Österreichische Nordwestbahn

A k.k. privilegierte Österreichische Nordwestbahn (ÖNWB) egy magán vasúttársaság volt az Osztrák–Magyar Monarchiában. A társaság fővonala összekötötte Bécset Mittelgrunddal, amellett elvezetett a majdani osztrák-szász határra. A vasútvonalat 1909-ben államosították.

Österreichische Nordwestbahn
Típus	vasúttársaság
Alapítva	1869
Megszűnt	1909
Jogutód	Császári és Királyi Osztrák Államvasutak
Székhely	Bécs
Anyavállalata	Süd-Norddeutsche Verbindungsbahn
A Wikimédia Commons tartalmaz Österreichische Nordwestbahn témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

Előzménye

Raphael Foges a k.k. priv. Kaiser-Ferdinands-Nordbahn (KFNB) igazgatójának a javaslatára egy szárnyvonalat építettek Floridsdorf és Stockerau között. 1838. október 30-án a KFNB előkoncessziót kapott a vonal megépítésére. 1841. július 26-án ment végig az első vonat a KFNB PATRIA nevű mozdonyával az egyvágányú pályán Stockerauig. Több német üzleti társaság is tervezte az 1860-as évek végéig a közvetlen vasúti összeköttetést Berlin és Bécs között Liberec Reichenbergen át. Ausztria is akart egy rövid összekötő vonalat a Bécstől a Balti-tengeri és Északi-tengeri kikötők felé vezető pályától mely bekapcsolná a Közép-Csehországi szénbányákat és cukorgyárakat. Így több más vasúttársaság is szállíthatna, s függetlenné válhatnának a szállítók a StEG-ztől. 1865-ben a k.k. priv. Süd-Norddeutsche Verbindungsbahn (SNDVB) megkezdte a munkák előkészítését, de több konkurense is akadt, különösen a StEG. 1867-ben több más pályázó egyesült és a kapott koncessziót a vasút megépítésére Bécsből Jungbunzlauig szárnyvonallal Pardubicebe és Trautenauba.

Törzshálózat (A hálózat)

Der Nordwestbahnhof in Wien (1875)

1868. szeptember 8-án koncessziót kapott egy vasút megépítésére és üzemeltetésére „Oesterreichische Nordwestbahn“ (Osztrák Északkeleti Vasút) néven Hugo Fürst Thurn und Taxis, Franz Altgraf Salm-Reifferscheid-tól, Louis von Haber és Friedrich Schwarz továbbá a Aktiengesellschaft der Süd-Norddeutschen Verbindungsbahn. A koncesszió tartalma egy gőzmozdonyüzemű vasút megépítése Bécstől indulva Znaim, Iglau, Deutschbrod, Czaslau és Kollin-on át Jungbunzlauig szárnyvonalakkal Zanimtól a Franz Josephsbahn-hoz, Deutschbrod-tól Pardubitzéig és egy megfelelő ponton a Kollin-Jungbunzlauer vonalhoz csatlakozva Trautenau felé. A koncesszió része volt még egy vonal megépítésének lehetősége Jungbunzlau és Bakow között és ott direkt összeköttetést létesíteni a Böhmischen Nordbahn vonalával.

A pályát egyvágányúnak épült, azonban minden hidat és alagutat úgy kellett megépíteni, hogy később kétvágányúvá bővíthessék. Az Közlekedési Minisztérium csak akkor írta elő a második vágány megépítését, ha a nyereség két egymást követő évben meghaladja a 120000 Ft/mérföldet. A befektetett tőke megtérülését a koncesszió 90 éve alatt 5 % garantált kamattal tervezték fenntartva a jogot, hogy 30 év elteltével az állam bármikor megválthassa.^[1]

Az Österreichische Nordwestbahn-Gesellschaft (ÖNWB)–t 1870. július 26-án alapították 25 millió Ft törzstőkével. 89089 db részvényt bocsátottak ki 200 Ft névértéken.^[2]

A Jedlesee–Stockerau vasútvonalat 1871-ben az ÖNWB megvásárolta a Kaiser Ferdinands-Nordbahn (KFNB)-től. Az ÖNWB koncessziója erre a szakaszra 1871. június 29-én lépett életbe.^[3]

A törzshálózat megnyitási dátumai

• 1869. december 6.: Kolín–Goltsch-Jenikau
• 1870. október 29.: Kolín–Jungbunzlau
• 1870. december 21.: Groß Wossek–Wostromer
• 1870. december 21.: Parschnitz–Pelsdorf
• 1870. december 21.: Goltsch-Jenikau–Deutschbrod
• 1871. január 25.: Deutschbrod–Iglau
• 1871. április 23.: Iglau–Znaim
• 1871. június 1.: Deutschbrod–Pardubitz
• 1871. június 1.: Wostromer–Pelsdorf
• 1871. július 1.: Jedlesee–Stockerau (Kauf, eigentliche Eröffnung 26. Juli 1841)
• 1871. október 1.: Pelsdorf–Hohenelbe
• 1871. november 1.: Znaim–Stockerau
• 1871. december 17.: Wostromer–Jitschin
• 1871. december 17.: Trautenau–Freiheit
• 1872. július 1.: Jedlesee–Wien Nordwestbahnhof
• 1872. július 1.: Zellerndorf–Sigmundsherberg

