1718: A Habsburg–török és velencei-török háborút lezáró pozsareváci béke aláírásának következtében a történelmi Magyar Királyság területén megszűnt a török uralom
1701: III. Frigyes brandenburgi választófejedelem porosz királlyá koronáztatja magát (→ I. Frigyes). Nagyszabású építkezései megrendítik az államháztartást.
1702–1704: A camisard-ok (wd) (hugenotta parasztok) felkelése Franciaországban. Leveréséhez jelentős haderőt kell bevetni.
1711: Moldva és Havasalföld, amelyek az orosz–török háborúban a cár támogatását kérték, megtorlásul elveszítik függetlenségüket
1713–1740: I. Frigyes Vilmos porosz király. Fő programja a hadsereg fejlesztése; létrehozza Európa legjobban felszerelt és kiképzett hadseregét.[1]
1714: Nagy-Britanniában Anna királynő halála után I. György hannoveri választófejedelem lép trónra. Hannover 1837-ig perszonálunióban marad Angliával, ami befolyásolja az uralkodóház kontinentális politikáját.
1715: Franciaország: XIV. Lajos király halála. Háborúkban kimerült országot, óriási államadósságot hagy örökségül dédunokájára, XV. Lajosra. (XV. Lajos uralkodásának vége: 1774)
1740–1786: II.(Nagy) Frigyes porosz király. Az apja által teremtett hadsereg birtokában hódító politikát folytat. Meghódítja Sziléziát (1742), a hétéves háborúban sikeresen száll szembe a nagyhatalmak koalíciójával, végül kieszközöli Lengyelország első felosztását (1772), ami által sikerül területileg egyesítenie állama két fő részét, Brandenburgot és Poroszországot.
1756: A francia flotta elfoglalja Menorca szigetét az angoloktól. Kirobban az angol-francia háború, amely a hétéves háborúval párhuzamosan folyik, és amelyben Franciaország elveszti csaknem valamennyi tengerentúli birtokát.
Patyomkin, Katalin cárnő kegyence irányításával megindul a csaknem lakatlan dél-orosz területek betelepítése. Szevasztopolt flottabázissá építik ki.
1780-as évek: A nyakék-per, a francia udvar nevezetes botránya erősíti a közvélemény monarchiaellenes hangulatát.
1788: Franciaországban a rossz termés mezőgazdasági válságot okoz, ami szintén hozzájárul a forradalmi helyzet érlelődéséhez. A kormány rendeleti úton megfosztja a parlamentet kiváltságos helyzetétől, aminek nyomán országszerte tömegmozgalmak lángolnak fel, röpiratok ezrei követelik az önkényuralom megszüntetését.[2]
1717: Londonban megalakul az első szabadkőműves páholy. A mozgalom a század folyamán egész Európában elterjed.
1700–1750 k.: Mezőgazdasági forradalom Angliában: áttérés a nyomásos földművelésről a váltógazdaságra. A burgonya-, cukorrépa- és takarmánytermesztés elterjedése, meghonosodik az istállózó állattartás, kertművelés, tehenészet.[3] A mezőgazdasági újítások a század folyamán fokozatosan elterjednek Európa fejlettebb, nyugati területein. A változást mindenhol a népesség számának ugrásszerű növekedése követi.[3]
1700–1740 k.: A barokk építészet virágkora Ausztriában
A felvilágosodás eszmeáramlata a filozófiában és az irodalomban
Voltaire megjelenteti a Filozófiai levelek című művét (1733), majd a Filozófiai ábécét (1764)
Károly Tivadar választófejedelem. Mannheimi udvara a 18. sz. közepén a német zenei élet központja 1777-ig, amikor a fejedelem a bajor trónt is megörökli, és Münchenbe teszi át a székhelyét.[4]
A perzsa Afsárida Birodalom legnagyobb kiterjedése idején, a 18. században
1722: Iránban az afgán törzsek felkelése megdönti a Szafavidák államát.
A belső zavarokat kihasználva I. Péter orosz cár 1723-ban elfoglalja Bakut és a Kaszpi-tenger déli partját, az oszmánok pedig Irán nyugati tartományait.
1736: Nádir kán türkmén vezér elfoglalja a perzsa trónt, miután 1729-ben kiűzte az afgánokat, és orosz szövetségben visszahódította az oszmánoktól megszállt területeket. Anna cárnő is visszabocsátja I. Péter perzsiai hódításait.
1747: Nádir sah meggyilkolása. Perzsia független kánságokra bomlik fel, amelyek csak a század végén egyesülnek újra.
_057.jpg)
-hu.svg)
