From Wikipedia, the free encyclopedia
Wojciech Kilar (Lwów, 1932. július 17. – Katowice, 2013. december 29.) lengyel zeneszerző és filmzeneszerző volt. Filmzenéivel számos elismerést szerzett, de nagyszerű szimfonikus és kamaraműveket, egyházi zenét, kórusokat is komponált. Tagja volt a lengyel avantgárd zenei mozgalomnak.
| Wojciech Kilar | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1932. július 17. Lwów, akkor Lwówi vajdaság, Lengyelország, ma Ukrajna |
| Származás | lengyel |
| Állampolgársága | lengyel |
| Elhunyt | 2013. december 29. (81 évesen) Katowice, Lengyelország |
| Sírhely | Cemetery on Sienkiewicza Street in Katowice |
| Családja | |
| Édesanyja | Neonilla Kilar |
| Házastárs | Barbara Pomianowska |
| Pályafutás | |
| Tevékenység | zeneszerző |
| Műfajok |
|
| Hangszer | zongora |
| Híres művei | Szeptember szimfónia Az ígéret földje (filmzene) Te Deum |
| Díjak |
|
| IPI névazonosító | 00016199189 |
 | |
| Wojciech Kilar aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wojciech Kilar témájú médiaállományokat. | |
Wojciech Kilar 1932. július 17-én született Lwówban (akkor Lengyelország, 1945-től Ukrajna.[1] Édesapja nőgyógyász, édesanyja színésznő volt. 1948-tól kezdődően életének nagyobb részét Katowicében töltötte.[1] 1966 áprilisában feleségül vette a zongoraművész Barbara Pomianowskát, aki 2007. novemberi haláláig a hű társa maradt.[2] Vele egyébként 22 évesen találkozott, Barbara akkor 18 éves volt.[3]
Krakkóban kezdett zenét tanulni: zongorázni Maria Bilińska-Riegerowa, összhangzattanra Artur Malawski tanította. 1948-ban Katowicébe költöztek, ahol zenei középiskolába járt, Władysława Markiewiczówna osztályába. Ezt követően a Katowicei Zeneművészeti Egyetem (ma: Zeneakadémia) hallgatója lett, ahol Bolesław Woytowicznál tanult zongorát és zeneszerzést. 1955-ben a legjobb eredményekkel és kitüntetéssel diplomázott.[1][4] Posztgraduális tanulmányait a Krakkói Zeneakadémián végezte 1955 és 1958 között.[1] 1957-ben részt vett a darmstadti Nemzetközi Új Zenei Nyári Egyetemen.[1] 1959-1960-ban francia ösztöndíjjal tanult zeneszerzést Nadia Boulanger-nál, Párizsban.[1]
Kilar, (Bolesław Szabelskivel, a Szabelski-tanítvány Henryk Góreckivel és Krzysztof Pendereckivel) az 1960-as évek lengyel avantgárd zenei mozgalmához tartozott.[5] 1977-ben egyik alapítója volt a Zakopane központú Karol Szymanowski Társaságnak. Hosszú éveken keresztül volt a Lengyel Zeneszerzők Társaságának katowicei elnöke, 1979 és 1981 között pedig e szervezet országos alelnöke. Tagja volt a Varsói Ősz Nemzetközi Kortárs Zenei Fesztivál programtanácsának is. 1991-ben a lengyel filmrendező, Krzysztof Zanussi életrajzi filmet forgatott róla, Wojciech Kilar címmel.
Klasszikus zeneszerzőként már kritikai sikerekkel a háta mögött, 1959-ben írta első hazai filmhez készült filmzenéjét, és ettől kezdve a legjelesebb lengyel filmrendezőkkel dolgozott együtt, mint Krzysztof Kieślowski, Krzysztof Zanussi, Kazimierz Kutz és Andrzej Wajda. Több mint 100 filmben dolgozott a szülőföldjén, köztük olyan nemzetközileg is elismert munkákban, mint a Bilans Kwartalny (1975), a Spirala (1978), a Constans (1980), az Imperativ (1982), a Rok Spokojnego Słońca (1984) és a Życie za Życie (1991). Ezeken túl, Franciaországban és Európa más országaiban készült filmekben is alkotott. Az angol nyelvterületen a Dracula Francis Ford Coppola-féle adaptációjával mutatkozott be (1992), ezt követte a Roman Polański trilógia (Death and the Maiden, 1994; a The Ninth Gate, 1999; és a The Pianist, 2002), illetve Jane Campion filmje, The Portrait of a Lady, 1996, amelyekben az alkotói védjegyévé vált nagybőgők és csellók mélyen romantikus témái szólnak, minimalista akkordmenetekkel.
Filmzenéi mellett Kilar folyamatosan komponálta és publikálta tisztán klasszikus műveit is, köztük a kürtre írt szonátát, egy fúvósötöst, több kamarazenekari és kórusművet, a híres Baltic Canticles-t, az Exodus-t (amely a Schindler listája film trailerének zenéjeként[6] vált híressé), egy zongoraversenyt (Peter Jablonskinak dedikálva) és fő művét, a Szeptemberi szimfóniát (2003).[5]
Miután csaknem teljesen felhagyott a zenei avantgárd technikai eszközeivel, leegyszerűsített zenei nyelven kezdett komponálni, amelyben nagyméretű hang tömbök szolgálnak a kiemelt dallamok háttérfüggönyeként. Ez a megoldás olyan művekre jellemző, amelyek népi dallamhivatkozásokat tartalmaznak (különösen lengyel hegyvidéki, gorál népi dallamokra), illetve a hazafias és egyházi művekre.
2013 nyarán Kilar egészsége meggyengült, ájulásokkal és magas vérnyomással, de ezeket a tüneteket a szívproblémáinak tulajdonították. Szeptemberben azonban elesett az utcán, kórházba szállították, ahol agydaganatot diagnosztizáltak nála, bár a betegségéről csak halála után jelentek meg információk. Sikeres műtéten esett át, melynek során eltávolították a daganatot és nem jelentkeztek komolyabb mellékhatások. Kilar nagyon optimista volt, és folytatta komponálást.[7] Az operáció után hathetes sugárkezelésnek vetették alá, amely fizikailag nagyon kimerítette a 81 éves zeneszerzőt.[8][9][10]
2013 decemberének elején elhagyta a kórházat és visszatért katowicei otthonába. Mivel nem volt gyermeke, unokahúga ápolta.[10] Rendszeresen meglátogatta őt a katolikus püspök, és a karácsonyi időszak alatt kétszer is részesült a Betegek szentségében. December 28-án állapota válságosra fordult és 2013. december 29-én, vasárnap reggel meghalt.[8] Hamvasztását követően a gyászszertartást 2014. január 4-én tartották a katowicei Krisztus Király Katedrálisban. A szertartás után hamvait felesége hamvai mellett helyezték örök nyugalomra.[11]
Wojciech Kilar számos kitüntetést kapott művészi tevékenységéért és eredményeiért. 1960-ban, Bostonban átvehette a Lili Boulanger Alapítvány díját, 1967-ben és 1975-ben a lengyel Kulturális és Művészeti Miniszter díját, szintén 1975-ben a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének díját. Szűkebb pátriája, Katowice tartomány díját háromszor is (1971, 1976, 1980), Katowice városának díját pedig 1975-ben és 1992-ben is megkapta.[12] Megkapta a Lengyel Köztársasági Érdemrend I. fokozatát (1980), az Alfred Jurzykowski Alapítvány díját New Yorkban (1984), a lengyel Szolidaritás Szakszervezet Kulturális Bizottságának Művészeti Díját (1989), a Wojciech Korfanty-Díjat (1995), a katowicei érsek által adományozott „Lux ex Silezia” díjat (1995), illetve Alsó-Szászország szövetségi tartományától az ott élő sziléziaiak számára alapított kulturális díj különdíját (1996).
Filmzenéi szintén számos elismerést hoztak a számára. Az Andrzej Wajda által rendezett Az ígéret földje című filmért a legjobb filmzene díját kapta meg az 1975-ös gdański Lengyel Film Fesztiválon. 1980-ban Paul Grimault animációs filmjének (Le Roi et l'Oiseau / A király és a madár) zenéjét a Louis Delluc-díjjal ismerték el. 1981-ben pedig a II. János Pál életéről szóló Krzysztof Zanussi-film (Da un paese lontano: Papa Giovanni Paolo II / Egy messzi országból) zenéjével érdemelte ki a Cork International Film Festival díját.
Egyik legnagyobb sikerét Francis Ford Coppola Dracula című 1992-es filmjének zenéjével aratta, amellyel 1993-ban megkapta az ASCAP (American Society of Composers, Authors and Publishers) díját, és jelölték az Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films által alapított Szaturnusz-díj-ra is, San Franciscóban.[13] 2003-ban elnyerte a legjobb filmzenének járó César-díjat A zongorista (Le pianiste) című film zenéjéért (rendező: Roman Polański,[14] és jelölést kapott a BAFTA-díjra is.[15] A filmben „Moving to the Ghetto Oct. 31, 1940” című kompozíciója szerepel, 10 Chopin-mű, továbbá Beethoven és Bach darabok mellett.
A Lengyel Állami Film Bizottság 1991-ben életmű díjat adományozott neki. 1976-ban a Lengyelország Újjászületése érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, 2008 novemberében pedig megkapta e kitüntetés Nagykeresztjét.
Wojciech Kilar műveinek igen nagy többsége ismeretlen maradt a zeneértő közönség előtt, a jócskán több mint 100 lengyel és külföldi filmzene ellenére (a már említetteken túl például a Pan Tadeusz, a Zemsta és a We Own the Night is méltán ismertek).
Életének kései időszakában Kilar szimfonikus műveket, kamaraműveket és szóló hangszerre írt darabokat is komponált. 2001 januárjában volt a világpremierje Varsóban a Missa pro pace (Mise a békéért) című nagyszabású művének, teljes szimfonikus zenekarra, vegyes karra és négy szólóénekesre. A művet a Varsói Filharmonikusok centenáriumának tiszteletére írta. 2001 decemberében a művet ismét előadták a VI. Pál Audiencia Teremben, II. János Pál pápa jelenlétében.[16]
Angelus című 1984-es kompozícióját felhasználták a City of Angels (Az angyalok városa) filmben; az Orawa című alkotását a Santa Clara Vanguard együttes „Pathways” című 2003-as produkciójában, illetve a Grants Pass High School (Oregon, USA) 2010-es „Traffic” című műsorában.
Életének legnagyobb részében Kilar alkotói termésében a filmzene dominált, hangversenydarabok kisebb, de állandó jelenlétével. 2000 után az „egyedülálló mesteri művek” komponálása felé fordult. A 2003-as 3. (Szeptember) szimfóniával kezdődően Kilar visszatért az az abszolút zenéhez. Ez a mű (négytételes, nagyszabású kompozíció, barátjának, Antoni Witnek ajánlva), volt az első szimfóniája az 1955-ös Vonós (és egy másik egyetemi időszaki) szimfónia óta, és a zeneszerző ezt tekintette első érett szimfóniájának (71 évesen írta!).
2003-tól Kilar folyamatosan dolgozott nagyszabású koncert darabokon. Ilyenek a Lament című a cappella vegyes karra írt műve (2003), a 4. szimfónia – Sinfonia de Motu (A mozgás szimfóniája, nagy zenekarra, kórusra és szólistákra, 2005), a Magnificat című requiem 2006-ból, az 5. (Advent) szimfónia 2007-ből, és egy másik nagy mise, a Te Deum, amelynek 2008 novemberében volt a premierje.[5] Kilar azt mondta, hogy úgy hiszi, felfedezte a Bölcsek kövét, és hogy „semmi nincs szebb, mint az örökkön szóló magányos hang vagy harmónia, és ez a legmélyebb bölcsesség, nem pedig a trükkjeink a szonáta-allegrókkal, a fúgákkal és a harmonikusokkal.”[17] Kilar műveit a legnagyobb zenekarok is előadták, köztük a Philadelphia Orchestra, a Cleveland Orchestra és a New York Philharmonic.
A 2007-es országgyűlési[26] választási kampányban Kilar több támogató nyilatkozatot tett a Törvény és Igazság Pártja mellett.[27]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
