de csak részben megvalósult átfogó bővítési tervek után az 1990-es évek első felében megkezdődtek a komplex területrendezési munkálatok egy új, nagy repülőtér létrehozása érdekében, mert az újraegyesítés után megnövekedett utasszám szükségessé tette. 1996-ban a repülőtér vezetése, Berlin és Brandenburg államok, valamint a szövetségi kormány úgy tervezte, hogy 2012-re Schönefeldet bővítsék és képessé tegyék arra, hogy egyedüli repülőtérként szolgálja ki Berlint, ezzel a fővárosi régió legfontosabb, az országban pedig a frankfurti és a müncheni mellett az egyik legfontosabb utas- és teherforgalmi repülőterévé váljon. A terv része volt, hogy Tegel repülőteret az új repülőtér használatba vétele után legkésőbb hat hónappal, a Tempelhof repülőteret pedig 2008 októberének végén bezárják. Az építkezés 2006-ban megkezdődött. A fejlesztés részeként az északi futópályát 2007. december 1-jével lezárták.[13] Az új autóút az egykori futópálya egy részét keresztezi. A déli futópályát, amely a tervek szerint az új, nagy repülőtér északi futópályája lesz, 3600 méteresre hosszabbították és 2012. április 23-án átadták a forgalomnak. Május 3-a óta a korábbi 07R/25L helyett a 07L/25R jelet használja. A felújítás 2015. május 2-ára lezajlott. Az északi futópálya felszámolása 2015. május 6-án kezdődött meg,[14] és október 24-én ért véget.[15]
Az új Berlin-Brandenburg repülőtér 2020. októberi megnyitása óta a korábbi repülőteret a BER 5-ös termináljaként használják tovább. 2020. október 25-én történt meg az épület szimbolikus átnevezése. Még ezt megelőzve új jelöléseket kaptak a meglévő terminálrészek és a parkolók 2020. március 31-én.[16]
Remove ads
Kialakítása
A Berlin-Schönefeld repülőtér négy terminállal rendelkezett, melyeket 2020 tavaszától K, L, M és Q betűkkel jelöltek. A legtöbb repülőgép az L terminálról indult és ide érkezett. Az L terminálról többek között az Aeroflot és a Wizz Air járatai, valamint a Schengeni övezeten kívülre tartó járatok indultak. Az EasyJet volt az egyetlen légitársaság, amely a K terminált használta. Az M terminált a Ryanair, a Condor, a Sunexpress, a WOW air és a Norwegian használták. A Q terminálon 2008-ig különleges biztonsági berendezések is voltak, ezért hosszú ideig innen indultak azok a járatok, amelyeknél kiemelkedő szintű biztonsági intézkedésekre volt szükség, például az izraeli járatok. Később rendezvényhelyszínként használták, konferenciákhoz és privát rendezvényekhez volt bérelhető. Innen indultak a sétarepülések egy történelmi „mazsolabombázó” géppel is, amely azonban 2010. június 19-én egy kényszerleszállás során károsodott, és azóta nem alkalmas repülésre. 2015 novembere óta a Q terminálon a kapacitás növelése érdekében további biztonsági ellenőrzőpontokat létesítettek olyan utasok számára, akiknek nincs feladandó poggyászuk, és már az interneten becsekkoltak a járatra. A négy terminál egybeépült egymással. Egyedül az L terminál rendelkezik utashidakkal, melyekből három található a forgalmi előtérben. Összesen 36 állóhely van a repülőgépeknek. A repülőtér területének déli részén található a kisgépes terminál, ahonnan magánrepülőgépek, légitaxik, charterjáratok és helikopterek indultak. A teherszállító gépek terminálja 3850 m²-en helyezkedik el, kapacitása évente 30 000 tonna; az épületben többek között karantén is található állatok számára. A repülőtéren ezenkívül három hangár is található a nagygépek, továbbá három a kisgépek számára.
.jpg)
A repülőtér 2007 végéig két futópályával rendelkezett, melyek közül az északi 2710 méter, a déli 3000 méter hosszú volt. Mindkét futópálya 45 méter széles. A Berlin-Brandenburg repülőtér építése során az északi futópályát részben lebontották, hogy legyen hely a 113-as autóút hosszabbításának, amely 2008 tavaszán készült el.[17] Még ezt megelőzően a déli futópályát meghosszabbították 3600 méteresre, hogy az épülő új repülőtér északi futópályájaként szolgálhasson.[18]
A repülőtér rendelkezett saját repülőtéri tűzoltósággal,[19] valamint CAT III műszeres leszállító rendszerrel, ami minden időjárási körülménynél lehetővé teszi a leszállást.
1992 óta a repülőtér területén rendezték meg kétévente a Berlini Nemzetközi Légiközlekedési és Űrhajózási Kiállítást. A repülőtér szomszédságában található a Lufthansa szimulátorközpontja.
2007 óta a repülőtéren volt található a Német Vöröskereszt egyik logisztikai központja, amely a katasztrófavédelmet szolgálta bel- és külföldön; 4000 m²-es területen helyezkedtek el a mentéshez használt eszközök. A repülőtérről vészhelyzet esetén 72 óra alatt értek el a mentőegységek a világ bármely tájára. Emellett különleges járművek is meg voltak találhatóak itt, melyeket egy Németországon belüli katasztrófa esetén használhattak a kommunikáció és a mentésirányítás elősegítésére.
Remove ads
A forgalom alakulása
A Schönefeld repülőtér utasforgalma erőteljesen növekedésen ment keresztül. Míg 2003-ban 1,7 millió utas használta a repülőteret, 2005-ben már több mint ötmillió, 2006-ban pedig a forgalom már túllépte a hatmillió főt is.[20] 2016-ban 11,6 millió utas használta a repülőteret, ami az előző évhez képest több mint 35%-os növekedést jelent.[21]
Utasforgalom úti célok szerint
Remove ads
Kritikák
Az eDreams légi utazással foglalkozó portál közvéleménykutatásán részt vevők Schönefeldet a világ legrosszabb nemzetközi repülőterévé választották.[24] A válaszolók a vásárlási lehetőségeket, az étkezési lehetőségeket és a várókat értékelték. Kritika érte az épület elavult állapotát, valamint azt is, hogy túl messze vannak a parkolók.[25] A repülőtér zajára rendszeresen panaszkodnak a közelben lakók.[26]
Remove ads
Balesetek
- Az Interflug Iljusin Il–62 repülőgépe (lajstromjel: DM-SEA) 1972. augusztus 14-én Königs Wusterhausennél lezuhant a schönefeldi repülőtér megközelítése közben, 31 perccel azután, hogy a repülőgép útnak indult Schönefeldről, de megkísérelt visszafordulni, mert problémák léptek fel az irányításával. A fedélzeten tartózkodó 156 ember közül senki nem élte túl a katasztrófát.
- 1986. december 12-én az Aeroflot Minszkből érkező Tupoljev Tu–134 gépe zuhant le a repülőtér megközelítése közben Berlin egyik városrésze, Bohnsdorf közelében (lásd Aeroflot 892-es járat). A fedélzeten 82 ember tartózkodott, akik közül 72-en életüket veszítették, tíz utas megsérült.[27]
- Az Interflug 102-es, Berlin–Moszkva járatát teljesítő Il–62 repülőgép (DDR-SEW) 1989. június 17-én egy szerencsétlen indulás során akadályokba ütközött a futópályán és darabokra tört; a fedélzeten tartózkodó 113 ember közül 21-en haltak meg.[28][29]
Remove ads
További hivatkozások
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads