Tour de France

A Tour de France (ejtsd: túr dö fransz) vagy más néven Le Tour vagy La Grande Boucle a világ legismertebb, évenként megrendezett országúti kerékpárversenye, amelyet legelőször 1903-ban rendeztek meg. A háromhetes verseny Franciaországon és a szomszédos országokon át halad. A táv szakaszokra oszlik – egyik településtől a másikig – mindegyik egy-egy külön verseny. Az időeredményeket versenyzőnként összesítve állapítják meg a végső sorrendet, ami alapján kiderül, hogy ki nyeri a Tourt.

Tour de France
2024-es Tour de France
Címvédő	Jonas Vingegaard (2023)
Legtöbb győzelem	Jacques Anquetil Eddy Merckx Bernard Hinault Miguel Indurain (5) (korábban Lance Armstrong 7 győzelemmel, de doppingolásért megfosztották ezektől[1])
Adatok
Sportág	országútikerékpár-versenyzés
Ország	Franciaország és a szomszédos országok
Időpont	július
Első esemény	1903
Eddigi események száma	111 (2024)
Honlap	http://www.letour.fr/

Története

• 1903-ban Henri Desgrange találta ki újonnan alapított L'Auto című lapja népszerűsítésére, hogy 6 szakaszból álló kerékpárversenyt hirdet a hazafias hangzású "Le Tour de France" néven. A versenyen, amely július 1-19-ig tartott és összesen 2428 km hosszú volt, hatvanan vettek részt, a győzelmet 25 km/h átlagsebességgel Maurice Garin szerezte meg. A győzelemért járó 3000 frankkal együtt az akkori időkben szép összegnek számító 6075 frankot keresett. A 21. helyen utolsóként célba érkező Millocheau már több mint 64 órás hátrányt szedett össze. Garin mind a mai napig tart egy rekordot: ő nyerte a Tourt a valaha volt legnagyobb különbséggel, 2 óra 47 perccel a második helyezett előtt.
• Az első évek botrányai (pl. 1904-ben kizárták az első négy helyezettet) és a kemény körülmények (rossz minőségű, többnyire macskaköves utak, kezdetleges technika, rettenetesen hosszú, 400 km-es szakaszok) ellenére is megmaradt, sőt megerősödött a verseny. 1910-ben, a hegyi szakaszok bevezetésekor a Tour már július 3-31-ig tartott, 4734 km-en és 15 szakaszon át haladt a párizsi befutóig. A hegyi szakaszok felborították az addigi erőviszonyokat, hiszen a hegyek más versenyzői alkatot és teljesen más technikát kívántak mint a sík szakaszok.
• Az első világháborút követően újra megszervezték a Tourt és 1919-ben bevezették az összetettben élen álló versenyző megkülönböztetésére a sárga trikót. A két háború között a szakaszok száma és a táv is tovább nőtt, 1926-ban elérve a rekordnak számító 5745 km-t. 1927-ben tesznek először kísérletet a csapatonkénti indításra, azaz a csapatidőfutamra, ám a terv nem válik be.
• 1930-ban a márkák csapatait nemzeti csapatok váltják fel, a rádió először ad élő közvetítést a Tourról és megjelenik a mezőnyt kísérő reklámkaraván is. 1934-ben a verseny átlagsebessége először lépi át a 30 km/h-t. 1935-ben vezetik be a piros zászlót, ekkor rendezik az első egyéni időfutamot és ekkor veszíti életét a Galibier-n történt bukása után Francisco Cepeda, aki a verseny első halálos áldozata.
• 1936-ban Desgrange a főszerkesztői poszt mellett a versenyigazgatói feladatokat is helyettesére, Jacques Goddet-ra bízza. 1937-ben nyeri az első olyan versenyző a Tourt, aki váltós kerékpárt használ. Desgrange 1940-ben meghal, emlékét a sárga trikón is látható HD monogram, valamint egy emlékmű a Col du Galibier-n őrzi.
• A háború után az 1944-ben megszűnt L'Auto című lap helyett Goddet 1946-ban megalapítja a L'Équipe nevű sportújságot, ami máig a legolvasottabb francia sporttal foglalkozó napilap. Az új lap veszi át a háború után először 1947-ben megtartott Tour rendezését is. Goddet egészen 1986-ig tevékenykedik versenyigazgatóként, emlékműve a Col du Tourmalet-n található.
• A következő években a Tour dinamikusan fejlődik, 1958 az első élő televíziós közvetítés éve, 1967-ben rendezik az első prológot, egy évvel később elvégzik az első hivatalos doppingellenőrzést is, 1986-ban pedig az indulók száma meghaladja a 200 főt.
• Goddet helyét 1988-ban Jean-Marie Leblanc veszi át, aki elődeihez hasonlóan sportújságíró és kerékpáros. 1998-ban a L'Équipe az A.S.O. tulajdonába kerül, akik a Tour igazgatója mellé elsősorban a gazdasági ügyek koordinálásáért felelős második igazgatót neveznek ki. De a Tourral kapcsolatos lényeges kérdésekben továbbra is szinte kizárólagosan a versenyigazgató dönt.
• Leblanc 2004-től 2006-os távozásáig feladatait fokozatosan átadja az új versenyigazgatónak, Christian Prudhomme-nak, aki mentorától eltérően korábban a rádióban dolgozott. Prudhomme újítása, hogy a versenyigazgató kocsija 2005 óta nem a mezőny előtt, hanem közvetlenül mögötte halad.

Lebonyolítás

A Giro d’Italiával (olasz körverseny) és a Vuelta a Españával (spanyol körverseny) együtt a Tour de France egyike a három nagy körversenynek (Grand Tour, GT), amelyek a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) versenynaptárában is szerepelnek. A másik két verseny Európában jól ismert, a világ más részein viszonylag ismeretlenek. Ezzel szemben a Tourt általában azok is ismerik, akik nem érdeklődnek a kerékpársport iránt.

A Tour rendezője az Amaury Sport Organisation (A.S.O.), amely többek között olyan híres rendezvények szervezője is, mint például a Dakar-rali vagy a Párizsi maraton.

Rendszerint júliusban rendezik meg. A Tour az első kiíráskor 6 szakaszból állt, a táv 2428 km volt. Az évek folyamán a szakaszok száma és a táv is folyamatosan nőtt, nagyjából az 50-es évek óta bonyolítják le a versenyt a maihoz hasonlóan kb. 20 szakasszal és 2-3 pihenőnappal. A verseny távja napjainkban nagyjából 3500 km, páratlan években az óramutató járásának megfelelően, páros években az óramutató járásával ellenkezőleg halad a mezőny.

A Tour rajt/cél helyszínei

A verseny főrészt Franciaországon keresztül zajlik, azonban az 1950-es évek óta gyakran látogatja meg a karaván a környező országokat. Andorra, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Hollandia, Írország, Luxemburg, Monaco, Németország (és az egykori Nyugat-Németország), Olaszország, Spanyolország és Svájc is vendégül látta már a karavánt.

Minden évben Párizsban van vége a versenynek. 1975 óta a párizsi Champs-Élysées-n ér célba; 1903 és 1967 között a főváros nyugati részén a Parc des Princes stadionban ért véget; 1968 és 1974 között Vincennes városrészben található vélodromban, a főváros déli részén ért célba.^[2]

Külföldi rajtok

A Tour de France ( Grands Départs ) kezdete jelentős esemény, és a városok jelentős beruházásokra számítanak, remélve, hogy megtérítik a turizmus, az expozíció és egyéb előnyök költségeit. Rengeteg külföldi város részese kíván lenni a versenynek. A Franciaországon kívüli rajt helyszínei:^[3]

• 1954: Amszterdam, Hollandia
• 1958: Brüsszel, Belgium
• 1965: Köln, Nyugat-Németország
• 1973: Hága, Hollandia
• 1975: Charleroi, Belgium
• 1978: Leiden, Hollandia
• 1980: Frankfurt am Main, Nyugat-Németország
• 1982: Bázel, Svájc
• 1987: Nyugat-Berlin, Nyugat-Németország
• 1989: Luxembourg, Luxemburg
• 1992: San Sebastián, Spanyolország
• 1996: ’s-Hertogenbosch, Hollandia
• 1998: Dublin, Írország
• 2002: Luxembourg, Luxemburg
• 2004: Liège, Belgium
• 2007: London, Egyesült Királyság
• 2009: Monte-Carlo, Monaco
• 2010: Rotterdam, Hollandia
• 2012: Liège, Belgium
• 2014: Leeds, Egyesült Királyság
• 2015: Utrecht, Hollandia
• 2017: Düsseldorf, Németország
• 2019: Brüsszel, Belgium
• 2022: Koppenhága, Dánia

Résztvevők

Mint a legtöbb kerékpárversenyen, a versenyzők csapatokban küzdenek. Általában 20-22 csapat van jelen, csapatonként 8 versenyzővel. Hagyományosan a Touron csak meghívással indulhatnak a csapatok, ami garantálja, hogy csak a világ legjobb csapatai vesznek részt. A rendezőség szerint a Tourhoz nem méltó csapatok vagy versenyzők nem kapnak meghívást (pl. 2006-ban a doppingbotrányban érintett Jan Ullrich és Ivan Basso, 2008-ban pedig a teljes Astana csapat, hiába versenyzett náluk a címvédő Alberto Contador). Mindegyik csapat a nevében viseli főszponzora nevét, az egyes csapatok egységes mezben indulnak. Ettől eltérő megkülönböztetett mezt viselnek az egyes országok nemzeti bajnokai és a világbajnok, valamint a Touron vezető versenyzők. Mivel az országúti verseny és az időfutam külön versenyszám, így az időfutamversenyek nemzeti bajnokai csak az időfutamokon viselhetik bajnoki mezüket. A korábbi bajnokok mezük ujjának szélén és a nyakánál viselnek bajnoki csíkokat.

Két időszakban nem profi, hanem nemzeti csapatok indultak a Touron: 1930-1961-ig és 1967-1968-ban.

Az egyes csapatok a következő versenyzőkből állnak össze:

• csapatkapitány,
• hegyimenő,
• sprinter,
• időfutammenő,
• segítő ("vízhordó").

A kapitány az a versenyző, akitől a legjobb helyezést várja a csapat az összetett versenyben, ő viseli a csapaton belül az 1-es rajtszámot. A többiek 2-9-ig névsor szerint kapják meg a számokat. A hegyimenő általában vékony, alacsonyabb versenyző, aki elsősorban a hegyeken jeleskedik, jól bírja a gyakran 2000 méternél is magasabb hegyek emelkedőit, viszont a sprintekben és az időfutamon általában lassabb. A sprinterek az atlétákhoz hasonlóan általában erősebb felépítésű versenyzők, akik a sík szakaszok sprintbefutóiban akár 70 km/h sebességgel is képesek száguldani. Izomzatuk nem alkalmas a meredek hegyek megmászására, az ilyen szakaszokon általában lemaradnak és a mezőny végén külön csoportban (gruppetto) érkeznek meg. Az időfutammenő az egyéni indítású időfutamok specialistája. Itt a csapat segítsége nélkül kell megtenni a távot egy speciális időfutam-kerékpáron. A segítők elsősorban a csapatkapitányért vagy a csapat hegyimenőjéért vagy sprinteréért dolgoznak. A mezőnyben próbálják megvédeni a bukásoktól, a hegyen ők mennek elöl, a sprintekben pedig az ő feladatuk felvezetni a hajrát. Azért is nevezik őket vízhordóknak, mert általában ők maradnak hátra a kísérő kocsikhoz, ahonnan ők hozzák föl a csapattársaknak a kulacsokat. A különböző szakaszokon felcserélődhetnek a szerepek, például egy hegyi szakaszon lehet a sprinterből is segítő. Vannak természetesen univerzális versenyzők is, akik nem csak egy területen erősek. Erre a legjobb példa a sport legendás alakja, Eddy Merckx, aki az 1969-es Touron a sárga trikó mellett megszerezte a pöttyös és a zöld trikót is. Általában az univerzális versenyzők a csapatok kapitányai.

A csapatok összetételén a verseny folyamán változtatni már nem lehet, cserére nincs lehetőség.

A teljes Tour-karaván a rendezőkkel, segítőkkel és versenyzőkkel együtt közel 4500 főt számlál. Ide a versenyzőkön kívül több száz fős kísérőcsoport is tartozik: versenyigazgató, rendezőség, orvosi kocsi, csendőrség, a csapatok kísérő kocsijai, médiajárművek (kamerás motorok, helikopterek, újságírókat szállító kocsik) és a szponzorok járművei, amelyekből az útvonal mentén órákkal a verseny előtt szétosztják a szponzorok ajándékait (zászlók, táblák, lufik, sapkák, pólók stb.).

