Tibolddaróc
magyarországi község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Tibolddaróc község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Mezőkövesdi járásban.
| Tibolddaróc | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Járás | Mezőkövesdi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Nagy Sándor (független)[1] | ||
| Irányítószám | 3423 | ||
| Körzethívószám | 49 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1200 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 44,77 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 30,31 km² | ||
| Földrajzi nagytáj | Észak-magyarországi-középhegység[3] | ||
| Földrajzi középtáj | Bükk-vidék[3] | ||
| Földrajzi kistáj | Miskolci-Bükkalja[3] | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 55′ 17″, k. h. 20° 38′ 13″ | |||
 Tibolddaróc
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
| |||
| Tibolddaróc weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tibolddaróc témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
A Miskolci-Bükkalja területén, a Kácsi-patak völgyében helyezkedik el, Egertől (a legrövidebb erdei úton) 26, Miskolc pedig (légvonalban) 15 kilométer távolságra.
A szomszédos települések: észak felől Kács, északkelet felől Sály, kelet felől , Vatta, délkelet felől Bükkábrány, dél felől Mezőnyárád, délnyugat felől Tard, nyugat felől pedig Cserépváralja.
Megközelítése
Csak közúton érhető el, Bükkábrányon keresztül, a 3-as főútból kiágazó 25 114-es számú mellékúton (amely innen még továbbvezet Kácsig). Külterületét keleten érinti még a 25 115-ös számú mellékút is.
Az ország távolabbi részei felől legcélszerűbben az M3-as autópályán közelíthető meg, amely körülbelül 17 kilométer távolságra halad el falutól délre; a legközelebbi le-, illetve felhajtási lehetőséget a sztráda Mezőkeresztes–Mezőnagymihály-csomópontja kínálja.
A Bükk-vidék csúcsrégiójának déli oldalán, annak közepén található község északi irányból, a hegyeknek köszönhetően komoly védelmet élvez. A szélsőségesen kemény viharos jégeső és zivatar ritkán borzolja a települést és szőlőföldjeit. A kemény fagyos hajnalok sem jellemzőek. A jó levegőről közel 100 000 hektár erdő gondoskodik, jellemzően észak felől.
Nevevének első része 1249-ben, az Örsúr nemzetség (Wrswr) borsodi ágával kapcsolatban tűnt fel először, az e nemzetség borsodi ágához tartozó Kristóf fia Tybolt nevében.
Az 1340-ben kelt írásos emlékekben pedig már találkozhatunk a Tibold családnévvel is, innen származik a település nevének első tagja.
A település nevének második második tagja a "daróc" szó mai jelentése, ugyan ma már nehezen értelmezhető, többféle jelentéssel is bír:
- a régi magyar nyelvben foglalkozásnév: királyi erdő- és vadőr, - daróc – gyapjú alapanyagból készült, kaftánszerű téli felsőruházat, a 19. században még viselték. - a szláv nyelvben dravec solymászt jelent, mely egy foglalkozás volt.
Bronzkori leletek tanúsága szerint a Kácsi-patak völgye már a történelem előtti időkben is lakott hely volt az itt talált kelta motívumokkal ellátott nagyon szép lószerszámok bizonysága szerint. A környéken található kaptárkövek is valószínű kelta temetkezési helyként szolgáltak, ma turisztikai látványosságok.
A település honfoglalás előtti történetéről nagyon keveset tudunk. A honfoglalás idején Örsúr (Örs vezér), a magyar vagy kabar származású Acsád fia kapta Árpádtól a Bükkalja területét, mely később leszármazottjának, Tibótnak a tulajdona lett.
A település első írásos említése az 1332-1237 évi pápai tizedjegyzékben található.
Az Örsúr kabar nemzetségével érkező, káliz földművesek igyekeztek kihasználni a vidék kitűnő természeti adottságait, szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkoztak. A kálizok a Kazár Birodalom felbomlásakor csatlakoztak a kabarokhoz. A kálizok a fennmaradt adatok szerint a háborúban jó katonák, békeidőben jó szőlőművelők voltak, hitük szerint a zsidó vagy az iszlám vallást gyakorolták.
Az Árpád-házi királyok uralkodása alatti időszakban három falu is volt a völgyben. A mai Tibolddaróctól délre a Lados malomnál volt Alkács. A kácsi Várhegy térségében helyezkedett el Középkács (Mészalja) és a Bükkhöz közelebb pedig Felkács.
A Kácsi várhegyen található Tibold várában az ásatások adatai szerint az itteni lakótornyot a 10-13. század körül már használták. Parádi Nándor által vezetett ásatások során feltárták a várat. A várhegy déli lankáin egy sánccal védett terület is felismerhető. Az 1331 és 1335 között végzett határjárás szerint Darócnak katolikus temploma és plébániája volt. A daróci Tibótok a XIV. század derekán névváltozáson mentek át vagy elszegényedésüket követően egy másik család jelent meg a színen és Tibold néven lettek a környék urai. A névváltozás lehetett a kor divatja, vagy az eredetileg germán Tiboldok kaphattak birtokot. A Tiboldok a törökdúlás előtt áttértek a protestáns hitre, s ennek köszönhetően sok minden megváltozott a Kácsi-patak völgyében. A 16. század második felében a falu városi rangot kapott és járási székhelyként a környék meghatározó jelentőségű települése volt. Darócnak 1583-ban már önálló református egyháza volt. Az 1596. október 26-ai mezőkeresztesi csatavesztést követő időszakban a környező települések is teljesen elpusztultak, lakói a Bükk rengetegébe menekültek, vagy rabszíjra fűzve elhurcolták őket. A törökdúlás idejéből kevés adat maradt fenn a községről, valószínű, hogy egy időre elnéptelenedett.
1709-ben az egri pestisjárvány elől menekülve székely és szlovák telepesek érkeztek a faluba, ők népesítették be újra a völgyet.
A 18. században főleg református családokat telepítettek be Stájerországból császári parancsra, olyan igyekezettel, hogy még a népviseletüket is elhagyták útközben. Tibolddaróc jelenlegi formája a betelepítést követően alakult ki.
A daróci Tibold család fiúágon a 17. században kihalt, Tibold Zsigmond az avasi református temetőben van eltemetve, így birtokaikat az Almássy és a Fáy családok örökölték leányágon. 1816-1826-ig Zwenger József egri kőműves építette fel a ma álló templomot, a templom eredetileg református célokra épült, amit 1831-ben szentelnek fel katolikus templomnak. (Műemlék) 1853-ban Bartakovics Béla egri érsek megrendelésére Jakobey Károly festette meg a templom Szent Erzsébet főoltárképét. A templom festett üvegablakai a kor iparművészének kiemelkedő alkotásai. Az ellenreformáció következtében sok család tért vissza a katolikus hitre, így a községben már a 19. században működött katolikus és református iskola, valamint egy magániskola. A református felekezet Tibold Zsigmond halálát követően háttérbe szorult, a község még ma is Sály leányegyháza. A falu életét meghatározó zsidó közösség, szinte teljes egészében a munkatáborok áldozatául esett, emléküket csupán az elhanyagolt temető, a jól megépített épületek és a ma is virágzó borászati kultúra őrzi.
A 16-19. századi leírások kiemelik, hogy a falu jó szőlőtermő vidéken fekszik. A faluban két pálinkafőző, a Kácsi-patakon 11 vízimalom működött. Ezekben nemcsak gabonát őröltek, de kendertörésre és fafűrészelésre is használták. A 20. század elején a járásban elsőként 110 voltos elektromos energiát állítottak elő vízturbina segítségével. Az energiát a település kastélyaiban és ipari létesítményeiben hasznosították, a turbinát 1945 februárjában az oroszok leszerelték és elszállították.
