Alliin

Az alliin a friss fokhagymában megtalálható szulfoxid.^[1] A cisztein származéka. Friss fokhagyma vágásakor vagy aprításakor az alliináz allicinné alakítja, amely a friss fokhagyma illatáért felel. Az allicin és más tioszulfinátok a fokhagymában instabilak, és számos egyéb vegyületet alkotnak, például bisz(prop-2-én-1-il)-szulfidot, diallil-diszulfidot (bisz(prop-2-én-1-il)-diszulfid), bisz(prop-2-én-1-il)-triszulfidot, ditiineket és ajoént.^[2] A fokhagymapor vagy a macerált friss fokhagyma nem alliinforrás, mivel az allicinné való enzimatikus átalakulás másodpercek alatt történik meg.

Alliin
Az alliin vonalváza
Az alliin pálcikamodellje
Szabályos név	(2R)-2-amino-3-[(S)-(prop-2-én-1-szulfinil)]propánsav
Más nevek	3-(2-prop-2-én-1-ilszulfinil)alanin (S)-3-(2-prop-2-én-1-ilszulfinil)-l-alanin 3-((S)-allilszulfinil)-l-alanin S-allil-l-cisztein-szulfoxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	556-27-4
PubChem	9576089
ChemSpider	7850537
KEGG	C08265
ChEBI	2596
SMILES C=CCS(=O)CC(C(=O)O)N
InChIKey	XUHLIQGRKRUKPH-DYEAUMGKSA-N
UNII	7I4L2D0E9G
ChEMBL	464166
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C6H11NO3S
Moláris tömeg	177,22 g/mol
Megjelenés	fehér–törtfehér por
Olvadáspont	163 °C
Oldhatóság (vízben)	10 mg/ml
Veszélyek
NFPA 704	1 1 0
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az alliin az elsőként felfedezett természetes anyag szén- és kénközpontú sztereokémiával.^[3]

Kémiai szintézis

Az első, Stoll és Seebeck által 1951-ben leírt szintézis^[4] az l-cisztein 3-brómpropénes propenilezésével kezdődik dezoxialliinné. Ezt hidrogén-peroxiddal oxidálva mindkét l-alliin-diasztereomer keletkezik, melyek az oxigénatom kén sztereocentrumhoz viszonyított helyzetében térnek el.

2-(Prop-2-én-1-ilszulfanil)-2-aminopropionsav (dezoxialliin) oxidációja

Koch és Keusgen 1998-ban új módszert írtak le,^[5] lehetővé téve sztereospecifikus előállítást a Sharpless-epoxidációhoz hasonló körülmények közt. A királis katalizátor dietil-tartarátból és titán-tetraizopropoxidból állítható elő.

Az orvostudományban

A fokhagyma az ókor óta használt terápiás szer az oxidatív stresszel (reaktív oxigénszármazékok termelésével, felhalmozódásával) összefüggő betegségekre. Egy 1991-es in vitro kísérletben a fokhagymapor antioxidánsnak bizonyult, az alliin jelentős hidroxilgyökfogó hatást mutatott.^[6] Emellett az immunválaszt is befolyásolja a vérben.^[7]