A karavánban legelöl a csendőrség felvezető kocsija halad, őket a sajtó és a meghívott vendégek kocsija követi. Ezek után az úgynevezett neutrálautó mögött a mezőny halad, őket követi a versenyigazgató és a verseny orvosának autója. Utána jönnek a csapatok kísérő kocsijai, a meghívott vendégeket szállító járművek, neutrálautók, majd a sor végén a mentő és az úgynevezett seprűs kocsi. A mezőnyt motorosok egész sora kíséri, felvezető csendőrök, rendezők, versenyfelügyelők, fotósok és tévések, ők könnyebben és gyorsabban tudnak a versenyzők között mozogni mint az autók. A neutrálautók és -motorok feladata, hogy kisegítsék a versenyzőket, ha nincs a közelben a csapatkísérőjük, például defekt esetén kereket, bukás esetén kerékpárt adnak, szintén tőlük kaphatnak a versenyzők frissítőt is. Mivel ők a rendezőséghez tartoznak, minden versenyzőnek egyformán segítenek, semlegesek (=neutrál). A versenyigazgató indítja el a mezőnyt, felügyeli a versenyt a teljes szakasz folyamán, szinte a Tour teljhatalmú ura. Dönthet a verseny félbeszakításáról, a szakasz lerövidítéséről vagy akár teljes törléséről is, ő ad engedélyt arra is, hogy a csapatkísérők a versenyzők mellé mehessenek. Kisebb sérülésekkel a versenyzők a mezőny mögött haladó orvosi kocsi mellé sorolnak, ahol az orvos menet közben ellátja a sebeket, szükség esetén engedélyezett gyógyszereket ad. A csapatkísérők kocsijában a csapatok sportigazgatója és szerelői ülnek, tőlük kaphatnak frissítőt, pótkereket vagy másik kerékpárt a versenyzők. A csapatoknak 4 kísérő kocsijuk van, ebből kettő halad a karavánnal, a másik két kocsiból adják fel a frissítőzónában a versenyzőknek az ételt és italt tartalmazó tarisznyákat. A seprűs kocsi a sor végén haladva veszi fel a versenyt a szakasz közben feladó kerékpárosokat, akik ennél a kocsinál kötelesek leadni a rajtszámukat.

Dobogósok

Év	Győztes	Második	Harmadik
1903	Maurice Garin[4]	Lucien Pothier[4]	Fernand Augereau[5]
1904	Henri Cornet	Jean-Baptiste Dortignacq	Aloïs Catteau
1905	Louis Trousselier	Hippolyte Aucouturier	Jean-Baptiste Dortignacq
1906	René Pottier	Georges Passerieu	Louis Trousselier
1907	Lucien Petit-Breton	Gustave Garrigou	Émile Georget
1908	Lucien Petit-Breton	François Faber	Georges Passerieu
1909	François Faber	Gustave Garrigou	Jean Alavoine
1910	Octave Lapize	François Faber	Gustave Garrigou
1911	Gustave Garrigou	Paul Duboc	Émile Georget
1912	Odile Defraye	Eugène Christophe	Gustave Garrigou
1913	Philippe Thys	Gustave Garrigou	Marcel Buysse
1914	Philippe Thys	Henri Pélissier	Jean Alavoine
1919	Firmin Lambot	Jean Alavoine	Eugène Christophe
1920	Philippe Thys	Hector Heusghem	Firmin Lambot
1921	Léon Scieur	Hector Heusghem	Honoré Barthélémy
1922	Firmin Lambot	Jean Alavoine	Félix Sellier
1923	Henri Pélissier	Ottavio Bottecchia	Romain Bellenger
1924	Ottavio Bottecchia	Nicolas Frantz	Lucien Buysse
1925	Ottavio Bottecchia	Lucien Buysse	Bartolomeo Aimo
1926	Lucien Buysse	Nicolas Frantz	Bartolomeo Aimo
1927	Nicolas Frantz	Maurice De Waele	Julien Vervaecke
1928	Nicolas Frantz	André Leducq	Maurice De Waele
1929	Maurice De Waele	Giuseppe Pancera	Jef Demuysere
1930	André Leducq	Learco Guerra	Antonin Magne
1931	Antonin Magne	Jef Demuysere	Antonio Pesenti
1932	André Leducq	Kurt Stöpel	Francesco Camusso
1933	Georges Speicher	Learco Guerra	Giuseppe Martano
1934	Antonin Magne	Giuseppe Martano	Roger Lapébie
1935	Romain Maes	Ambrogio Morelli	Félicien Vervaecke
1936	Sylvère Maes	Antonin Magne	Félicien Vervaecke
1937	Roger Lapébie	Mario Vicini	Leo Amberg
1938	Gino Bartali	Félicien Vervaecke	Victor Cosson
1939	Sylvère Maes	René Vietto	Lucien Vlaemynck
1947	Jean Robic	Édouard Fachleitner	Pierre Brambilla
1948	Gino Bartali	Albéric Schotte	Guy Lapébie
1949	Fausto Coppi	Gino Bartali	Jacques Marinelli
1950	Ferdinand Kübler	Stan Ockers	Louison Bobet
1951	Hugo Koblet	Raphaël Géminiani	Lucien Lazaridès
1952	Fausto Coppi	Stan Ockers	Bernardo Ruiz
1953	Louison Bobet	Jean Malléjac	Giancarlo Astrua
1954	Louison Bobet	Ferdinand Kübler	Fritz Schär
1955	Louison Bobet	Jean Brankart	Charly Gaul
1956	Roger Walkowiak	Gilbert Bauvin	Jan Adriaensens
1957	Jacques Anquetil	Marcel Janssens	Adolf Christian
1958	Charly Gaul	Vito Favero	Raphaël Géminiani
1959	Federico Bahamontes	Henry Anglade	Jacques Anquetil
1960	Gastone Nencini	Graziano Battistini	Jan Adriaensens
1961	Jacques Anquetil	Guido Carlesi	Charly Gaul
1962	Jacques Anquetil	Jef Planckaert	Raymond Poulidor
1963	Jacques Anquetil	Federico Bahamontes	José Pérez-Francés
1964	Jacques Anquetil	Raymond Poulidor	Federico Bahamontes
1965	Felice Gimondi	Raymond Poulidor	Gianni Motta
1966	Lucien Aimar	Jan Janssen	Raymond Poulidor
1967	Roger Pingeon	Julio Jiménez	Franco Balmamion
1968	Jan Janssen	Herman Vanspringel	Ferdinand Bracke
1969	Eddy Merckx	Roger Pingeon	Raymond Poulidor
1970	Eddy Merckx	Joop Zoetemelk	Gösta Pettersson
1971	Eddy Merckx	Joop Zoetemelk	Lucien Van Impe
1972	Eddy Merckx	Felice Gimondi	Raymond Poulidor
1973	Luis Ocaña	Bernard Thévenet	José Manuel Fuente
1974	Eddy Merckx	Raymond Poulidor	Vicente López Carril
1975	Bernard Thévenet	Eddy Merckx	Lucien Van Impe
1976	Lucien Van Impe	Joop Zoetemelk	Raymond Poulidor
1977	Bernard Thévenet	Hennie Kuiper	Lucien Van Impe
1978	Bernard Hinault	Joop Zoetemelk	Joaquim Agostinho
1979	Bernard Hinault	Joop Zoetemelk	Joaquim Agostinho
1980	Joop Zoetemelk	Hennie Kuiper	Raymond Martin
1981	Bernard Hinault	Lucien Van Impe	Robert Alban
1982	Bernard Hinault	Joop Zoetemelk	Johan van der Velde
1983	Laurent Fignon	Ángel Arroyo	Peter Winnen
1984	Laurent Fignon	Bernard Hinault	Greg LeMond
1985	Bernard Hinault	Greg LeMond	Stephen Roche
1986	Greg LeMond	Bernard Hinault	Urs Zimmermann
1987	Stephen Roche	Pedro Delgado	Jean-François Bernard
1988	Pedro Delgado	Steven Rooks	Fabio Parra
1989	Greg LeMond	Laurent Fignon	Pedro Delgado
1990	Greg LeMond	Claudio Chiappucci	Erik Breukink
1991	Miguel Indurain	Gianni Bugno	Claudio Chiappucci
1992	Miguel Indurain	Claudio Chiappucci	Gianni Bugno
1993	Miguel Indurain	Tony Rominger	Zenon Jaskuła
1994	Miguel Indurain	Piotr Ugrumov	Marco Pantani
1995	Miguel Indurain	Alex Zülle	Bjarne Riis
1996	Bjarne Riis	Jan Ullrich	Richard Virenque
1997	Jan Ullrich	Richard Virenque	Marco Pantani
1998	Marco Pantani	Jan Ullrich	Bobby Julich
1999	nem feltüntetett	Alex Zülle	Fernando Escartín
2000	nem feltüntetett	Jan Ullrich	Joseba Beloki
2001	nem feltüntetett	Jan Ullrich	Joseba Beloki
2002	nem feltüntetett	Joseba Beloki	Raimondas Rumšas
2003	nem feltüntetett	Jan Ullrich	Alekszandr Vinokurov
2004	nem feltüntetett	Andreas Klöden	Ivan Basso
2005	nem feltüntetett[6]	Ivan Basso	nem feltüntetett
2006	Óscar Pereiro	Andreas Klöden	Carlos Sastre
2007	Alberto Contador	Cadel Evans	nem feltüntetett
2008	Carlos Sastre	Cadel Evans	Gyenyisz Nyikolajevics Menysov
2009	Alberto Contador	Andy Schleck	Bradley Wiggins
2010	Andy Schleck	Samuel Sánchez	Jurgen Van Den Broeck
2011	Cadel Evans	Andy Schleck	Fränk Schleck
2012	Bradley Wiggins	Chris Froome	Vincenzo Nibali
2013	Chris Froome	Nairo Quintana	Joaquim Rodríguez
2014	Vincenzo Nibali	Jean-Christophe Péraud	Thibaut Pinot
2015	Chris Froome	Nairo Quintana	Alejandro Valverde
2016	Chris Froome	Romain Bardet	Nairo Quintana
2017	Chris Froome	Rigoberto Urán	Romain Bardet
2018	Geraint Thomas	Tom Dumoulin	Chris Froome
2019	Egan Bernal	Geraint Thomas	Steven Kruijswijk
2020	Tadej Pogačar[7]	Primož Roglič[8]	Richie Porte
2021	Tadej Pogačar	Jonas Vingegaard	Richard Carapaz
2022	Jonas Vingegaard	Tadej Pogačar	Geraint Thomas
2023	Jonas Vingegaard	Tadej Pogačar	Adam Yates
2024	Tadej Pogačar	Jonas Vingegaard	Remco Evenepoel
2025
2026
2027

Szakaszok

A szakaszok elején a virtuális vagy tiszteletbeli rajt általában a település központjában van, ahol rengeteg néző között lassan kanyarog a mezőny. A valódi rajt már mindig nyílt útszakaszokon van, innen indul az igazi verseny. Az útvonal összeállításánál a rendezők próbálnak arra is figyelni, hogy az egyes szakaszok közötti transzferek ne legyenek túl hosszúak, mert az a megerőltető szakaszok után feleslegesen fárasztaná a versenyzőket. Minden településnek óriási megtiszteltetés, ha rákerülhet a Tour térképére. Természetesen vannak tradicionális rajt- és célhelyek is, ahol a Tour nagyon gyakran megfordul, például Pau, ami 2008-ban már 61. alkalommal volt a verseny házigazdája. Emellett a Tour minden évben ellátogat új helyekre is. A tervezésnél figyelni kell arra is, hogy a 3 hét során maximum 2 szakasz lépheti túl a 225 km-t és a teljes táv nem lehet sokkal több 3500 km-nél.

A Tour a mai formájában 21 szakaszból és két pihenőnapból áll. A szakaszok között lehet prológ, egyéni, csapat, vagy hegyi időfutam, hegyi vagy sík szakasz.

Prológ

A prológ a verseny első, 10 km-nél nem hosszabb szakasza, ami egyben lehet időfutam is.

Időfutam

Az időfutamokon nem egyszerre indul a mezőny, hanem egyéni időfutam esetében egyenként, csapat időfutam esetében pedig csapatonként, 1-2 perces időközökkel.

Hegyi időfutam

A hegyi időfutam abban különbözik a normál időfutamtól, hogy itt valamelyik nagyobb hegyre (pl. Alpe d’Huez) kell feljutni.

Normál szakaszok

A normál szakaszokon általában nincsenek nagyobb hegyek, legfeljebb 4. kategóriás emelkedők, a közepesen nehéz szakaszokon lehetnek 2. kategóriás hegyek is, a hegyi szakaszokon általában 3-4 kiemelt, 1. vagy 2. kategóriás hegyet kell a kerékpárosoknak megmászniuk. Régen voltak rövid, úgynevezett félszakaszok is.

Királyetap

A királyetap a körversenyek legnehezebb hegyi szakasza, ahol a legtöbb kiemelt, 1. vagy 2. kategóriás hegyen kell a versenyzőknek átkelniük. A királyetapok végén gyakran van hegyi befutó.

Pihenőnapok

A verseny folyamán a 2. és a 3. hét elején a két hétfő a pihenőnap. Ezek a napok általában a legnehezebb hegyi szakaszok között vagy közvetlenül utánuk szoktak lenni, esetleg a hosszabb transzfereket időzítik erre az időpontra. A versenyzők, ha nem kell utazniuk, csak rövid edzést tartanak, részt vesznek a sajtótájékoztatókon és a fennmaradó időben valóban pihennek.

Tour d'Honneur, az utolsó szakasz

A Tour legutolsó szakasza a tour d’honneur, ami már nem más, mint egy tiszteletkör a győzteseknek. Ezen a szakaszon már nincs versenyzés a párizsi befutót kivéve, ami minden sprinter álma. A szakasz elején köszöntik a trikóviselőket, pezsgőznek, majd nagyon kedélyes tempóban haladnak Párizs felé, ahol 9 kört megtéve a Champs Elysées-n ér véget a Tour.

Híres hegyek

Már a kezdetektől szerepeltek hegyek a Tour útvonalában, viszont a versenyzők akkoriban még murvás hegyi utakon tekertek váltó nélküli kerékpárokon, ami nem volt veszélytelen vállalkozás sem fölfelé, sem pedig lefelé. Az első meghódított hegy a Ballon d’Alsace (Vogézek, 1171 m) volt 1905-ben, 1910-ben már a Pireneusok csúcsait is megmászták (Col de Peyresourde, Col d’Aspin, Col du Tourmalet, Col d'Aubisque), igaz, a Tourmalet-ra egyedül a francia Gustave Garrigou jutott fel úgy, hogy nem kellett leszállnia a kerékpárjáról. Ebben az évben debütált a seprűs kocsi is, ami a versenyt föladó lemaradt kerékpárosokat gyűjtötte be. Egy évvel később, 1911-ben már az Alpokat is meghódították (Col du Télégraphe, Col du Galibier, Col d'Allos). Az évek folyamán egyre újabb, egyre magasabb hegyek kerültek a Tour útvonalába, a négy leghíresebb a Col du Tourmalet (Pireneusok, 2114 m), a Col du Galibier (Alpok, 2645 m), a Mont Ventoux (a „kopasz hegy”, Provence, 1909 m) és a L’Alpe d’Huez (Alpok, 1850 m).

Számos legenda és dráma fűződik a hegyekhez, amelyek közül talán az Alpe d’Huez-i befutó a hegyimenők legbecsesebb trófeája. A híres-hírhedt 21 hajtűkanyarban táblák őrzik minden egyes győztes nevét, köztük a gyorsasági rekordot 37 perc 35 másodperccel tartó Marco Pantaniét is.

Kiemelt kategóriás emelkedők

Az ún. hors catégorie a legnehezebb kategória az öt nehézségi kategória közül (lásd még: Kategóriák):

• Plateau de Beille
• L’Alpe d’Huez
• Col de Joux-Plane
• Col du Galibier
• Col de l’Iseran‡
• Col de la Bonette‡
• Col de la Croix-de-Fer
• Col d’Izoard
• Col du Tourmalet
• Col de Soudet
• Port de Pailhères
• Col d’Aubisque
• Mont Ventoux
• Luz Ardiden
• Hautacam
• Col Agnel

‡: Nem minden esetben volt kiemelt kategóriás emelkedő.

Értékelés, pontok, jóváírások

Az egyes szakaszokon és az összetettben is értékelik a versenyzőket és a csapatokat. Lehet pontokat szerezni. Vannak sík, normál, hegyi szakaszok és időfutamok, az elért helyezésekért kapható pontok a szakasz besorolása alapján változnak. Szakaszonként egy sprinthajrát is kijelölnek (kivéve időfutamokon). A sprinthajrákban szerezhető pontok: 20, 17, 15, 13, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1

A befutóban szerezhető pontok:

• Sík szakasz: 45, 35, 30, 26, 22, 20, 18, 16, 14, 12, 10, 8, 6, 4, 2
• Normál szakasz: 30, 25, 22, 19, 17, 15, 13, 11, 9, 7, 6, 5, 4, 3, 2
• Hegyi szakasz: 20, 17, 15, 13, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1
• Időfutam: 20, 17, 15, 13, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1

A verseny során elkövetett kisebb szabálytalanságokért pont- és időbüntetést, valamint pénzbírságot is kaphatnak a versenyzők, amelyekről a versenyigazgatóság határoz.

Kategóriák

A hegyeket az emelkedő hossza és meredeksége szerint 5 kategóriába sorolják a 4. kategóriától a HC (hors catégorie) kiemelt kategóriáig. Hegyi szakaszokon hegyi befutó esetén (HC, 1. vagy 2. kategória) megduplázzák a szerezhető pontokat.

Szerezhető pontok:

• HC (kiemelt kategória): 25, 20, 16, 14, 12, 10, 8, 6, 4, 2
• 1. kategória: 10, 8, 6, 4, 2, 1
• 2. kategória: 5, 3, 2, 1
• 3. kategória: 2, 1
• 4. kategória: 1

Trikók

• Sárga trikó (maillot jaune)

Az összetettben vezető versenyző viseli, 1919-ben vezették be, színét a támogató autós magazinról kapta.

• Zöld trikó (maillot vert)

A pontversenyben vezető versenyző viseli, 1953-ban vezették be. Pontokat a szakaszok közben a sprinthajrákban és a szakaszok befutóiban lehet gyűjteni. Pontazonosság esetén az összetettben elért helyezés dönt.

• Pöttyös trikó (maillot à pois rouges)

A hegyi összetettben vezető versenyző viseli, 1975-ben vezették be. A trikó a Poulain Chocolat nevű csokoládégyár színeit viseli (fehér alapon piros pöttyök), akik 1933-ban szponzorálták a hegyek királyát. A hegyi hajrákban megszerzett pontok alapján állapítják meg a sorrendet, azonos pontszám esetén az összetettben elért helyezés dönt.

• Fehér trikó (maillot blanc)

A legjobb 25 év alatti versenyző viseli, eredetileg már 1975-ben bevezették, de 1989 és 1999 között a trikót nem osztották ki, ettől függetlenül az eredményeket rögzítették. 1997 óta hivatalosan Souvenir Fabio Casartelli a díj neve, az 1995-ben életét vesztett versenyző emlékére.

• Piros rajtszám (prix de combativité)

A legaktívabb versenyző viseli, minden szakasz végén egy nyolctagú szakmai zsűri dönt róla. A rajtszámot minden nap a rajt előtt adják át a versenyzőnek. A Tour végén kihirdetik az egész körverseny legaktívabb versenyzőjét is, aki a trikóviselőkhöz hasonlóan díjat kap.

• Sárga rajtszám (classement d'équipes)

A csapatversenyben élen álló csapat tagjai sárga alapon fekete rajtszámot viselnek. A csapatversenyben mindig a csapat első három versenyzőjének idejét veszik alapul, így alakul ki az eredmény. A csapateredményeket 1930 óta tartják nyilván, régebben sárga sapkával különböztették meg az élen állókat, ám a bukósisak kötelező viselésével áttértek a mostani jelölésre.

Szabályok

Időmérés, limitidő

A Tourt a teljes távot legrövidebb idő alatt teljesítő versenyző nyeri. Az egyes szakaszokon az időt a hivatalos rajttól a célig számítják, de a szakaszok lerövidítéséről, törléséről, esetleg az eredmények utólagos törléséről is határozhat a versenyigazgató. Szakaszt törölhetnek például a kedvezőtlen időjárás miatt. Teljes szakasz eredményét törölték például 1995-ben, a Fabio Casartelli halálát követő napon, amikor a gyászoló mezőny nem versenyzett, hanem a célban az elhunyt versenyző csapatát előreengedve egyszerre haladt át a célvonalon.

A célban minden olyan versenyző azonos időt kap, aki az előtte haladókkal egy sorban érkezik be. A később beérő sorok természetesen megkapják a hátrányt, de ugyanúgy egy idővel érnek be. Ettől eltérőek az egyéni időfutamok, ahol századmásodpercre pontos időmérés történik. Minden szakaszon megállapítják a limitidőt, aki ezen kívül ér célba, azt kizárják a versenyből. A hőskorban még nem voltak limitidők, így fordulhatott elő, hogy az összetettben az utolsó helyen álló versenyzőnek már több nap hátránya volt. A limitidő a szakaszok jellegétől és az átlagsebességtől függ. Minél nehezebb a szakasz és minél nagyobb a tempó, a limitidő a győztes idejéhez viszonyított százalékos aránya is annál nagyobb. Például egy sík szakaszon 40 km/h átlaggal számolva ez az érték 107%, míg egy közepes hegyi szakaszon már 111%. Rendkívüli események esetén a versenyigazgató ezt a szabályt is felülbírálhatja, módosíthatja a limitidőt vagy engedélyezheti a kieső versenyzők további indulását. Mivel a szakaszok hajrájában nagy a tülekedés és sok a bukás, a befutó előtti 3 km-en belüli bukások esetén a lemaradó versenyző ugyanazt az időt kapja meg a célbaérés után, amit a csoportja, ahol a bukás előtt haladt. Így nem érheti hátrány a vétlenül bukásba keveredő versenyzőket.

Szabálytalanságok, büntetések

A Tour szabálykönyve pontosan részletezi a verseny közben elkövetett szabálytalanságokat, amelyekért enyhébb esetben figyelmeztetés, ezek figyelmen kívül hagyása esetén pedig büntetés jár, legsúlyosabb esetben pedig kizárás. A büntetés sújthatja csak a versenyzőt vagy az egész csapatot, lehet pontlevonás vagy idő- és pénzbüntetés.

Kizárással büntetik, ha egy versenyző nem jelenik meg időben a rajtnál, akadályozza a célbaérés után a doppingellenőrzés elvégzését vagy a szakaszon szabálytalan felszereléssel (pl. bukósisak vagy rajtszám nélkül) indul. A leggyakoribb okok, amiért a versenyellenőrök büntetnek, ha a versenyző a kísérőkocsik vagy felvezető motorok szélárnyékában hajt és így jut kedvezőbb pozícióba. Ugyanilyen szabálytalanságnak számít, ha a csapatkocsiba kapaszkodva halad, esetleg túl sokáig tart a kulacsok átvétele és így húzza az autó a versenyzőt. Ezeken kívül büntetik a sportszerűtlen viselkedést, például ha a mezőnyhajrában valakit meglöknek vagy kiszorítanak. A versenyfelügyelők egyetlen szabálytalanság fölött szoktak szemet hunyni, amikor egy bukás után a kerékpárosok a kocsisoron érik utol a mezőnyt. Ilyenkor minden csapat minden versenyzőnek segít, gyakran még maga a versenyigazgató is.

A legszigorúbban a doppingvétségeket büntetik, mivel az elmúlt évek botrányai nagyon megtépázták a Tour hírnevét.

Frissítőállomások

A rendezők minden 150 km-nél hosszabb szakaszon kijelölnek egy zónát, ahol a versenyzők frissítőt vehetnek fel. Ilyenkor a csapatkísérők az út szélén állva kis tarisznyákban ételt és kulacsokat adnak a kerékpárosoknak. A verseny folyamán hivatalosan csak ezen az egy helyen lehet szilárd táplálékot felvenni, az első 30 és az utolsó 20 km-en, emelkedőkön és lejtőkön az autókból sem szabad frissíteni. A nézők gyakran kínálják a versenyzőket vízzel, amit elvehetnek, de nem fogyaszthatnak el, hiszen a vízen kívül bármi más, például tiltott szerek is lehetnek benne. Az így feladott vizes palackokból a vizet magukra locsolva frissítik magukat a versenyzők.

Ha a csapatkísérők autója nem tud a versenyző közelébe menni, akkor frissítőt a neutrálautókból vagy -motorokról lehet kérni.

Segítségnyújtás

Ha a kerékpáros orvosi segítségre szorul, a versenyigazgató tudtával hátramaradhat a Tour orvosának kocsijához, ahol megvizsgálják és ellátják a sérüléseit, enyhítik panaszait. Az orvosi ellátás alatt a versenyző természetesen a kocsiba kapaszkodva haladhat. Hasonló szabályok érvényesek a műszaki jellegű problémák esetén is. A versenyigazgató engedélyével a kerékpáros a csapatkocsiba kapaszkodva várhatja meg, amíg a szerelők megpróbálják elvégezni a beállításokat vagy megjavítani a kisebb hibákat. A versenyfelügyelők nagyon szigorúan figyelnek ezekben az esetekben a szabályok betartására.

Felszerelés

Kerékpárok

Minden szakaszon szabványos országúti kerékpárokkal versenyeznek a versenyzők, ezek alól kivételek a hegyi-időfutamok, időfutamok. A hegyi-időfutamok során a kerékpárokra egy úgynevezett könyöklőt raknak fel a hagyományos országúti kormányra. Az időfutamokon a versenyzők kerékpárt cserélhetnek, ezek a kerékpárok sokkal áramvonalasabbak a megszokottnál, különböznek a kerekek (aero kerekek), a kormányok, illetve a nyeregbeállítások is. Minden szakasz során a versenyző számtalanszor kerékpárt cserélhet, ez nincs megszabva.

Ruházat

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Stratégia

Az összetett helyezésekért

A Tour az egyéni győzelem ellenére is csapatverseny, amelyben döntő lehet a kidolgozott taktika. Hiába erős egy versenyző, a csapata segítsége nélkül nem nyerhet az összetettben. A Tour győztesei leggyakrabban a hegyeket is jól bíró univerzális versenyzők vagy a kifejezetten hegyimenők közül kerültek ki. A nehéz hegyi szakaszokon lehet olyan előnyt szerezni, amit a riválisok a sík szakaszokon már nem tudnak behozni. A sárga trikóért folyó versenyben ezért kulcsfontosságú, hány segítője marad valakinek a hegyeken, mert mögöttük haladva erőt spórolhat, illetve az esetleges támadásokat is visszaverhetik. Akinek nem marad segítője, az teljesen magára van utalva, az ellenfelek csapatai nagyon könnyen kifáraszthatják és leszakíthatják. A megszerzett előnyt a sík szakaszokon már könnyebb megtartani, hiszen a kerékpárversenyeken a beérkezésnél nem kap minden versenyző külön időt, csak azok, akiknél megszakad a sor. Így előfordulhat, hogy a teljes mezőny egy sorban halad át a célvonalon, az utolsók esetleg percekkel az elsők után, mégis azonos időt kapnak.

Az összetett győzelemért folyó küzdelemben nagyon fontos az egyéni időfutam, mert ott mindenki külön időt kap, ráadásul a csapat segítsége nélkül mennek a versenyzők. Míg a mezőnyben haladva az összetettben élen állónak elég, ha csak "teszi a kereket" a vetélytársak mögött, addig az időfutamon komoly különbségeket lehet összeszedni. Nehezítheti az időfutamot, ha a szakaszt emelkedők és kanyarok tarkítják, ilyenkor nem lehet egyenletes tempót menni, folyton fékezni és újra gyorsítani kell, ami rengeteg energiát emészt fel.

A sárga trikós csapatának a feladata, hogy a megszerzett trikót a következő szakaszon vagy szakaszokon védje. Ez azt jelenti, hogy figyelniük kell a szökéseket és a támadásokat, nehogy valaki akkora előnyre tehessen szert, amivel átveheti a vezetést. Azokon a versenyeken, ahol akár a részhajrákban, akár a szakaszok végén időjóváírások is vannak, szintén figyelnie kell a csapatnak, mert így egy nagyobb előnyt is be lehet hozni apránként csökkentve a különbségeket. Így tehát rendszerint a sárga trikós csapata halad a mezőny élén, elöl a segítők, mögöttük a szélárnyékban pihenve a csapatkapitány, ami azért is hasznos, mert így kimarad a mezőnyben elég gyakori bukásokból.

Szökések

A mezőnyből kiszakadó és pár perces előnyt összegyűjtő versenyzők a szökevények. Ha nem éri utol őket a mezőny, akkor "hazaérnek", tehát csökkentik a hátrányukat az összetettben. A jó szökésben olyan versenyzők vannak, akik a trikóviselők pozícióját nem veszélyeztetik, ezért egyik csapatnak sem érdeke utolérni őket. Vannak magányos szökések, ezek nagyon fárasztó akciók, de a kamerák hosszasan mutatják a versenyzőt, ami a szponzor szempontjából is hasznos. A kisebb szökevénycsoportok általában váltott vezetéssel haladnak, amivel egyenletesen nagy sebességet tudnak tartani és megnövelik az esélyüket a hazaérésre. Természetesen a mezőny mindig gyorsabb a szökevényeknél, tehát ha nem érdekük a szökést elengedni, akkor az senkinek sem sikerülhet. A hosszú sikeres szökések általában a Tour harmadik hetére jellemzőek, amikor a hegyeken már eldőlt a trikók sorsa és a mezőny is fáradt a szökevények üldözéséhez. Ilyenkor az összetettben 1-2 órás hátránnyal álló versenyzők a mezőny előtt gyakran 10-12 perc különbséggel is célba érhetnek, nagy dicsőséget szerezve akár azoknak a kisebb csapatoknak is, amelyeknek egy időfutamon vagy egy hegyi szakaszon semmi esélyük sem lenne.

A szökevények üldözése mindig annak a csapatnak az érdeke, amelyik pozícióját veszélyeztetik. Ha például hegyen mennek el, akkor a pöttyös trikós csapata fog küzdeni a pontokért, sík szakaszokon a sprinterek csapatai dolgoznak azon, hogy mezőnyhajrával érjen véget a szakasz. Ha a csapatok egymásra várnak, ahelyett, hogy összefognának, a szökevények meglephetik őket. Erre volt példa a 2006-os Tour, amikor a 13. szakaszon a sárga trikós Floyd Landis és csapata alábecsülte Óscar Pereiro Siot, aki élt a lehetőséggel és behozta félórás lemaradását. Az akció megérte a sok munkát, Pereiro Sio végül a második helyen végzett, ám Landis kizárásával utólag övé lett a sárga trikó.

Pontok

A hegyi és a sprintversenyben nem időket, hanem pontokat vesznek alapul, amelyeket a részhajrákban és a szakaszok végén lehet megszerezni. A pöttyös trikó megszerzéséhez néha elég egyetlen hosszú szökés a királyetapon, ahol annyi pontot lehet gyűjteni, amennyit a kisebb emelkedőkön már nem lehet behozni. Ha valaki nem ennyire erős, úgy is megnyerheti a trikót, ha egyetlen hegyen sem végez az élen, de mindenhol gyűjt pontokat és az előnyét apránként építi ki. A zöld trikó ettől annyiban különbözik, hogy ott a célban jóval több pontot lehet szerezni mint a részhajrákban, így aki ott nincs elöl, annak nem sok esélye marad. Főleg azok a sprinterek esélyesek, akik kibírják a kisebb hegyeket és a közepesen nehéz szakaszok hajrájában is tudnak pontokat szerezni. A sík szakaszok befutóinál a sprinter helyezése nagyban függ attól, hogy a csapata hogyan tudja felvezetni neki a hajrát, mennyire tudják bezárni az ellenfeleket, szabad utat biztosítva a saját emberüknek.

Rekordok

Bővebben: Tour de France-statisztikák

Legtöbb összetett győzelem

Össz.	Versenyző	Ország	Évek
5	Jacques Anquetil	Franciaország	1957-ben, majd 1961 és 1964 között zsinórban
5	Eddy Merckx	Belgium	1969 és 1972 között zsinórban, valamint 1974-ben
5	Bernard Hinault	Franciaország	1978, 1979, 1981, 1982, 1985
5	Miguel Indurain	Spanyolország	1991 és 1995 között zsinórban
4	Chris Froome	Egyesült Királyság	2013, 2015, 2016, 2017
3	Philippe Thys	Belgium	1913, 1914, 1920
3	Louison Bobet	Franciaország	1953 és 1955 között zsinórban
3	Greg LeMond	USA	1986, 1989, 1990

A legtöbbször második helyen végzett versenyzők

• Joop Zoetemelk (6×)
• Jan Ullrich (5×)
• Raymond Poulidor (3×)

Legtöbb győzelem a pontversenyben

Össz.	Versenyző	Ország	Évek
7	Peter Sagan	Szlovákia	2012 és 2016 között zsinórban, illetve 2018-ban és 2019-ben
6	Erik Zabel	Németország	1996 és 2001 között zsinórban
4	Sean Kelly	Írország	1982, 1983, 1985, 1989
3	Jan Janssen	Hollandia	1964, 1965, 1967
3	Eddy Merckx	Belgium	1969, 1971, 1972
3	Freddy Maertens	Belgium	1976, 1978, 1981
3	Djamolidine Abdoujaparov	Üzbegisztán	1991, 1993, 1994
3	Robbie McEwen	Ausztrália	2002, 2004, 2006

Legtöbb győzelem a hegyi pontversenyben

Össz.	Versenyző	Ország	Évek
7	Richard Virenque	Franciaország	1994 és 1997 között zsinórban, illetve 1999-ben, 2003-ban és 2004-ben
6	Federico Bahamontes	Spanyolország	1954, 1958, 1959, 1962, 1963, 1964
6	Lucien Van Impe	Belgium	1971, 1972, 1975, 1977, 1981, 1983
3	Julio Jimenez	Spanyolország	1965 és 1967 között zsinórban

