japán filmrendező, animátor, forgatókönyvíró és producer From Wikipedia, the free encyclopedia
Takahata Iszao (高 畑 勲; Hepburn: Isao Takahata; Udzsijamada, 1935. október 29. – 2018. április 5.) japán filmrendező, animátor, forgatókönyvíró és producer volt, aki több animefilm rendezéséért számos kritikustól nemzetközi elismerést nyert. Takahata a Studio Ghibli társ-alapítója (Szuzuki Tosio és Mijazaki Hajao mellett), melyet 1985 júniusában hoztak létre.
Takahata Iszao | |
Született | 1935. október 29.[1][2][3][4][5] Udzsijamada (ma Isze), Mie prefektúra, Japán |
Elhunyt | 2018. április 5. (82 évesen)[6][4][5][7] Tokió[6] |
Állampolgársága |
|
Nemzetisége | japán |
Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró, producer |
Iskolái | Tokiói Egyetem |
Kitüntetései |
|
Halál oka | tüdőrák |
A Wikimédia Commons tartalmaz Takahata Iszao témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Takahata és Mijazaki több közös alkotást is készített, együttműködésük és barátságuk még karrierjük elején összefonódott, amikor az első közös filmen, az 1984-es Nauszika – A szél harcosain dolgoztak. (Az említett filmet Mijazaki írta és rendezte, míg Takahata executive producerként volt jelen.) Takahata Iszao nevéhez fűződnek többek között olyan jelentős animációs filmek, mint például a háborús témájú Szentjánosbogarak sírja, a Yesterday – Vissza a gyerekkorba romantikus-dráma, az ökológiai témát feldolgozó Pom Poko – A tanukik birodalma vagy a komédia kategóriából A Yamada család. Ezen filmek közül Roger Ebert filmkritikus a Szentjánosbogarak sírja című művet a valaha készült legnagyszerűbb háborús témájú filmnek tartotta. Sok rendezővel ellentétben Takahata teljes értékű rendezővé válása előtt sosem rajzolt vagy dolgozott animátorként.
Mijazaki Hajao a következőképpen nyilatkozott barátjáról: „A kedvenc elfoglaltságai a zene és a tanulás”. Takahata ugyanabban a városban született, ahol a társrendező Icsikava Kon is. A rendező a Tokiói Egyetemen szerzett diplomát 1959-ben francia irodalom szakon.
Takahata legutolsó filmje az Oscar-díjra jelölt Kaguya hercegnő története.
Takahata azután kezdett el érdeklődni komolyabban az animáció iránt, miután látta a Hans Christian Andersen tündérmeséje alapján készült A király és a madár (Le Roi et l'oiseau) című francia rajzfilmet. Teljesen lenyűgözte a film, majd elkezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy ehhez hasonló dolgokat rajzfilmen valósítson meg. Mialatt az egyetemen állást keresett, egyik barátja a Toei Animationhöz csábította, mely éppen egy rendezőasszisztenst készült felvenni a soraiba. Miután érdeklődése a témában adott volt, szinte kedvtelésből kitöltötte a cég felvételi tesztjét, melynek eredménye folytán csatlakozott a stúdióhoz. A valódi ok, amiért a Toeihez szerződött, Takahata rendkívüli kíváncsisága volt. Ebben az évben több mint tíz ember csatlakozott a stúdióhoz, így a sok vetélytárs miatt igazán nehéz dolga volt a rendezői pozíció elérésében. Miután Ócuka Jaszuo javasolta őt a rendezői posztra, megrendezhette első saját filmjét. (Ócuka Jaszuo nemcsak Takahata, hanem Mijazaki mentora is volt az évek során.) Rendezői debütje a Taijó no ódzsi: Horus no daibóken című animáció volt, amelyet sok tekintetben veszteséges filmként könyveltek el. Miután része volt a stábnak, melyet a bukás után értelemszerűen felelősségre vontak, Takahatát lefokozták. Későbbi munkáját nehezítette, hogy a korábban vele közös stábban levő emberek már egy következő Toei filmen dolgoztak. 1971-ben, hogy egy Harisnyás Pippi-adaptáció elkészülhessen, Takahata otthagyta a Toei-t - Mijazakival és Kotabe Joicsivel együtt -, és átszerződtek az "A Production"-höz (jelenleg: Shin-Ei Animation), melyet néhai felettesük Kuszube Daikicsiro (楠部大吉郎 くすべ だいきち) alapított.
Ezt követően Svédországba utaztak, hogy a rajzoláshoz való jogokat megszerezzék, és helyeket keressenek fel a filmhez. Mijazakit Visby erődítményes városa is inspirálta, később Stockholmot is megtekintették, ezeket választotta később a Kiki színhelyéül. 1971-ben Takahatát és Mijazakit felkérték, hogy rendezzék a Lupin III animesorozatot (a hetedik résztől kezdődően), mivel Oszumi Maszaaki rendezése alatt a sorozat gyenge kritikákat kapott, valamint túlzottan sok volt benne az erőszakos és a szexuálisan túlfűtött jelenet. Miután az animációs rendező Jaszuo (egy régi ismerősük) volt, elfogadták a felkérést azzal a feltétellel, hogy a nevük nem kerül publikálásra. A rendezőket mint a Production rendezői csapatot tüntették fel. Takahata - ellentétben Mijazakival - nem vett részt a sorozat második évadjában, noha rendezői munkáját jól fogadták.
1971-ben a Ziyo Enterprise felkérte Takahatát, Kotabét és Mijazakit, hogy rendezzenek egy animációs sorozatot a Heidi című regény alapján. (Ezt az ajánlatot mindhárman el is fogadták.) A mű végleges címe a Heidi, a hegyek lánya címet viselte. Az animátorok nagy odafigyeléssel rajzolták meg az európai élővilágot, az évszakok változását és a svájci emberek mindennapjait. A történet oldaláról szemlélve, Takahata könnyen befogadhatóvá tette (a japánok számára) a cselekményt azáltal, hogy a keresztény elemeket mellőzte. A történetet a Haha vo tazunete szanzen-ri című filmmel folytatta, ám mivel az eredeti mű kevesebb mint 100 oldal, így Takahata kiegészítéseket tett az epizódokat és a karaktereket illetően. A főszereplőt, Marcót független gyerekként ábrázolta, aki nem törődik azzal, hogy a felnőttek kedvére tegyen, vagy a felnőttek akarata szerint cselekedjen. Ezáltal az anime világa és karakterei közelebb kerültek a valósabb ábrázoláshoz. Kotobe és Mijazaki nem élvezte az anime rajzolását, így viszonylag hamar kiléptek ebből a projektből. Takahata az eredeti történet alapján megrendezte az Akage no Anne-t, de további mélységeket adott hozzá azáltal, hogy ábrázolta Marilla és Anne fiatalkori kapcsolatát. 1982-ben a Kis Némó Álomországban japán-amerikai animációs film társrendezőjének kérték fel.
Mijazaki meghívására - a Nauszika hatalmas sikere után - Takahata csatlakozott a Studio Ghiblihez. Első filmje a Szentjánosbogarak sírja háborús dráma volt, amit a Yesterday – Vissza a gyerekkorba romantikus-dráma, az ökológiai témát feldolgozó Pom Poko – A tanukik birodalma, majd A Yamada család című vígjáték követett. A Kiki – A boszorkányfutár zenei irányát, melyet később Mijazaki az összes Ghibli-műben felhasznált, Takahata ötletei alapján valósították meg.
Az animátor 2007-ben a Kobe Animációs Díj különdíjasa lett.
Takahata legutolsó filmje az Oscar-díjra jelölt Kaguya hercegnő története.
Takahata munkásságát nagyban befolyásolta az olasz neorealizmus (Jacques Prévert alkotásai), illetve a francia újhullám filmjei. Az alkotó filmes témái eltérnek a legtöbb animációs rendezőjétől, melyek központjában a fantázia áll. Filmjeire leginkább a reális és az expresszionista jegyek jellemzőek. Valósághű környezetet és részletes mindennapokat megjelenítő filmjei a neorealista vonalat erősítik. Takahata animációiban gyakorta ellentétesen ábrázol, összemosva a reális történetet az animációval, tudatos hatást elérve a realizmus és az irreális világ átmenetének összefonódásával.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.