A falu védett műemléke a Fáy család által a 18. század végén állíttatott Nepomuki Szent János-szobor. Műemlék védelmet kapott a Gencsy- és Majtényi-kúria is. Különleges építészeti értéket képvisel az 1930-as években épült Bottlik-mauzóleum. A számos műemlék, valamint a szépen gondozott helytörténeti gyűjtemény jelzik, hogy Tibolddaróc gazdag hagyományokkal rendelkezik. A nyugalom és a madárdalos csend, valamint a Bükk hegység tetejéről folyamatosan érkező csodálatos jó levegő ad ma már igazán értéket a településnek. A Lados malomtól délre, a patakparton melegvíz-forrást zártak el. Az 1960-as évek elején kőolajat kerestek és 73 °C-os melegvizet találtak, ami olyan erővel tört fel, hogy két teherautó betonnal tudták csak lefojtani.
Polgármesterei
- 1990–1994: Ágfay Gábor (független)[4]
- 1994–1998: Ágfay Gábor (független)[5]
- 1998–2002: Dr. Kuncsik János (független)[6]
- 2002–2006: Balla Erzsébet (SZDSZ)[7]
- 2006–2010: Balla Erzsébet (SZDSZ)[8]
- 2010–2014: Harai Istvánné (független)[9]
- 2014–2018: Dósa József (független)[10]
- 2018–2019: Nagy Sándor (független)[11][12]
- 2019–2024: Nagy Sándor (független)[13]
- 2024– : Nagy Sándor (független)[1]
A településen 2018. december 9-én időközi polgármester-választást kellett tartani,[11] mert a 2014-ben megválasztott előző faluvezető, Dósa István szeptemberben – indoklás nélkül – lemondott posztjáról.[14] A korábbi polgármester asszony, a hivatalát 2014-ben elvesztő Harai Istvánné úgy gondolta, hogy az időközi választással megpróbál visszatérni a község élére, ez azonban nem sikerült neki, mivel az egyedüli ellenjelölt, Nagy Sándor addigi alpolgármester majdnem kétszer több szavazatot szerzett, így a posztot ő nyerte el.[12] A következő évben megtartott rendes önkormányzati választáson Harainé már nem tett újabb kísérletet a visszatérésre, Nagy Sándor vetélytárs nélkül indult el a polgármesterségért.[15]
A település népességének változása:
A népesség alakulása 2013 és 2024 között
| Lakosok száma | 1417 | 1391 | 1362 | 1271 | 1208 | 1200 | 1200 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
Adatok: Wikidata
2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[16]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,3%-a magyarnak, 0,8% németnek mondta magát (10,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,3%, református 13,6%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 3,8% (15,8% nem válaszolt).[17]
2022-ben a lakosság 93,7%-a vallotta magát magyarnak, 0,6% németnek, 0,4% cigánynak, 0,1% ukránnak, 0,1% horvátnak, 0,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 46,5% volt római katolikus, 11,4% református, 0,4% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 0,1% izraelita, 4,6% felekezeten kívüli (35,3% nem válaszolt).[18]
- Kilátó
- Barlanglakások
- Kőhodály
- Bottlik-kastély
- Bottlik-mauzóleum
- Gencsy-kúria
- Árpád-házi Szent Erzsébet-templom
- Pincesor
- Ablakoskő-völgy (Kaptárkő)
- Bottlik József (Budapest, 1874. január 23. – Tibolddaróc, 1933. január 24.) Borsod vármegye főispánja.
- Bottlik István (Tibolddaróc, 1879. május 10. – ?, 1952) - politikus, országgyűlési képviselő, a felsőház tagja.
- Kapusi Imre (Hosszúpályi, 1941- ) - erdőmérnök, Fleischmann Rudolf-díjas, az Erdészeti Tudományos Intézet nyugalmazott állomásigazgatója.