Legtöbb győzelem a fiatalok versenyében

Össz.	Versenyző	Ország	Évek
3	Jan Ullrich	Németország	1996 és 1998 között zsinórban
3	Andy Schleck	Luxemburg	2008 és 2010 között zsinórban
3	Tadej Pogačar	Szlovénia	2020, 2021, 2022

Legtöbb szakaszgyőzelem

Össz.[9]	Versenyző	Ország
35	Mark Cavendish	Egyesült Királyság
34	Eddy Merckx	Belgium
28	Bernard Hinault	Franciaország
25	André Leducq	Franciaország
22	André Darrigade	Franciaország
20	Nicolas Frantz	Luxemburg
19	François Faber	Luxemburg
17	Jean Alavoine	Franciaország
16	Jacques Anquetil	Franciaország
	René Le Grevès	Franciaország
	Charles Pélissier	Franciaország

a félszakaszokat is beleértve

Legtöbb részvétel

Össz.[10]	Versenyző	Ország
18	Sylvain Chavanel (háromszor feladta a versenyt)	Franciaország
17	Stuart O’Grady (kétszer feladta a versenyt)	Ausztrália
17	George Hincapie (egyszer feladta, 3 alkalommal utólag megfosztották eredményétől)	USA
17	Jens Voigt (háromszor feladta a versenyt)	Németország
16	Joop Zoetemelk (1-szeres tourgyőztes, 12-szer végzett összesítésben az első tízben, mindig végigment)	Hollandia
16	Haimar Zubeldia (egyszer feladta a versenyt)	Spanyolország
15	Lucien van Impe (1-szeres tourgyőztes, mindig végigment)	Belgium
15	Guy Nulens (kétszer feladta a versenyt)	Belgium
15	Vjacseszlav Jekimov (mindig végigment)	Oroszország
15	Christophe Moreau (négyszer feladta a versenyt)	Franciaország
15	Thomas Voeckler (mindig végigment)	Franciaország

Legkisebb időkülönbségű összetett győzelem

Időkülönbség	Év	Győztes – második
8"	1989	Greg LeMond – Laurent Fignon
23"	2007	Alberto Contador – Cadel Evans
32"	2006	Óscar Pereiro – Andreas Klöden
38"	1968	Jan Janssen – Herman Van Springel
40"	1987	Stephen Roche – Pedro Delgado
48"	1977	Bernard Thévenet – Hennie Kuiper
54"	2017	Chris Froome – Rigoberto Urán
55"	1964	Jacques Anquetil – Raymond Poulidor
58"	2008	Carlos Sastre – Cadel Evans
59"	2020	Tadej Pogačar – Primož Roglič

Magyar versenyző a touron

• Bodrogi László (2002, 2003, 2005)^[11]

Tour-szótár

• arrière de la course – a mezőny vége
• arrière du peloton – a főmezőny vége
• contre-la-montre – időfutam ("az óra ellen")
• coureur – versenyző
• dossard jaune – sárga rajtszám
• dossard rouge – piros rajtszám
• étape – szakasz, etap
• flamme rouge – ("vörös láng"), az utolsó kilométert jelző kis piros zászló
• Grande Boucle – ("nagy hurok"), a Tour másik neve
• Grand départ – a Tour startja
• grimpeur – hegyimenő
• lanterne rouge – ("vörös lámpa"), az utolsó, a mezőnytől lemaradt kerékpáros
• Maillot à pois rouges – pöttyös trikó
• Maillot blanc – fehér trikó
• Maillot jaune – sárga trikó
• Maillot vert – zöld trikó
• peloton – főmezőny
• peloton groupé – a mezőny összezárt (utolérték a szökevényeket)
• poursuivant – üldöző
• Radio-Tour – a Tour hivatalos rádiója, ezen a csatornán kommunikál a versenyigazgatóság a csapatokkal
• sommet – hegyi hajrá
• tête de la course – ("a mezőny feje"), a versenyben élen álló kerékpáros(ok), szökevény(ek)
• vainqueur – győztes

Jegyzetek

1. http://www.foxnews.com/sports/2012/10/22/decision-day-for-lance-armstrong/
2. Augendre 1996, 61. o.
3. Foreign grand tour starts are big business – VeloNews.com. Velonews.competitor.com, 2012. december 15. [2014. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 3.)
4. (fr) Historique du Tour de France, Année 1903, letour.fr. Retrieved 2016. február 22..
5. (fr) Historique du Tour de France, Année 1903, letour.fr. Retrieved 2016. március 3..
6. (en) Lance Armstrong Is Stripped of His 7 Tour de France Titles, nytimes.com, 2012. október 22..
7. (fr) Tour de France 2020 : un jeune vainqueur, Tadej Pogacar, et de vieux doutes, lemonde.fr, 2020. szeptember 21..
8. (fr) Primoz Roglic : « On verra dans l'avenir si je peux encore gagner un Tour », lequipe.fr, 2020. szeptember 20..
9. ProCycling Stats - Legtöbb szakaszgyőzelem
10. ProCycling Stats - Legtöbb részvétel
11. Ismét lesz magyar a Tour de France-on. Index.hu - Sport Géza, 2005. május 27. (Hozzáférés: 2010. július 25.)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Tour de France témájú médiaállományokat.

• Hivatalos lap (franciául, angolul, németül és spanyolul) (spanyolul)
• Tourdefrance.lap.hu – Linkgyűjtemény
• TOURázzunk együtt
• Tour de France a velo.hu-n
• Lance Armstrong–Sally Jenkins: Minden másodperc számít. A többszörös Tour de France-győztes önéletrajzi vallomása sportról, családról, életről és halálról; ford. Horváth Beatrix; Alexandra, Pécs, 2004
• Marguerite Lazell: Tour de France. A verseny száz éves története; ford. Németh Dorottya, Dezső Tamás; Kossuth, Budapest, 2004
• Reed Albergotti–Vanessa O'Connell: Szökésben. Lance Armstrong, a Tour de France és a sporttörténelem legnagyobb összeesküvése; ford. Mihály Norbert, Nagy Benjámin; Candover, Budapest, 2014
• Tyler Hamilton–Daniel Coyle: Titkos verseny a Tour de France rejtett világában. Dopping, leplezés és győzelem bármi áron; ford. Acsai Roland; Könyvmolyképző, Szeged, 2015
• Philippe Brunel: Rejtett előny. Egy magyar találmány és a Tour de France eddig ismeretlen csalássorozata?; ford. Bosnyák Gabriella; Alexandra, Pécs, 2018

Kapcsolódó szócikkek

• A Tour de France győzteseinek listája