Edward Jenner

Edward Jenner (Berkeley, Gloucestershire, 1749. május 17. – Berkeley, 1823. január 26.) angol sebész, a himlőoltás feltalálója.

Edward Jenner

Edward Jenner
James Northcote festménye
Született	1749. május 17.[1][2][3][4][5] Berkeley
Elhunyt	1823. január 26. (73 évesen)[6][4][5][7][8] Berkeley
Állampolgársága	brit
Házastársa	Catherine Kingscote (1788. március 26. – )[9]
Gyermekei	három gyermek: Edward Robert Jenner Catherine Fitzhardinge Jenner Robert Fitzhardinge Jenner
Szülei	Sarah Head Stephen Jenner
Foglalkozása	orvos természettudós biológus
Iskolái	St George's, University of London St. Andrews-i Egyetem Katharine Lady Berkeley's School Cirencester Grammar School
Kitüntetései	American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja Fellow of the Royal College of Physicians of Edinburgh a Royal Society tagja (1789)[10] Fellow of the Linnean Society of London (1798)[10]
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Sírhelye	Church of St Mary the Virgin, Berkeley[11]
Edward Jenner aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Edward Jenner témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Egy tehenészlány megjegyzése, miszerint ő már nem kaphatja el a himlőt, hiszen átesett a tehénhimlőn, vette rá, hogy e téren kísérletezésbe kezdjen. Úgy döntött, megfigyelését teszteli és egy, a tudomány iránt vállalkozó kedvű, James Phipps nevű fiúnak napokig adagolta a Blossom (virág) nevű tehén himlőhólyagjaiból származó váladékot, azaz tehénhimlővel fertőzte meg a fiút, aki viszont sikeresen átesett a betegségen. És később himlővel megfertőzve, nem lett beteg. Így bebizonyosodott a vakcinázás jelentősége, melyet azóta is alkalmaznak a fertőzések elleni védelemben.

A szarvasmarha már borjazott nősténye a tehén latin neve vacca, innen ered a vakcinázás elnevezés. Jenner vakcinája volt az első mesterséges immunizálás, az első védőoltás a világon.^[12][13][14] A kifejezést Louis Pasteur használta először Jenner munkássága iránti tiszteletből.

Tudománytörténeti érdekesség

Amikor felfedezte a vakcinázás jelentőségét, szerette volna tanulmányát korának legrangosabb fórumán publikálni. A Royal Society elutasító levelében ez állt:

„A Társaság Tagjának óvatosnak kellene lennie, és nem volna szabad kockára tennie megbecsültségét azáltal, hogy olyasmit nyújt be a tanult testület elé, ami ennyire eltér az elfogadott ismeretektől, ráadásul ennyire hihetetlen.”