német politikus From Wikipedia, the free encyclopedia
Ursula Gertrud von der Leyen, született Albrecht[6] (Ixelles, 1958. október 8. –) belgiumi születésű német kereszténydemokrata politikus.
| Ursula von der Leyen | |
 | |
| 2024-ben | |
| Az Európai Bizottság elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2019. december 1. | |
| Alelnök(ök) | Frans Timmermans (2019-2023) Maroš Šefčovič (2023-2024) |
| Előd | Jean-Claude Juncker |
| Németország védelmi minisztere | |
| Hivatali idő 2013. december 17. – 2019. július 17. | |
| Helyettes | Thomas Silberhorn |
| Kancellár | Angela Merkel |
| Előd | Thomas de Maizière |
| Utód | Annegret Kramp-Karrenbauer |
| Németország munka- és szociális ügyi miniszter | |
| Hivatali idő 2009. november 30. – 2013. december 17. | |
| Kancellár | Angela Merkel |
| Előd | Franz Josef Jung |
| Utód | Andrea Nahles |
| Németország családügyi minisztere | |
| Hivatali idő 2005. november 22. – 2009. november 30. | |
| Kancellár | Angela Merkel |
| Előd | Thomas de Maizière |
| Utód | Renate Schmidt |
| A Kereszténydemokrata Unió elnökhelyettese | |
| Hivatali idő 2010. november 15. – 2019. november 22. | |
| Pártelnök | Angela Merkel Annegret Kramp-Karrenbauer |
| Előd | Christian Wulff |
| Utód | Silvia Breher |
| Születési név | Ursula Gertrud Albrecht |
| Született | 1958. október 8. (66 éves)[1][2][3][4][5] Ixelles, Belgium |
| Párt | CDU (GER) EPP (EU) |
| Szülei | Adele Albrecht Ernst Albrecht |
| Házastársa | Heiko von der Leyen |
| Gyermekei | 7 gyermek |
| Foglalkozás | politikus • orvos |
| Iskolái | Göttingeni Egyetem Münsteri Egyetem London School of Economics Hannover Medical School |
| Vallás | evangélikus kereszténység |
| Díjak |
|
 | |
| Ursula von der Leyen aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ursula von der Leyen témájú médiaállományokat. | |
2003–2005 között az alsó-szászországi tartományi szociális és egészségügyi minisztériumot vezette, 2005–2009 között német szövetségi családügyi, 2013-ig a szociális és munkaügyi minisztériumot, majd 2019-ig a védelmi minisztériumot.
2019. július 16-án az Európai Parlament választotta meg a következő öt évre az Európai Bizottság élére. (383 támogató szavazatot kapott, megválasztásához a jelenlévő képviselők több mint fele, azaz 374 képviselő támogatására volt szüksége.)[7] 2019. december 1-jén lépett hivatalba. 2024. július 18-án az Európai Parlament újabb öt évre az Európai Bizottság elnökévé választotta.[8]
Apja, Ernst Albrecht (1930–2014) korábban Alsó-Szászország tartomány kormányfője, édesanyja, Heidi Adele Stromeyer (1928–2002) nyelvész volt. Apai nagyapja, Carl Albrecht orvos-pszichoterapeuta autogén tréningen alapuló meditációs módszeréről volt ismert.
Öt testvére közül Hans-Holger Albrecht a Millicom International Cellular SA (MIC) elnök-vezérigazgatója, Donatus Albrecht az Aurelius AG igazgatóságának tagja.[9][10]
1986-ban házasodtak össze Heiko von der Leyen orvos-vállalkozóval. Hét gyermekük van, két fiú és öt lány. 2007 óta Burgdorf-Beinhornban élnek.
Lehrtében járta ki iskoláit,[11] majd 1977-től közgazdaságot tanult a göttingeni Georg-August Egyetemen, de 1980-ban megszakította tanulmányait. 1978-ban a London School of Economics and Political Science (LSE) előadásait látogatta. 1987-ben orvosi diplomát szerzett a hannoveri orvosi főiskolán, ezt követően a főiskola nőgyógyászati klinikáján segédorvosként dolgozott. 1991-ben szerzett orvosdoktori címet C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung című dolgozatával.[6]
1992-ben, harmadik gyermeke születése után záróvizsga nélkül befejezte a szakorvosi képzést. 1992–1996 között családjával az Amerikai Egyesült Államokban élt. Visszatérve Németországba 2002-ig Friedrich Wilhelm Schwartz munkatársa volt a hannoveri orvosi főiskolán. 2001-ben Master of Public Health (MPH) címet szerzett.
1990 óta a CDU tagja. 1996–97-ben a CDU alsó-szászországi szociálpolitikai bizottságának, ezzel párhuzamosan a CDU tartományi orvosi munkacsoportjának tagjaként tevékenykedett. 2001–2004 között Sehnde városában volt önkormányzati képviselő, illetve a városi CDU-frakció vezetője. Ugyanebben az időben a hannoveri régió önkormányzatának is tagja volt, ahol az egészség- és kórházügyi bizottság elnöki tisztét töltötte be.
2003. március 4-étől a Christian Wulff által vezetett alsó-szászországi tartományi kabinet szociális minisztere volt. 2003–2005 között alsó-szászországi képviselő volt. 2004 decemberében beválasztották a CDU elnökségébe. 2005 februárjától a CDU Szülők, gyermek, hivatás bizottságát vezette.
2005. november 22-én lépett hivatalba mint Angela Merkel kormányának családügyi minisztere. 2009-ben a német szövetségi parlament alsóházába választották képviselőnek; október 28-ától Angela Merkel második kormányában családügyi miniszterként mindössze egy hónapig volt hivatalban, ugyanis november 30-án Franz Josef Jung utódjaként szociális és munkaügyi miniszternek jelölték.
2013 decemberében a CDU-CSU nagykoalíciós tárgyalások során honvédelmi miniszterré jelölték ki; ezzel ő lett az első nő Németországban ezen a poszton.[12] A 2017-es választást követően ismét a védelmi minisztérium vezetését kapta meg. Erről a posztjáról 2019. július 17-i hatállyal lemondott.[13]
2019. július 2-án az Európai Tanács (EiT) Ursula von der Leyent jelölte az Európai Bizottság elnökének. Július 16-án az Európai Parlament 383 támogató és 327 ellenszavazattal megválasztotta a tisztségre.[14] Ő az első nő ezen a poszton.[15] Miután az Európai Parlament november 27-én támogatta a első Von der Leyen-bizottságot, 2019. december 1-jétől lépett hivatalba.[16]
2021 végén a Politico Europe Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában az „álmodozók” kategória 2. helyére tette. Bizottsági elnöki terminusának első felét az eredeti céloktól eltérően a Covid19-pandémia során a tagállamok koordinálása, így a közös vakcinabeszerzés fémjelezte. Ehhez kötődik a Helyreállítási Alaphoz szükséges, precedens nélküli közös hitelfelvétel is. Régi támogatója, Angela Merkel visszavonulása és a CDU ellenzékbe vonulása számára is új helyzetet jelent.[17]
2024. július 18-án újraválasztották tisztségébe. A szavazáson a mandátumát már átvevő 719 képviselőből 707 szavazott, 401 támogatta, 284 ellenezte, 15 pedig tartózkodott, míg volt 7 érvénytelen szavazat. 401 támogató.[18] [19] Az Európai Parlament november 27-én megszavazta a második Von der Leyen-bizottságot, 2024. december 1-jétől lépett hivatalba.[20]
| Elődje: Jean-Claude Juncker |
Utódja: – |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