A panorámás pincerendszer
A barlanglakás egy természetbe simuló építészeti megoldás, amely biztonságot adott a vérzivataros időkben. A pincerendszer kialakulása nyilvánvalóan a borkészítéssel azonos időszakban jött létre. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Csak feltételezhető, hogy a kelta majd a hun birodalom időszakában már létezhetett borászati kultúra ezen a vidéken. A több millió köbméternyi kifaragott pince hatalmas érték. Közel egy kilométer szélességben, három – hét szint magasságban helyezkednek el a pincerendszer utcái. Az utcákról nyíló, tufába faragott pincék és volt barlanglakások térfogatát lehetetlen pontosan megállapítani a változatos és felmérhetetlen méretek miatt. Ezek a borospincék még a múlt század közepén is többségükben barlanglakások voltak. Mi késztette őseinket a barlanglakások létesítésére és használatára? A válasz rendkívül egyszerű, hiszen a középkorban hadisarcot és adót szedő tatár, török és más zsákmányoló rablócsapatok rendre felégették a természetes anyagokból készült házakat és építményeket. Ilyenkor a lakosság (nők és gyerekek) a pincékbe menekültek. A mezőkeresztesi csata után a török csapatok teljesen elpusztították a környéket és ennek hatására alakulhatott ki a barlanglakás kolónia. A pincékben el lehetett bújni, ezért szinte magától adódott, hogy az élelmiszer és bortároló pincéket lakássá alakították. A viszonylag könnyen faragható vulkáni tufa lehetővé tette felgyújthatatlan és biztonságot adó lakások kialakítását. Szép lassan az évszázadok folyamán kialakult egy sajátos barlanglakás és pincerendszer kolónia. Ezeket a barlanglakásokat a száraz hegyoldalban alakították ablakkal, ajtókkal, mellékhelyiségekkel és ólakkal a kornak és az egyéni igényeknek megfelelően. A barlanglakások létrehozói összetartó közösségben éltek. A lakások faragásakor segítettek egymásnak, megosztották tapasztalataikat és jó eredményeket értek el. Az egy-két szobás, konyhás alápincézett, hajópadlós és mázolt padlóburkolatos igényesen kifaragott barlanglakásokban a kornak és egyéni igényeknek megfelelően kialakított lakáskörülményeket teremtettek. A múlt század közepén az évente kétszer is fehérre meszelt, padlós, bútorozott barlanglakások több ezer embernek adtak otthont a mai panelházakra emlékeztető formában. A megmaradt lakásokat szép lassan lebontja az erózió vagy borospincévé alakítják. A 20. század második felében három alkalommal is lakótelepeket építtettek a faluban, s a lakosok tömegesen települtek át a korszerű kőházakba. A barlanglakások elpusztítása érdekében közönséges ördögcérnát ültettek a hegyoldalon, melynek gyökérzete megrepeszti és megbontja a tufakövet s elősegíti a barlanglakások lebontását. Ma a világörökség része lehetne ez a sajátos építészeti kultúra. Bátor Attila a nemzetközi hírű építész könyvében kifejti e környezetbarát építkezés előnyeit. Még van lehetőség arra, hogy egy barlanglakás skanzen megmentse az utókornak ezt a különleges építészeti értéket, mert a legfelső szinten néhány érintetlen maradt. A közel ezer pincéből álló pincerendszer, a néhány üresen álló barlanglakás kivételével a borászatot szolgálja. A mai korszerű borospincéket hatalmas méretű acéltartályokkal szerelték fel. Profi borászaink lépést tartanak a többi borvidékkel és a nemzetközi színvonallal. Természetesen a kisebb borospincékben a hagyományos fahordók és a klasszikus borászati eszközök is jelen vannak. Sajnálatos, hogy az évezredes borászati hagyományok és a jelentős fejlődés ellenére a Bükkaljai borvidék, mint önálló borászati terület, Bükki borvidék néven és miskolci központtal tevékenykedik pár éve. Szerencsére a jó természeti adottságainkat elvenni nem lehet. Borászati szempontból ezek a pincék kifogástalan értékekkel rendelkeznek. Hőmérsékletük évszaktól és fekvéstől függően 8 – 12 Celsius-fok között változik. A pincék megfelelően szárazak és a helyi szokásoknak megfelelő módon „léleklyukkal” ellátva folyamatosan szellőznek. A pincerendszer főutcája minden évben otthont ad a szabadtéri főzés-sütés szerelmeseinek. A bográcsos és egyéb "füstös" ételek illatával telítődött panorámás pincefalu vendégei évente egyszer júniusban a modern konyhából száműzött középkori módszerekkel sütnek és főznek, a "Víg daróci Pincék Főzőfesztiválja" néven. Az évente megrendezett szabadtéri konyha- és borfesztivál egyre népszerűbb rendezvény, sajtókampány nélkül is egyre több vendéget fogad minden évben.
Halasy-kúria
Igazi klasszicista épület. Névadója Halasy József (1860-1944) Borsod vármegyei főispán, majd felsőházi képviselő (királyi kamarás), aki felismerte a település értékeit, itt megszerzett birtokaival sokat fejlesztett a kis falun, jó területeken telepített szőlőt, és jó irányba vezette a falut. Tibolddarócon van eltemetve.
Majtényi-kúria
A falu ősi birtokosainak leányági örökösei által építtetett, késő barokk "gyöngyszemet" 2007-ben újította fel egy helyi vállalkozó. A tetőtér beépítés idegenforgalmi vállalkozást sejtet.
Bottlik-kastély
1830-ban, klasszicista stílusban épített kb. 600 m² alapterületű kastély. Névadója báró Bottlik József, a vármegye vezető politikusa volt – fénykorában. A főépület boltozatos. A nyugati irányban épült boronafödémes lakószárnyakat átalakították szálloda jellegű lakószobáknak. A körülötte lévő park kb. 5-6 hektáros, amit arborétumként tartanak nyilván. Az időjárási viszonyoknak is köszönhetően reménytelen a kastély jövője, szerencsére jó tető van rajta, így remélhetőleg lassan fog tönkremenni.
Bottlik-mauzóleum
A Bottlik család sírhelye önkormányzati gondozásban van. Fehér mészkőből és márványból épített, mór stílusú mauzóleum. A belső térben egy fehér márványtömbből Róna József által készített angyal és egy kiságy szoborkompozíció – megragadóan csodálatos művészeti alkotás – a 4 éves korában meghalt Bottlik gyermek emlékére.
Gencsy (Reissmann)-kúria
1800-as évek elején épített, barokk – klasszicista stílusú, kb. 300 m² alapterületű kúria. Kőből megépített boltíves födémszerkezete jól bírja az évszázadokat. Borászati tevékenység központja volt a Törley pezsgő alapborát készítették itt. A háború után – még az 1970-es években is – csináltak itt pezsgőalapnak alkalmas szárazbort, akkor a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság birtokolta. Sajnos a melléképületeket szinte teljes egészében lebontották vagy funkciójuk megváltozott. A főépület és a cefréző medence még tartja magát. A mai kocsma épülete – valamikor erőműként szolgálta a létesítményt és a falut. A „Gencsy-kert”-nek nevezett kúria 4-5 hektáron elterült teniszpályás, kertészetes, lepárló üzemes, borászatos múltjával és építményeivel nagyon szép lehetett fénykorában.
Péchy kastély
Korábban Gróf Péchy Szilárd (szül.: 1848. szept. 24) Borsod vármegye virilistájának a tulajdona. Jelenleg az általános iskola működik benne.
Nepomuki Szent János-szobor
A Gencsi (vagy Reissmann)-kert délnyugati sarkában, a Fáy család által finanszírozott barokk filagóriával fedett szobor. Az "úton és vízen járók" védőszentje emlékeztet arra, hogy a daróciaknak sokat kellett utazni a bor értékesítése és szállítása érdekében.
Pesti Patikus Pince
A pincefalu szívében, csúcsíves ablakokkal és ajtókkal épített vár és borospince. Látványos bástyákkal, vízköpőkkel, „lóhíves”-sel középkori hangulatot sejtet. A váracska földalatti része egy tufába – faragott valamikor a Halassy birtokot kiszolgáló – tekintélyes méretű pincerendszer. Legérdekesebb része a "hombár", ami jól bemutatott helyi építészeti ritkaság. A hombár egy szemestermény (búza-, kukorica-…) tároló, ami viharos időkben élelmiszer rejtekhelyként is szolgálta birtokosait. A vár tetőteraszáról nagyon szép a kilátás a kis falura. A létesítmény kisebb konferenciák és baráti találkozók lebonyolítására alkalmas szórakozási és szálláslehetőségekkel rendelkezik.
Mezei Pincészet
Tibolddaróc és a Bükkaljai borvidék színvonalának meghatározó pincészete. Közel 100 000 hektoliter kapacitású, jellemzően a legkorszerűbb saválló tartályos tároló és érlelőtérrel rendelkezik. Az erjesztő rendszere szabályozott hőmérsékletű. A feldolgozó rendszere CE szabványos. Saját palackozóval rendelkezik. Korszerű fajták telepítésével (gépi szüretelésre) fejleszti a Bükkalja borvidék kialakult ízlésvilágát. Borászati, marketing és értékesítési rendszere kidolgozott. A pincészet, "bor – bemutató" termében megtekinthető Tibolddarócról készült fényképkiállítás (Szabó János művei) .
Szabor-ház
Magánkézben lévő helytörténeti kiállítás. Számtalan régi érdekességet mutat be egy szépen gondozott és rendezett gyűjtemény keretében a pincefalu mellékutcájában, annak udvarán és épületeiben. A gyűjtemény lakberendezési tárgyai, mezőgazdasági szerszámai, borászati eszközei a tibolddaróci emberek multszázadi ismereteit és életét elevenítik fel. A szabadtéri sütés-főzés összes ismert eszközeivel is találkozhatunk a gyűjtemény udvarán kialakított nyári konyhában. - A Szabor–ház a pincerendszer nyugati szélén helyezkedik el.
Lónyai-ház
Lónyai Béla a falu kovácsmestere és lakatosa volt. Az udvarház épülete és melléképületei a közismerten precíz Lónyai Béla bácsinak és jelenlegi tulajdonosának, a Velenczei családnak köszönhetően, jó állapotban van. A kovácsműhely minden régi felszerelésével, egy letűnt korszak, szakmai és építészeti mementója. A lakóház, a kovácsműhely és a melléképületek jól szemléltetik a múlt században élt emberek hétköznapjait. A szépen rendben tartott épület „SCHVARCZ familia – emlékház”.
Községháza
A hatalmas hársfák árnyékában lévő önkormányzati székhely egy klasszicista épületben működik. A közelmúltban elvégzett felújítás csak a belső elrendezést változtatta meg, így a külső homlokzatok a klasszicizmus egyszerűségét és célszerűségét jól megőrizték.
Katolikus templom Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére
1816-1826-ig Zwenger József egri kőműves építette fel a ma álló templomot. A templom eredetileg a református közösség számára épült, de finanszírozási gondok miatt, nagyon hosszú huzakodás után 1831-ben katolikus templomnak szentelték fel. (Műemlék) 1853-ban Bartakovics Béla egri érsek megrendelésére Jakobey Károly festi meg a templom Szent Erzsébet főoltárképét. A templom üvegablakaira a kor kiemelkedő iparművésze, Ligeti Ferenc festett szenteket ábrázoló igen szép képeket. 1826-ban épült a főhajó a kor sajátos barokk-klasszicista stílusában. A torony az 1900-as évek elején épült a főhajó stílusában. A templom orgonája a kor színvonalának értékes műszaki alkotása. A 36 méter magas toronyban három harang található.