Kiegészítő hálózat (B hálózat)

Végül a Bécs-Jungbunzlau összeköttetés nem járult hozzá jelentősen a regionális kapcsolatok fejlődéséhez. A Szász Királyságnak koncessziója volt a Böhmische Nordbahn folytatására észak felé, így az eredeti terv egy nagykapacitású fővonalról Berlin és Bécs között torzó maradt.^[4]

Az Österreichische Nordwestbahn ezért kérte, hogy saját közvetlen összeköttetés létesíthessen a Szász Királyi Államvasutakkal és a Porosz Államvasutakkal. Ezután 1870. június 25-én koncesszió kapott a kiegészítő hálózatra, habár ez a fővonal állami garanciája kizárta. Fizetési kötelezettsége erre a második pályára csak akkor volt, ha az egyéves bruttó nyereség 180.000 gulden per mérföldet meghaladta.^[5]

A kiegészítő hálózat legjelentősebb kapcsolata az Elbetalbahn (Elba völgyi vasút)–nak nevezett (Nimburg-Mittelgrund) volt, amely a közvetlen északi kapcsolatot biztosítja. Mivel itt Szászország elutasította a közvetlen folytatást a birodalmi határon át, az új vonalat a határ közelében a cseh Mittelgrund állomásnál kötötték össze a meglévő, határokon átnyúló grenzüberschreitende Drezda–Děčín-vasútvonallal. Egy másik fontos vonal a Chlumec nad Cidlinou–Międzylesie-vasútvonal volt, amely közvetlen kapcsolatot biztosított az ÖNWB és a porosz vasúti hálózat között Sziléziában.

A kiegészítőhálózat vonalainak megnyitása

• 1873 október 4. : Nimburg–Lissa an der Elbe
• 1873 október 4. : Königgrätz–Chlumetz
• 1874 január 1.: Lissa–Schreckenstein
• 1874 január 1.: Aussig an der Elbe–Schreckenstein
• 1874 január 14.: Königgrätz–Lichtenau-Wiegstadtl
• 1874 szeptember 10.: Korneuburg–Donaulände
• 1874 október 5.: Geiersberg–Wildenschwert
• 1874 október 5.: Schreckenstein–Tetschen–Mittelgrund (B)
• 1874 október 15.: Lichtenau–Mittelwalde
• 1880 január 1.: Schleppbahn Laube–Tetschen
• 1890 március 1.: Wien–Donaukai

Működése

Zweisprachige Aufschrift „Rakouská severozápadní dráha“ / „Oesterreichische Nordwestbahn“ in der Halle des Bahnhofes Praha-Vysočany (2010)

Később az NWB és az SNDVB több szakaszát összevonták, ám a teljes fúziót meghiúsították az egykori k. k. priv. Pardubitz-Reichenberger Eisenbahn részvényesei.^[4]

Az államosítás

Az állam már 1895-ben meg akarta vásárolni az ÖNWB-t, de ez évről évre halasztódott. Végül a kkStB 1895. október 15-én vette át az üzemeltetést az összes járművel. Az államosítás 1908. január 1-i visszamenőleges hatállyal történt.^[6] A véget 1911-ben felszámolták.

Az akkor az állam által átvett hálózat magába foglalta a garantált hálózat 627,95 km, és a kiegészítő hálózati 308,4 km-ét is. Kétvágányúra bővültek a Wien–Stockerau, Časlau–Leitmeritz és Schreckenstein–Tetschen szakaszokat.

A vasúthálózat

Das Streckennetz von ÖNWB (schwarz) und SNDVB (rot). Die im Betrieb der ÖNWB stehenden Lokalbahnen sind mit schmäleren Linien gekennzeichnet.

• Wien–Mittelgrund (*1870/1874) →Bahnstrecke Wien–Znojmo, Bahnstrecke Znojmo–Kolín, Bahnstrecke Kolín–Děčín
• Nimburg–Jungbunzlau (*1870)
• Groß Wossek–Parschnitz (*1870/1871)
• Wostromer–Jitschin (*1871)
• Deutschbrod–Pardubitz (*1871)
• Trautenau–Freiheit (*1871)
• Zellerndorf–Sigmundsherberg (*1872)
• Lissa–Prag (*1873)
• Korneuburg–Donaulände (*1874)
• Wildenschwert–Geiersberg (*1874)
• Chlumetz–Reichsgrenze nächst Lichtenau (*1873/1875)
• Wien–Donaukai (*1890)

Más tulajdonosok üzemeltetett vonalai

• Lokalbahn Sedletz–Kuttenberg (1883–1905)
• Lokalbahn Großpriesen–Wernstadt–Auscha (ab 1890)
• Lokalbahn Častolowitz–Reichenau an der Kněžna–Solnitz (ab 1893)
• Lokalbahn Deutschbrod–Humpoletz (ab 1894)
• Lokalbahn Melnik–Mscheno (ab 1897)
• Lokalbahn Polna-Stecken–Polna Stadt (ab 1903)

