Az oldhatóság fogalma a telített oldatban – a laboratóriumi gyakorlatban – az oldott anyag és az oldószer tömegarányát jelenti. Adott oldódó komponens esetében ez függ az oldószer anyagi minőségétől, a hőmérséklettől és – főként gáz oldódása esetén – a komponens parciális nyomásától.
Ez megadja például, hogy 100 g oldószerben az adott komponensből – adott hőmérsékleten és nyomáson – maximálisan hány gramm oldható fel.
Mértékegysége: g/100g oldószer. Az oldhatóság mértékének megadására azonban valamennyi ismert koncentráció-mértékegység használható.
Néhány jól oldódó szilárd vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on
- ↑ (értéke): nátrium-klorid az oldószer tömegére 35,8%, térfogatára 35,74%.
- IUPAC szerinti szabványos értékként:
Néhány rosszul oldódó szilárd vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on
(ahol L az oldhatósági szorzat, és pL= -lg(L) ).
Néhány jól oldódó légnemű vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on és 101 325 Pa nyomáson
Az IUPAC Gold Book (Arany Könyv) és a Green Book (Zöld könyv) között van valamennyi értelmezési különbség. Emiatt pontosításra szorulnak a telítettséggel kapcsolatos fogalmak.
- A Gold Book a koncentráció kifejezést gyűjtőfogalomként kezeli; amelybe ezért belefér az anyagmennyiség-koncentráció éppúgy, mint a hazánkban alkalmazott mértékegység, a tömegarány.[1] A felsorolást a stb. szóval zárja le, ezért még a kg/m³, illetve a kg/L is beleérthető (angolul: mass per volume ratio). Ezzel szemben a Green Book a következő logikai sorrendet építi fel:
„sB=cB(telített oldat)”, tehát fizikai mennyiségként és mértékegységként is azonos az anyagmennyiség-koncentrációval, ahol a
cB definíciója az oldott anyag anyagmennyisége osztva az egész oldat térfogatával („V is the volume of the mixture”)[2] - A telített oldat meghatározásának csak akkor van értelme, ha megadjuk a referenciafeltételeket. Ez csupán a névleges nyomást foglalja magába, a hőmérsékletet nem. A nyomásnak 105 Pa-nak kell lennie. A hőmérséklet lehet 0 °C, vagy 20 °C, vagy más érték is.
- Az oldhatósági határ függ a nyomástól és a hőmérséklettől. Ezt a geológiában a hidrotermális ásványok létrejötténél értelmezik. Például a katatermális (hipotermális) ásványok létrejötténél (300–350 °C hőmérsékleten és 100 bar körüli nyomáson) akkor válik telítetté az oldat, amikor vagy a nyomás, vagy a hőmérséklet elkezd csökkenni, a telítési határ alá.
Az oldódás lehet fizikai, vagy kémiai jelenség, a kettő közötti különbség az, hogy a kémiai oldódással megváltozik az oldószer és az oldani kívánt részecskék kötésrendszere. A gázok oldódása általában nem jár ilyen kémiai átalakulással (mint például a levegőnél), de a kén-dioxid oldódása vízben kémiai változást is eredményez (), így különböző protonáltsági állapotú szulfitok vizes oldata jön létre. Folyadékok, szilárd anyagok, sók oldódása disszociációval jár, illetve esetleg kémiai átalakulást eredményez (pl. nátrium-oxid oldása vízben lúgot - NaOH-ot - ad eredményül).
Hagyományos okokból 0 °C alatt fagyáspontcsökkenésnek nevezzük ugyanazt a jelenséget, amely 0 °C felett az oldhatóság hőmérsékletfüggése.
- Nátrium-klorid oldat (a telített oldat tulajdonságaival)
- Hidrotermális folyamatok (angolul)
- Oldhatósági szorzatok. [2007. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
