Szulfoxidok
From Wikipedia, the free encyclopedia
From Wikipedia, the free encyclopedia
A szulfoxidok olyan kémiai vegyületek, amelyekben a szulfinil funkciós csoporthoz két szénatom kapcsolódik. A szulfoxidok oxidált szulfidoknak tekinthetők. Az egyik természetben is előforduló szulfoxid az alliin.
A szulfoxidokat általában az R−S(=O)−R' szerkezeti képlettel jelölik, ahol R és R' szerves csoportok. A kén és oxigénatom közötti kötés eltér a szén és oxigén közötti hagyományos kettős kötéstől, mint amilyen például a ketonokban is előfordul. Az S-O kölcsönhatás részben elektrosztatikus természetű, ami a kötést polárissá teszi, a negatív töltés az oxigénen található. A kötés hasonló a tercier foszfin-oxidokban (R3P=O) találhatóhoz.
A kénatom egy magányos elektronpárral rendelkezik, így a molekula geometriája tetraéderes, az sp³ szénhez hasonlóan. Ha a két szerves szubsztituens különböző, akkor a kénatom kiralitáscentrum, mint például a metil-fenil-szulfoxidban.
Ennek a sztereogén centrumnak az inverziójához elegendően nagy energia szükséges ahhoz, hogy optikailag stabil legyen, azaz a racimizálódás sebessége szobahőmérsékleten alacsony. A királis szulfoxidokat használják bizonyos gyógyszerekben, például az ezomeprazolban és Armodafinilban, és királis segédanyagként is alkalmazzák őket.[1] Számos királis szulfoxidot állítanak elő akirális szulfidokból átmenetifém és királis ligandum felhasználásával végzett aszimmetrikus katalitikus oxidációval.
A szulfoxidokat többnyire szulfid kiindulási anyagból állítják elő oxidációval. A −2-es oxidációs állapotú ként tartalmazó dimetil-szulfid például a 0-s oxidációs állapotú dimetil-szulfoxiddá oxidálható. További oxidációval dimetil-szulfon keletkezik, amelyben a kén oxidációs száma +2.
A szulfoxidok, mint például a dimetil-szulfoxid, bázikus karakterűek, kitűnő ligandumok és könnyen alkilezhetők. Az alkil-szulfoxidok erős bázis, például nátrium-hidrid hatására képesek deprotonálódni.[2]