Mozdonyok és kocsik

Az ÖNWB-sorozat és a KkStB számozás megfeleltetése 1909
Ia	201
Ib	401
Ic,d	301
IIa	–
IIb,c	15
IIIa,b	16
IVa,b	133
Va	35
Vb,c,d,e	151
VI	271
VIIa,b,c,d,e	171
VIII	389
IXa	3.0
IXb	4.0
Xa,b,c,d,e	163
XIa,b	55
XIIa,b,c	102
XIII	155
XIVa,b	11
XV	162
XVIb	208
XVIIa,b	460
XVIIc	163
XVIId	360
XVIII	309
XIX	209

Amikor SNDVB a mozdonyok kapta érkezési beszerzési sorrendben folyamatosan beszámozta és elnevezte őket még ha az azonos volt az ÖNWB a mozdony számozásával is. Az 1872-es közös üzemeltetési megállapodás bevezette a közös számokat és számozási rendszert. Nevek csak 1874-ig voltak hozzárendelve. Csak az IIb és IIc sorozat mozdonyai kapták az IIa nevet.

A közös sémában a következő sorozatok voltak:

• Reihe I: gyorsvonati mozdonyok
• Reihe II: személyvonati SNDVB mozdonyok
• Reihe III: személyvonati ÖNWB mozdonyok
• Reihe IV: tehervonati SNDVB mozdonyok három kapcsolt tengellyel
• Reihe V: tehervonati ÖNWB mozdonyok három kapcsolt tengellyel
• Reihe VI: tehervonati] SNDVB mozdonyok négy kapcsolt tengellyel
• Reihe VII: tehervonati ÖNWB mozdonyok négy kapcsolt tengellyel
• Reihe VIII, IX és X: SNDVB és ÖNWB mellékvonali- és tolatómozdonyok von

A szállítás szerint a különböző mozdonygyárak további kisbetűs sorozatszámot adtak:

A számok eredeti rendeltetése:

• 1–100: személyvonati mozdonyok
• 101–200: tehervonati mozdonyok három kapcsolt tengellyel
• 301–: tehervonati mozdonyok négy kapcsolt tengellyel

A 200 fölötti számok a jövendő háromcsatlós, a 400 fölöttiek pedig a jövendő négycsatlós mozdonyoknak voltak fönntartva.

A Ct-X sorozat az 500 számot kapta A 2C-személyvonati mozdonyok 601-től, a 2C-gyorsvonati mozdonyok 701-től kaptak számokat.

Ez volt a rendszer, de gyakran eltértek ezektől az irányelvektől. A kisbetűs "a" jelölés ikergépezetű, a "b" pedig a kompaund mozdonyokat jelölte

A XVI sorozatban már csak kompaund gépek voltak, így már csak az „b” opció volt.

A táblázat az államosítás részeként végrehajtott újraszámozást mutatja be.

Jegyzetek

1. Concessionsurkunde vom 8. September 1868 …, Reichsgesetzblatt für das Kaiserthum Oesterreich vom 20. Oktober 1868, Nr. 143 (= S. 413)
2. Historische Wertpapiere auf www.geerkens.at. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
3. Gesetz vom 11. Juni 1871 …, Reichsgesetzblatt für die im Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder vom 29. Juni 1871, Nr. 55 (= S. 105)
4. Hans von Polenz: Eisenbahnen im Bautzener Land; Ostsächsische Eisenbahnfreunde e.V., Löbau 2006; ISBN 3-00-018243-8; S. 25f
5. Reichsgesetzblatt für die im Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder vom 3. September 1870
6. Richard Heinersdorff: Die K.u.K. Privilegierten Eisenbahnen der Österreichisch-Ungarischen Monarchie 1928–1918, Verlag Fritz Molden Wien / München / Zürich 1975, ISBN 3-217-00571-6, S. 45

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Österreichische Nordwestbahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Wolfgang Kos, Günter Dinhobl (Hrsg.): Großer Bahnhof. Wien und die weite Welt. Czernin, Wien 2006, ISBN 3-7076-0212-5 (Sonderausstellung des Wien-Museums 332), (Ausstellungskatalog, Wien, Wien-Museum, 28. September 2006 – 25. Februar 2007)
• Peter Wegenstein: Die Nordwestbahnstrecke. Verlag Peter Pospischil, Wien 1995 (Bahn im Bild 91, ZDB-ID 52827-4)
• Alfred Horn: Die österreichische Nordwestbahn. Bohmann Verlag, Wien u. a. 1967 (Die Bahnen Österreich-Ungarns 1)
• Pavel Schreier: Příběhy z dějin našich drah, Mladá fronta, Praha 2009, ISBN 978-80-204-1505-9

További információk

• Eine Sonderfahrt auf der Nordwestbahn (németül)
• Österreichische Nordwestbahn bei Röll

• Vasútportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap