orosz filmrendező és forgatókönyvíró From Wikipedia, the free encyclopedia
Mihail Iljics Romm (Михаил Ильич Ромм) (Irkutszk, 1901. január 24. – Moszkva, 1971. november 1.) szovjet-orosz filmrendező, forgatókönyvíró, pedagógus. Utolsó alkotói korszakának filmjei tették igazán híressé. Nála végezte tanulmányait többek között Grigorij Csuhraj, Nyikita Mihalkov, Alekszandr Mitta, Andrej Tarkovszkij.
Mihail Romm | |
Született | Mihail Iljics Romm 1901. január 24. Irkutszk |
Elhunyt | 1971. november 1. (70 évesen) Moszkva |
Állampolgársága | |
Házastársa | Jelena Alekszandrovna Kuzmina |
Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró, pedagógus |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Novogyevicsi temető |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Apja orvos volt, aki családjával a szibériai Irkutszkból Moszkvába költözött. Mihail Romm a polgárháború idején, 1918 és 1921 között a Vörös Hadseregben szolgált, majd egy moszkvai főiskolán képzőművészeti tanulmányokat folytatott, szobrászként végzett 1925-ben. A szobrászat mellett az irodalom is érdekelte, novellákat írt, francia klasszikusokat fordított. 1928-ban egy nevelésmódszertani intézet tudományos munkatársaként kezdett filmmel foglalkozni. 1929-ben került kapcsolatba a Szovkino-val (a Moszfilm stúdió elődje). Előbb szerződéses forgatókönyvíró, majd 1931-ben rendezőasszisztensi munkakörben állandó munkatárs lett, 1933-tól filmrendező, ekkor kapta első megbízását önálló film elkészítésére. Öt év múlva kezdte pedagógusi tevékenységét a moszkvai Állami Filmművészeti Főiskolán, 1940 és 1943 között az Állami Film(gyártási) Hivatal művészeti vezetője volt. A háború után a Filmszínészek Állami Színháza rendezője, 1948-tól a moszkvai filmfőiskolán színész-rendezői műhelyt vezetett, 1962-től a főiskola professzora volt. Tevékenységéért számos állami-, köztük több Sztálin-díjban részesült. Felesége Jelena Kuzmina színésznő (1909-1979), aki Romm legtöbb filmjében szerepelt.
Első önálló rendezése a Maupassant novellája alapján forgatott Gömböc, melynek forgatókönyvét is maga írta. Bár 1934-ben készült, mégis némafilm: az ország távolabbi vidékein akkor még kevés hangosfilmet is vetítő berendezés volt. Második filmje, a Sivatagi tizenhármak már megbízásra készült: egy amerikai sivatagi kalandfilmhez hasonló témát kellett feldolgoznia. A vörösök osztagát a sivatagban az ellenség bekeríti; egyiküknek sikerül kijutnia és mire a segítséggel visszaér, már csak az utolsó társát találják életben. A film egyes részeinek erényeit, mértéktartó megoldásait Balázs Béla is méltatta A film című munkájában. Az ezután következett két Lenin-film természetesen szintén megbízás alapján készült. Az első részt (Lenin októbere, 1937) rohammunkában, három hónap alatt kellett leforgatnia, hogy az 1917-es évfordulós ünnepségen bemutathassák. Ennek ellenére ezt a rész tartják sikeresebbnek, a két év múlva bemutatott második rész (Lenin 1918-ban) túlzottan sematikus, merev ábrázolása miatt.
A háború idején Romm két játékfilmet rendezett. Az Ábránd témája: Ukrajna nyugati részének 1939-es "felszabadítása", ezt a témát rajta kívül több filmen is feldolgozták. A forgatást 1941-ben kezdték el, de csak két év múlva, az ázsiai Taskent városában fejezték be. A 217-es deportált, egy Németországba hurcolt asszony története teljes egészében Taskentben készült. A háborút követő két propaganda célú játékfilm után egy két-részes történelmi film következett (Usakov admirális, Hajókkal a bástyák ellen). Ezek beleilleszkedtek azoknak a filmeknek a sorába, amelyektől a politikai vezetés a dicső múlt megéneklését (és a jelen gondjainak elhallgatását) várta, a már megszokott egysíkú jellemábrázolással és cselekmény-bonyolítással.
Romm (és szovjet-orosz kortársai) filmjeinek nagyobbik részét a kommunista ideológia, az aktuális politikai irányvonal, a rutinos megoldásokba merevedő, sematikus ábrázolás jellemzi. Saját háború után készített filmjeiről később maga is többször elítélően nyilatkozott, Lenin-filmjeiből pedig Sztálin alakját utólag kivágta. 1956 után pályáján 7 éves szünet következett, ezek az alkotói válság és a főiskolai tanítás évei voltak. Az önvizsgálat és a filmkészítés változó módszereinek tanulmányozása vezetett azután a 60 éves mester új, bár rövid alkotói korszakához, melynek eredménye két film lett.
Romm ezt követően újabb dokumentumfilm készítésébe fogott, de már nem volt ideje a befejezéshez, azt helyette volt tanítványai, Marlen Hucijev és Elem Klimov végezték el. A filmet És mégis hiszek (И все-таки я верю) címmel mutatták be 1974-ben.
A film plakátja |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.