Damaszkusz

	Damaszkusz; (دمشق)
	; Damaszkusz; zászlaja
	; Damaszkusz; zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szíria
Jogállás	főváros
Polgármester	Bishr Al Sabban
Körzethívószám	011
Testvérvárosok	Lista Ankara; Denizli; Isztambul; Buenos Aires; Dubaj emírség; Jereván; Málaga; São Paulo (1999–); Toronto; Kairó; Tokió; Ammán; Athén; Ferrara; Firenze; Rabat; Bukarest; Córdoba (2002–); Madrid; Budapest; Dubaj; Bejrút; Toledo; Bagdad;
	Népesség
Teljes népesség	2 584 771 fő (2023)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	680 m
Terület	105 km²
Időzóna	UTC+03:00
	Elhelyezkedése
	é. sz. 33° 30′ 47″, k. h. 36° 17′ 31″
	Damaszkusz; weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Damaszkusz; témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Damaszkusz (arabul Dimask, teljes nevén Dimask as-Sám, röviden Dimask vagy Sám, törökül Şam, régi, ma már nem használatos magyaros elnevezése Dömöck) Szíria fővárosa és legnépesebb városa. Feltehetőleg a világ legrégebb óta folyamatosan lakott városa. Lakosságát 4,5 millió főre becsülik. A város maga az ország 14 kormányzóságainak egyike, továbbá Ríf Dimask kormányzóság székhelye. A Damaszkuszi Kormányzóságot a belügyminiszter által kinevezett kormányzó vezeti. Az Economist Intelligence Unit évente közzétett "a világ legélhetőbb városai" rangsora szerint Damaszkusz 2021-ben a világ legkevésbé élhető városa.^[2]

Gyors adatok

Bezárás

Arab

دمشق

Tudományos átirat

Dimašq

Fordítás

Damaszkusz

A város az Antilibanon hegység lábainál húzódó kiterjedt oázisban fekszik.

Éghajlat

Damaszkuszban mediterrán éghajlat uralkodik. Az évi átlaghőmérséklet 16,7 °C. Júniusban a középhőmérséklet 25 °C, decemberben 6,5 °C. A csapadék mennyisége áprilisban 12 és 46 mm között mozog. Május és szeptember között egyáltalán nem vagy csak alig esik az eső.

További információk Hónap, Jan. ...

Damaszkusz éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	21,0	30,0	28,0	35,0	38,0	39,0	42,0	45,0	39,0	34,0	30,0	21,0	45,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	12,6	14,8	18,9	24,5	29,7	34,2	36,5	36,2	33,4	28,0	20,3	14,2	25,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	0,4	1,3	3,7	7,0	10,5	14,2	16,9	16,5	13,0	8,9	4,0	1,3	8,2
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−6,0	−5,0	−2,0	−1,0	7,0	9,0	13,0	13,0	10,0	6,0	−2,0	−5,0	−6,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)	28	22	17	8	3	1	0	0	0	7	21	26	133
Havi napsütéses órák száma	164	182	226	249	322	357	365	353	306	266	207	164	3161
Forrás: World Meteorological Organization, Hong Kong Observatory

Bezárás

A város népességének változása:

A népesség alakulása 1960 és 2023 között

Lakosok száma	789 800	836 668	1 112 214	1 394 322	1 431 821	1 553 201	1 834 741	1 754 000	2 502 761	2 584 771
	1960	1970	1981	1994	1998	2003	2010	2011	2022	2023

Adatok: Wikidata

Vallás

Vallási megoszlás a polgárháború előtt:

75%-a szunnita muszlim,
6%-a síita alavita,
4%-a egyéb síita,
15%-a keresztény (szír katolikus, görögkatolikus, római katolikus, örmény ortodox stb.)
csekély zsidó kisebbség

Ókor

Ásatások tanúsága szerint a település már i. e. 4000 körül lakott volt; hosszú ideig azonban nem volt jelentős. Az i. e. 2. évezred folyamán jelentős kereskedelmi központtá vált. Az i. e. 14. században hol Egyiptom, hol Mitanni felügyelete alatt állt, végül a hettita befolyás állandósult. Damaszkuszt először Halap kormányzója, majd Karkemis alkirálya igazgatta.

