Az 55. Cannes-i Fesztivál2002. május 15. és 26. között került megrendezésre. Cannes kettős évfordulót ünnepelt: a fesztivál 55. születésnapját és azt, hogy 25 éve adták oda először az Arany Kamerát a legjobb elsőfilmes rendezőnek. A fesztivál vezetőségének döntése értelmében a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál neve hivatalosan Cannes-i Fesztiválra változott.[1]
A filmes seregszemle elnöki tisztére David Lynchamerikaifilmrendezőt kérték fel. A hivatalos versenyprogramban 22 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 22, a Cinéfondation keretében 16, míg versenyen kívül 17 új és 28 filmtörténeti alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet, valamint a különleges vetítések keretében további öt alkotást mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 23 nagyjátékfilm, egy középhosszú és 22 kisfilm, továbbá az éjféli vetítéseken két válogatás vetítésére került sor.
A fesztivál nyitófilmje Woody Allen versenyen kívül bemutatott Holly Woody történet című vígjátéka volt, zárófilmje pedig Claude LelouchAnd Now... Ladies And Gentlemen... című romantikus filmdrámája. A megnyitó ünnepségen – életműve elismeréseként – Woody Allen megkapta a fesztivál legmagasabb elismerését, az eredetileg csak egyszeri alkalomra, Ingmar Bergman kitüntetésére alapított Tiszteletbeli Arany Pálmát.
A jubileumi rendezvény hivatalos válogatásába sikerült olyan filmeket meghívni, melyek többsége mind a filmes szakma, mind pedig a közönség elismerésével találkozott. A legkeresettebb és legnézettebb alkotások A fiú, A zongorista, a Visszafordíthatatlan és a Kóla, puska, sültkrumpli voltak. Az Arany PálmátRoman Polański vehette át (A zongorista), a nagydíjat a sikert önmagának megköszönő Aki Kaurismäki(A múltnélküli ember), a zsűri díját pedig Elia Suleiman (Deus ex machina). 55. évfordulós díjat vehetett át Michael Moore(Kóla, puska, sültkrumpli), míg a legjobb rendező (megosztva) Im Kwon-taek (Chihwaseon) és Paul Thomas Anderson (Kótyagos szerelem) lett. Színészi alakítása elismeréséért vehetett át díjat Kati Outinen (A múltnélküli ember) és Olivier Gourmet (A fiú).
Az Arany Kamerát, melyet odaítélő zsűri tagjai vagy már nyertek ilyen díjat, vagy korábban e zsűri elnökei voltak, a Rendezők Kéthete szekcióban bemutatkozó francia Julie Lopes-Curval kapta Tengerpart című filmjéért.
A magyar filmművészetetMészáros PéterEső után című, színes rövid játékfilmje képviselte a hivatalos válogatásban, nagy sikerrel: arany pálmás lett. A fesztiválon hivatalos kiküldöttként a fődíjat elnyert kisfilm két alkotója, Mészáros Péter rendező és Durst György producer vett részt.[2] A párhuzamos rendezvények közül a Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be Forgács PéterBibó Breviárium című dokumentumfilmjét, melyet a francia sajtó – magasan szárnyaló plasztikus dokumentarista alkotásnak nevezve – kedvezően fogadott.[3] Magyar vonatkozásként megemlíthető még, hogy versenyen kívül levetítették Korda ZoltánA négy toll című 1939-ben forgatott filmjét, továbbá, hogy a Rendezők Kéthete szekció egyik filmjének – férjével együtt – társszerzője Chris Hegedus, harmadik generációs amerikai-magyar rendezőnő.
Figyelemre méltó ünnepi eseménye volt e fesztiválnak, hogy a második világháború kitörése miatt 1939 szeptemberében berekesztett és „elnapolt” 1. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyfilmjeinek és azok alkotógárdáinak egyfajta utólagos kárpótlást nyújtottak: közülük levetítettek hetet és egy külön erre az alkalomra összeállított zsűri odaítélte a fesztivál nagydíját. A 63 évet késett elismerésben Cecil B. DeMilleAcélkaraván című alkotása részesült. Bővebben: „Kései kárpótlás”
A versenyen kívül vetített filmek között bemutatták a fesztivál elnökének, Gilles Jacobnak a rendezvény történetét feldolgozó dokumentumtrilógiának első részét. Ez évtől újabb ötlettel bővítették a bemutatóhelyek sorát: nyitottak egy „fövenytermet”, hogy ott, sötétedés után, „strandmozi” elnevezéssel, szabadtéri vetítések keretében különleges, vagy kulturális örökséget képviselő, restaurált filmeket mutassanak be. A rendezvénysorozat alkalmat adott arra, hogy levetítsenek több felújított kópiát, például William WylerÉletünk legszebb évei című filmjét, Stanley Donen és Gene KellyÉnek az esőben című zenés vígjátékát, vagy Jean-Pierre Melville utolsó alkotását, A vörös kört. E rendezvény keretében megemlékeztek Jacques Tatiról, Yves Robertról, valamint a Van, aki forrón szereti című sikerfilmjével a pár héttel korábban elhunyt Billy Wilderről. Életműve elismeréseként Alain Resnais átvehette a Cannes-i fesztivál Trófeáját.
A Rendezők Kéthete rendezvényen bemutatkozott alkotók közül hat volt elsőfilmes; a filmek közül 23 számított világpremiernek. Ez évben rendeztek első alkalommal éjféli előadást, melynek keretében egy 20. század elején ismeretlen alkotók által készített, pikáns, szabados témájú, néma kisfilmeket vetítettek Polissons et Galipettes összefoglaló címmel. Harmadik alkalommal készítettek egy hat filmből álló összeállítást En avant! címmel, melynek a különlegességét az erősen kísérletező és a képzőművészetek területéről érkezett rendezők alkotásai adták. A szekció filmjei közül kiemelkedett Cristian Mungiu Nyugat, Chris Hegedus és Don Alan Pennebaker Only the Strong Survive, valamint Catherine Breillat A szex komédia című alkotása. Otello című filmjének posztumusz bemutatásával a Rendezők Kéthete emléket állított az év elején elhunyt Carmelo Bene rendezőnek, aki a korábbi fesztiválok rendszeres vendége volt. A francia Filmrendezők Szövetsége (SRF) e szekció megnyitóünnepségén adta át első alkalommal az általa alapított Arany Hintó díjat Jacques Rozier francia filmrendezőnek.