Párizsi béke (1763)

Az 1763. február 10-én megkötött párizsi békeszerződés lezárta a hétéves háborúnak a tengeren túli hadszíntereken zajló harcait. A szerződést egyfelől Nagy-Britannia és szövetségese, Portugália, másfelől Franciaország és a vele szövetséges Spanyolország kötötték meg, három éven át tartó tárgyalássorozat eredményeképpen. A szerződésben a felek egyes amerikai, afrikai és indiai gyarmatok hovatartozását rendezték, a háborúban kivívott új erőviszonyoknak megfelelően. A szerződés a nyugat-európai hadszíntérrel kapcsolatban is tartalmazott területi és politikai rendelkezéseket.

Új-Franciaország (Nouvelle-France) átadása a brit haderőnek. (Montréal, 1760.)

„Párizsi béke” lehetséges további jelentéseiről lásd: Párizsi béke (egyértelműsítő lap).

A szerződés előzményei

A hétéves háború (1756–1763) gyarmati harcaiban elszenvedett francia katonai vereségek következtében 1760. szeptember 24-én Pierre de Rigaud de Vaudreuil, a kanadai Új-Franciaország kormányzója kénytelen volt átengedni ezt a francia gyarmatot, összes csatolt részeivel (dépendences) együtt a brit inváziós haderőnek. A hivatalos átadásra Montréalban került sor.

Franciaország helyi szövetségese, az oswegatchie törzs 1760. augusztus 25-én külön átmeneti megállapodást kötött a brit katonai hatósággal. A Loretteville^[1] környékén élő huronok ugyanígy tettek szeptember 5-én Longueuil-ben. Ezek értelmében a gyarmatok a következő három évben (1760–1763), a béketárgyalások végleges lezárásáig brit katonai közigazgatás alatt maradtak.

Az ideiglenes békeszerződést 1762. november 3-án kötötték meg Fontainebleau-ban. A végleges békeszerződést 1763. február 10-én írták alá Párizsban.

Néhány nappal később, február 15-én a hadviselő felek aláírták a hubertusburgi békeszerződést, amely a Habsburg Birodalom és Poroszország közötti háború lezárását szabályozta.

A párizsi szerződés tárgya

Az európai hadszínteret illetően a szerződés a következő rendelkezéseket tartalmazta:

• Franciaország visszaadja Nagy-Britanniának Menorca szigetét, amelyet a franciák 1756. június 29-én foglaltak el.^[2]
• Franciaország kiüríti a Nagy-Britannia németországi szövetségeseitől elfoglalt területeket, elsősorban a brit király személyes hűbérbirtokának, a Hannoveri Választófejedelemséghez – hivatalos nevén Braunschweig-Lüneburgi Választófejedelemséghez (Kurfürstentum Braunschweig-Lüneburg) – tartozó területeket.
• Nagy-Britannia visszaadja Franciaországnak a Bretagne déli partjainál fekvő Belle-Île-en-Mer szigetét, amelyet a britek 1761-ben foglaltak el.

A szerződésnek az észak-amerikai gyarmatokról szóló rendelkezései:

• Franciaország átengedi Nagy-Britanniának az észak-amerikai partok előtt fekvő Île Royale, Isle Saint-Jean szigeteket, az Acadie néven ismert régiót (azaz Kelet-Québec és a mai Maine állam területét), továbbá Kanadát, beleértve a Nagy-tavak medencéjét és a Mississippi folyó keleti (bal) partját (Délkelet-Louisianát).
• Az 1760-ban megkötött montréali (feltételes) kapitulációs szerződés rendelkezései szerint Nagy-Britannia a kanadaiak számára biztosítja a római katolikus vallás (korlátozott) gyakorlását.
• Spanyolország megkapja a Mississippi folyó nyugati (jobb) partját (azaz Nyugat-Louisianát, a Mississippi torkolatvidékét és Nouvelle-Orléans (New Orleans) városát.^[3][4]
• Spanyolország átengedi Nagy-Britanniának Spanyol-Floridát (azaz a mai Florida, Dél-Georgia és Dél-Alabama területét).
• Franciaország megtartja a halászati jogot Terre-Neuve (Új-Fundland) körül és Szent Lőrinc-folyó öblében.
• Cserébe Franciaország megkapja a Saint-Pierre és Miquelon szigetcsoportot (Új-Fundlandtól délre), és helyreállíthatja jól jövedelmező birtokait az Antillákon.
• A karib-tengeri Hispaniola szigetének keleti felét, Saint-Domingue (Santo Domingo, a mai Dominikai Köztársaság) területét Franciaország visszaadja Spanyolországnak, de megtarthatja a sziget nyugati felét (a mai Haiti területét).

