Nyitra vármegye

Nyitra vármegye (szlovákul Nitrianska župa vagy Nitrianska stolica, németül Komitat Neutra, latinul Comitatus Nytriensis, Nitriensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részében. Egykori területe jelenleg Szlovákia része.

Nyitra vármegye
Nyitra vármegye címere
Ország	Magyar Királyság
Központ	Nyitra
Népesség
Népesség	ismeretlen
Népsűrűség	82,9 fő/km²
Nemzetiségek	szlovákok, magyarok
Földrajzi adatok
Terület	5551 km²
Térkép
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Domborzati térkép (1887)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitra vármegye témájú médiaállományokat.

Földrajzi helyzete

A vármegye területének északi része hegyes, déli része síkság. Északon a Kis-Kárpátok csoportjai, délen a Pozsonyi-medence síksága foglalta területét. A vármegyét északnyugaton a Morva határolta, emellett a Nyitra, Miava és a Vág is fontos folyója a vármegyének. Délkeleti részén a Zsitva is érintette. Északon Trencsén vármegye, keleten Turóc és Bars vármegyék, délről Komárom vármegye, nyugatról pedig Morvaország és Pozsony vármegye határolta.

A nyitrai régió Szlovákia híres, nemzetközileg elismert borvidékeinek egyike.^[1] A borvidék (egyik) mai központja Kistapolcsány (Topoľčianky).

Történelme

Nyitra vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Nyitravár központtal.^[2]

A 16. század végén nagy pusztítást vitt véghez a török a Nyitra völgyében. 1598-ban 17909 ház adózott, míg 1600-ban már csak 12140.^[3]

1606-ból származó pecsétjét 1838-ban újították meg. Címerének központi motívuma a kun harcosra lesújtó Szent László király. A monarchia fennállásának végén a mai nyugat-szlovákiai területen a magyarság felülreprezentált volt a választójogúak közt, de más vármegyékhez hasonlóan itt sem került fölénybe.^[4]

A kőből vagy téglából épült épületek a vármegyében 70% felett voltak, és az utolsó évtizedekben magas volt a természetes szaporulat, melyet a belső migráció csak fokozott.^[5] 1920-tól Csehszlovákia része.

Az első bécsi döntés értelmében 1938 őszén a vármegye déli része egy rövid időre visszakerült Magyarországhoz, és a szintén csonka Pozsony vármegye megmaradt területével létrehozták a rövid életű Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegyét. A világháború után az első bécsi döntést érvénytelenítették, a terület újra Csehszlovákia része lett.

1996-tól (szlovákiai megyerendezés) az egykori vármegye területe a szlovákiai Nyitrai kerület, Trencséni kerület, valamint Zsolnai kerület között van felosztva.

Lakossága

1910-ben a vármegye összlakossága 457 500 személy volt, ebből:

• 324 664 szlovák (70,96%)
• 100 324 magyar (21,92%)
• 27 937 német (6,10%)

Közigazgatás

Az egykori Nyitra vármegye fekvése a mai Szlovákián belül

A vármegye tizenkét járásra volt felosztva:

• Érsekújvári járás, székhelye Nagysurány
• Galgóci járás, székhelye Galgóc
• Miavai járás, székhelye Miava
• Nagytapolcsányi járás, székhelye Nagytapolcsány
• Nyitrai járás, székhelye Nyitra (rendezett tanácsú város)
• Nyitrazsámbokréti járás, székhelye Nyitrazsámbokrét
• Pöstyéni járás, székhelye Pöstyén
• Privigyei járás, székhelye Privigye
• Szakolcai járás, székhelye Holics
• Szenicei járás, székhelye Szenice
• Vágsellyei járás, székhelye Tornóc
• Vágújhelyi járás, székhelye Vágújhely