A hettita állam i. e. 12. századi bukása után az újhettita királyságok terjesztették ki rá hatalmukat, majd A 2-1. évezred fordulója környékétől kezdve (arameus vándorlás időszaka) fontos új állam központja, az Arám Damaszkoszé, más néven Dimask, vagy Sóba Aramú (Dimašq, Ṣôba Aramû). Asszíria déli és nyugati terjeszkedésének idején a dél-szíriai régió ellenállási gócát képezte, a védelmi koalíció (Hamát mellett) legerősebb tagja. A karkari csata idején i. e. 853-ban 1200 harci szekeret, 1200 lovas harcost és 10 000 gyalogost tudott kiállítani az asszír források szerint. Ez jelentős haderő. Az önálló Damaszkusznak végül Asszíria vetett véget.

Ismert preasszír uralkodói:

Birjavaza, i. e. 14. század
Rezón (a Bibliából)
Heszjon (a Bibliából)
I. Barhadad, i. e. 910 – 880 körül
Hadad-Ezrá (vagy Hadad-Ezer, Adad-Idri, II. Barhadad, IM-idri, Bar Adad) i. e. 880 – 842
Hazaél, i. e. 842 – 805 (796?)
III. Barhadad, i. e. 796 – 792
Hadianu, i. e. 792 – 755
Rezin, i. e. 755 – 733

A várost Kr. e. 38-ban szerezték meg a rómaiak. Az 1. században a város püspöki székhely lett rövid ideig. I. Theodosius a 4. században egy bazilikát emeltetett Keresztelő János tiszteletére.

Középkor

636-ban a muszlim arabok meghódították a várost, és Damaszkusz a szíriai térség székhelye lett, melynek a Bizánci Birodalom elleni hadakozás volt a fő feladata. I. Muávija omajjád kalifa (661–680), aki korábban szíriai helytartó volt, a várost tette meg az Arab Birodalom fővárosává 661-ben. I. al-Valíd kalifa 705-ben a Szent János-bazilikát megvásárolta a keresztényektől és bizánci építészek segítségével átalakíttatta, létrehozva a híres Omajjád-mecsetet. Az omajjád kalifadinasztia kiirtásával 750-ben Bagdad lett a birodalom fővárosa, Damaszkusz visszaesett a tartományi székhely rangjára. A későbbiekben Damaszkusz a dél-szíriai vidék központja maradt (beleértve a mai Libanon jelentős részét is), függetlenül attól, hogy milyen uralom alatt állt.

Az Abbászidák hatalmának megrendülését követően Damaszkusz többnyire egyiptomi központú birodalmak részét képezte. 877-től 905-ig az egyiptomi Túlúnidák uralták, 931-től 969-ig (rövid kihagyással) az Ihsídidák birodalmának részét képezte, akiktől az őket megbuktató Fátimidák kezére került (969–1075). Az utolsó évekre a válságba süllyedt Fátimidák fennhatósága csak névleges volt, végül egy Atsziz ibn Auk nevű török hadvezér szerezte meg a várost (1075-1080), aki az újra megerősödő egyiptomiak ellen a Nagyszeldzsuk Szultánságtól kért segítséget. Tutus ibn Alp Arszlán, Maliksáh nagyszeldzsuk szultán fivére, aki korábban Észak-Szíriát is meghódította, bevonult a városba és megölette Atszizt. Tutus fivére halálakor keletre vonult, hogy magának követelje a nagyszultáni címet, és a harcok során elesett; Dél-Szíriát Dukák nevű fiára hagyta (1095–1104), aki mellett a Tugtakín nevű hadvezér gyakorolta a tényleges hatalmat. Dukák halálát követően Tugtakín rövid úton magának szerezte meg a hatalmat, megalapítva a Búridák dinasztiáját. A keresztesekkel aktív, gyakran szövetségi viszonyt ápoló damaszkuszi emírséget 1154-ben a dinamikusan terjeszkedő aleppói fejedelem, a zangida Núr ad-Dín Mahmúd olvasztotta birodalmába. Itteni uralmának állít emléket a síremlékének otthont adó madrasza, orvostörténeti múzeumként működő kórház illetve egy fürdő. A ma látható városfalak és védművek jelentős részét is ő építtette fel vagy át.

Núr ad-Dín halála után, 1174-ben rövidesen hajdani hadvezére, az Egyiptomot megszerző, ajjúbida Szaladin birtokába került. Szaladin uralkodása nagy részében Damaszkuszból irányította Felső-Mezopotámiától Egyiptomig húzódó birodalmát, 1193-as halálát követően pedig családjának különböző tagjai uralták Damaszkuszt szultáni címmel. 1260-ban a Hülegü vezette mongolok Szíria többi részével együtt elfoglalták a várost, felszámolva az ajjúbida uralmat, de még abban az évben vereséget szenvedtek az Egyiptomban berendezkedő mamlúkoktól, és kiürítették a térséget, ami így újra egyiptomi fennhatóság alá került. Damaszkusz 1516-ig a Mamlúk Birodalom része maradt, amikor is oszmán hódítók vonultak be a városba.

19-20. század

Damaszkusz az elkövetkező négyszáz évben az Oszmán Birodalmon belül is tartományi központ maradt. 1832–1840 között az önállósodni vágyó egyiptomi alkirály, Muhammad Ali pasa fennhatósága alá került. 1860-ban a libanoni válság kapcsán III. Napóleon francia csapatai szállták meg a várost rövid időre. 1918-ban brit csapatok vonultak be a városba, véget vetve az oszmán uralomnak. Tartva a nyugati gyarmatosítóktól, 1920-ban Damaszkuszban egy arab egységállam királyává kiáltották ki Fejszált, a világháború jeles arab hadvezérét, ám a nagyhatalmak a franciáknak juttatták a térséget, ők pedig rövid úton megszállták Szíriát.

1925-ben kitört a nagy szír felkelés a gyarmati uralom ellen, amely 1927-es leveréséig tartott. 1925. október 18–19-e során a franciák tüzérség és légierő bevetésével támadták a városban lévő felkelőket, porig égetve az óváros egyik negyedét, amit azóta al-Hariqa (tűzvész) néven ismernek.^[3] 1941. június 21-én a szövetséges szíriai–libanoni hadjárat 3. hetében a szabad francia és brit indiai erők elfoglalták a várost a Vichyhez hű erőktől. A franciák 1946-os kivonulása óta a független Szíria fővárosa.

21. század

Lásd még: Szíriai polgárháború

A nemzeti múzeumot 1919-ben alapították a régészek és a történészek. A múzeumban 4000 éves leleteket láthatunk.
Damaszkuszi múzeum
Katonai múzeum
művészetek múzeuma

Az óváros, melyet az UNESCO 1979-ben védetté nyilvánított.^[4]
Omajjád-mecset
Omajjád tér
Nemzeti Könyvtár
Sayyidah Ruqayya-mecset
Damaszkuszi Citadella

Légi

Bővebben: Damaszkuszi nemzetközi repülőtér

Damaszkusz rendelkezik nemzetközi repülőtérrel, mely Szíria legnagyobb és legforgalmasabb repülőtere, a várostól 25 km-re délkeletre helyezkedik el. Hivatalosan az 1970-es években nyílt meg. Az utasforgalom folyamatosan nő. 2004-ben becslések szerint 3,2 millió utas fordult meg itt. A polgárháború miatt 2012 után ez a szám rendkívül lecsökkent, egészen 2017-ig.

Közúti

A városból indul ki az M5-ös szíriai gyorsforgalmi autóút, autópálya. Damaszkuszt és Libanon fővárosát, Bejrútot az 1-es főút köti össze. Az M5-ös autópálya elő és külvárosi szakasza közepes mértékű háborús károkat szenvedett. Ezeket a károkat nagyrészt helyreállították. Damaszkuszban nagy az autóforgalom, gyakoriak a dugók.