Egyéb földrajzi területekről szóló rendelkezések:

• Franciaország helyreállíthatja saját kereskedelmi állomásait, így Karaikalt Pondichéry-ben (ma: Puduccseri, India délkeleti partvidékén) és visszakapja a britektől Gorée szigetét a szenegáli Dakar partjai előtt. (Ezt a fontos kereskedelmi kikötőt Szenegál függetlenné válása (1960) után a francia rabszolga-kereskedelem központjaként állították be, erődjét és más épületeit e fikció alátámasztásának megfelelően állították helyre és rendezték be.^[5] Újabb történészi kutatások 1996-ra kiderítették, hogy a sziget kikötője alapvetően gyarmatáru-kereskedelmet bonyolított, erődje ennek védelmét szolgálta.^[6]
• A fent leírt, elszigetelt francia kereskedelmi állomásokon túlmenően egész Szenegambia (a mai Szenegál és Gambia területe) azonban brit megszállás alá kerül.
• Franciaország átengedi Nagy-Britanniának Saint-Louis városát (Szenegál északi partvidékén, a Szenegál folyó torkolatában.

Az 1763-as párizsi békeszerződés egyértelmű nyertese Nagy-Britannia volt. A britek hatalmasra növelték tengerentúli gyarmataik területét, megvetették a brit világbirodalom alapját. A Francia Királyság elveszítette első gyarmatbirodalmát, és egyértelmű vesztesként került ki a háborúból.

A békeszerződés utóélete

Bővebben: párizsi béke (1783) és versailles-i béke (1783)

Az 1763-as békeszerződés egyes rendelkezéseit 20 évvel később, az 1783-as párizsi békeszerződésben és a vele egyidejűleg aláírt versailles-i békeszerződésben(wd) felülbírálták, miután az amerikai függetlenségi háborúban a fiatal amerikai államszövetség Franciaország erőteljes támogatásával vereséget mért Nagy-Britanniára. Ekkor a briteket lemondatták Szenegálról Franciaország javára, Floridáról pedig Spanyolország javára. 1800-ban, a napóleoni háborúk során Bonaparte tábornok elfoglalta Spanyolországot, Louisiana rövid időre visszakerült Franciaországhoz, de az Első Konzul 1803-ban eladta a tartományt az Egyesült Államoknak (Louisiana Purchase ügylet).

Jegyzetek

1. Loretteville: Ma Québec egyik elővárosa.
2. Menorcát még az 1703-as utrechti békeszerződés ítélte Nagy-Britanniának.
3. Jean Meyer, Jean Tarrade, Annie Rey-Goldzeiger, Mississippi, la de la France coloniale. La conquête, éd. Armand Colin, Paris, 1991 ISBN 2266070452, pp. 279.
4. Gilles Havard, Cécile Vidal, Histoire de l’Amérique française, éd. Flammarion, Paris, 2003 ISBN 208080121X, pp. 664.
5. Lásd: http://www.senegalaisement.com/senegal/goree.php Archiválva 2011. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Gorée, hivatalos honlap
6. http://jeanlucangrand.blogspot.com/ Jean Luc Angrand francia-szenegáli kettős állampolgár könyve: „Céleste ou le temps des Signares“, Sarcelles, Édition Anne Pépin, 2006; (ISBN 978-2-916-68000-2).

Kapcsolódó szócikkek

• Hubertusburgi béke
• Fontainebleau-i szerződés (1762)

Külső hivatkozások

• A békeszerződés szövege a Wikisource-ban. (franciául).
• A békeszerződés szövege az Avalon Project honlapján. (angolul)
• Az 1763-as párizsi szerződés Archiválva 2011. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (A Frontenac-Amériques Szövetség honlapja) (franciául)
• A békeszerződés végleges szövege, és szövetség-kötés Nagy-Britannia, Franciaország és Spanyolország között, köttetett Párizsban, a hozzá tartozó külön cikkelyekkel együtt – 1763. február 10. (Digithèque MJP). (franciául)
• 10 février 1763 Franciaország lemond Québec-ről, az herodote.net honlapon. (franciául)
• A párizsi békeszerződés szövegem a mainzi Európai Történelmi Intézet (Institut für Europäische Geschichte Mainz) online adatbázisában.^{[halott link]} (Újkori európai békeszerződések / Europäische Friedensverträge der Vormoderne) szekció). (németül)
• Traité de Paris (1763). Un «torchon» pourtant conforme au droit international. (Az 1763-as párizsi békeszerződés kiállítása Québec-ben, nemzetközi jogi kommentárral.] (franciául)

• Történelemportál
• Franciaország-portál
• Németország-portál