Az apátikéri Botlik vagy Bottlik család Nyitra vármegyei eredetű nemesi család, melynek egyik ágát 1917-ben bárói rangra emeltek.
Történet
1570-ben Nagysárin említenek 3 jobbágy jogállású családtagot (Gallus, Péter, Miklós).[1] Ugyanott 1570-ben a török defterben 5 családtag (Miklós és fia Balázs, Gergely és fia Balázs és Barla) szerepel.[2] 1575-ben Miklós és Péter, mint Gyepes János jobbágyai tanúskodnak egy peres ügyben.[3] 1584-ben Tajnay János Nagysáriban kiváltja jobbágyát Botlik Pétert.[4]
A 16. és 17. században Kissarlóska kuriális helységben is feltűnt a család.[5] 1600-ban Nyitra vármegye nemesi összeírásában Alsószőlősön és Kismányán szerepelnek. 1612 előtt Botlik Balázs Néveren élhetett.[6]
Előneve alapján az egyházi nemesi eredetű család Imre tagja szerzett címeres nemeslevelet, melyet 1646. április 25-én III. Ferdinándtól Linzben kapott és 1647-ben hirdettek ki Bars és Nyitra vármegyében.[7] 1700-ban kapott Botlik Pál adományt Apátikéren.[8] 1711-ben Botlik Pált írták össze Nagykéren.[9] 1742-ben Bottlik Pál volt a verebélyi szék inszurgenseinek zászlótartója.[10]
Idővel egyes családtagjaik Komárom vármegyébe, Kocsra[11] és Vas vármegyébe is átszármazhattak.[12] Nyitra vármegyéből[13] Bács-Bodrog vármegyébe is átkerültek, előbb Nemesmiliticsre még a 18. század közepén, ahol 1763-ban nyitrai bizonyítványuk alapján a vármegye nemesei közé felvétettek.[14] Későbbi leszármazottaik Szabadkán laktak.[15] Szintén Nyitra vármegyéből származtak át Pest vármegyébe a 19. század során, ahol 1824-ben igazolták nemességüket[16] és 1844-ben nyitrai bizonyítványuk alapján vették fel őket a vármegye nemeseinek sorába.[17]
1917-ben Bottlik István földművelésügyi államtitkár bárói rangot nyert.[18]
Leszármazás
A család leszármazása csak töredékesen ismert. A nemességet szerző Imre, fia Pál, ennek fia szintén Pál volt. Utóbbi Pál fia István Nyitra vármegyéből a Komárom vármegyei Kocsra költözött.[11] István fia Márton, akit 1848-ban bács-bodrogi szolgabíróként említenek. Az ő fia:
- Márton (1818-1883). A szabadságharc kezdetén a sajkás határőrzászlóaljnál szolgált. 1848 június 19-én[19] a 6. honvédzászlóalj főhadnagyává nevezték ki, de visszautasította. Júliusban csatlakozott a péterváradi várőrséghez, novembertől pedig az itt megalakuló utászosztály főhadnagya, majd századosa lett. A péterváradi várőrséggel tette le a fegyvert 1849. szeptember 7-én.[20]
Fejér-Borsod megye
Bottlik János († Székesfehérvár, 1856. január 7.),[21] 1818-tól székesfehérvári hites ügyvéd, perköltség fejében megszerzi Sárkeresztúrt és a hozzátartozó birtokokat. 1840-tól táblabíró, és megyei tisztségviselő.[22] A székesfehérvári református egyházkerület főgondnoka[23] Felesége Pálffy Terézia, kitől a következő gyermekek születtek:[24]
- Terézia (Székesfehérvár, 1826[25] – Pest, 1871. augusztus 2.[26]) Gőcze István, honvédfőhadnagy neje.[27]
- Mária (?-1902 után[28]), férje Raikovich/Rajkovics Márk (1822 k – Pest, 1869. március 8.),[29] Pest törvényszéki tanácsosa.[30] Közös családi sírhelyük a Kerepesi temető bal oldali falsírboltok között található.[31]
- Paulina (1826[32]-?)