Katolikus parókia (késő barokk)
A templom mellett felépített parókiában nagyon szép kolostorboltozatos födémszerkezet található. A jelentéktelennek tűnő és a templom árnyékában szerényen meghúzódó épület még nem volt felújítva, kitűnő műszaki állapotban van. Sajnos a '70-es években színes drótüvegből és acélszelvényekből készült folyosókorlát a keleti homlokzat látványát elcsúfítja. Nem szerencsés az udvar parkosítása sem.
Református templom
Szerény méretekkel, de célszerűen szolgálja küldetését.
Tibolddaróc község történetét, nem tudom ki írta meg, de e szövegben van olyan állítás is, mely nem valós, mégpedig ez a mondat: "A református felekezet Tibold Zsigmond halálát követően háttérbe szorult, a község ma is Sály leányegyháza." A mondat második része nem igaz, hamis állítás, mert pontosan 1950. évtől 1982-ig édesapám: Botos Péter volt itt e helyen a református egyház lelkipásztora, és pontosan édesapám megválasztásával lett az itteni ref. egyház leányegyházból anyaegyházzá. Édesapám halála után, tehát 1982-től pedig a Sályban lakó lelkészházaspárok egyike a tibolddaróci reformátusok választott lelkésze, önálló presbitériuma van, stb. és tudomásom szerint így ez anyaegyházi státuszt jelent ma is, de édesapám idejében ez biztos.
Tekintettel arra, hogy a község történetében részletes leírást adnak a katholikus templomról, építéséről stb. de a református templomról csak annyit, hogy "szerény méretekkel, de célszerűen szolgálja küldetését". A megfogalmazás pontos, hiszen a reformátusok temploma puritán módon szolgálja Isten házát. De mivel a faluban nemcsak római katolikus felekezethez tartozók, de reformátusok is élnek, kiknek szintén vannak történeteik, kiknek őseik ragaszkodtak református hitelveikhez és hatalmi kényszer esetén sem tértek el ettől. Édesapám Botos Péter halála után megmaradt, legépelt, a község történeti kutatásait én rendszereztem és azokat 2013-ban és 2015-ben kiadott két könyv is tartalmazza. Ezekből itt most csupán az évszámok kiemelésével adom azt a rövid történeti leírást a daróci reformátusok. egyházáról, melyet szerintem Tibolddaróc történetének tartalmaznia kell:
- A dézsmanyugták alapján 1583-ban már van református egyház Tibolddarócon, lelkésze Gyöngyösi Vince, aki ugyanakkor Tardon is szolgált. - Az 1640. évi legrégebbi Borsod vármegyei egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Tibolddaróc az anyaegyház és Sály a filiája.
- 1713-tól már Sály az anyaegyház. Ugyanis a Tibold család is korán a reformációhoz állt. Az utolsó Tibold Zsigmond meghalván, özvegye Kakasfalvi Csuda Zsuzsanna másodszor a sályi Szepessy Pálhoz ment feleségül. Amig lehet ők még védik a daróci református egyházat, de az egyházi súlypont lassan Sályba tolódik át, a lelkész is átköltözik Sályba. Miért is kellett védeni a ref. egyházat, és miért is költözött át a lelkész Sályba??? - Mert a Darócon maradt Tibold család leányági örökösei mind római katholikusok, akik közül elsőnek Borsi Mihály indítja meg a legnagyobb mérvű ellenreformációt. Így 1749. június 2.án a róm.kath. főurak erőszakkal elveszik a reformátusok templomát és az iskolamestert kiűzik a lakásából és ezzel a református gyülekezetben megszűnt az igehirdetés, de a reformátusok vasárnaponként felkerekedve megy szinte az egész gyülekezet igét hallgatni a szomszédos Sályba és Ábrányba. 1787-ig tart ez az állapot, amikor is a II.József császár türelmi rendelete következtében a reformátusok kérelmezik és végül megkapják egy új templomra és oratóriumra az építési engedélyt. És így a reformátusok nagy áldozathozatallal meg is építik a nádfedeles templomot, a tanítói lakot és iskolát. - A ma is álló templom 1837-ben épült meg, a tornyot később az 1870-80-as évek építették hozzá.
