Peter Collins

Peter Collins (teljes nevén Peter John Collins) (Kidderminster, 1931. november 6. – Bonn, 1958. augusztus 3.) brit Formula–1-es autóversenyző. 33 Formula–1-es futamon indult pályafutása alatt, összesen 3 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokára.^[2] Legjobb világbajnoki helyezése a 3. hely.

Peter Collins
Életrajzi adatai
Született	1931. november 6. Kidderminster
Elhunyt	1958. augusztus 3. (26 évesen)[1] Bonn
Nemzetisége	brit
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1952 – 1958
Csapata	HWM, Vanwall, Maserati, Ferrari
Nagydíjak száma	35 (32 rajt)
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	3
Dobogós helyezések	9
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0
Első nagydíj	1952-es svájci nagydíj
Első győzelem	1956-os belga nagydíj
Legutolsó győzelem	1958-as brit nagydíj
Legutolsó nagydíj	1958-as német nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Collins témájú médiaállományokat.

Első Formula–1-es futama a svájci nagydíj volt 1952. május 18-án, de nem ért rajta célba. 4 különböző csapat autójában versenyzett már, ezek a következők voltak: HWM-Alta, Vanwall, Maserati, Ferrari.

Életpályája

Pályafutását a Forma 500-ban kezdte, ahol három évet töltött. Itt félliteres Cooper autókkal kezdett versenyezni 20 éves korában, és hamar felhívta magára a nézők és a szakma figyelmét. 1952-ben indult a Formula–2-es bajnokságon egy HWM volánjánál, és elkápráztatta a nézőket. Bár az autói elég megbízhatatlanok voltak, de így is sikerült felkeltenie Aston Martin figyelmét, aki leigazolta sportkocsicsapatába. Néhány évig elég egyenetlen teljesítményt nyújtott. Bremgartenben rendezett Svájci Nagydíjon történt debütálása nem volt túl sikeres, mivel a tizenkettedik körben egy baleset miatt kiesett. A Formula–1-ben 1954-ben a Vanwall-nál próbálkozott, meglehetősen sikertelenül. Az 1955-ös idényre Owen Racing Organisation csapathoz szerződött, amely BRM autókat dobott volna versenybe, ám ezek nem készültek el időre, így Maseratival futott két versenyt.

1956-ban leigazolta a Ferrari, s élete végéig ebben a csapatban maradt. Az év harmadik világbajnoki futamán, a belgiumi Spában megszerezte első győzelmét. Ezt még egy diadal követte a francia nagydíjon, és a további három második helyének köszönhetően harmadikként végzett a pontversenyben Juan Manuel Fangio és Stirling Moss mögött. Lehetett volna második is, ám az utolsó versenyen, a Monzában tartott Olasz Nagydíjon a harmadik helyen állt, amikor csapattársa, az akkor már háromszoros világbajnok Juan Manuel Fangio az autójának a kormányműhibája miatt kiállni kényszerült.^[3] Akkoriban még lehetséges volt a versenyzőcsere (a pontokat ilyenkor elosztották az autón osztozó pilóták között), és mivel Collins látta, hogy a szintén ferraris, olasz Luigi Musso nem akarja átadni az autóját az argentin versenyzőnek, úgy döntött, hogy ő viszont ezt megteszi. Fangio végül másodikként ért célba, és bár végül nem volt szükség az így szerzett pontokra, megnyerte negyedik világbajnoki címét. Collins pedig ezzel elvesztette az esélyét, hogy második legyen a pontversenyben.

1957-ben egy futamot sem tudott nyerni, mert a Lancia-Ferrari gyengébbnek bizonyult, a Maseratinál és a Vanwallnál. Mindössze két harmadik helyezést elérve kilencedik lett az összetettben. Amikor 1958-ban a Ferrari megjelent a klasszikusnak számító Dino 246 Grand Prix márkájával, Peter karrierje ismét felfelé ívelt. Mike Hawthorn előtt megnyerte a brit nagydíjat. Két hét múlva a német nagydíjon, a negyedik helyről indult, és az ötödik körben az élre állt. A tizedik körben honfitársa, Tony Brooks megelőzte őt, ám ebbe nem nyugodott bele, és vissza akarta venni az első helyet. Csatájuk közben Collins elvesztette az uralmát a Ferrari D246-os felett, és lecsúszott az útról.^[4] Fának ütköző kocsijából kiesett, és súlyos fejsérüléseibe még aznap belehalt. Harminckét világbajnoki futamon indult, ezeken három győzelmet és további hat dobogós helyet szerzett. Negyvenhárom világbajnokságon kívüli viadalon is részt vett, négy győzelmet és hat dobogós helyezést érve el.

Eredményei

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	Helyezés	Pont
1952	HW Motors	SUI Ki	500	BEL Ki	FRA 6	GBR Ki	GER Ni	NED Nk	ITA				-	0
1953	HW Motors	ARG	500	NED 8	BEL Ki	FRA 13	GBR Ki	GER	SUI	ITA			-	0
1954	G A Vandervell	ARG	500	BEL	FRA	GBR Ki	GER	SUI	ITA 7	ESP NI			-	0
1955	Owen Racing Organisation	ARG	MON	500	BEL	NED	GBR Ki						-	0
	Officine Alfieri Maserati							ITA Ki
1956	Scuderia Ferrari	ARG Ki	MON 2*	500	BEL 1	FRA 1	GBR 2 *	GER Ki *	ITA 2 *				3.	25
1957	Scuderia Ferrari	ARG 6 *	MON Ki	500	FRA 3	GBR 4 *	GER 3	PES	ITA Ki				9.	8
1958	Scuderia Ferrari	ARG Ki	MON 3	NED Ki	500	BEL Ki	FRA 5	GBR 1	GER Ki	POR	ITA	MOR	5.	14

* A helyezést megosztva kapta.

Le Mans-i 24 órás autóverseny eredményei

Év	Csapat	Autó	Csapattárs	Csapattárs	Helyezés	Kategória
1952	Aston Martin Ltd.	Aston Martin DB3	Lance Macklin		DNF	S3.0
1953	Aston Martin Ltd.	Aston Martin DB3S	Reg Parnell		DNF	S3.0
1954	David Brown	Aston Martin DB3S	”Bira”		DNF	S3.0
1955	Aston Martin Ltd.	Aston Martin DB3S	Paul Frère		1.	S3.0
1956	David Brown	Aston Martin DB3S	Stirling Moss		1.	S3.0
1957	Scuderia Ferrari	Ferrari 335 S	Phil Hill		DNF	S3.0
1958	Scuderia Ferrari	Ferrari 250 TR 58	Mike Hawthorn		DNF	S3.0

Források

1. Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
2. „Peter Collins Forma-1 eredményei” (Hozzáférés: 2016. november 27.)
3. „Retro - Legyen inkább a csapattársam bajnok!”, 2015. szeptember 2. (Hozzáférés: 2016. november 27.)
4. „Peter Collins”, 2016. november 8. (Hozzáférés: 2016. november 27.)

Külső hivatkozások

• Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
• Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)

• Formula–1-portál
• Sportportál