A Su csing (Shu jing) ókori kínai politika-filozófiai, történeti mű, amely egyike az Öt klasszikus néven emlegetett konfuciánus kánonnak, és amelynek összeállítását a hagyomány magának Konfuciusznak tulajdonítja. Magyarul általában Írások könyveként hivatkozik rá a szakirodalom. Fennmaradt, ma ismert formájában azonban a szakértők több fejezetét nem tartják hitelesnek. Az egységes kínai birodalmat létrehozó első császár i. e. 213-ban elégettette a konfuciánus könyveket, melyeket csak a Han-dinasztia idején, az i. e. 2 században kezdtek rekonstruálni. A könyvégetés során különösen rosszul járt a Su csing (Shu jing), ugyanis ez főként rituális táncok szövegkönyveit tartalmazta, tehát egyrészt a legszorosabb kapcsolatban áll a Csou (Zhou)-kori arisztokrácia szertartásaival, másrészt jellegzetesen Csou (Zhou)-kori kormányzási elveket és kívánatosnak tartott erkölcsi normákat tartalmazott, amelyeket a legendás, történelem előtti korok mitikus hőseinek tulajdonított. A Han-korban rekonstruált Su csing (Shu jing)-szöveg hitelességének kutatása a mai napig nem ért véget. Kínai és nyugati filológusok megkülönböztetnek egymástól hiteles és a Han-korban írott fejezeteket. A hitelesnek tartott fejezetek keletkezését általában Konfuciusz működését megelőző időkbe helyezik.[1][2]