Upádána
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az upádána kifejezést egyaránt használják a hinduizmusban és a buddhizmusban.
- A hinduizmusban az upádána Brahman anyagi megtestesülése.
- A buddhizmusban az upádána a szenvedés létrejöttének egyik fontos láncszeme.
Buddhizmus
Az upádána a "ragaszkodás" és "telhetetlenség" szanszkrit és páli kifejezése, amelynek szó szerinti jelentése "üzemanyag".[1] Az upádánát és a tanhát (létszomj, sóvárgás) a szenvedés két legfőbb okának tartják és ezek megszüntetése vezet a nirvánához.
A ragaszkodás fajtái
A Szutta-pitakában például,[2] Gautama Buddha négyfajta ragaszkodást említ:
- ragaszkodás az érzéki örömökhöz (kámupádána)
- ragaszkodás helytelen nézetekhez (ditthupádána)
- ragaszkodás szertartásokhoz (szilabbatupádána)
- ragaszkodás az én-képzethez (attavadupádána).
Buddha azt állította, hogy más szekták is akár megfelelő elemzéssel szolgálnak az első három ragaszkodással kapcsolatban, egyedül ő magyarázta el az "én-képzethez" való ragaszkodást és az abból fakadó szenvedést.[3]
Az Abhidharma[4] és a szövegmagyarázatai[5] a következő definíciókat adják:
- ragaszkodás az érzéki örömökhöz: világi dolgok utáni ismételt sóvárgás.
- ragaszkodás helytelen nézetekhez: mint például az eternalizmus (például, "a világ és az én örök") vagy a nihilizmus.[6]
- ragaszkodás szertartásokhoz: az abban való hit, hogy a szertartások és rituálék önmagukban elegendőek a megvilágosodáshoz.[7]
- ragaszkodás az én-képzethez: az én-képzetet és az én-nélküliséget (például a MN 44,[8] illetve a szkandhákat és az anattát további szócikkek taglalják.
Buddhagósza szerint[9] a négy ragaszkodási típus fenti felsorolása "finomság" szerinti csökkenő sorban állnak.
A ragaszkodás okozatainak egymástól való függése
| ragaszkodás az én-képzethez | ||
| ↓ | ||
| ragaszkodás a helytelen nézetekhez | ||
| ↓ | ↓ | |
| ragaszkodás a szertartásokhoz |
ragaszkodás az érzéki örömökhöz | |
Buddhagósza magyarázata szerint ezek a ragaszkodások okozati kapcsolatban állnak egymással a következőképpen:[10]
- ragaszkodás az én-képzethez: először azt feltételezi valaki, hogy állandó "énje" van.
- ragaszkodás helytelen nézetekhez: ezután azt feltételezi, hogy örökké létezik, vagy ezután az élet után teljesen megsemmisül.
- az ezekből következő viselkedési megnyilvánulások:
- ragaszkodás szertartásokhoz: ha valaki azt feltételezi, hogy örökké létezik, szertartásokon keresztül igyekszik megtisztítani önmagát.
- ragaszkodás az érzéki örömökhöz: ha valaki azt feltételezi, hogy ezután az élet után teljesen megsemmisül, akkor nem törődik a következő élettel és az érzéki örömökhöz ragaszkodik.
A ragaszkodási típusok ragsorolását a jobb oldali táblázat mutatja be.
A ragaszkodás megnyilvánulásai
A tudatosan ismerhető mentális élmények szintjén az Abhidharma az érzéki örömökhöz való ragaszkodást a "kapzsiság" (lobha) mentális tényezőjével valamint a további háromféle ragaszkodást a "helytelen nézet" (ditthi) mentális tényezőjével azonosítja.[11] Ezáltal a tapasztalás szintjén a ragaszkodást az Abhidharmában ezeknek a mentális tényezőknek a négyrétű magyarázataként említik, ahogy azt a következő táblázat is mutatja:[12]
| jelleg | szerep | megnyilvánulás | közvetlen ok | |
|---|---|---|---|---|
| kapzsiság (lobha) | egy tárgy megragadása | ragad, mint a pecsenye | kitartás | élvezni a kötöttséget |
| helytelen nézet (ditthi) | nem bölcs értelmezés | feltételez | téves hit | a dharma meg nem hallása |
Buddhagósza a ragaszkodás sóvárgástól való megkülönböztetéséhez a következő metaforát használja:[13]
- "A sóvárgás egy olyan tárgy utáni vágyódás, amelyet valaki még nem szerzett meg, ahogy a tolvaj kinyújtja a karját a sötétben; a ragaszkodás egy olyan tárgy fogvatartása, amelyet valaki már megszerzett, mint a tolvaj ellopott tárgya... [E]zek a szenvedés gyökerei a keresésnek és az őrzésnek köszönhetően."
Így például amikor Buddha a ragaszkodás "aggregátumáról beszél, akkor a fizikai, mentális és tudatos megragadásra és őrzésre utal, amelyekről tévesen azt képzeljük, hogy egyenlőek velünk vagy, hogy birtokoljuk azokat.
|
A szenvedés oksági láncának részeként
A négy nemes igazságban az első nemes igazság szerint a ragaszkodás (upádána, "a ragaszkodás aggregátumait illetően") a szenvedés egyik legfőbb megtapasztalása. A második nemes igazságban a ragaszkodás (tanhá) a szenvedés alapja. Tehát a ragaszkodás és a sóvárgás között okozati kapcsolat áll fent.[14]
A függő keletkezés (pratitja-szamutpáda tizenkét-szemű oksági láncolatban, lásd még a tizenkét nidána), a ragaszkodás (upádána) a kilencedik oksági láncszem:[15]
- Az upádána (ragaszkodás) függ a sóvárgástól (tanhá mielőtt létrejöhetne.
- "A sóvárgás feltétele mellett lép fel a ragaszkodás".
- Az upádána (ragaszkodás) képezi az oksági láncolatban a létesülés (bhava) feltételét és alapját.
- "A ragaszkodás a létesülés fellépésének a feltétele."
Buddhagósza szerint[16] a sóvárgásból az érzéki örömökhöz való ragaszkodás keletkezik, amely azután függvénye lesz a létesülésnek.
Upádána mint üzemanyag
Richard F. Gombrich professzor több publikációjában is rámutat, hogy az upádána szó szerinti jelentése "tüzelőanyag", amit Buddha Tűzbeszéd (Áditta-parijája) (Vin I, 34-5; SN 35.28) metaforájához kapcsol. Ebben a példabeszédben Buddha azt mondja a szerzeteseknek (bhikkhuk), hogy minden ég. A minden alatt az öt érzékszervet és a tudatot, azok tárgyait, azok működéseit és az azokból származó érzéseket érti – gyakorlatilag a tapasztalások összességére vonatkozik. Ezek mind a kapzsiság, gyűlölet és nem tudás tüzében égnek.
A nidánák láncolatában a sóvárgás válik a létesülés (bhava) tüzelőanyagává. A tudat tűzként keres még több tüzelőanyagot, hogy életben maradjon, amely a tudat számára az érzéki élmények, emiatt Buddha óva int, hogy "védjük az észlelés kapuit".
Hinduizmus
Az upádána jelentése anyagi alap vagy okozat.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Bibliográfia
Külső hivatkozások
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.