- Bottlik József Antal (Székesfehérvár, 1828[33] – Pest, 1858. április 2.[34]) A Pápai Református Kollégiumban tanult 1837 novembere és 1846 között. A szabadságharc kitörésekor joggyakornokként dolgozott. 1849. január 16-án nevezték ki a Tasnádon szerveződő 67. honvédzászlóalj hadnagyává, így feltehető, hogy már korábban is a honvédseregben szolgált. Ugyanezen év április 30-án került áthelyezésre a kecskeméti újonctelepre, a Duna-Tisza közén újonnan sorozott honvédek gyülekezőhelyén. Július 16-án főhadnagy lett a Dorozsmán szerveződő 130. zászlóaljban, mellyel augusztus 13-án Világosnál tette le a fegyvert. Felesége Koós Ágnes volt.[35]
- Bottlik Lajos Bertalan (Székesfehérvár, 1832[36] – Tibolddaróc, 1904. január 25.[37][38] Tanulmányait előbb magántanulóként folytatta, majd 1844-ben beiratkozott a Pápai Református Kollégiumba, ezt követően Pozsonyban tanult. Jogi diplomát Pesten szerzett, de a Bach korszak végéig nem dolgozott szakmájában, birtokain visszavonultan gazdálkodott. Ügyvédi működését csak 1861-ben kezdte meg, Pesten. Jogtanácsosként 1868-ban előbb a Kassa–Oderbergi Vasúttársasághoz, majd még ugyanezen évben az Alföld–Fiumei Vasúttársasághoz került. 1869-ben a Keleti Vasúttársaság jogtanácsosává és helyettes főtitkárává nevezték ki, majd 1870-ben a társaság főigazgatója lett. Tisztségét 1876-ig töltötte be, amikor is a vasutat államosították.[39] Leköszönése után Borsod vármegyei birtokára vonult vissza gazdálkodni. 1884-ben kezdte politikai pályafutását a mezőkövesdi kerületben – Matlekovics Sándor államtitkár ellenében, nagy többséggel – országgyűlési képviselővé választották, a Mérséklet Ellenzék programjával.[40] Az 1887-es választások során Kudlovich Imre szabadelvű jelölttel szemben alulmaradt a mezőkövesdi kerültben, 56 szavazattal.[41] 1892-ben újra a mezőkövesdi kerület Nemzeti Párt képviselőjeként került az országgyűlésbe.[42][43] Utolsó éveiben, egy agyvérzés miatt, mozgásában jelentősen korlátozott volt.[44] Felesége Litschauer Anna volt (†1916),[45] Litschauer Lipót és Strausz Mária leánya,[46] kivel 1872. október 10-én kötött házasságot,[47] mellyel Lajos nevű fiuk törvényesíttetett. Gyermekek:
- Bottlik Lajos József (1869. március 2.[48]-?) orvos a Magyar Államvasutaknál. Tanulmányait előbb Egerben, a Ciszterci rendi katolikus gimnáziumban folytatta (1878-1880),[49][50] később az Igló Főgimnázium tanulója lett (1881-1885).[51][52] 1886-tól a Budapesti Tudomány Egyetemen hallgatója,[53] ahol 1896-ban avatták doktorrá[54] Felesége Lozer (Loser) Paula, Loser Jánosnak, a Rákóczy-keserűvízforrás tulajdonosának a leánya, akivel 1893-ban házasodott össze. A lány szülei ellenezték a házasságot, mivel ismerték a férjjelölt kicsapongó, könnyelmű életmódját. A férj hamarosan nagy adósságot halmozott fel és felesége szülei rávették lányukat nyújtsa be a válókeresetet. A válóper vége az lett, hogy Bottlik megszöktette saját feleségét és Surányban telepedtek le. Itt újra pazarló életmódba kezdett, minek a vége az lett, hogy miután 1895-ben megszületett gyermekük otthagyta felesége. Időközben váltóhamisításokból is próbált pénzhez jutni, így végül körülbelül 70.000-80.000 forintnyi adósság gyűlt össze, egy időre gondokság alá is helyezték. Apja közbenjárására adóssága egy részét törlesztették, a fennmaradó részre pedig árverést tűztek ki. Bottlik a problémát úgy oldotta meg, hogy elszökött Amerikába.[55][56] Felesége később Antos Ferenchez ment újra nőül.[57]
- Bottlik Mária Teréz Laura (1872[58]-?), bánhorváti Horváth Lajos felesége
- Bottlik János (Budapest, 1875. február 13.[59] – Tibolddaróc, 1909. április 30.)
Alsóbb iskoláit elvégezvén a Ludovikán kapott katonai képzést. 1893-ban a 6. honvédhuszárezred tiszthelyetteseként lépett a hadseregbe, 1895-ben hadnaggyá lépett elő és a felsőbb tiszti tanfolyamot elvégzése után, 1898-ban főhadnagy nevezték ki. A katonai pályától 1901. január 1-jével megvált (tartalékállományba helyeztette magát) és idejét penci és vácdukai birtokai igazgatásának szentelte. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye törvényhatóságának tagjaként és a váchartyáni és az őrszentmiklósi egyházak főgondnokaként jelentős szerepet vállalt a megye társadalmi-, és közéletében. Az országgyűlésbe 1905. április 3-án került be időközi választások során, megelőzve Hoffmann Ottót 1000 szavazattal,[60] miután a váci kerület korábbi képviselője, Barabás Béla lemondott mandátumáról. 1906-ban újra megválasztották, Függyetlenségi és 48-as párti képviselőként.[61]
Felesége Bánylukai Simontsits Irma volt (†Budapest, 1974),[62] kitől egy Irma nevű lánya született. - Bottlik József, országgyűlési képviselő, Borsod vármegye főispánja, felesége Bognár Aranka
- Bottlik István, országgyűlési képviselő, felsőházi tag, a bárói cím elnyerője
Címerük
Kék pajzsban zöld pázsiton ágaskodó ezüst egyszarvú, mások szerint griff. Jobb felső szegletben félhold, bal felsőben csillag. Sisakdísz: vörös ruhás kar szablyát tart, takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Neves családtagok
Bottlik István
Botlik József 2014
Családbeliek Illésházán
Nemespanni temető
- Botlik István kanonok, csongrádi főesperes
- Bottlik Márton (1818-1883) 1848-as honvédtiszt
- Bottlik Dezső jogász, közjegyző[63]
- Báró Bottlik István államtitkár
- Bottlik József (1873–1933) Borsod vármegye főispánja
- Botlik József (1949) történész, egyetemi oktató
- Vaskovics Lajos (1919-1997) csehszlovák nemzetgazdász, megyei hivatalnok, pénzügyminiszter helyettes. Felesége Botlik Éva volt.
Birtokaik és kastélyaik
- Birtokaik voltak Csaláron,[64] Garamnémetin[65] és Szerecsenyen.[66]
- Tibolddarócon a kastély és mauzóleum
Irodalom
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: I. kötet [Aaron - Benyovszky]. Pest: Friebeisz István. 1857. 157. o.
- Balogh 23.
- Lendvay II, 62.
- Szluha Márton 2003: Nyitra vármegye nemes családjai. Budapest.
- Keresteš, P. 2010: Lexikón erbov šľachty na Slovensku IV – Nitrianska stolica. Bratislava, 38, 284, 288.
- ŠA Nitra, ŽN, Nobilitaria OA-28.
Jegyzetek
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
