Az upádána kifejezést egyaránt használják a hinduizmusban és a buddhizmusban.
- A hinduizmusban az upádána Brahman anyagi megtestesülése.
- A buddhizmusban az upádána a szenvedés létrejöttének egyik fontos láncszeme.
Az upádána a "ragaszkodás" és "telhetetlenség" szanszkrit és páli kifejezése, amelynek szó szerinti jelentése "üzemanyag".[1] Az upádánát és a tanhát (létszomj, sóvárgás) a szenvedés két legfőbb okának tartják és ezek megszüntetése vezet a nirvánához.
A ragaszkodás fajtái
A Szutta-pitakában például,[2] Gautama Buddha négyfajta ragaszkodást említ:
- ragaszkodás az érzéki örömökhöz (kámupádána)
- ragaszkodás helytelen nézetekhez (ditthupádána)
- ragaszkodás szertartásokhoz (szilabbatupádána)
- ragaszkodás az én-képzethez (attavadupádána).
Buddha azt állította, hogy más szekták is akár megfelelő elemzéssel szolgálnak az első három ragaszkodással kapcsolatban, egyedül ő magyarázta el az "én-képzethez" való ragaszkodást és az abból fakadó szenvedést.[3]
Az Abhidharma[4] és a szövegmagyarázatai[5] a következő definíciókat adják:
- ragaszkodás az érzéki örömökhöz: világi dolgok utáni ismételt sóvárgás.
- ragaszkodás helytelen nézetekhez: mint például az eternalizmus (például, "a világ és az én örök") vagy a nihilizmus.[6]
- ragaszkodás szertartásokhoz: az abban való hit, hogy a szertartások és rituálék önmagukban elegendőek a megvilágosodáshoz.[7]
- ragaszkodás az én-képzethez: az én-képzetet és az én-nélküliséget (például a MN 44,[8] illetve a szkandhákat és az anattát további szócikkek taglalják.
Buddhagósza szerint[9] a négy ragaszkodási típus fenti felsorolása "finomság" szerinti csökkenő sorban állnak.
A ragaszkodás okozatainak egymástól való függése
| ragaszkodás az én-képzethez | ||
| ↓ | ||
| ragaszkodás a helytelen nézetekhez | ||
| ↓ | ↓ | |
| ragaszkodás a szertartásokhoz |
ragaszkodás az érzéki örömökhöz | |
Buddhagósza magyarázata szerint ezek a ragaszkodások okozati kapcsolatban állnak egymással a következőképpen:[10]
- ragaszkodás az én-képzethez: először azt feltételezi valaki, hogy állandó "énje" van.
- ragaszkodás helytelen nézetekhez: ezután azt feltételezi, hogy örökké létezik, vagy ezután az élet után teljesen megsemmisül.
- az ezekből következő viselkedési megnyilvánulások:
- ragaszkodás szertartásokhoz: ha valaki azt feltételezi, hogy örökké létezik, szertartásokon keresztül igyekszik megtisztítani önmagát.
- ragaszkodás az érzéki örömökhöz: ha valaki azt feltételezi, hogy ezután az élet után teljesen megsemmisül, akkor nem törődik a következő élettel és az érzéki örömökhöz ragaszkodik.
A ragaszkodási típusok ragsorolását a jobb oldali táblázat mutatja be.
A ragaszkodás megnyilvánulásai
A tudatosan ismerhető mentális élmények szintjén az Abhidharma az érzéki örömökhöz való ragaszkodást a "kapzsiság" (lobha) mentális tényezőjével valamint a további háromféle ragaszkodást a "helytelen nézet" (ditthi) mentális tényezőjével azonosítja.[11] Ezáltal a tapasztalás szintjén a ragaszkodást az Abhidharmában ezeknek a mentális tényezőknek a négyrétű magyarázataként említik, ahogy azt a következő táblázat is mutatja:[12]
| jelleg | szerep | megnyilvánulás | közvetlen ok | |
|---|---|---|---|---|
| kapzsiság (lobha) | egy tárgy megragadása | ragad, mint a pecsenye | kitartás | élvezni a kötöttséget |
| helytelen nézet (ditthi) | nem bölcs értelmezés | feltételez | téves hit | a dharma meg nem hallása |
Buddhagósza a ragaszkodás sóvárgástól való megkülönböztetéséhez a következő metaforát használja:[13]
- "A sóvárgás egy olyan tárgy utáni vágyódás, amelyet valaki még nem szerzett meg, ahogy a tolvaj kinyújtja a karját a sötétben; a ragaszkodás egy olyan tárgy fogvatartása, amelyet valaki már megszerzett, mint a tolvaj ellopott tárgya... [E]zek a szenvedés gyökerei a keresésnek és az őrzésnek köszönhetően."
Így például amikor Buddha a ragaszkodás "aggregátumáról beszél, akkor a fizikai, mentális és tudatos megragadásra és őrzésre utal, amelyekről tévesen azt képzeljük, hogy egyenlőek velünk vagy, hogy birtokoljuk azokat.
|
A szenvedés oksági láncának részeként
A négy nemes igazságban az első nemes igazság szerint a ragaszkodás (upádána, "a ragaszkodás aggregátumait illetően") a szenvedés egyik legfőbb megtapasztalása. A második nemes igazságban a ragaszkodás (tanhá) a szenvedés alapja. Tehát a ragaszkodás és a sóvárgás között okozati kapcsolat áll fent.[14]
A függő keletkezés (pratitja-szamutpáda tizenkét-szemű oksági láncolatban, lásd még a tizenkét nidána), a ragaszkodás (upádána) a kilencedik oksági láncszem:[15]
- Az upádána (ragaszkodás) függ a sóvárgástól (tanhá mielőtt létrejöhetne.
- "A sóvárgás feltétele mellett lép fel a ragaszkodás".
- Az upádána (ragaszkodás) képezi az oksági láncolatban a létesülés (bhava) feltételét és alapját.
- "A ragaszkodás a létesülés fellépésének a feltétele."
Buddhagósza szerint[16] a sóvárgásból az érzéki örömökhöz való ragaszkodás keletkezik, amely azután függvénye lesz a létesülésnek.
Upádána mint üzemanyag
Richard F. Gombrich professzor több publikációjában is rámutat, hogy az upádána szó szerinti jelentése "tüzelőanyag", amit Buddha Tűzbeszéd (Áditta-parijája) (Vin I, 34-5; SN 35.28) metaforájához kapcsol. Ebben a példabeszédben Buddha azt mondja a szerzeteseknek (bhikkhuk), hogy minden ég. A minden alatt az öt érzékszervet és a tudatot, azok tárgyait, azok működéseit és az azokból származó érzéseket érti – gyakorlatilag a tapasztalások összességére vonatkozik. Ezek mind a kapzsiság, gyűlölet és nem tudás tüzében égnek.
A nidánák láncolatában a sóvárgás válik a létesülés (bhava) tüzelőanyagává. A tudat tűzként keres még több tüzelőanyagot, hogy életben maradjon, amely a tudat számára az érzéki élmények, emiatt Buddha óva int, hogy "védjük az észlelés kapuit".
Az upádána jelentése anyagi alap vagy okozat.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