- A tibolddaróci gyülekezet leányegyházi állapota 1951-ig maradt meg, amikor újra anyaegyházzá lesz és saját lelkipásztor választ Botos Péter volt poroszlói segédlelkész személyében.
Pandula-kúria
Szerény méretekkel rendelkező klasszicista ékszer. Névadója a falu főjegyzője, Pandula János volt. (nyugdíjba vonulása előtt vette meg). Leánya, Mária volt később a postamester. Boltozatos nappalival, északra néző "holdvilág-mentes" és csendes lakószobáival, célszerűen elrendezett kiszolgáló helységekkel és kőoszlopos – tornácos hátsó bejárattal felhívja a figyelmet őseink tiszteletre méltóan ízléses és racionális építkezésére.
Kőhodály
A riolittufába faragott juhhodály hatalmas méreteivel és robusztus stílusával elgondolkodtató jelenség az erdő közepén. Egy komplex mezőgazdasági épület a múltból, amiben felismerhetők a juhászati tevékenység kifinomult részletei. Építésének pontos idejét nem ismerik. Koordinátái: 47.941201, 20.601962
Szent Donát-szobor
A több száz éves elődjét 1960-ban két fiatalkorú ledöntötte. Az eredeti talapzat pontos helyén felavatott szobor (2005.) ismét védelmezi a daróci szőlőket. A pincefalu feletti dombtetőn található szobor mellől nagyon szép kilátás van a falura és a Kácsi-patak által kialakított völgyre. A szobor feletti Pulykás - tetőn Juhász István adományából pihenőparkot létesített az önkormányzat.
Kossuth-szobor
A katolikus templom mellett lévő parkban bronz mellszobor áll a szabadságharc vezérének emlékére. Rendkívül érdekes, hogy Tibolddaróc nem adott Kossuthnak katonát, lehetséges, hogy az utódok a mellszobor létesítésével próbálták őseik tévedését jóvátenni.
Világháborús emlékmű
Eredeti formájában – vörös csillaggal a tetején a „felszabadító” szovjet katonákat méltatta. A rendszerváltást követően került a helyére, ma már a világháborús hősi halottak névsora olvasható az emlékmű márványlapjain.
Kőfejtők emlékműve
A 2007. június 8-án felavatott emlékmű egy szimbolikus kőrózsa. Szépen elrendezett kövekkel kőfejtő szerszámokat és emléktáblát helyeztek el sajátos kompozícióban. Az emlékmű, mely Szabó János tervei alapján készült el elsősorban a kőbányász (és szénbányász) őseinkre emlékeztet. A község határában három használaton kívüli és egy üzemelő kőbánya található.
Borkút
Régi kutakra emlékeztető formában beépített boroshordó. Melynek eszmei szerzője Szabó János. A hordó lapos részébe beépített két csappal, melyből jeles ünnepek alkalmával bort lehet csapolni. A belsejében elrejtett tartályokat alaposan feltöltik fehér és vörös borral, nehogy szomjas maradjon a vendég. A Borkút a Vígh utca nyugati részén található egy kis téren, a Kőrózsa mellett.
Kőfeldolgozó
A falu déli bejáratánál épült. A korszerű fűrészüzemben élénk színezetű kőtömböket fűrészelnek vékony szeletekre. A tevékenység csődeljárás miatt szünetel.
- Barangolás Tibolddarócon
- https://web.archive.org/web/20071211014518/http://www.rfmlib.hu/digitkonyvtar/dok/bvmt/index.html
- http://www.varak.hu/
- http://mek.oszk.hu/02200/02245/02245.htm
- http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/helytort/heves/html/index.htm
- http://ww3.szentes.hu/honfoglalas/tartalom/tartalom.htm
- Halasy József életrajza - Magyar Országgyűlési Almanach, 1935-1940
- Tibolddaróc, Ablakoskő völgy
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
